Másnap reggel felriadtam álmomból. A telefonomhoz kaptam és megnéztem a fogadott hívásaimat. Megnyugodtam, ez csak egy álom volt. Mindenem remegett.. Mély levegőt vettem és lementem a konyhába egy pohár vízért. Mikor visszamentem az emeletre megszólalt a telefonom, Dan elküldte az étterem címét. Utánanéztem a neten és egy elég puccos helyre vagyok meghívva. Szuper. Hátradőltem az ágyon és a plafont bámultam. Néhány perc fekvés után elmentem felöltözni és a konyhába vettem az irányt. Csináltam valami ebédet, ugyanis már dél is elmúlt. A spagetti mellett döntöttem, elég jó lett. A főző tudományom nem valami nagy, de azért tudok ezt-azt. Na nem mintha egy spagettit olyan nehéz lenne megcsinálni. Ebéd után letelepedtem a kanapéra a laptopom társaságával. Bobo a lábamhoz feküdt, aranyos. Lexel és Bekával egész nap skype-on beszéltük, elmondtam nekik mindent ami mostanában történt, persze a tegnapit sem hagytam ki. Szó szerint sikítoztak, azt mondták nagyon örülnek, de figyelmeztettek, hogy ne bántsam meg Zaynt. Kitárgyaltunk mindent, beleértve a Josh témát is. Szeretnének megint idejönni és én is szeretném ha mellettem lennének. Sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne minden. Együtt fejezhetnénk be a sulit, ahogy mindig is akartuk és egy házban is lakhatnánk. Régen mindig ezt terveztük.
Szépen lassan eltelt a délután a lányokkal. Nagyon jó volt velük megint ennyit beszélni. Fél hétkor elköszöntem tőlük és elmentem lezuhanyozni. Tétlenül álltam a szekrényem előtt. Nem tudtam dönteni.. Végül egy 10 perces ácsorgás után az egyik kedvenc ruhámra esett a választás. A hajamat kivasaltam és kisminkeltem magam. Felvettem ruhához tartozó szintén kedvenc cipőmet és fogtam egy passzoló táskát amibe beledobáltam néhány cuccot.
- Most mi van?- körbenéztem, de nem éppen idejöttem, viszont az autóm szerint igen. Előkerestem a telefonomba a címet. Valami nem stimmel, ez nem az a hely. Ennyit az elektronikáról. Kiszálltam a kocsiból és odamentem egy lányhoz aki nagyjából egykorú lehetett velem. Útbaigazítást kértem tőle és meg is kaptam. Udvariasan megköszöntem és visszaültem a kocsimba. Pontosan követtem a lány utasításait és 10 perc alatt végre pontosan oda érkeztem ahova kellett. Ránéztem az órára és 14 perccel múlt 8. Szuper. Remélem megértik majd.. Nem ismerem még ezt a várost és azt sem értem Dan hogy gondolta, hogy majd egyedül idetalálok. Utoljára belenéztem a tükörbe és megigazítottam a hajamat. Rossz szokás, de ez van.
Amikor az étterembe léptem, hogy is mondjam. Szóval eléggé meglepődtem. Minden szem rám szegeződött. Az egész hely üres volt. Illetve egy nagy asztal állt középen, de nem csak 3 ember ült körülötte. Csatlakozott további 5 személy is. Azt hittem rosszul leszek. Ne értsetek félre, imádom őket, de nem tudom Harry mennyit mesélt nekik és mindenki ismeri őket..
- Channel, Drágám. Azt hittük nem is jössz.
- Szia Tess.- megöleltük egymást.
- Jó újra látni kicsilány.
- Titeket is Tom.- szintúgy megölelt.- Ne haragudjatok de bedöglött a GPS-em.- csak mosolyogtak. Dan felállt és egy puszit nyomott az arcomra. Egy üres szék volt, Zayn és Harry között. Ez most komoly? Nagyon nyeltem és feszengve bár, de leültem. Fogalmam sincs mi ütött belém.
- Sziasztok.- a srácok mind visszaköszöntek.
- Rendeltünk már neked is. A kedvencedet, sült krumplit rántott sajttal.- Tess mosolygott.
- Köszönöm, és a meghívást is.- rámosolyogtam. Dan szülein kívül nem néztem senkire. Fogalmam sincs Harry mit mondott el nekik és mit nem, de asszem nem is akarom tudni.
- Baj van Chan?- kénytelen voltam Dannyre nézni.
- Nem. Jól vagyok.- mosolyogtam.
- Milyen itt az élet? Hogy tetszik London?
- Egész jó. Kezdem egyre jobban megszeretni ezt a várost.
- Ilyen fiúk mellet nem csoda.- éreztem Harry tekintetét az arcomon, de nem néztem rá. Láttam a szemem sarkából, hogy elmosolyodik. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az estét, de nem érdekel. Jól fogom magam érezni, vagyis megpróbálom. Danny szülei miatt.. A ruhám sarkával kezdtem babrálni, mint ha félig megszűnt volna a külvilág. Hallottam, hogy az asztalnál szó van valami témáról, de én ebből csak néhány szót hallottam.
- Itt fogod befejezni az iskolát is?- bólintottam.
- Hallottam a kosaras karrieredről.- Tom vigyorgott. Imádja ezt a sportágat. Régen amikor náluk nyaraltam mindig azt néztük, olyankor Tess és Dan agyára mentünk.
- Nem nevezném karriernek.
- Még.- szélesen vigyorgott. Elmosolyodtam.
- Mit csináltál tegnap? Próbáltalak hívni, de ki voltál kapcsolva.- nagy szemekkel néztem Dannyre. Muszáj ezt itt felhoznia?
- Semmit.- azt hiszem a kelleténél hamarabb vágtam rá. Megint éreztem Harry tekintetét magamon. Gyorsan felkeltem az asztaltól.- Elnézést. Mindjárt visszajövök.- Tess mosolyogva bólintott. Olyan szép nő. Danny tőle örökölte azokat a gyönyörű kék szemeket, nagyon hasonlítanak. Külsőre és belsőre is. Éreztem magamon a tekinteteket, de nem érdekelt, egyedül akartam lenni pár percig. A mosdóba siettem és amint a tükörbe néztem meglepődtem. Az arcom elsápadt, szörnyen nézek ki. Próbáltam egy kis sminkkel kiigazítani. Kinyitottam az ablakot és engedtem hogy a hideg levegő átjárja az arcomat. Pár perc múlva becsuktam és megigazítottam a kósza hajszálakat. Erőt vettem magamon és mosolygós arccal visszamentem. Elfoglaltam a helyemet és figyeltem ahogy egymással beszélgetnek.
- Jól vagy?- Zayn hajolt közel hozzám, hogy csak én halljam amit mond. Bólintottam.
- Chan egy kis bort?- Louis lóbálta az üveget. Akaratlanul is elnevettem magam.
- Nem, köszi. Kocsival vagyok.- vigyorogtam.
Kihozták a vacsorát és te jó ég. Ennyi mindent sem mostanában láttam egy asztalon. Az este további része kellemesen telt. Nem voltam 100%-osan nyugodt, de jól éreztem magam. Jó volt megint Danny szüleivel lenni, ha csak egy kis időre is.
- Jó volt látni Chan. Remélem hamarosan újra találkozunk. Esetleg eljöhetnél Liverpoolba, szívesen látunk bármikor.
- Köszönöm, de aztán nehogy a végén meggondold magad.
- Soha.- Tess arca ragyogott. Megölelt.
- Köszönöm a meghívást mégegyszer. Jól éreztem magam.
- Ennek örülünk.- Tom lépett oda hozzánk és ő is megölelt.- Vigyázz magadra kicsilány.
- Majd igyekszem.- vigyorogtam.- Sziasztok.
- Szia.
- Jó éjt Dan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Eszembe jutott a tegnapi.
- Biztos minden oké?- bólintottam. A kocsimhoz közeledve észrevettem, hogy valaki ott áll. Sötét volt, de így is felismertem az illetőt.
- Nem viszlek haza Harold. Menj a fiúkkal.- mosolyogtam.
- Áucs. Ez fáj.- az arcán megjelent az az édes mosoly.
- Majd túléled.- vigyorogtam.
- Biztos minden rendben van? Olyan furcsa vagy egész este.
- Igen, jól vagyok. Befejezhetnétek a folytonos aggódást.
- Hé, én csak kérdeztem.
- Én pedig csak mondtam.
- Mi ütött beléd?
- Ne haragudj.- sóhajtottam.- Nem akartam bunkó lenni.
- Ki kéne kapcsolódnod. Elég feszült vagy mostanában. Habár tegnap este jó volt látni, hogy milyen boldog vagy.- elvigyorodott.
- Ne is mondd. Szeretném elfelejteni.- kérdőn nézett rám.- Nagyon jól éreztem magam. Csak nem lehet.- nem néztem rá.
- Zayn miatt ugye?
- Nem.. Nem Zayn miatt, ő csak egy barát. Ez az én döntésem. Ez... Ez csak egy egyszeri alkalom volt, nem jelentett semmit.- az utolsó mondatot alig tudtam kimondani.
- Értem. Tudom Chan. Barátok.- elmosolyodott, de nem volt őszinte mosoly. Szörnyen éreztem magam.- Jó éjt.- egy puszit nyomott a homlokomra. Behunytam a szemem. Megragadtam a karját mielőtt elment volna.
- Harry várj.- visszafordult.- Ne haragudj. Én nem akarom, hogy azt hidd kihasználtalak vagy csak játszottam veled. Sajnálom.
- Ugyan Chan.- elmosolyodott. A karjaiba vetettem magam és szorosan átöleltük egymást.
- Tényleg nagyon sajnálom.- a szemem a szájával került egy vonalba. Magasabb volt nálam. Ahj Chan. Lábujjhegyre álltam és egy hosszú puszit nyomtam az arcára.- Jó éjt.
- Neked is.- bevágtam magam után a kocsiajtót és a kormányra könyököltem. Behunytam a szememet és mély levegőt vettem. Ezt szépen elbasztam. Gratulálok Channel. Megint ügyes voltál. Beindítottam a motort és most már minden nehézség nélkül haza mentem, nem tévedtem el. Otthon levettem a magassarkúmat amiben már eléggé kezdett fájni a lábam, és lemostam a sminkemet. Elmentem lezuhanyozni.
Készültem lefeküdni amikor csöngettek. Ránéztem az órára, már lassan 11 óra. Komolyan? Elmentem ajtót nyitni.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit késő van?
- Nem. Beszélnünk kell.- kicsit megijedtem. A hangja határozott, az arckifejezése kemény volt.
- Ooooké. Gyere be.- leültünk a kanapéra. A kezembe vettem egy párnát és azzal babráltam.
- Hallgatlak.
- Tessék?
- Most szépen el fogod mondani mi a bajod Chan. És nem, nem fogok addig elmenni amíg el nem mondasz mindent.
- És ez nem ér rá holnap, Dan?
- Nem.
- És a szüleid? Nem kéne velük lenned?
- Visszamentek Liverpoolba. Ismered őket.
- Értem.
- Akkor? Kinyögöd végre vagy mindent úgy kell kihúznom belőled?- egymás szemébe néztünk.
- Mit tudsz?
- Semmit. Ezért vagyok itt.
- Harry nem mondott nektek semmit?
- Harry? Mit kellett volna mondania?
- Szóval nem tudjátok hol volt tegnap?
- Nem, de mi köze van ehhez Harrynek?
- Tegnap vele voltam. Ne értsd félre, nem történt semmi. Átjött megnézni hogy vagyok. Csak érdekelte mi van velem. Elmentünk a városba. Aztán..-kicsit haboztam. Nem vagyok benne biztos, hogy el akarom neki mondani.
- Chan mond már.
- Megcsókolt.- lesütöttem a szememet. Már csak az emléktől is pillangók repdestek a hasamban. Félve néztem rá, bár nem értem miért. Már nem vagyok 14.- De ma mindent elbasztam.
- Tessék?- komolyan Dan? Ennyit tudsz kinyögni?
- Most mi van?
- A többiek tudják?
- Honnan tudjam? Ha Harry elmondta nekik igen, ha nem nem. Szerintem nem ha még azt sem tudtátok hol van, de most mit vagy úgy oda?
- Nem értheted.
- Akkor magyarázd el.
- Nem lehet.
- Most megint itt tartunk? Én is elmondtam.
- Ez más.
- Mégis miért lenne más?
- Egyszer elmondom.- csendes volt a hangja.- De jól gondold meg mit csinálsz. Bárkinek könnyen fájdalmat okozhatsz.
- Miről beszélsz?
- Mennem kell.
- Persze. Menj csak Danny, egyszerűbb lelépni mint kinyögni mi van. De tudod mit? Menj. Ismered a járást, gondolom egyedül is kitalálsz.- felkeltem és az emeltre siettem.
- Chan..- hallottam, hogy utánam szól de nem érdekelt. Becsaptam magam mögött az ajtót.
Dan nyitott be pár perc múlva. Az ablakom előtt álltam és kifelé bámultam.
- Ne haragudj.
- Te sem. Hülyén viselkedtem.. Megint.
- Ahogy én is.- megfordultam.
- Mielőtt bármit is mondasz én nem játszok az emberekkel. Igen tudom, hogy Zaynről beszéltél. Hidd el én nem akarom megbántani mert nagyon nagyon fontos nekem, de mint az egyik legjobb barátom. Akárcsak te. Harry meg.. Nem is tudom..
- Héé, gyere ide.- megöleltük egymást.- Bármi is lesz én itt leszek melletted. A lényeg az, hogy boldog legyél.
- Köszönöm.
- Egyet kérek. Vigyázz arra, hogy ne bántsd meg a barátaidat.- bólintottam. Végre megint azt éreztem, hogy Danny mellettem van és számíthatok rá. Akárcsak régen.
- Itt alszol ma?
- Persze, de én választok filmet.- a szemeimet forgattam. Mindig pocsék filmet választ, de sosem szólok egy szót sem.
Ameddig ő a fürdőben volt csináltam palacsintát. Igaz, hogy túl késő van már hozzá, de most ehhez van kedvem. Szépen felmentünk a szobámba és beraktuk a filmet. Laza 15 perces hisztizésemnek hála a Negyediket néztük. Haha. Addig nem maradtam amíg be nem rakta. Imádom. A film végén Dan már rég aludt. Valahol a közepén már lehetett hallani a szuszogását. Én nem tudok.. Annyi minden jár a fejemben, de egy valami biztos és el kell neki mondanom.
- Danny alszol?- ez hülye kérdés. Persze, hogy alszik de had legyek udvarias.
- Mmm.
- Dan.- oldalba böktem.
- Mi az Chan? Nem ér rá reggel?- fáradtan nyöszörgött.
- Mindjárt reggel és nem, nem ér rá.- nem kaptam választ. Akkor térjünk a lényegre.- Visszamegyek Magyarországra.- hirtelen felült. Höhh. Tudtam, hogy erre fel fog kelni.
- Mit mondtál?- na ugye, hogy nem ér rá reggel.. Így sötétben is jól láttam a meglepettséget az arcán. Nem erre számítottál ugye Dan?
- Azt, hogy visszamegyek Magyarországra.- nagy szemekkel nézett rám majd elnevette magát és visszafeküdt. Belé meg mi ütött?
- Egy percre elhittem. Jó vicc volt, na aludj szépen.
- Nem viccelek. Visszamegyek egy időre.
- Mennyi az az egy időre?
- Nemtudom. Pár nap.. 1 hét.. Vagy több.
- Miért Chan?
- Mert ha nem tűnt volna fel, teljesen a feje tetejére állt az életem. Kell egy kis nyugi. Régen láttam a családomat.
- Nem tudlak visszatartani, ugye?- a fejemet ráztam.
- Már el akartam mondani. Csak nem volt rá alkalmam.
- Mégis mióta szervezkedsz?
- Nem olyan régóta.
- És mikor mész?
- Holnap délután indul a gépem.
- Mikor akartad ezt elmondani? Holnap reggel?
- Ne haragudj. Én.. Nem tudtam hogy mondjam el.
- Szuper, és mi lesz Boboval?
- Arra gondoltam vigyázhatnál rá addig. A srácok túl elfoglaltak. Vagy Megan.. Valaki.. Nem vihetem magammal. Azt se tudom a szüleim hogy intézték el, hogy velem jöjjön.
- Te.. Egy hétig a kutyád nélkül? Jó vicc. A kórházban egy napot se bírtál ki nélküle. Egy hetet hogyan fogsz?
- Felfogtam. Befejezheted.
- És a srácoknak mikor akarod elmondani?
- Holnap reggel felhívom őket. Vagy nem mondom el. Nemtudom.
- Chan..
- Ne mondj semmit. Döntöttem.- és nem is mondott semmit. Azt hiszem ez a legjobb megoldás a jelen helyzetben. Vegyük nyaralásnak, ahol kikapcsolódsz, elfelejted a gondjaidat és jól érzed magad. Igen. Ez kell most nekem. Hogy elfelejtsek mindent és talán mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése