Először is. 700? OMG. Alig egy hete volt 500. Köszönöm szépen.:)
- Jóóóó reggelt.- csapódik az ajtó és Louis már rajtunk van. Hallottam a többiek nevetését.
- Muszáj mindig ezt eljátszanod?- a fejemre húztam a takarót.
- Lou kifelé!- Zayn valahonnan Louis másik oldaláról szólalt meg.
- Igen muszáj különben nem keltek fel soha és nem, nem megyek ki.
- Akkor csak fogd be.- elhelyezkedtem és próbáltam tovább aludni.
- Felkelni!- Harry kiabálva szaladt be, vagyis a hangok alapján erre következtettem és vízipisztollyal (?!?!) kezdett locsolni minket.
- Harry ne már, fejezd be!- megint csak a takaró alá bújtam.
- Hagyjatok már minket!
- Csak ha felkeltek.
- Jó oké, csak fejezzétek már be.- megadtam magam.
- Győzelem. Na kaptok 10 percet hogy felöltözve legyertek különben egy vödör vízzel jövök.- Louis vigyorgott majd kimentek.
- Neked mindig így kezdődnek a napjaid?
- Nem mindig, de sokszor igen. Kezdj hozzászokni.-vigyorgott.
- Ehhez? Lehetetlen.- vigyorogtam és a plafont bámultam.
- 8 - hallatszott lentről Louis kiabálása. Ránéztem Zaynre.
- Úgy se meri.
- Biztos vagy benne? Louról beszélünk.- felültem az ágyon.
- Használhatom a fürdődet?
- Persze.- vigyorgott.
- Köszönöm, sietek.- vigyorogtam. Felöltöztem, a hajamat összefogtam és felraktam egy kis sminket, majd kimentem.
- Igen?
-...
- Honnan tudod a számomat Josh?- suttogtam mert nem akartam, hogy Zayn is hallja.
- ...
- Kizárt. A múltkori után még van képed felhívni?
- ...
- Kétlem. Neked már csak a drogok vannak.
- ...
- Tessék? Figyelj..
- ...
- Jó, oké.- idegesen pillantottam a fürdő felé.- Mikor?
- ...
- Ott leszek.
- ...
- Szia.- leraktam és sóhajtottam. Az ajtóban valaki köhintett. Összerezzentem, majd odapillantottam és Liammel találtam szembe magam.
- Jó reggelt.- mosolyogtam.
- Mi újság?
- Semmi. És veled?
- Hallottalak Chan. Nem akartam hallgatózni, csak elmentem a szoba előtt és az ő nevét hallottam és hát megálltam.
- Ezt nevezik hallgatózásnak.
- Bocsi.- leült mellém, a fejemet ráztam.- De ugye nem akarsz elmenni hozzá?
- De. Figyelj meg kell tudnom valamit. Te nem láttad a szemeit amikor utoljára beszéltünk.
- Kedves tőled, hogy segíteni akarsz neki, de felejtsd el. Őt már csak a drogok hajtják.
- Lehet, de hiszek abban, hogy meg akar változni. Mindenki érdemel még egy esélyt, még ő is. Nem mondhatod el senkinek. Meg kell ígérned, kérlek.
- Rendben, de ha valami van felhívsz.
- Jól van. Köszönöm.- megöleltem.
- Azt hiszem le kéne menni különben Louis hozza a vödröt.
- Tényleg képes rá?- vigyorogva bólintott.- Zayn gyere különben elázunk.- lementünk a konyhába ahol mindenki az asztalnál ült. Mindenki kivéve Elt és Danit. Csináltam magamnak müzlit, ahogy mindenki más és leültem Zayn és Harry közé.
- Mit csináltatok az éjjel?- Louis húzogatta a szemöldökét.
- Amit minden nap. Aludtunk.
- Habár Channel tudna mesélni.- Harry vigyorgott. Félrenyeltem.
- Hogy én?- nagyot nyeltem és Harryre néztem, ő csak tovább vigyorgott. Minden szem rám szegeződött.
- Miről maradtunk le?- Louis már is ott volt mellettünk.
-Semmiről. Semmi sem történt. Harry csak megint hülye.- vigyorogtam.
- Hát hogyne.
- Louis komolyan.
- Nem hiszek neked Channel.
- Louis hagyd már.- Liam szólt oda. Hálásan néztem rá. Kezdett felhúzni ez az egész. Ha egyszer nem történt semmi akkor nem történt semmi.
- Még nem végeztünk. Úgy is megtudom mi volt itt.
- Szerintem végeztünk ugyanis nincs miről beszélnünk.-grimaszolva eltoltam a tálat magam elől, fogtam a telefonomat és felkeltem.
- Most hova mész?- Niall nézett rám nagy szemekkel. Nem válaszoltam. Kimentem az udvarra és leültem az árnyékba. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és olyan hangosra kapcsoltam a zenét, hogy mást ezen kívül ne halljak. Behunytam a szememet. Miért van ez az egész ha kettesben vagyok Harryvel? Most is ott ültem mellette, de semmit nem éreztem. Viszont csak ha ketten vagyunk a szívem megőrül és ideges leszek. Miért? Elismerem, hogy gyönyörű a mosolya és azok a szemek és.. Fejezd be Channel.
Fogalmam sincs meddig ülhettem ott. Nekem órákig tűnt, de ki tudja. Valaki megbökte a vállamat. Felnéztem és Liam állt ott. Kiszedtem a fülemből a fülhallgatót és kikapcsoltam a zenét. Leült mellém.
- Ugye te nem hiszed hogy történt valami?
- Ismerem már annyira Harryt, nyugi.- mosolygott.- De valami csak volt, azért nem talál ki ilyeneket.
- Lementem éjjel kakaót csinálni mert nem tudtam aludni. Harry jött le a lépcsőn. Nos.. Semmi sem volt rajta. A szemem elé kaptam a kezem és mondtam neki, hogy ha nem vesz fel valamit sikítok. Ennyi. Utána kakaót ittunk.
- Tipikus Harry.- vigyorgott.- Nyugi. Senki nem hitte el. Lou csak húzta az agyadat.
- Elmondhatok valamit?- kedvesen bólintott. Nyeltem egy nagyot és belekezdtem.- Nem tudom mi van velem, de ha Harry közelében vagyok a szívem majdnem kiugrik a helyéről és ideges leszek, de csak ha mi ketten vagyunk. Miért van ez?
- Szerintem te is tudod.
- Nem Liam. Ez más..
- Én nem tudom Chan. Te érzed. Bárcsak tudnám, de nem. Ne haragudj.
- Hát én sem tudom, de szeretnélek megkérni arra, hogy ez is maradjon kettőnk között, ha lehet.- félve néztem rá, ő mosolyogva bólintott.
- Nem terveztem továbbadni másnak.
- Köszönöm.- vártam pár másodpercet.- És Zayn?- elvigyorodott.- Liam..
- Jó, bocsi. Nem tudom. Fent van a szobájába gondolom.
- Köszi. Mindent.- egy puszit nyomtam az arcára és besiettem. Nem figyeltem a felém forduló tekintetekre. Egyenesen Zayn szobája felé vettem az irányt. Az ajtaja csukva volt. Bekopogtam, de nem kaptam választ. Ami azt jelenti, hogy vagy alszik vagy zenét hallgat vagy pedig senkivel sem akar beszélni. Lassan benyitottam. A második tippem jött be. Ott feküdt az ágyon és zenét hallgatott. Amikor meglátott kivette a füléből a 'hallgatót.
- Figyelj. Nemtudom mit mondott Harry miután kimentem, de nem történt semmi az éjjel.- odaléptem az ágyhoz.
- Chan, nekem nem tartozol magyarázattal. Azt csinálsz amit akarsz.- nyeltem egyet.
- Zayn...- nem tudtam mit mondjak.- Tényleg nem volt semmi. Csupán nem tudtam aludni és lementem kakaót inni, hallottam hogy jön le valaki és azt hittem felkeltettelek, de Harry volt az. Semmi nem volt rajta. Nos.. Reflexből eltakartam a szememet és mondtam hogy ha nem vesz fel valamit sikítok. Utána meg csak kakaót ittunk.- miután befejeztem szaporábban vettem a levegőt ugyanis az egészet végighadartam. Legszívesebben ordítottam volna. Az arcomat fürkészte.
- Gyere ide.- odabújtam hozzá.- Sajnálom.- suttogta. A fejemet ráztam.
- Zavarok?- Niall lépett be az ajtón vigyorgó arccal.
- Nem. Mondd.
- Nem jöttök le enni?- bólintottunk és lementünk a konyhába ahol szintén mindenki az asztalnál ült. Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. Ránéztem az órára és megálltam.
- Baj van?- Zayn nézett rám.
- Nem.- mosolyogtam. Van 15 percem, hogy a parkban legyek. Mit mondjak hogy ne bukjak le? Liamre néztem amolyan segélykérő tekintettel. Egyből vette a lapot és rávett mindenkit hogy a tv előtt folytassa.
- Köszönöm.
- Még is mit mondjak nekik hova mentél?
- Elmentem haza. Nem is tudom. Megetetni Bobot, pár cuccért. Fogalmam sincs.. Találj ki valamit vagy mond azt nemtudod csak láttál kimenni. Ígérem viszonozni fogom.- hadartam mert nem akartam, hogy valaki észrevegyen vagy ilyenek.
- Nemtudom Chan, nem tetszik ez nekem.. Muszáj neked odamenned?- aggódva nézett rám.
- Muszáj.- határozottan vágtam rá, de bocsánatkérően néztem rá.- Sietek ahogy tudok és köszönöm.- egy puszit nyomtam az arcára és az ajtóhoz siettem. Pár pillanat alatt már az utcákon át siettem a parkba.
Amikor odaértem ő már ott ült a padon. Mély levegőt vettem és leültem mellé.
- Ne haragudj a késésért.
- Nem gond. Örülök, hogy eljöttél. Ha őszinte akarok lenni nem hittem volna, hogy el is jössz. Megleptél vele.
- Ezzel nem vagy egyedül. Szóval?
- Figyelj Chan.- rápillantottam, sose becézett. Belenéztem a szemeibe és meglepődtem. Tisztán jött ide, talán igazat mondott és tényleg meg akar változni. Mély levegőt vett és behunyta a szemét.
- Bármit elmondhatsz nekem.- nemtudom mi ütött belém. A kezeim közé fogtam az övéit.
- Elvonóra megyek.
- Tessék?- nem akartam elhinni amit mond.
- Jól hallottad. Komolyan elgondolkodtam azon amit a fejemhez vágtál.- lesütöttem a szemeimet.- És igazad van. A barátaim helyett a drogokat választottam és nézz csak rám.
- Sajnálom.
- A te érdemed, hogy így döntöttem. Sokat köszönhetek neked.- nem tudtam megszólalni nagyon meglepett. Bár lett volna valami amit megkérdeztem volna, de inkább nem. Nem akarom a múltat bolygatni.- Tudom mire gondolsz és mit szeretnél kérdezni. Hogy mi történt, ugye?- bólintottam.- A szüleimnek autóbalesete volt, és apa nem élte túl.- ránéztem. Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.
- Részvétem.
- Köszönöm.
- Ha ezt tudom..
- Tudom Chan, de nem a te hibád.- bele se merek gondolni min ment keresztül és mi játszódhatott le benne. Istenem..
- Mikor kezded? Az elvonót?
- Kihagyom a sulit. Majd csak utána fejezem be. Vicces, nem? Emlékszel? Együtt terveztük az utolsó évünket, most meg nem lehetek ott veletek.
- Sajnálom tényleg, de így lesz a legjobb, hidd el.
- Tudom. Azért ezt is mond el Lexéknek, ne csak a rosszat.
- Josh.. Valamit tudnod kell. Én nem megyek vissza. Itt fejezem be a sulit. Nekem már itt van az otthonom Londonban.- éreztem a könnyeket az arcomon.- Sajnálom.
- Miattad fogom csinálni ezt az egészet. Szeretlek Chan.- nem tudtam mit mondani. Teljesen lefagytam. Sose mondta nekem ezelőtt.- Ne. Ne mondj semmit kérlek.- magamhoz öleltem. A sírás határán vagyok. Nekem ez túl sok. Megcsörrent a telefonom. Liam.. Letöröltem a könnyeimet és felvettem, mintha látná hogy sírok.
- Szia Liam.
- Nem éppen. Minden oké?
- Niall mit szeretnél.- ránéztem Joshra, ő a másik irányba nézett, de figyelt a szavaimra.
- Hol vagy?
- Mert?
- Ne szórakozz velünk, tudjuk, hogy nem vagy otthon.
- Detektív lett belőled Louis? Nagyszerű. Nemsokára megyek.
- Mit csinálsz? És miért ilyen a hangod? Sírsz?
- Mennem kell. Ne haragudjatok. Sietek majd. Puszi.
- Csak nem?- most először jelent meg mosoly az arcán. Már el is felejtettem milyen.
- Az attól függ. Egyébként de.
- Nem vagy semmi.- még mindig mosolygott.- Nem akarlak feltartani, menj csak.
- Nem gond?
- Dehogy. Örülök, hogy boldog vagy.
- Sok sikert a továbbiakban.
- Köszönöm. Köszönök mindent.
- Szia Josh.- megöleltem.
- Vigyázz magadra Chan.- mélyen a szemébe néztem és újra éreztem a könnyeket az arcomon. Felálltam és elsétáltam. Visszanéztem még egyszer utoljára, ő is így tett. Mosolyt erőltettem és végleg elmentem. Ezzel elhagyva a múltamat. Persze a könnyektől telt szememtől alig láttam valamit. Nekem ez túl sok volt így egyszerre.
Becsöngettem és szerencsémre Liam nyitott ajtót.
- Veled meg mi történt?
- Ennyire látszik?
- Eléggé. Bántott?
- Dehogyis, csak beszélgettünk. Elvonóra megy és azért csinálta mert az apukája meghalt.- eddig tartott. A könnyeim újra folyni kezdtek, Liam magához húzott.
- Sajnálom.
- Ha ezt tudom, én..
- Mit tudsz?- Louis vigyorgott, de hamar el is komolyodott.- Mi történt?
- Semmi.- megtöröltem a szememet.
- Nem úgy néz ki, mint egy semmi.- időközben beértünk a házba. Reméltem, hogy senkivel sem találkozok. Hát ez pech. Mindenki ott volt, még Danny is. Szuper. Nem akarom, hogy így lássanak. Egyáltalán minek ide jöttem, miért nem haza mentem egyből. Nem akarok hogy érzékeny kis hülyének tartsanak.
- Mi történt veled?
- Chan jól vagy?- a kérdések egymást követték. Az arcomat a kezeimbe temettem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Most még nem. Előbb szeretném feldolgozni ezt az egészet.
- Hagyjátok pihenni egy kicsit. Nézzetek rá, így akartok vele beszélni?- Liam hangját hallottam.
- Gyere.- Zayn szólalt meg mellőlem és éreztem kezeit magamon. Felnéztem rá és aggódó tekintettel találtam szembe magam, majd felkísért a szobájába.
- Ez mind fölösleges, jól vagyok. Különben sem tudok délután aludni.
- Nem úgy nézel ki. Most aludni fogsz Chan ha akarsz, ha nem. Hidd el jót fog tenni. Annyi minden történt mostanában veled és ne hidd hogy itt hagylak, hogy elmehess vagy ilyenek, addig itt leszek amíg el nem alszol.
- Köszönöm.- bebújtam az ágyba, odafeküdt mellém én pedig felé fordultam.- Zayn. Odabújhatok hozzád?- félve néztem rá. Kitárta a karjait és mosolygott. A fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig átölelt. Szép lassan elnyomott az álom és kezdett megszűnni a fájdalom amit belül éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése