16. fejezet

Másnap reggel felriadtam álmomból. A telefonomhoz kaptam és megnéztem a fogadott hívásaimat. Megnyugodtam, ez csak egy álom volt. Mindenem remegett.. Mély levegőt vettem és lementem a konyhába egy pohár vízért. Mikor visszamentem az emeletre megszólalt a telefonom, Dan elküldte az étterem címét. Utánanéztem a neten és egy elég puccos helyre vagyok meghívva. Szuper. Hátradőltem az ágyon és a plafont bámultam. Néhány perc fekvés után elmentem felöltözni és a konyhába vettem az irányt. Csináltam valami ebédet, ugyanis már dél is elmúlt. A spagetti mellett döntöttem, elég jó lett. A főző tudományom nem valami nagy, de azért tudok ezt-azt. Na nem mintha egy spagettit olyan nehéz lenne megcsinálni. Ebéd után letelepedtem a kanapéra a laptopom társaságával. Bobo a lábamhoz feküdt, aranyos. Lexel és Bekával egész nap skype-on beszéltük, elmondtam nekik mindent ami mostanában történt, persze a tegnapit sem hagytam ki. Szó szerint sikítoztak, azt mondták nagyon örülnek, de figyelmeztettek, hogy ne bántsam meg Zaynt. Kitárgyaltunk mindent, beleértve a Josh témát is. Szeretnének megint idejönni és én is szeretném ha mellettem lennének. Sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne minden. Együtt fejezhetnénk be a sulit, ahogy mindig is akartuk és egy házban is lakhatnánk. Régen mindig ezt terveztük. 

Szépen lassan eltelt a délután a lányokkal. Nagyon jó volt velük megint ennyit beszélni. Fél hétkor elköszöntem tőlük és elmentem lezuhanyozni. Tétlenül álltam a szekrényem előtt. Nem tudtam dönteni.. Végül egy 10 perces ácsorgás után az egyik kedvenc ruhámra esett a választás. A hajamat kivasaltam és kisminkeltem magam. Felvettem ruhához tartozó szintén kedvenc cipőmet és fogtam egy passzoló táskát amibe beledobáltam néhány cuccot.

 Miután elkészültem lementem. Az előszobai tükörbe megigazítottam a hajamat és a ruhámat. Fogtam a kocsikulcsot és bezártam az ajtót. Levágtam magam az ülésre, bepötyögtem a pontos címet a GPS-be és beindítottam a motort. Őszintén, örülök, hogy Dannyvel és a szüleivel tölthetem az estét. Kell már egy kis nyugi.. Valami nem jó.
- Most mi van?- körbenéztem, de nem éppen idejöttem, viszont az autóm szerint igen. Előkerestem a telefonomba a címet. Valami nem stimmel, ez nem az a hely. Ennyit az elektronikáról. Kiszálltam a kocsiból és odamentem egy lányhoz aki nagyjából egykorú lehetett velem. Útbaigazítást kértem tőle és meg is kaptam. Udvariasan megköszöntem és visszaültem a kocsimba. Pontosan követtem a lány utasításait és 10 perc alatt végre pontosan oda érkeztem ahova kellett. Ránéztem az órára és 14 perccel múlt 8. Szuper. Remélem megértik majd.. Nem ismerem még ezt a várost és azt sem értem Dan hogy gondolta, hogy majd egyedül idetalálok. Utoljára belenéztem a tükörbe és megigazítottam a hajamat. Rossz szokás, de ez van.
Amikor az étterembe léptem, hogy is mondjam. Szóval eléggé meglepődtem. Minden szem rám szegeződött. Az egész hely üres volt. Illetve egy nagy asztal állt középen, de nem csak 3 ember ült körülötte. Csatlakozott további 5 személy is. Azt hittem rosszul leszek. Ne értsetek félre, imádom őket, de nem tudom Harry mennyit mesélt nekik és mindenki ismeri őket..
- Channel, Drágám. Azt hittük nem is jössz.
- Szia Tess.- megöleltük egymást.
- Jó újra látni kicsilány.
- Titeket is Tom.- szintúgy megölelt.- Ne haragudjatok de bedöglött a GPS-em.- csak mosolyogtak. Dan felállt és egy puszit nyomott az arcomra. Egy üres szék volt, Zayn és Harry között. Ez most komoly? Nagyon nyeltem és feszengve bár, de leültem. Fogalmam sincs mi ütött belém.
- Sziasztok.- a srácok mind visszaköszöntek.
- Rendeltünk már neked is. A kedvencedet, sült krumplit rántott sajttal.- Tess mosolygott.
- Köszönöm, és a meghívást is.- rámosolyogtam. Dan szülein kívül nem néztem senkire. Fogalmam sincs Harry mit mondott el nekik és mit nem, de asszem nem is akarom tudni.
- Baj van Chan?- kénytelen voltam Dannyre nézni.
- Nem. Jól vagyok.- mosolyogtam.
- Milyen itt az élet? Hogy tetszik London?
- Egész jó. Kezdem egyre jobban megszeretni ezt a várost.
- Ilyen fiúk mellet nem csoda.- éreztem Harry tekintetét az arcomon, de nem néztem rá. Láttam a szemem sarkából, hogy elmosolyodik. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az estét, de nem érdekel. Jól fogom magam érezni, vagyis megpróbálom. Danny szülei miatt.. A ruhám sarkával kezdtem babrálni, mint ha félig megszűnt volna a külvilág. Hallottam, hogy az asztalnál szó van valami témáról, de én ebből csak néhány szót hallottam.
- Itt fogod befejezni az iskolát is?- bólintottam.
- Hallottam a kosaras karrieredről.- Tom vigyorgott. Imádja ezt a sportágat. Régen amikor náluk nyaraltam mindig azt néztük, olyankor Tess és Dan agyára mentünk.
- Nem nevezném karriernek.
- Még.- szélesen vigyorgott. Elmosolyodtam.
- Mit csináltál tegnap? Próbáltalak hívni, de ki voltál kapcsolva.- nagy szemekkel néztem Dannyre. Muszáj ezt itt felhoznia?
- Semmit.- azt hiszem a kelleténél hamarabb vágtam rá. Megint éreztem Harry tekintetét magamon. Gyorsan felkeltem az asztaltól.- Elnézést. Mindjárt visszajövök.- Tess mosolyogva bólintott. Olyan szép nő. Danny tőle örökölte azokat a gyönyörű kék szemeket, nagyon hasonlítanak. Külsőre és belsőre is. Éreztem magamon a tekinteteket, de nem érdekelt, egyedül akartam lenni pár percig. A mosdóba siettem és amint a tükörbe néztem meglepődtem. Az arcom elsápadt, szörnyen nézek ki. Próbáltam egy kis sminkkel kiigazítani. Kinyitottam az ablakot és engedtem hogy a hideg levegő átjárja az arcomat. Pár perc múlva becsuktam és megigazítottam a kósza hajszálakat. Erőt vettem magamon és mosolygós arccal visszamentem. Elfoglaltam a helyemet és figyeltem ahogy egymással beszélgetnek.
- Jól vagy?- Zayn hajolt közel hozzám, hogy csak én halljam amit mond. Bólintottam.
- Chan egy kis bort?- Louis lóbálta az üveget. Akaratlanul is elnevettem magam.
- Nem, köszi. Kocsival vagyok.- vigyorogtam.
Kihozták a vacsorát és te jó ég. Ennyi mindent sem mostanában láttam egy asztalon. Az este további része kellemesen telt. Nem voltam 100%-osan nyugodt, de jól éreztem magam. Jó volt megint Danny szüleivel lenni, ha csak egy kis időre is.

- Jó volt látni Chan. Remélem hamarosan újra találkozunk. Esetleg eljöhetnél Liverpoolba, szívesen látunk bármikor.
- Köszönöm, de aztán nehogy a végén meggondold magad.
- Soha.- Tess arca ragyogott. Megölelt.
- Köszönöm a meghívást mégegyszer. Jól éreztem magam.
- Ennek örülünk.- Tom lépett oda hozzánk és ő is megölelt.- Vigyázz magadra kicsilány.
- Majd igyekszem.- vigyorogtam.- Sziasztok.
- Szia.
- Jó éjt Dan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Eszembe jutott a tegnapi.
- Biztos minden oké?- bólintottam. A kocsimhoz közeledve észrevettem, hogy valaki ott áll. Sötét volt, de így is felismertem az illetőt.
- Nem viszlek haza Harold. Menj a fiúkkal.- mosolyogtam.
- Áucs. Ez fáj.- az arcán megjelent az az édes mosoly.
- Majd túléled.- vigyorogtam.
- Biztos minden rendben van? Olyan furcsa vagy egész este.
- Igen, jól vagyok. Befejezhetnétek a folytonos aggódást.
- Hé, én csak kérdeztem.
- Én pedig csak mondtam.
- Mi ütött beléd?
- Ne haragudj.- sóhajtottam.- Nem akartam bunkó lenni.
- Ki kéne kapcsolódnod. Elég feszült vagy mostanában. Habár tegnap este jó volt látni, hogy milyen boldog vagy.- elvigyorodott.
- Ne is mondd. Szeretném elfelejteni.- kérdőn nézett rám.- Nagyon jól éreztem magam. Csak nem lehet.- nem néztem rá.
- Zayn miatt ugye?
- Nem.. Nem Zayn miatt, ő csak egy barát. Ez az én döntésem. Ez... Ez csak egy egyszeri alkalom volt, nem jelentett semmit.- az utolsó mondatot alig tudtam kimondani.
- Értem. Tudom Chan. Barátok.- elmosolyodott, de nem volt őszinte mosoly. Szörnyen éreztem magam.- Jó éjt.- egy puszit nyomott a homlokomra. Behunytam a szemem. Megragadtam a karját mielőtt elment volna.
- Harry várj.- visszafordult.- Ne haragudj. Én nem akarom, hogy azt hidd kihasználtalak vagy csak játszottam veled. Sajnálom.
- Ugyan Chan.- elmosolyodott. A karjaiba vetettem magam és szorosan átöleltük egymást.
- Tényleg nagyon sajnálom.- a szemem a szájával került egy vonalba. Magasabb volt nálam. Ahj Chan. Lábujjhegyre álltam és egy hosszú puszit nyomtam az arcára.- Jó éjt.
- Neked is.- bevágtam magam után a kocsiajtót és a kormányra könyököltem. Behunytam a szememet és mély levegőt vettem. Ezt szépen elbasztam. Gratulálok Channel. Megint ügyes voltál. Beindítottam a motort és most már minden nehézség nélkül haza mentem, nem tévedtem el. Otthon levettem a magassarkúmat amiben már eléggé kezdett fájni a lábam, és lemostam a sminkemet. Elmentem lezuhanyozni.
Készültem lefeküdni amikor csöngettek. Ránéztem az órára, már lassan 11 óra. Komolyan? Elmentem ajtót nyitni.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit késő van?
- Nem. Beszélnünk kell.- kicsit megijedtem. A hangja határozott, az arckifejezése kemény volt.
- Ooooké. Gyere be.- leültünk a kanapéra. A kezembe vettem egy párnát és azzal babráltam.
- Hallgatlak.
- Tessék?
- Most szépen el fogod mondani mi a bajod Chan. És nem, nem fogok addig elmenni amíg el nem mondasz mindent.
- És ez nem ér rá holnap, Dan?
- Nem.
- És a szüleid? Nem kéne velük lenned?
- Visszamentek Liverpoolba. Ismered őket.
- Értem.
- Akkor? Kinyögöd végre vagy mindent úgy kell kihúznom belőled?- egymás szemébe néztünk.
- Mit tudsz?
- Semmit. Ezért vagyok itt.
- Harry nem mondott nektek semmit?
- Harry? Mit kellett volna mondania?
- Szóval nem tudjátok hol volt tegnap?
- Nem, de mi köze van ehhez Harrynek?
- Tegnap vele voltam. Ne értsd félre, nem történt semmi. Átjött megnézni hogy vagyok. Csak érdekelte mi van velem. Elmentünk a városba. Aztán..-kicsit haboztam. Nem vagyok benne biztos, hogy el akarom neki mondani.
- Chan mond már.
- Megcsókolt.- lesütöttem a szememet. Már csak az emléktől is pillangók repdestek a hasamban. Félve néztem rá, bár nem értem miért. Már nem vagyok 14.- De ma mindent elbasztam.
- Tessék?- komolyan Dan? Ennyit tudsz kinyögni?
- Most mi van?
- A többiek tudják?
- Honnan tudjam? Ha Harry elmondta nekik igen, ha nem nem. Szerintem nem ha még azt sem  tudtátok hol van, de most mit vagy úgy oda?
- Nem értheted.
- Akkor magyarázd el.
- Nem lehet.
- Most megint itt tartunk? Én is elmondtam.
- Ez más.
- Mégis miért lenne más?
- Egyszer elmondom.- csendes volt a hangja.- De jól gondold meg mit csinálsz. Bárkinek könnyen fájdalmat okozhatsz.
- Miről beszélsz?
- Mennem kell.
- Persze. Menj csak Danny, egyszerűbb lelépni mint kinyögni mi van. De tudod mit? Menj. Ismered a járást, gondolom egyedül is kitalálsz.- felkeltem és az emeltre siettem.
- Chan..- hallottam, hogy utánam szól de nem érdekelt. Becsaptam magam mögött az ajtót. 
Dan nyitott be pár perc múlva. Az ablakom előtt álltam és kifelé bámultam.
- Ne haragudj.
- Te sem. Hülyén viselkedtem.. Megint.
- Ahogy én is.- megfordultam.
- Mielőtt bármit is mondasz én nem játszok az emberekkel. Igen tudom, hogy Zaynről beszéltél. Hidd el én nem akarom megbántani mert nagyon nagyon fontos nekem, de mint az egyik legjobb barátom. Akárcsak te. Harry meg.. Nem is tudom..
- Héé, gyere ide.- megöleltük egymást.- Bármi is lesz én itt leszek melletted. A lényeg az, hogy boldog legyél.
- Köszönöm.
- Egyet kérek. Vigyázz arra, hogy ne bántsd meg a barátaidat.- bólintottam. Végre megint azt éreztem, hogy Danny mellettem van és számíthatok rá. Akárcsak régen.
- Itt alszol ma?
- Persze, de én választok filmet.- a szemeimet forgattam. Mindig pocsék filmet választ, de sosem szólok egy szót sem.

Ameddig ő a fürdőben volt csináltam palacsintát. Igaz, hogy túl késő van már hozzá, de most ehhez van kedvem. Szépen felmentünk a szobámba és beraktuk a filmet. Laza 15 perces hisztizésemnek hála a Negyediket néztük. Haha. Addig nem maradtam amíg be nem rakta. Imádom. A film végén Dan már rég aludt. Valahol a közepén már lehetett hallani a szuszogását. Én nem tudok.. Annyi minden jár a fejemben, de egy valami biztos és el kell neki mondanom.
- Danny alszol?- ez hülye kérdés. Persze, hogy alszik de had legyek udvarias.
- Mmm.
- Dan.- oldalba böktem.
- Mi az Chan? Nem ér rá reggel?- fáradtan nyöszörgött.
- Mindjárt reggel és nem, nem ér rá.- nem kaptam választ. Akkor térjünk a lényegre.- Visszamegyek Magyarországra.- hirtelen felült. Höhh. Tudtam, hogy erre fel fog kelni.
- Mit mondtál?- na ugye, hogy nem ér rá reggel.. Így sötétben is jól láttam a meglepettséget az arcán. Nem erre számítottál ugye Dan?
- Azt, hogy visszamegyek Magyarországra.- nagy szemekkel nézett rám majd elnevette magát és visszafeküdt. Belé meg mi ütött?
- Egy percre elhittem. Jó vicc volt, na aludj szépen.
- Nem viccelek. Visszamegyek egy időre.
- Mennyi az az egy időre?
- Nemtudom. Pár nap.. 1 hét.. Vagy több. 
- Miért Chan?
- Mert ha nem tűnt volna fel, teljesen a feje tetejére állt az életem. Kell egy kis nyugi. Régen láttam a családomat.
- Nem tudlak visszatartani, ugye?- a fejemet ráztam.
- Már el akartam mondani. Csak nem volt rá alkalmam.
- Mégis mióta szervezkedsz?
- Nem olyan régóta.
- És mikor mész?
- Holnap délután indul a gépem.
- Mikor akartad ezt elmondani? Holnap reggel?
- Ne haragudj. Én.. Nem tudtam hogy mondjam el.
- Szuper, és mi lesz Boboval? 
- Arra gondoltam vigyázhatnál rá addig. A srácok túl elfoglaltak. Vagy Megan.. Valaki.. Nem vihetem magammal. Azt se tudom a szüleim hogy intézték el, hogy velem jöjjön.
- Te.. Egy hétig a kutyád nélkül? Jó vicc. A kórházban egy napot se bírtál ki nélküle. Egy hetet hogyan fogsz?
- Felfogtam. Befejezheted.
- És a srácoknak mikor akarod elmondani?
- Holnap reggel felhívom őket. Vagy nem mondom el. Nemtudom.
- Chan..
- Ne mondj semmit. Döntöttem.- és nem is mondott semmit. Azt hiszem ez a legjobb megoldás a jelen helyzetben. Vegyük nyaralásnak, ahol kikapcsolódsz, elfelejted a gondjaidat és jól érzed magad. Igen. Ez kell most nekem. Hogy elfelejtsek mindent és talán mindenkit.

15. fejezet

Sziasztok Drágáim.
Először is tudnotok kell, hogy úgy volt abbahagyom az írást és ezt a blogot is. Okot nem mondom, elég ha én tudom. De aztán valaki felnyitotta a szememet, hogy így fogalmazzak. Szóval tessék itt az új rész. Remélem tetszeni fog és köszi mindent.:)

Imádlak Nina.♥ ~

Egyedül ébredtem. Kicsit elszomorodtam mert jó lett volna Zayn mellett ébredni, na mindegy. Láttam a ruháimat a széken. Az idővel nem törődve fogtam magam, bementem a fürdőbe lezuhanyozni, ahogy álltam a csap alatt minden eszembe jutott. Ha Josh elmondta volna ahelyett, hogy magába fordul nem nyúlt volna a drogokhoz és most nem kéne elvonóra mennie. A víz hidegre váltott, ez zökkentett ki. Kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem és felöltöztem. A hajamat a törölközőbe csavartam amíg feltettem egy alap sminket, utána kiszedtem a nedves törölközőből és úgy hagytam ahogy volt.

Összeszedtem a cuccaimat és a táskámba dobáltam, majd lementem. Mindenki a tv előtt ült és a mindenkibe az 5 srácon kívül Dannyt és Elt értem. Már csak Dani hiányzott a csapatból. Lesétáltam a lépcsőn, El vett észre legelőször, felpattant és a nyakamba vetette magát, jól esett.
- Jól vagy Chan?- aggódva nézett rám.- Hallottam mi történt.
- Persze. Köszönöm.- elmosolyodtam. Nagyon szeretem Elt. Ő olyan aki törődik a másikkal, de mégsem folytja meg. Leültem Zayn és Danny közé.
- Mennyi az idő?
- Délután 3.- vigyorgott Louis.
- Ez most komoly?- vigyorogva bólogattak.
- Szépen átaludtad az egész napot és éjjelt.
- Szuper.
- Jól vagy?- bólintottam. Még egyszer megkérdezi valaki én megütöm az illetőt.
- És elmondod mi történt?- Danny nézett rám aggódó tekintettel. Kérlek szépen ne kezeljetek úgy mint egy 5 évest. Köszi.
- El.
- Szóóval?- Harry nézett rám. Sóhajtottam és belekezdtem.
- Joshal voltam.- elképedve néztek rám, ami jó mert Liam nem mondott nekik semmit.
- A múltkori után?
- Megint bántott téged?
- Igen és nem. Elmondhatom úgy hogy nem beszéltek bele?
- Bocsi.. Folytasd.
- Szóval reggel felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Először nemet mondtam, aztán meggondoltam magam és elmentem a parkba. Azt mondta elvonóra megy.- nyeltem egyet. Nem néztem senkire, érdekesebbnek találtam a kanapét alattam.- Azt is mondta, hogy leáll a drogokkal és azért nyúlt hozzájuk mert meghalt az apukája. Kihagyja a sulit és miután kijön majd befejezi. Szerinte én ébresztettem rá erre az egészre. Mielőtt bármit mondanátok tisztán jött oda és igen elhiszem neki. Ti nem ismeritek, én igen. Különben is, mindenki érdemel egy második esélyt. Még ő is.- először néztem körbe. Még mindig ledöbbent tekintetekkel találtam magam szembe, erre számítottam. Senki nem mondott semmit.- Azt mondta szeret. Eddig sose mondta nekem.
- És..Te..?
- Nem Niall. Én már nem szeretem. Már régóta nem.- az utolsó szavakat inkább csak suttogtam.
- Sajnálom.
- Én is. Ha akkor tudom mi van a háttérben segíthettem volna neki. Most nem lenne ez az egész.
- És nem találkoztunk volna.
- Igen.
- És most mi lesz?
- Semmi. Élem tovább az életem, ahogy ő is a sajátját.
- Ugye tudod, hogy ez nem a te hibád?- nem válaszoltam.
- Chan. Erről nem te tehetsz.
- Akkor én miért érzem úgy hogy pedig tehetek róla? Hmm? Ha erőszakoskodok vele amíg el nem mondja most nem kéne elvonóra mennie.
- Channel fejezd be.- Dannyre néztem, de nem válaszoltam. Most megint eljátsszuk amit egy hónapja? 
- Chan ez nem a te hibád. Ne emészd magad, a múltat már nem tudod megváltoztatni. Figyelj..- El lépett oda hozzám.- Most gondolj arra, hogy le fog szokni a drogokról és újra élheti az életét. Rendesen. És ki tudja, lehet valahol újrakezdi az egészet. Boldog lehet megint.- megölelt. Végre valaki aki nem támad vagy éppen kioktat.
- Köszönöm.- elmosolyodtam.- Nem baj ha én most hazamegyek?
- De.. Nem fogsz így egyedül maradni. Pontosítok, nem engedjük, hogy egyedül legyél.
- Ez kedves tőled Lou, de ha elfelejtetted volna már nem vagyok 5 éves. Különben sem szeretnétek most engem látni. Kell egy kis egyedüllét, ne haragudjatok.
- Megértjük.- Niall mosolygott kedvesen. Imádom a szőke kis barátomat. Viszonzásképpen rámosolyogtam. Felmentem és összeszedtem még néhány holmimat, amiket szintén a táskámba dobáltam. Vagy 3x néztem végig a szobát nem-e hagyok itt valamit. Nem volt kedvem lemenni. Vicces mert máskor ölni tudnék, hogy a srácokkal legyek. Lementem, most már a táskám társaságában.
- Kikísérlek.- Zayn kelt fel.
- Köszönöm. Sziasztok.- intettem egyet.
- Szia Chan.- kaptam vissza a válaszokat. El nem hagyta annyiban.
- Ne csinálj butaságot és ha kell egy barát csak hívj.
- Köszönöm El.- megöleltük egymást.
- Ne vigyelek el?- Zayn már az ajtóban tette fel a kérdést, ahol csak ketten voltunk.
- Nem, inkább sétálok, de azért köszi.- mosolyogtam.
- Vigyázz magadra.- kaptam egy puszit a homlokomra. Nem bírtam ki és megöleltem. Persze a könnycseppek megjelentek az arcomon. Szuper időzítés.. Miután szétváltunk letöröltem őket az arcomról.
- Biztos jól leszel? Nem kéne így egyedül maradnod, csak rosszabb.
- Jól vagyok. Legalább te hidd el.- elmosolyodtam.- Szia Zayn.- elmentem. Imádom őket és nagyon jól esik, hogy törődnek velem, de nem haldoklok vagy ilyenek. Az arcomat kellemes hűvös fuvallat simogatta és a még vizes hajammal játszadozott. Elmosolyodtam.. Nem is tudom hirtelen mi ütött belém. 

Amikor beléptem az ajtón a kutyám felém rohant. Pár pillanat alatt már a karjaimban volt. Ő az egyetlen akit jelenleg szívesen elviselek magam mellett. Felvittem a szobámba és eljátszadoztam vele. Egy idő után már újra az udvaron lehetett hallani az ugatását. Mi lenne velem nélküle? Átöltöztem valami kényelmesbe és az ágyamra feküdtem, de abban a pillanatban fel is keltem. Kikapcsoltam a telefonomat és lementem kiszedni a csengőből az elemet. Nem kell, hogy 5 percenként szóljanak. Minden redőnyt leengedtem a házba és kinyitottam az ablakokat. Tökéletes. Visszamentem a szobába és beraktam valami zenét a laptopomon. Ledőltem az ágyra és átöleltem az egyik párnámat. Jó érzés volt egyedül lenni. Nem kell válaszolnom senki kérdéseire, csak én vagyok. Emlékek milliói árasztották el a fejemet. Emlékszem minden egyes részletre arról a napról. Alig vártam, hogy lássam, hogy érezzem Josht, de nem jött. Az órák lassan teltek és a tanáraim is a megszokottnál idegesítőbbek voltak. Az edzésnek viszonylag hamar vége volt, Josh még mindig sehol. A telefonja kikapcsolva, az anyukája se tudja hol van, fogalmam sem volt mit csináljak. Eltűnt. Hagyott egy üzenetet, hogy ne aggódjunk érte, de el kellett mennie pár napra. Az ember ilyenkor aggódik a legjobban. A napok csak teltek és egyre idegesítőbb lett minden. Egyik reggel azonban ott volt a suli előtt. Odaszaladtam hozzá, hogy megöleljem, de lerázott magáról. A szemeim megteltek könnyel, de nem sírtam. Egész nap nem szóltunk egymáshoz. Annyira fájt. Hamarosan kiderültek a drogok, onnantól kezdve minden megváltozott.
Újra vissza a valóságba.. Fáj vagy nem ez van. Nincs mit tenni, az élet megy tovább, nem szabad ezen a ponton leragadnom. Neki jobb lesz majd, újra kezdheti az életét valahol máshol. Valaki kopogott a bejárati ajtón. Komolyan? Mennyi ideje lehetek itthon. 3 órája? Lementem ajtót nyitni, de meglepetés ért.
- Mit szeretnél? Jöttél ellenőrizni Harry? Fölösleges, jól vagyok.
- Megvárod, hogy válaszoljak vagy szeretnél még valamit hozzátenni? Különben meg szia neked is. 
- Bocsi, gyere be.- a nappaliba mentünk, leültünk a kanapéra.
- Miért van itt ilyen sötét?- megrántottam a vállamat.
- Szóval? Mit keresel itt?
- Csak gondoltam megnézem mi van veled.
- Ugye tudod, hogy alig pár órája jöttem el? Nem kell, hogy vigyázzatok rám, nem vagyok gyerek.
- Ki mondta, hogy a többiek miatt jöttem?
- Akkor miért vagy itt?
- Mert érdekelt mi van veled.
- Ez kedves tőled, de csak azt tudom mondani amit már vagy hússzor elismételtem.
- Tudom.- elmosolyodott.- Most már elmondod miért van ilyen sötét itt bent? Kint süt a nap.- eddig nem sütött.
- Pont a nap miatt. Jó érzés. Nemtudom én se..- vigyorogtam.
- És a csengő? Vagy a kikapcsolt telefon?
- Nem tudom nektek mit jelent az egyedül lét de nekem ezt. Egyébként értem már, azt hittétek valami hülyeséget csináltam. Szörnyűek vagytok.
- Lehet, de inkább vagyunk szörnyűek, mint hogy nem foglalkozunk veled.
- Most még ezt mondod.
- Mire célzol?
- Ugyan Harry. Ti híresek vagytok, annyi embert ismerhettek meg amennyit csak akartok és annyit engedtek el emennyit csak akartok, de ne vedd sértésnek vagy ilyenek, csak tudom, hogy egyszer ez a barátság meg fog szakadni. Bárcsak ne így lenne, de ami tény az tény.
- Ez csak a döntéseinken múlik.
- Lehet, ezért nem is gondolok a jövőre mert nem akarom, hogy eljöjjön az a nap.
- Most is felhoztad.
- Jó ez most már.- vigyorogtam.
- Én nem foglak elhagyni. Soha.- éreztem, hogy elpirulok.- Ahogy a srácok sem.- tette hozzá.
- Köszi.- csend következett. Elnéztem az arcát, tökéletes. Azok a szemek, az a mosoly.
- Chan!
- Tessék?- már megint?
- Kérdeztem valamit.
- Aha, és mi volt az?
- Elképesztő vagy. Te hol jársz ilyenkor?- vigyorgott. A te arcodon. Elmosolyodtam a saját idiótaságomon.- Most mi van?
- Semmi.- vigyorogtam.- Szóval? Mi volt a kérdés?
- Néha nem értelek.- vigyorgott.- Az, hogy nincs kedved valamerre menni?
- De igen, de ahhoz meg kell, hogy várd amíg elkészülök. Addig ott a gépem foglald el magad, sietek.- kidugtam a nyelvemet és az emeletre szaladtam. Magamra kaptam a reggeli ruhámat és feltettem egy kis sminket, a hajamat megigazítottam és kész is. 
- Mehetünk.- vigyorogva ugráltam le a lépcsőn.
- Végre.
- Hé, én gyors voltam.
- Ahha.- vigyorgott.
- Tök mindegy, hova megyünk?
- Majd meglátod és nem, nem fogom elmondani.- fintorogva beleegyeztem. Feltette a kapucniját és a napszemüvegét. Ja ez tökre nem feltűnő nyár közepén.
- Ugye tudod, hogy azokat nem muszáj felvenned?
- De muszáj, gyere.- kiléptünk az ajtón. Hirtelen megfájdult a szemem a világosságtól, de hamar megszoktam. Átkaroltuk egymást. Mint egy pár.. Haha. Jó vicc. Nem ellenezném. Na jó befogtam. Egész úton beszélgettünk és kicsit még jobban megismertük egymást. Vicces volt és nagyon jó. Amikor megérkeztünk nem lepődtem meg, sejtettem, hogy ide fog hozni de nem érdekel.
- Tudtam.- vigyorogtam.
- Tudom, hogy már voltál itt, de ez most csak a miénk.- felcsillantak a szemeim.
- Nem hiszem el. Te.. Te..
- Igen.- vigyorgott.- A miénk 2 óráig.
- Te bolond vagy.
- Lehet, de már megérte. Látom, hogy boldog vagy és nekem ez volt a célom.- nem tudtam mit mondani. A karjaiba vetettem magam. Ilyet sosem csináltak értem. A szívem hevesen kezdett verni, de nem érdekelt.
- Köszönöm.- mosolyogtam.
- Ezt akartam hallani. Megyünk?- bólintottam. Tök mindegy hányszor szállok fel rá, a London Eye egyszerűen fantasztikus. A kilátás leírhatatlan.. Szépen elbeszélgettünk egészen idáig de most csak álltunk egymás mellett és a naplementét figyeltük. Annyira szép. Harry vállára hajtottam a fejemet. Annyira jó éreztem magam vele egész nap.
- Gyönyörű.
- Igen az. Még meg sem kérdeztem, hogy érzed magad? Mármint hogy viseled ezt az egészet?
- Őszintén? Legszívesebben zokognék, de nem tudok. Tudom, hogy ezen már változtatni nem tudok és bele kell törődnöm.
- Erős vagy Chan és a barátaid melletted vannak.- megölelt.- Pontosan erre volt most szükségem. Mármint arra, hogy ne csak a fejemhez vágják a dolgokat, hanem hogy érezzem tényleg számíthatok valakire.- Most mit szeretnél csinálni?
- Menjünk sétálni.
- Benne vagyok.- London utcái még este is gyönyörűek. Sose tudok betelni a látvánnyal de elhinni se, hogy én itt lakom. Mindig erről álmodtam és most sikerült.
- Chan!
- Tessék?
- Megint azt csinálod.
- Mit csinálok?
- Nem figyelsz csak nézel kifele.- vigyorgott.
- Bocsi.
- Min gondolkodsz?
- Azon, hogy mindig is arról álmodtam, hogy itt éljek Londonba. Egész kicsi korom óta el akartam ide jutni és most nehéz elhinni, hogy itt élek.- elmosolyodott. Furcsán néztem rá.- Mit mondtam?
- Semmi rosszat, csak jó hallgatni ahogy az álmaidról, a múltadról vagy a családodról beszélsz.- nem tudtam mit mondani. Sose gondoltam bele ezekbe csak kimondtam és kész. Időközben megérkeztünk az házam elé.
- Köszönöm ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam.
- Én is.- megöleltük egymást. Sikerült megint túl közel kerülnünk egymáshoz az ölelést követően. Milliméterek választották el az arcunkat. Néhány pillanat múlva megtörtént, ajkaink összeértek. A szívem hevesen vert és szaporábban vettem utána a levegőt. Felnéztem a gyönyörű zöld szemekbe és rabul ejtett tekintete. A gyomromban pillangók repkedtek. Egy hosszú puszit nyomott a homlokomra, behunytam a szemeimet.
- Szép álmokat.- édesen mosolygott.
- Neked is.- bezártam magam mögött az ajtót és nekidőltem. Olyan volt ez az egész mint egy álom. A telefonom pittyegése zökkentett ki, amit még indulás előtt kapcsoltam vissza. De minek? Összerezzentem és megnéztem, Danny írt.

Holnap a szüleimmel vacsizunk. Nyolcra legyél az étterembe aminek reggel átküldöm a címét. Remélem jól vagy. Szeretlek.

Danny xoxo

Jól van, legalább nem fogok unatkozni. Különben is olyan régen láttam már Tesst és Tomot. Ők Danny szülei és nagyon kedvesek. Felmentem a szobámba, ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Fáradtan lépkedtem az ágyamhoz, annyi érzés kavargott bennem. A számhoz kaptam és elmosolyodtam. Ez a Harry csók. Josh. Minden. Ledőltem az ágyba és a szemeim már csukódtak is le. Nem bántam, mert ma boldogan aludhattam el.

14. fejezet

Először is. 700? OMG. Alig egy hete volt 500. Köszönöm szépen.:)

- Jóóóó reggelt.- csapódik az ajtó és Louis már rajtunk van. Hallottam a többiek nevetését.
- Muszáj mindig ezt eljátszanod?- a fejemre húztam a takarót.
- Lou kifelé!- Zayn valahonnan Louis másik oldaláról szólalt meg.
- Igen muszáj különben nem keltek fel soha és nem, nem megyek ki.
- Akkor csak fogd be.- elhelyezkedtem és próbáltam tovább aludni.
- Felkelni!- Harry kiabálva szaladt be, vagyis a hangok alapján erre következtettem és vízipisztollyal (?!?!) kezdett locsolni minket.
- Harry ne már, fejezd be!- megint csak a takaró alá bújtam.
- Hagyjatok már minket!
- Csak ha felkeltek.
- Jó oké, csak fejezzétek már be.- megadtam magam.
- Győzelem. Na kaptok 10 percet hogy felöltözve legyertek különben egy vödör vízzel jövök.- Louis vigyorgott majd kimentek.
- Neked mindig így kezdődnek a napjaid?
- Nem mindig, de sokszor igen. Kezdj hozzászokni.-vigyorgott.
- Ehhez? Lehetetlen.- vigyorogtam és a plafont bámultam.
- 8 - hallatszott lentről Louis kiabálása. Ránéztem Zaynre.
- Úgy se meri.
- Biztos vagy benne? Louról beszélünk.- felültem az ágyon.
- Használhatom a fürdődet?
- Persze.- vigyorgott.
- Köszönöm, sietek.- vigyorogtam. Felöltöztem, a hajamat összefogtam és felraktam egy kis sminket, majd kimentem.

- Te jössz.- vigyorogtam és leültem az ágyra. Megszólalt a telefonom.
- Igen?
-...
- Honnan tudod a számomat Josh?- suttogtam mert nem akartam, hogy Zayn is hallja.
- ...
- Kizárt. A múltkori után még van képed felhívni?
- ...
- Kétlem. Neked már csak a drogok vannak.
- ...
- Tessék? Figyelj..
- ...
- Jó, oké.- idegesen pillantottam a fürdő felé.- Mikor?
- ...
- Ott leszek.
- ...
- Szia.- leraktam és sóhajtottam. Az ajtóban valaki köhintett. Összerezzentem, majd odapillantottam és Liammel találtam szembe magam.
- Jó reggelt.- mosolyogtam.
- Mi újság?
- Semmi. És veled?
- Hallottalak Chan. Nem akartam hallgatózni, csak elmentem a szoba előtt és az ő nevét hallottam és hát megálltam.
- Ezt nevezik hallgatózásnak.
- Bocsi.- leült mellém, a fejemet ráztam.- De ugye nem akarsz elmenni hozzá?
- De. Figyelj meg kell tudnom valamit. Te nem láttad a szemeit amikor utoljára beszéltünk.
- Kedves tőled, hogy segíteni akarsz neki, de felejtsd el. Őt már csak a drogok hajtják.
- Lehet, de hiszek abban, hogy meg akar változni. Mindenki érdemel még egy esélyt, még ő is. Nem mondhatod el senkinek. Meg kell ígérned, kérlek.
- Rendben, de ha valami van felhívsz.
- Jól van. Köszönöm.- megöleltem.
- Azt hiszem le kéne menni különben Louis hozza a vödröt.
- Tényleg képes rá?- vigyorogva bólintott.- Zayn gyere különben elázunk.- lementünk a konyhába ahol mindenki az asztalnál ült. Mindenki kivéve Elt és Danit. Csináltam magamnak müzlit, ahogy mindenki más és leültem Zayn és Harry közé.
- Mit csináltatok az éjjel?- Louis húzogatta a szemöldökét.
- Amit minden nap. Aludtunk.
- Habár Channel tudna mesélni.- Harry vigyorgott. Félrenyeltem.
- Hogy én?- nagyot nyeltem és Harryre néztem, ő csak tovább vigyorgott. Minden szem rám szegeződött.
- Miről maradtunk le?- Louis már is ott volt mellettünk.
-Semmiről. Semmi sem történt. Harry csak megint hülye.- vigyorogtam.
- Hát hogyne.
- Louis komolyan.
- Nem hiszek neked Channel.
- Louis hagyd már.- Liam szólt oda. Hálásan néztem rá. Kezdett felhúzni ez az egész. Ha egyszer nem történt semmi akkor nem történt semmi.
- Még nem végeztünk. Úgy is megtudom mi volt itt.
- Szerintem végeztünk ugyanis nincs miről beszélnünk.-grimaszolva eltoltam a tálat magam elől, fogtam a telefonomat és felkeltem.
- Most hova mész?- Niall nézett rám nagy szemekkel. Nem válaszoltam. Kimentem az udvarra és leültem az árnyékba. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és olyan hangosra kapcsoltam a zenét, hogy mást ezen kívül ne halljak. Behunytam a szememet. Miért van ez az egész ha kettesben vagyok Harryvel? Most is ott ültem mellette, de semmit nem éreztem. Viszont csak ha ketten vagyunk a szívem megőrül és ideges leszek. Miért? Elismerem, hogy gyönyörű a mosolya és azok a szemek és.. Fejezd be Channel.

Fogalmam sincs meddig ülhettem ott. Nekem órákig tűnt, de ki tudja. Valaki megbökte a vállamat. Felnéztem és Liam állt ott. Kiszedtem a fülemből a fülhallgatót és kikapcsoltam a zenét. Leült mellém.
- Ugye te nem hiszed hogy történt valami?
- Ismerem már annyira Harryt, nyugi.- mosolygott.- De valami csak volt, azért nem talál ki ilyeneket.
- Lementem éjjel kakaót csinálni mert nem tudtam aludni. Harry jött le a lépcsőn. Nos.. Semmi sem volt rajta. A szemem elé kaptam a kezem és mondtam neki, hogy ha nem vesz fel valamit sikítok. Ennyi. Utána kakaót ittunk.
- Tipikus Harry.- vigyorgott.- Nyugi. Senki nem hitte el. Lou csak húzta az agyadat.
- Elmondhatok valamit?- kedvesen bólintott. Nyeltem egy nagyot és belekezdtem.- Nem tudom mi van velem, de ha Harry közelében vagyok a szívem majdnem kiugrik a helyéről és ideges leszek, de csak ha mi ketten vagyunk. Miért van ez?
- Szerintem te is tudod.
- Nem Liam. Ez más..
- Én nem tudom Chan. Te érzed. Bárcsak tudnám, de nem. Ne haragudj.
- Hát én sem tudom, de szeretnélek megkérni arra, hogy ez is maradjon kettőnk között, ha lehet.- félve néztem rá, ő mosolyogva bólintott.
- Nem terveztem továbbadni másnak.
- Köszönöm.- vártam pár másodpercet.- És Zayn?- elvigyorodott.- Liam..
- Jó, bocsi. Nem tudom. Fent van a szobájába gondolom.
- Köszi. Mindent.- egy puszit nyomtam az arcára és besiettem. Nem figyeltem a felém forduló tekintetekre. Egyenesen Zayn szobája felé vettem az irányt. Az ajtaja csukva volt. Bekopogtam, de nem kaptam választ. Ami azt jelenti, hogy vagy alszik vagy zenét hallgat vagy pedig senkivel sem akar beszélni. Lassan benyitottam. A második tippem jött be. Ott feküdt az ágyon és zenét hallgatott. Amikor meglátott kivette a füléből a 'hallgatót.
- Figyelj. Nemtudom mit mondott Harry miután kimentem, de nem történt semmi az éjjel.- odaléptem az ágyhoz.
- Chan, nekem nem tartozol magyarázattal. Azt csinálsz amit akarsz.- nyeltem egyet.
- Zayn...- nem tudtam mit mondjak.- Tényleg nem volt semmi. Csupán nem tudtam aludni és lementem kakaót inni, hallottam hogy jön le valaki és azt hittem felkeltettelek, de Harry volt az. Semmi nem volt rajta. Nos.. Reflexből eltakartam a szememet és mondtam hogy ha nem vesz fel valamit sikítok. Utána meg csak kakaót ittunk.- miután befejeztem szaporábban vettem a levegőt ugyanis az egészet végighadartam. Legszívesebben ordítottam volna. Az arcomat fürkészte.
- Gyere ide.- odabújtam hozzá.- Sajnálom.- suttogta. A fejemet ráztam.
- Zavarok?- Niall lépett be az ajtón vigyorgó arccal.
- Nem. Mondd.
- Nem jöttök le enni?- bólintottunk és lementünk a konyhába ahol szintén mindenki az asztalnál ült. Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. Ránéztem az órára és megálltam.
- Baj van?- Zayn nézett rám.
- Nem.- mosolyogtam. Van 15 percem, hogy a parkban legyek. Mit mondjak hogy ne bukjak le? Liamre néztem amolyan segélykérő tekintettel. Egyből vette a lapot és rávett mindenkit hogy a tv előtt folytassa.
- Köszönöm.
- Még is mit mondjak nekik hova mentél?
- Elmentem haza. Nem is tudom. Megetetni Bobot, pár cuccért. Fogalmam sincs.. Találj ki valamit vagy mond azt nemtudod csak láttál kimenni. Ígérem viszonozni fogom.- hadartam mert nem akartam, hogy valaki észrevegyen vagy ilyenek.
- Nemtudom Chan, nem tetszik ez nekem.. Muszáj neked odamenned?- aggódva nézett rám.
- Muszáj.- határozottan vágtam rá, de bocsánatkérően néztem rá.- Sietek ahogy tudok és köszönöm.- egy puszit nyomtam az arcára és az ajtóhoz siettem. Pár pillanat alatt már az utcákon át siettem a parkba.

Amikor odaértem ő már ott ült a padon. Mély levegőt vettem és leültem mellé.
- Ne haragudj a késésért.
- Nem gond. Örülök, hogy eljöttél. Ha őszinte akarok lenni nem hittem volna, hogy el is jössz. Megleptél vele.
- Ezzel nem vagy egyedül. Szóval?
- Figyelj Chan.- rápillantottam, sose becézett. Belenéztem a szemeibe és meglepődtem. Tisztán jött ide, talán igazat mondott és tényleg meg akar változni. Mély levegőt vett és behunyta a szemét.
- Bármit elmondhatsz nekem.- nemtudom mi ütött belém. A kezeim közé fogtam az övéit.
- Elvonóra megyek.
- Tessék?- nem akartam elhinni amit mond.
- Jól hallottad. Komolyan elgondolkodtam azon amit a fejemhez vágtál.- lesütöttem a szemeimet.- És igazad van. A barátaim helyett a drogokat választottam és nézz csak rám.
- Sajnálom.
- A te érdemed, hogy így döntöttem. Sokat köszönhetek neked.- nem tudtam megszólalni nagyon meglepett. Bár lett volna valami amit megkérdeztem volna, de inkább nem. Nem akarom a múltat bolygatni.- Tudom mire gondolsz és mit szeretnél kérdezni. Hogy mi történt, ugye?- bólintottam.- A szüleimnek autóbalesete volt, és apa nem élte túl.- ránéztem. Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.
- Részvétem.
- Köszönöm.
- Ha ezt tudom..
- Tudom Chan, de nem a te hibád.- bele se merek gondolni min ment keresztül és mi játszódhatott le benne. Istenem..
- Mikor kezded? Az elvonót?
- Kihagyom a sulit. Majd csak utána fejezem be. Vicces, nem? Emlékszel? Együtt terveztük az utolsó évünket, most meg nem lehetek ott veletek.
- Sajnálom tényleg, de így lesz a legjobb, hidd el.
- Tudom. Azért ezt is mond el Lexéknek, ne csak a rosszat.
- Josh.. Valamit tudnod kell. Én nem megyek vissza. Itt fejezem be a sulit. Nekem már itt van az otthonom Londonban.- éreztem a könnyeket az arcomon.- Sajnálom.
- Miattad fogom csinálni ezt az egészet. Szeretlek Chan.- nem tudtam mit mondani. Teljesen lefagytam. Sose mondta nekem ezelőtt.- Ne. Ne mondj semmit kérlek.- magamhoz öleltem. A sírás határán vagyok. Nekem ez túl sok. Megcsörrent a telefonom. Liam.. Letöröltem a könnyeimet és felvettem, mintha látná hogy sírok.
- Szia Liam.
- Nem éppen. Minden oké?
- Niall mit szeretnél.- ránéztem Joshra, ő a másik irányba nézett, de figyelt a szavaimra.
- Hol vagy?
- Mert?
- Ne szórakozz velünk, tudjuk, hogy nem vagy otthon.
- Detektív lett belőled Louis? Nagyszerű. Nemsokára megyek.
- Mit csinálsz? És miért ilyen a hangod? Sírsz?
- Mennem kell. Ne haragudjatok. Sietek majd. Puszi.
- Csak nem?- most először jelent meg mosoly az arcán. Már el is felejtettem milyen.
- Az attól függ. Egyébként de.
- Nem vagy semmi.- még mindig mosolygott.- Nem akarlak feltartani, menj csak.
- Nem gond?
- Dehogy. Örülök, hogy boldog vagy.
- Sok sikert a továbbiakban.
- Köszönöm. Köszönök mindent.
- Szia Josh.- megöleltem.
- Vigyázz magadra Chan.- mélyen a szemébe néztem és újra éreztem a könnyeket az arcomon. Felálltam és elsétáltam. Visszanéztem még egyszer utoljára, ő is így tett. Mosolyt erőltettem és végleg elmentem. Ezzel elhagyva a múltamat. Persze a könnyektől telt szememtől alig láttam valamit. Nekem ez túl sok volt így egyszerre.

Becsöngettem és szerencsémre Liam nyitott ajtót.
- Veled meg mi történt?
- Ennyire látszik?
- Eléggé. Bántott?
- Dehogyis, csak beszélgettünk. Elvonóra megy és azért csinálta mert az apukája meghalt.- eddig tartott. A könnyeim újra folyni kezdtek, Liam magához húzott.
- Sajnálom.
- Ha ezt tudom, én..
- Mit tudsz?- Louis vigyorgott, de hamar el is komolyodott.- Mi történt?
- Semmi.- megtöröltem a szememet.
- Nem úgy néz ki, mint egy semmi.- időközben beértünk a házba. Reméltem, hogy senkivel sem találkozok. Hát ez pech. Mindenki ott volt, még Danny is. Szuper. Nem akarom, hogy így lássanak. Egyáltalán minek ide jöttem, miért nem haza mentem egyből. Nem akarok hogy érzékeny kis hülyének tartsanak.
- Mi történt veled?
- Chan jól vagy?- a kérdések egymást követték. Az arcomat a kezeimbe temettem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Most még nem. Előbb szeretném feldolgozni ezt az egészet.
- Hagyjátok pihenni egy kicsit. Nézzetek rá, így akartok vele beszélni?- Liam hangját hallottam.
- Gyere.- Zayn szólalt meg mellőlem és éreztem kezeit magamon. Felnéztem rá és aggódó tekintettel találtam szembe magam, majd felkísért a szobájába.
- Ez mind fölösleges, jól vagyok. Különben sem tudok délután aludni.
- Nem úgy nézel ki. Most aludni fogsz Chan ha akarsz, ha nem. Hidd el jót fog tenni. Annyi minden történt mostanában veled és ne hidd hogy itt hagylak, hogy elmehess vagy ilyenek, addig itt leszek amíg el nem alszol.
- Köszönöm.- bebújtam az ágyba, odafeküdt mellém én pedig felé fordultam.- Zayn. Odabújhatok hozzád?- félve néztem rá. Kitárta a karjait és mosolygott. A fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig átölelt. Szép lassan elnyomott az álom és kezdett megszűnni a fájdalom amit belül éreztem.

13. fejezet

A telefonom csörgése zökkentett ki. Nyeltem egyet és felvettem.
- Szia anyu.
- Szia Chan.
- Mielőtt bármit is mondanál tudnod kell, hogy borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani titeket, csak ittam és rosszul esett, hogy nem vagytok itt és úgy éreztem már nem szerettek.- hadartam.- És igenis szeretlek titeket. Tényleg nagyon sajnálom, és ha nem tudtok nekem megbocsájtani megértem.
- Nyugalom. Megértjük, hogy kiakadtál. Mi is sajnáljuk kicsim. Tényleg szerettünk volna ott lenni.
- Akkor.. Minden oké?- szinte suttogtam.
- Minden.- éreztem a hangján, hogy elmosolyodott. Alapjáraton véve könnyen békülünk egymással, nem tudunk sokáig haragba lenni. Csak mindig kell valaki aki kedvezményez.
- Örülök neki és köszönöm az ajándékot. Így utólag.. Imádom.- hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ugyan. És mesélj mi újság Londonban? Jól vagy? Danny mondta mi történt.
- Igen, jól vagyok, csak egy kis semmiség volt az egész.-végignéztem a karomon és elnevettem magam. Elmeséltem neki mindent ami a bulim óta történt, persze azt a részt kihagytam a történetből amikor Josh beállított hozzám. Csak Lexék tudják és az itteniek. Tudom, hogy azonnal felrakna az első gépre és hazarángatna. Viszont én nem akarok vissza menni. Szeretek itt élni.
- A srácok elutaztak Amerikába és csak egy hét múlva jönnek vissza.- a képet nézegettem.
- Sajnálom kicsim, de hidd el hamar el fog telni az a pár nap. Észre sem fogod venni és újra ott lesznek.- mindenki ezt mondja.
- Tudom. Köszönöm.
- Oké térjünk a lényegre, látom te magadtól nem mondasz semmit. Összejöttetek már Zaynnel?- ledöbbentem.- Meséltek ezt-azt a lányok miután haza jöttek, ráadásul az újságban is szerepeltetek.- persze. Tipikus anya, mindent tudni akar.
- Semmi, csak barátok vagyunk.
- Aha, értem.
- Ne már anya, tényleg csak barátok vagyunk.
- Ha te mondod kicsim.
- Komolyan beszélek.
- Persze, persze, de azért nem bánnád ha lenne köztetek valami, ugye?
- Figyelj, jó volt veled beszélni de le kell tennem, ne haragudj.
- Persze most hirtelen dolgod van. Minden részletre kíváncsi vagyok ám.
- Szeretlek. Szia!!- kinyomtam. Valahogy nem akarom hallani a válaszát. Már most kezdi. Mint ha még mindig 16 éves lenne. Néha tényleg úgy viselkedik. Lefeküdtem és átöleltem az egyik párnát. Emlékek milliói árasztottak el, de nem a Londoniak, a magyarországi emlékeim. Eszembe jutott mennyire szerettem Josht és hogyan ismertem meg. Megráztam a fejem. Oké. Ez csak ne jusson eszembe. Rájöttem, hogy már nem szeretem, már régóta nem. Ha szeretném naponta gondolnék rá, hiányozna, de nincs így. Túl tettem magam rajta. Pacsi Channel. Elérted azt amiért ide költöztél, most már akár haza is mehetnél. Jó vicc. Számomra már itt van az otthon.
Egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemeimet, pedig alig múlt délután kettő. A csengő és a kutyám ugatása zavart meg. A fejemre húztam a párnát és próbáltam nem odafigyelni rá. Sóhajtottam és megadva magam lementem ajtót nyitni.
- Szia Dan.- ásítottam.
- Felkeltettelek?- bólintottam. Az arcán széles mosoly ült, de a napi ölelésemet megkaptam. A nappaliba mentünk és szokás szerint a kanapén foglaltunk helyet.
- Gondoltam benézek mi van veled. Jól vagy?
- Azon kívül, hogy ha nem jössz már alszok, semmi megvagyok. Mondjuk.. De remélem azt tudod, hogy csak egy órát voltam egyedül.- a szemeit forgatta.
- Hamar el fog telni az a pár hét, és újra láthatod Zaynt.- vigyorgott.
- Fogd már be.- a vállába bokszoltam.
- Majd szeretném ha egyik este nálunk vacsiznál. A szüleimmel.. Még nem tudom mikor, mert most elmentek a nagyiékhoz pár napra, de ha visszajöttek jó lenne.
- Jó hogy itt voltak nálad 2 órát.- vigyorogtam.- De persze, örömmel. Beszéltem ma anyuval. Felhívott.
- És mit mondott?- elképedve nézett rám.
- Megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk.
- Ennek örülök.- elmosolyodott.
- És mi van Megannel? Régen láttam.
- Jól megvagyunk köszi.- az arcát fürkésztem. Láttam rajta hogy boldog de nem az a Danny akit ismerek. A szemei karikásak és nem is tudom, megváltozott.
- Chan!
- Mm..mi? Nem.- zavarodottan néztem rá. Elnevette magát.
- Mit nem? Azt kérdeztem miért nézel ennyire.
- Bocsi. Nem kéne ennyit dolgoznod. Tiszta fáradt vagy. Látom rajtad. Szerintem pihenned kéne, aggódom érted Dan.
- Fölösleges. Szeretem a munkámat.. Azért aranyos vagy.- közelebb csúsztam és megöleltem. Eddig fel sem tűnt mennyire hiányzott már. Éreztem a könnyeket az arcomon.
- Annyira hiányzol.
- Te is nekem Chan.- felnéztem rá ő pedig letörölte a könnyeimet.
- Annyira sajnálom. Amióta megismertem Zaynt és a többieket, alig vagyok veled. Azt hittem így, hogy barátok vagytok többet leszünk együtt, de tévedtem. Elhanyagoltalak pedig eleve miattad jöttem ide. És most meg..- a hangom elcsuklott.- Annyira sajnálom. Ígérem ezentúl minden meg fog változni és többet leszek veled.
- Ne butáskodj már. Én örülök, hogy boldog vagy.- mosolygott.
- Ez nem butáskodás. Ahelyett, hogy neked mondtam el először, Zaynt hívtam fel tegnap miután Josh itt volt, és te tőle tudtad meg. Szörnyű barát vagyok.
- A lényeg, hogy tudom. Különben is hogy mondtad volna el? Hmm? Kellett neked egy barát és Zayn alkalmas erre a szerepre. És ilyeneket ne mondj, te vagy a legjobb a világon és nálad nagyobb szívű embert még nem láttam. Nézz magadra itt vagy Londonban és kikkel lógsz? A One Directionnel, és elszálltál magadtól? Nem. Büszke vagyok rád.- szorosan hozzá bújtam. Annyira jól estek a szavai. Az egész délutánt együtt töltöttük és estére is itt maradt. Nem akart egyedül hagyni. Annyira imádom. Úgy döntöttünk filmet nézünk, de már az elején bealudtam. Jó érzés volt átadni magam az álmoknak.

Minden nap Dannel voltam. Sétáltunk, filmet néztünk, kosaraztunk vagy éppen a kutyámmal sétálgattunk London utcáin. Tök mindegy volt, csak együtt legyünk. Már nagyon hiányoztak a közös programok, ahogy Danny maga is, de ami jó, nem mondom, hogy a legjobb mert a legjobb az, hogy vele voltam. Szóval a dolgok jó része, hogy kitöltötte a helyet amit a srácok hiánya okozott. Fura így mondani, de ez az igazság.

***

El sem hiszem, hogy ma jönnek haza. Hétfő reggel van. Végre. Már nagyon hiányoznak. Zayn szeretete, Niall falánksága, Louis bolondsága, Harry cuki mosolya és Liam kedvessége. Elről és Daniről nem is beszélve. Reggel 10 óra. Hogy mit csinálok most? Ülök az ágyamon és a twittert böngészem. Rászántam magam és elolvastam az üzeneteket. Mindegyikre válaszoltam, még a kevésbé kedvesekre is. Nem igazán érdekelt, de ne gondolják azt, hogy most megijedtem a sok kicsinyes fenyegetéseiktől. Mit tudnak tenni? Semmit. Mindegy, hagyjuk ezt. A srácok gépe 1-kor száll le, Dannyvel kimegyünk eléjük. Egész éjjel alig aludtam, már annyira várom, hogy megint itt legyenek. 
Ebéd után elmentem felöltözni. Magamra kaptam egy rövidnadrágot, egy egyszerű felsőt és felhúztam az egyik VANS-omat amit még a szülinapomra kaptam. Persze a Zayntől való karkötő még mindig ott a kezemen, és ott is marad, jó helyen van. A hajammal nem csináltam semmit. Reggel megmostam és hagytam megszáradni. Feltettem egy alap sminket és indulásra készen álltam.

 Dan megint pontos volt. Fél 1-kor szólalt meg a csengő. 
- Szia.- széles mosollyal nyitottam ajtót.
- Szia Chan.- kaptam tőle egy puszit.- Mehetünk?
- Mi lenne ha az én kocsimmal is mennénk? Legalább nem kéne még taxit is hívni.- kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Jól van.- vigyorogva nézett rám.- De nem viszlek kórházba.
- Ez fájt.- fintorogtam és vállba bokszoltam. Vidáman ugráltam a kocsim felé. Nem sűrűn vezettem, de azért nem volt új számomra. Dan ment előttem, bár van GPS a kocsiban, de nem ő nem akar eltévedni. Kössz. Hamar odaértünk.. Pontosan oda mentünk ahova a srácok mondták.
- Mennyi az idő?
- Még 5 perc 1-ig.- Dan unottan mondta, mivel már legalább 5x megkérdeztem az elmúlt pár percben. Nem tudom hány perc telhetett el, de láttuk leszállni a magángépet. Megrángattam Dan inge alját és széles vigyorral mutogattam. Pár pillanat alatt megjelent 7 ember sziluettje. Mint a filmekben. Már csak a szélgép hiányzik. Jesszus Channel, szörnyű vagy.
- Sziasztok.- mindenkit egy hatalmas öleléssel köszöntöttem és puszit nyomtam az arcukra. Megint Zaynt hagytam a legvégére. Nem tudom, megszokás. Ő kapta a leghosszabb ölelést.
- Neee.- Niall kiáltott fel, mindenki kérdőn nézett rá. Odalépett hozzám.- Mit csináltál a hajaddal?
- Levágattam?- furcsán néztem rá.
- De én szerettem amikor hosszú volt. Lehetett vele játszani.
- Jól van Niall.- megöleltem és nevettünk. Hihetetlen ez a srác.
- Gyertek.- szólt Dan. Elindultunk a kocsik felé.
- Ugye nem Channel fog vezetni? Én abba a kocsiba nem ülök be ha ő a sofőr.- Louis bújt El háta mögé.
- Mehetsz gyalog is.- rántottam meg a vállam. Végül Zayn, Lou, El és Niall jöttek velem, és kizárásos alapon Danielle, Liam, Harry mentek Dannyvel.
- Milyen volt?- kíváncsiskodtam már a kocsiban.
- Inkább az útra figyelj mielőtt megölsz minket.- Louis most nem El háta mögé, hanem a hajába bújt.
- Hagyd békén Lou, igenis jól vezet.- szólt rá a barátnője. A tükörből hálás pillantást vetettem rá.
- Chaaaan nem állhatnánk meg a Nando's-nál? Éhes vagyok.
- Ettél a repülőn, hagyd már vezetni.- Zayn fordult hátra.
- Ha ez azt jelenti, hogy végre kibökitek milyen volt, felőlem.
- Imádlak.- előrehajolt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Majd csak nálatok mondjuk el mi volt, amikor mindenki ott lesz.- Zayn vigyorgott.
- Honnan veszitek, hogy hozzám megyünk?
- Onnan kedves Channel, hogy ezt beszéltük meg. Nem emlékszel? Azt hiszem kezdesz öregedni.
- Jól van Tomlinson fogd be a szádat.- vigyorogtam. Ez hiányzott. A sok hülyeség. Megálltunk az étterem előtt és Niall bement Ellel valami kaját venni. Amikor rákérdeztem minek ennyi kaja, Niall szimplán közölte ez mind el fog fogyni, ne kérdezősködjek annyit.

Végre leparkolhattam a ház előtt. A többiek már itt vannak, mondjuk nem csoda ők nem mentek máshova is. Amikor beléptünk mindenki a nappaliban volt. Levágtam magam az egyik fotelbe és keresztbe ültem.
- Azt hittük mehetünk értetek a kórházba.- Harry vigyorgott.
- Csönd legyen Harold.- hozzávágtam az első tárgyat ami a kezembe került. Jelen esetben ez a távirányító volt.
- Aucs.- a fejét vakargatta én pedig elégedetten vigyorogtam.
- Ne piszkáljátok már, jól vezetett.
- Köszönöm El.- egymásra vigyorogtunk.
- Szóval? Meséljetek, kíváncsi vagyok.
- Csak ha te is.- Liam vigyorgott.
- Én mit meséljek?
- Jó, akkor ne mondj semmit, de akkor mi se fogunk.- Zayn széles mosolyával találtam szembe magamat.
- Jó oké, csak kezdjétek már.- a fejemet hátra döntöttem. Direkt csinálják, Elnevették magukat és belekezdtek. Nagyon jó volt hallgatni őket. Egy csomót nevettünk, és aztán jöttem én. Elmondtam minden napomat, részletesen, persze ez nem volt olyan érdekes mint az ő történetük, de jól szórakoztunk. Az egész délutánt végig szórakoztuk és nevettük. Niallnek igaza volt.. Az összes kaja szépen lassan elfogyott. Jesszus. Úgy döntöttünk megnézünk valami filmet. Vagyis inkább Louis döntött úgy mi meg beleegyeztünk.
- És most? Ez a film unalmas volt.
- Harry, neked minden unalmas.- Louis vigyorgott.
- Nem igaz.- hozzávágott egy párnát.
- El, mond meg neki, hogy ne bántson.- mindenki nevetett.
- Igazi férfi vagy Lou.- Zayn vigyorgott.
- Menjünk át hozzánk és aludjunk ott. Itt nincs elég ágy, én meg nem fogok a kanapén vagy a földön aludni.- az ötlet a kis Horan fejéből pattant ki.
- Héjj, ne szóld le a házamat.- fenyegetően mutogattam felé, persze kevés sikerrel a végén elnevettem magam.
- Én benne vagyok.- Liam dőlt hátra és Dani hajával játszadozott. Végül mindenki beleegyezett az ötletbe. 
- Nektek is jönnötök kell.- Danielle nézett felém és Danny felé.
- Én benne vagyok.
- Jó lenne, de ma Megannél alszok. Bocsi.- a srácok nem meglepő módon "húúú-zni" kezdtek. Elköszöntem Dannytől, mivel már ment is és felszaladtam összepakolni néhány holmimat. Sétálva tettük meg azt a pár utcányi utat, de azt nem mondanám, hogy csendesen. 

Már mindenki elfoglalta a maga kis helyét a nappaliban.
- Oké, és most mit csináljuk?- Dani nyúlt el az egyik fotelban.
- Film?
- Milyen?
- Horror.- mindenki egyszerre vágta rá. A választás a Tükrökre esett. Én elleneztem mert már vagy százszor láttam a csajokkal.
- Ez unalmas.- valamikor a film közepén járhattunk.
- Nem is.- Niall felháborodva nézett rám.
- De.- Ellel egyszerre vágtuk rá. Egymásra vigyorogtunk.
- De már mindenki ismeri a végét.
- Jó, de akkor is jobb mint a semmi.
- Kapcsold ki Liam.
- Ne már.
- De! Liam kapcsold ki.- vicces "veszekedésbe" kezdett a kis csapat. Én csak nevettem. Végülis végignéztük, már aki. Én végignyomkodtam a telefonomat a film alatt.
- Végre.- Dani szólalt meg a film végén.
- És most?
- Aludjunk.
- Nem, még csak 9 óra.
- Akkor énekeljünk. Úgy is van itt valaki akit még nem hallottunk.- Louis rám nézett. Megilletődve néztem rá. Na nem. Én nem fogok neki énekelni, azt elfelejtheti.
- Kizárt.- határozottan vágtam rá.
- Ne már, légyszi.- Niall termett ott előttem, a fejemet ráztam.- Gonosz.- a továbbiakban beszélgettük erről-arról. Jó volt újra velük lenni. Hiányoztak már nagyon és igen, boldog vagyok. 

Mindenki fogta magát és elment a saját szobájába. Én Zaynnél aludtam. Persze Louis már elméleteket gyártott, de nem is ő lenne. Elmentünk lezuhanyozni és lefeküdtünk. A falat bámultam, majd szép lassan elnyomott az álom, de nem tartott sokáig. A telefonom kijelzőjén hajnali 3 van. Szuper. Aludtam 2 órát? Röhejes vagy Channel. Szépen halkan kikászálódtam az ajtón és próbáltam minél csendesebben kiosonni a szobából. A konyhába vettem az irányt. Levettem az egyik szekrényből egy bögrét. Vettem elő tejet a hűtőből, és már csak a kakaóport kellene megtalálnom. Mindent átkutattam. Az egyik lépcsőfok megnyikordult. Megijedtem, hogy mégis sikerült felkeltenem Zaynt, de nem. Harry csoszogott le egy szál semmiben?!?!?! A kezemet a szemem elé kaptam.
- Harry, ha nem húzol fel semmit 1 percen belül, sikítok.
- Ne csináld már.- csak nevetett.
- Nem viccelek. Ha nem mész most föl valamiért  felkeltek mindenkit a sikolyommal.- már nyitottam a számat a kiabálásra.
- Oké, oké. Várj már.- Hallottam hogy nyikorog a lépcső. Majd megint és éreztem hogy ott áll velem szembe.- Kinyithatod a szemed.
- Biztos?- kikukucskáltam az ujjaim közül és leengedtem a kezemet.- Köszönöm. Egyébként mit csinálsz te ilyenkor fent?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- De nem tetted. Segítenél nekem? Hol van a kakaópor?-vigyorogtam.
- Csak akkor mondom meg ha nekem is csinálsz egy bögrével.- bólintottam. Átnyúlt a fejem fölött és levette, majd a kezembe nyomta. Az arcunk közel volt egymáshoz. Már-már túl közel. Újra az az érzés. A pulzusom már az egekben. Basszus Channel.
- Köszönöm.
- Látom még mindig zavar a közelségem.- vigyorgott.
- Nem tudom miről beszélsz.- nyeltem egyet és kibújtam a keze alól majd megcsináltam a két kakaót. Több szó nem esett közöttünk, próbáltam minél távolabb kerülni tőle feltűnés nélkül. Éreztem, hogy a szívem megbolondul. Elmostam a bögrémet és a szárítóba raktam.
- Jó éjt Harry.- mosolyt erőltettem.
- Neked is.- az arcán ott ült az elégedett vigyor. Lassan és csendesen felmentem, próbáltam minél halkabban visszabújni Zayn mellé, semmiképp sem akartam felkelteni. Szépen lassan elnyomott az álom, aminek azért is örülök, mert semmi kedvem gondolkodni a dolgokon.