13. fejezet

A telefonom csörgése zökkentett ki. Nyeltem egyet és felvettem.
- Szia anyu.
- Szia Chan.
- Mielőtt bármit is mondanál tudnod kell, hogy borzasztóan sajnálom. Nem akartalak megbántani titeket, csak ittam és rosszul esett, hogy nem vagytok itt és úgy éreztem már nem szerettek.- hadartam.- És igenis szeretlek titeket. Tényleg nagyon sajnálom, és ha nem tudtok nekem megbocsájtani megértem.
- Nyugalom. Megértjük, hogy kiakadtál. Mi is sajnáljuk kicsim. Tényleg szerettünk volna ott lenni.
- Akkor.. Minden oké?- szinte suttogtam.
- Minden.- éreztem a hangján, hogy elmosolyodott. Alapjáraton véve könnyen békülünk egymással, nem tudunk sokáig haragba lenni. Csak mindig kell valaki aki kedvezményez.
- Örülök neki és köszönöm az ajándékot. Így utólag.. Imádom.- hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ugyan. És mesélj mi újság Londonban? Jól vagy? Danny mondta mi történt.
- Igen, jól vagyok, csak egy kis semmiség volt az egész.-végignéztem a karomon és elnevettem magam. Elmeséltem neki mindent ami a bulim óta történt, persze azt a részt kihagytam a történetből amikor Josh beállított hozzám. Csak Lexék tudják és az itteniek. Tudom, hogy azonnal felrakna az első gépre és hazarángatna. Viszont én nem akarok vissza menni. Szeretek itt élni.
- A srácok elutaztak Amerikába és csak egy hét múlva jönnek vissza.- a képet nézegettem.
- Sajnálom kicsim, de hidd el hamar el fog telni az a pár nap. Észre sem fogod venni és újra ott lesznek.- mindenki ezt mondja.
- Tudom. Köszönöm.
- Oké térjünk a lényegre, látom te magadtól nem mondasz semmit. Összejöttetek már Zaynnel?- ledöbbentem.- Meséltek ezt-azt a lányok miután haza jöttek, ráadásul az újságban is szerepeltetek.- persze. Tipikus anya, mindent tudni akar.
- Semmi, csak barátok vagyunk.
- Aha, értem.
- Ne már anya, tényleg csak barátok vagyunk.
- Ha te mondod kicsim.
- Komolyan beszélek.
- Persze, persze, de azért nem bánnád ha lenne köztetek valami, ugye?
- Figyelj, jó volt veled beszélni de le kell tennem, ne haragudj.
- Persze most hirtelen dolgod van. Minden részletre kíváncsi vagyok ám.
- Szeretlek. Szia!!- kinyomtam. Valahogy nem akarom hallani a válaszát. Már most kezdi. Mint ha még mindig 16 éves lenne. Néha tényleg úgy viselkedik. Lefeküdtem és átöleltem az egyik párnát. Emlékek milliói árasztottak el, de nem a Londoniak, a magyarországi emlékeim. Eszembe jutott mennyire szerettem Josht és hogyan ismertem meg. Megráztam a fejem. Oké. Ez csak ne jusson eszembe. Rájöttem, hogy már nem szeretem, már régóta nem. Ha szeretném naponta gondolnék rá, hiányozna, de nincs így. Túl tettem magam rajta. Pacsi Channel. Elérted azt amiért ide költöztél, most már akár haza is mehetnél. Jó vicc. Számomra már itt van az otthon.
Egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemeimet, pedig alig múlt délután kettő. A csengő és a kutyám ugatása zavart meg. A fejemre húztam a párnát és próbáltam nem odafigyelni rá. Sóhajtottam és megadva magam lementem ajtót nyitni.
- Szia Dan.- ásítottam.
- Felkeltettelek?- bólintottam. Az arcán széles mosoly ült, de a napi ölelésemet megkaptam. A nappaliba mentünk és szokás szerint a kanapén foglaltunk helyet.
- Gondoltam benézek mi van veled. Jól vagy?
- Azon kívül, hogy ha nem jössz már alszok, semmi megvagyok. Mondjuk.. De remélem azt tudod, hogy csak egy órát voltam egyedül.- a szemeit forgatta.
- Hamar el fog telni az a pár hét, és újra láthatod Zaynt.- vigyorgott.
- Fogd már be.- a vállába bokszoltam.
- Majd szeretném ha egyik este nálunk vacsiznál. A szüleimmel.. Még nem tudom mikor, mert most elmentek a nagyiékhoz pár napra, de ha visszajöttek jó lenne.
- Jó hogy itt voltak nálad 2 órát.- vigyorogtam.- De persze, örömmel. Beszéltem ma anyuval. Felhívott.
- És mit mondott?- elképedve nézett rám.
- Megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk.
- Ennek örülök.- elmosolyodott.
- És mi van Megannel? Régen láttam.
- Jól megvagyunk köszi.- az arcát fürkésztem. Láttam rajta hogy boldog de nem az a Danny akit ismerek. A szemei karikásak és nem is tudom, megváltozott.
- Chan!
- Mm..mi? Nem.- zavarodottan néztem rá. Elnevette magát.
- Mit nem? Azt kérdeztem miért nézel ennyire.
- Bocsi. Nem kéne ennyit dolgoznod. Tiszta fáradt vagy. Látom rajtad. Szerintem pihenned kéne, aggódom érted Dan.
- Fölösleges. Szeretem a munkámat.. Azért aranyos vagy.- közelebb csúsztam és megöleltem. Eddig fel sem tűnt mennyire hiányzott már. Éreztem a könnyeket az arcomon.
- Annyira hiányzol.
- Te is nekem Chan.- felnéztem rá ő pedig letörölte a könnyeimet.
- Annyira sajnálom. Amióta megismertem Zaynt és a többieket, alig vagyok veled. Azt hittem így, hogy barátok vagytok többet leszünk együtt, de tévedtem. Elhanyagoltalak pedig eleve miattad jöttem ide. És most meg..- a hangom elcsuklott.- Annyira sajnálom. Ígérem ezentúl minden meg fog változni és többet leszek veled.
- Ne butáskodj már. Én örülök, hogy boldog vagy.- mosolygott.
- Ez nem butáskodás. Ahelyett, hogy neked mondtam el először, Zaynt hívtam fel tegnap miután Josh itt volt, és te tőle tudtad meg. Szörnyű barát vagyok.
- A lényeg, hogy tudom. Különben is hogy mondtad volna el? Hmm? Kellett neked egy barát és Zayn alkalmas erre a szerepre. És ilyeneket ne mondj, te vagy a legjobb a világon és nálad nagyobb szívű embert még nem láttam. Nézz magadra itt vagy Londonban és kikkel lógsz? A One Directionnel, és elszálltál magadtól? Nem. Büszke vagyok rád.- szorosan hozzá bújtam. Annyira jól estek a szavai. Az egész délutánt együtt töltöttük és estére is itt maradt. Nem akart egyedül hagyni. Annyira imádom. Úgy döntöttünk filmet nézünk, de már az elején bealudtam. Jó érzés volt átadni magam az álmoknak.

Minden nap Dannel voltam. Sétáltunk, filmet néztünk, kosaraztunk vagy éppen a kutyámmal sétálgattunk London utcáin. Tök mindegy volt, csak együtt legyünk. Már nagyon hiányoztak a közös programok, ahogy Danny maga is, de ami jó, nem mondom, hogy a legjobb mert a legjobb az, hogy vele voltam. Szóval a dolgok jó része, hogy kitöltötte a helyet amit a srácok hiánya okozott. Fura így mondani, de ez az igazság.

***

El sem hiszem, hogy ma jönnek haza. Hétfő reggel van. Végre. Már nagyon hiányoznak. Zayn szeretete, Niall falánksága, Louis bolondsága, Harry cuki mosolya és Liam kedvessége. Elről és Daniről nem is beszélve. Reggel 10 óra. Hogy mit csinálok most? Ülök az ágyamon és a twittert böngészem. Rászántam magam és elolvastam az üzeneteket. Mindegyikre válaszoltam, még a kevésbé kedvesekre is. Nem igazán érdekelt, de ne gondolják azt, hogy most megijedtem a sok kicsinyes fenyegetéseiktől. Mit tudnak tenni? Semmit. Mindegy, hagyjuk ezt. A srácok gépe 1-kor száll le, Dannyvel kimegyünk eléjük. Egész éjjel alig aludtam, már annyira várom, hogy megint itt legyenek. 
Ebéd után elmentem felöltözni. Magamra kaptam egy rövidnadrágot, egy egyszerű felsőt és felhúztam az egyik VANS-omat amit még a szülinapomra kaptam. Persze a Zayntől való karkötő még mindig ott a kezemen, és ott is marad, jó helyen van. A hajammal nem csináltam semmit. Reggel megmostam és hagytam megszáradni. Feltettem egy alap sminket és indulásra készen álltam.

 Dan megint pontos volt. Fél 1-kor szólalt meg a csengő. 
- Szia.- széles mosollyal nyitottam ajtót.
- Szia Chan.- kaptam tőle egy puszit.- Mehetünk?
- Mi lenne ha az én kocsimmal is mennénk? Legalább nem kéne még taxit is hívni.- kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Jól van.- vigyorogva nézett rám.- De nem viszlek kórházba.
- Ez fájt.- fintorogtam és vállba bokszoltam. Vidáman ugráltam a kocsim felé. Nem sűrűn vezettem, de azért nem volt új számomra. Dan ment előttem, bár van GPS a kocsiban, de nem ő nem akar eltévedni. Kössz. Hamar odaértünk.. Pontosan oda mentünk ahova a srácok mondták.
- Mennyi az idő?
- Még 5 perc 1-ig.- Dan unottan mondta, mivel már legalább 5x megkérdeztem az elmúlt pár percben. Nem tudom hány perc telhetett el, de láttuk leszállni a magángépet. Megrángattam Dan inge alját és széles vigyorral mutogattam. Pár pillanat alatt megjelent 7 ember sziluettje. Mint a filmekben. Már csak a szélgép hiányzik. Jesszus Channel, szörnyű vagy.
- Sziasztok.- mindenkit egy hatalmas öleléssel köszöntöttem és puszit nyomtam az arcukra. Megint Zaynt hagytam a legvégére. Nem tudom, megszokás. Ő kapta a leghosszabb ölelést.
- Neee.- Niall kiáltott fel, mindenki kérdőn nézett rá. Odalépett hozzám.- Mit csináltál a hajaddal?
- Levágattam?- furcsán néztem rá.
- De én szerettem amikor hosszú volt. Lehetett vele játszani.
- Jól van Niall.- megöleltem és nevettünk. Hihetetlen ez a srác.
- Gyertek.- szólt Dan. Elindultunk a kocsik felé.
- Ugye nem Channel fog vezetni? Én abba a kocsiba nem ülök be ha ő a sofőr.- Louis bújt El háta mögé.
- Mehetsz gyalog is.- rántottam meg a vállam. Végül Zayn, Lou, El és Niall jöttek velem, és kizárásos alapon Danielle, Liam, Harry mentek Dannyvel.
- Milyen volt?- kíváncsiskodtam már a kocsiban.
- Inkább az útra figyelj mielőtt megölsz minket.- Louis most nem El háta mögé, hanem a hajába bújt.
- Hagyd békén Lou, igenis jól vezet.- szólt rá a barátnője. A tükörből hálás pillantást vetettem rá.
- Chaaaan nem állhatnánk meg a Nando's-nál? Éhes vagyok.
- Ettél a repülőn, hagyd már vezetni.- Zayn fordult hátra.
- Ha ez azt jelenti, hogy végre kibökitek milyen volt, felőlem.
- Imádlak.- előrehajolt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Majd csak nálatok mondjuk el mi volt, amikor mindenki ott lesz.- Zayn vigyorgott.
- Honnan veszitek, hogy hozzám megyünk?
- Onnan kedves Channel, hogy ezt beszéltük meg. Nem emlékszel? Azt hiszem kezdesz öregedni.
- Jól van Tomlinson fogd be a szádat.- vigyorogtam. Ez hiányzott. A sok hülyeség. Megálltunk az étterem előtt és Niall bement Ellel valami kaját venni. Amikor rákérdeztem minek ennyi kaja, Niall szimplán közölte ez mind el fog fogyni, ne kérdezősködjek annyit.

Végre leparkolhattam a ház előtt. A többiek már itt vannak, mondjuk nem csoda ők nem mentek máshova is. Amikor beléptünk mindenki a nappaliban volt. Levágtam magam az egyik fotelbe és keresztbe ültem.
- Azt hittük mehetünk értetek a kórházba.- Harry vigyorgott.
- Csönd legyen Harold.- hozzávágtam az első tárgyat ami a kezembe került. Jelen esetben ez a távirányító volt.
- Aucs.- a fejét vakargatta én pedig elégedetten vigyorogtam.
- Ne piszkáljátok már, jól vezetett.
- Köszönöm El.- egymásra vigyorogtunk.
- Szóval? Meséljetek, kíváncsi vagyok.
- Csak ha te is.- Liam vigyorgott.
- Én mit meséljek?
- Jó, akkor ne mondj semmit, de akkor mi se fogunk.- Zayn széles mosolyával találtam szembe magamat.
- Jó oké, csak kezdjétek már.- a fejemet hátra döntöttem. Direkt csinálják, Elnevették magukat és belekezdtek. Nagyon jó volt hallgatni őket. Egy csomót nevettünk, és aztán jöttem én. Elmondtam minden napomat, részletesen, persze ez nem volt olyan érdekes mint az ő történetük, de jól szórakoztunk. Az egész délutánt végig szórakoztuk és nevettük. Niallnek igaza volt.. Az összes kaja szépen lassan elfogyott. Jesszus. Úgy döntöttünk megnézünk valami filmet. Vagyis inkább Louis döntött úgy mi meg beleegyeztünk.
- És most? Ez a film unalmas volt.
- Harry, neked minden unalmas.- Louis vigyorgott.
- Nem igaz.- hozzávágott egy párnát.
- El, mond meg neki, hogy ne bántson.- mindenki nevetett.
- Igazi férfi vagy Lou.- Zayn vigyorgott.
- Menjünk át hozzánk és aludjunk ott. Itt nincs elég ágy, én meg nem fogok a kanapén vagy a földön aludni.- az ötlet a kis Horan fejéből pattant ki.
- Héjj, ne szóld le a házamat.- fenyegetően mutogattam felé, persze kevés sikerrel a végén elnevettem magam.
- Én benne vagyok.- Liam dőlt hátra és Dani hajával játszadozott. Végül mindenki beleegyezett az ötletbe. 
- Nektek is jönnötök kell.- Danielle nézett felém és Danny felé.
- Én benne vagyok.
- Jó lenne, de ma Megannél alszok. Bocsi.- a srácok nem meglepő módon "húúú-zni" kezdtek. Elköszöntem Dannytől, mivel már ment is és felszaladtam összepakolni néhány holmimat. Sétálva tettük meg azt a pár utcányi utat, de azt nem mondanám, hogy csendesen. 

Már mindenki elfoglalta a maga kis helyét a nappaliban.
- Oké, és most mit csináljuk?- Dani nyúlt el az egyik fotelban.
- Film?
- Milyen?
- Horror.- mindenki egyszerre vágta rá. A választás a Tükrökre esett. Én elleneztem mert már vagy százszor láttam a csajokkal.
- Ez unalmas.- valamikor a film közepén járhattunk.
- Nem is.- Niall felháborodva nézett rám.
- De.- Ellel egyszerre vágtuk rá. Egymásra vigyorogtunk.
- De már mindenki ismeri a végét.
- Jó, de akkor is jobb mint a semmi.
- Kapcsold ki Liam.
- Ne már.
- De! Liam kapcsold ki.- vicces "veszekedésbe" kezdett a kis csapat. Én csak nevettem. Végülis végignéztük, már aki. Én végignyomkodtam a telefonomat a film alatt.
- Végre.- Dani szólalt meg a film végén.
- És most?
- Aludjunk.
- Nem, még csak 9 óra.
- Akkor énekeljünk. Úgy is van itt valaki akit még nem hallottunk.- Louis rám nézett. Megilletődve néztem rá. Na nem. Én nem fogok neki énekelni, azt elfelejtheti.
- Kizárt.- határozottan vágtam rá.
- Ne már, légyszi.- Niall termett ott előttem, a fejemet ráztam.- Gonosz.- a továbbiakban beszélgettük erről-arról. Jó volt újra velük lenni. Hiányoztak már nagyon és igen, boldog vagyok. 

Mindenki fogta magát és elment a saját szobájába. Én Zaynnél aludtam. Persze Louis már elméleteket gyártott, de nem is ő lenne. Elmentünk lezuhanyozni és lefeküdtünk. A falat bámultam, majd szép lassan elnyomott az álom, de nem tartott sokáig. A telefonom kijelzőjén hajnali 3 van. Szuper. Aludtam 2 órát? Röhejes vagy Channel. Szépen halkan kikászálódtam az ajtón és próbáltam minél csendesebben kiosonni a szobából. A konyhába vettem az irányt. Levettem az egyik szekrényből egy bögrét. Vettem elő tejet a hűtőből, és már csak a kakaóport kellene megtalálnom. Mindent átkutattam. Az egyik lépcsőfok megnyikordult. Megijedtem, hogy mégis sikerült felkeltenem Zaynt, de nem. Harry csoszogott le egy szál semmiben?!?!?! A kezemet a szemem elé kaptam.
- Harry, ha nem húzol fel semmit 1 percen belül, sikítok.
- Ne csináld már.- csak nevetett.
- Nem viccelek. Ha nem mész most föl valamiért  felkeltek mindenkit a sikolyommal.- már nyitottam a számat a kiabálásra.
- Oké, oké. Várj már.- Hallottam hogy nyikorog a lépcső. Majd megint és éreztem hogy ott áll velem szembe.- Kinyithatod a szemed.
- Biztos?- kikukucskáltam az ujjaim közül és leengedtem a kezemet.- Köszönöm. Egyébként mit csinálsz te ilyenkor fent?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- De nem tetted. Segítenél nekem? Hol van a kakaópor?-vigyorogtam.
- Csak akkor mondom meg ha nekem is csinálsz egy bögrével.- bólintottam. Átnyúlt a fejem fölött és levette, majd a kezembe nyomta. Az arcunk közel volt egymáshoz. Már-már túl közel. Újra az az érzés. A pulzusom már az egekben. Basszus Channel.
- Köszönöm.
- Látom még mindig zavar a közelségem.- vigyorgott.
- Nem tudom miről beszélsz.- nyeltem egyet és kibújtam a keze alól majd megcsináltam a két kakaót. Több szó nem esett közöttünk, próbáltam minél távolabb kerülni tőle feltűnés nélkül. Éreztem, hogy a szívem megbolondul. Elmostam a bögrémet és a szárítóba raktam.
- Jó éjt Harry.- mosolyt erőltettem.
- Neked is.- az arcán ott ült az elégedett vigyor. Lassan és csendesen felmentem, próbáltam minél halkabban visszabújni Zayn mellé, semmiképp sem akartam felkelteni. Szépen lassan elnyomott az álom, aminek azért is örülök, mert semmi kedvem gondolkodni a dolgokon.