Epilógus

Hello Drágáim!
Uhh, hát végleg eljött a búcsú ideje. Amikor belekezdtem ebbe a blogba, még nem gondoltam volna, hogy lesz 20 feliratkozóm és több mint 9000 látogatóm. Tudom, hogy ez egy alapsztori volt, de egyben az első blogom is, így imádtam írni, és sajnálom, hogy vége van. Volt néhány pillanat amikor úgy döntöttem, hogy folytatom, de aztán rájöttem, hogy nincs értelme húzni, és az olvasóim száma is nagyot csökkent. Annyit tudnék itt beszélni, de amit mondani szeretnék az az, hogy nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki valaha legalább egyszer az oldalon járt, de annak még jobban, aki kitartott velem a végéig. Nem hagyom abba a blogolást, ezen kívül van 4 sztorim, remélem néhányan ott is velem lesztek majd. Köszönök mindent srácok. 

Millió puszi.xx

A repülő fóbiám, ha nevezhetem így még mindig nem múlt el. Csak úgy mint sokszor a fülemben üvölt a zene és a szemem csukva. 1 év telt el Danny halála óta, ezért ma visszamegyek Londonba, de csak egy napra, csak hogy lássam a sírját. Vissza abba a városba, ahol minden kezdődött. Sok minden történt azóta, mióta eljöttem onnan. Elmentem továbbtanulni, sportriporternek készülök. Szeretnék ezzel foglalkozni, de csak Dan miatt. Ő mondogatta mindig, hogy jó lennék azon a pályán, így szeretném ha büszke lenne rám. Miután hazamentem Londonból, hetekig csak ültem a sötét szobában és sírtam. Sírtam Dan miatt, Zayn miatt, a srácok miatt és magam miatt is. Nehéz volt továbblépnem Londonon, a múlton.. Mindenen.. De sikerült. Vannak pillanatok, amikor eszembe jut néhány dolog és könnyek folynak végig arcomon, de élem tovább az életemet. Hiszen ezt kell tennem. Ahogy a reptéren álltam sok minden eszembe jutott, köztük az is amikor először álltam ott, Dannel..

Gyalog tettem meg az utat, ami elég hosszú volt, de nem érdekelt. Nem akartam taxit hívni, csak sétálni. Vettem egy csokor vörös rózsát, ennyit megérdemel.. Sőt.. Beletettem a vázába és leültem a sír mellé, fejemet pedig nekidöntöttem annak.- Annyira hiányzol.- éreztem, ahogy lassan egy könnycsepp gördül végig arcomon, majd ezt követte a többi.- Nagyon szeretlek Dan.. Köszönök mindent.- suttogtam, és engedtem, hogy a könnyek eláztassák arcomat. Pár óra múlva felkeltem onnan és végigsimítottam a fekete márványkövön.- Soha sem foglak elfelejteni.- végignéztem rajta még egyszer majd elmentem onnan. Míg kiértem a temetőből megtöröltem szemeimet és kicsit rendbe szedtem magamat. Mivel volt még egy kis időm, elmentem a házához, majd az enyémhez is. Annyi emlék köszönt vissza. Amikor először jártam itt.. Zayn.. A srácok.. Minden. Elmosolyodtam majd mentem is tovább, nem akartam, megint itt ragadni. Ez az egész.. A történtek. Ráébresztettek arra, hogy nem tudhatod mikor történik veled valami, ezért muszáj kiélned az életed minden egyes percét.

- Chan?- a hang irányába kaptam fejemet. Azt hittem rosszul hallok, de amikor megláttam néhány ismerőst, akik rám mosolyogtak minden világossá vált.

- Tényleg te vagy az?

- Nem Niall, ő csak egy hasonmás.

- Ne már Lou.. Hagyj békén.- elmosolyodtam.- Bocsi, csak nem hittem volna, hogy újra itt látlak.- mindenkitől kaptam egy ölelést. Hihetetlen mennyire jól estek, mennyire hiányoztak. A srácokkal nem igazán tartom már a kapcsolatot. Miután visszaköltöztem Magyarországra minden nap beszéltünk és naponta többször is hívtuk egymást, de ahogy az idő telt, a kapcsolatunk úgy kezdett romlani, míg végül eljutottunk oda, hogy nem is igazán beszélünk már.

- Jó látni titeket.

- Téged is. Gondolom Dan miatt jöttél.- bólintottam.

- Hihetetlen, hogy már egy éve történt.

- Az, és még mindig ott van a hiánya..

- Mindenben.- befejeztem Liam helyett.

- Mi van veled? Eltűntél.- Harryre néztem.

- Fősuli..- megrántottam a vállamat.- Viszont ti megint turnéztok. Elképesztőek vagytok.- vigyorogtam.

- Hiányzol Chan.- elszorult a torkom, de nem sírhatok megint előttük.

- Ti is nekem Niall.

- Ugye tudod, hogy szinte semmit sem változtál?

- Most már igen, Lou.- elnevettem magam.

- Jó ilyennek látni.. Vidámnak.

- Nehezen, de sikerült túl tennem magam a dolgokon.

- Örülünk neki.- ahogy meghallottam Zayn hangját a szívem ritmust váltott és újra a régi érzés kapott el. Válaszul csak rámosolyogtam. Harrytől tudom, hogy van barátnője, meg hát a net.. Eleinte fájt.. Talán még most is egy kicsit, de örülök a boldogságának.. Én mondtam megmondtam, hogy talál majd mást.. Jobbat..

- Mennem kell srácok, vagy lekésem a gépemet.

- Már is?

- Muszáj. Már nincs ami ehhez a városhoz köt, mindennek vége. Persze ti kivételek vagytok.

- Szeretünk Chan.

- Én is titeket.- megöleltük egymást majd hátat fordítottam és elmentem.

- Channel!- megfordultam és megálltam.

- Minden oké, Lou?

- Láttam.- mosolygott.

- Nem értelek.

- Ahogy egymásra néztetek.

- Lou.. Van barátnője é..

- Igen, de rá nem néz úgy, ahogy még mindig rád. Ne érts félre.. Szereti őt, ha nem így lenne már tudnék róla, de nem néz úgy rá, ahogy rád szokott.

- Ha most azt akarod, hogy elsírjam magam, nagyon jó úton haladsz.

- Csak azt szeretném ha tudnád, hogy megváltoztattad az életünket. Úgy értem, minden más volt. Te és Dan a családunk részei voltatok, és egy családtag elvesztése maradandó. Ott van mindkettőtök hiánya mindenben, és csak mert mostanában nem beszélünk, még ugyanúgy szeretünk.

- Köszönöm.

- Még mindig hordod a karkötőt.- rábökött és újabb mosoly jelent meg az arcán. Nem válaszoltam, csak rátettem másik kezemet a Zayntől kapott tárgyra.- Ez még mindig azt jelenti, hogy érzel iránta valamit.

- Louis..

- Légy boldog kicsilány.- magához húzott, megölelt és egy puszit nyomott a hajamba.- És ha lehet, jelentkezz néha.- elmosolyodott majd megfordult. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam.

- Lou?- megfordult.- Nagyon hiányoztok.- arcára mosoly ült, de nem a vidám, őszinte mosolya.. Megfordultam és elmentem. Ezzel végleg magam mögött hagyva London városát, az ott szerzett emlékeket és boldog pillanatokat. Az élet tele van meglepetésekkel, de ez a te életed és úgy döntesz, ahogy te akarsz. Ha megtanulod jól élni, meglátod benne a szép oldalát. Rajtad múlik mi lesz a jövőben és kit engedsz be az életebe, mert ő akkor örökké ott marad a szívedben.

~ Vége ~