33. fejezet

Ébren vagyok de a szemem még csukva. Erős karjai körém fonódtak és illata bejárta az egész szobát. Sokkal tartozom Louisnak és a többieknek. A szám felfelé görbült visszagondolva a tegnap estére. Kinyitottam a szememet és felé fordultam.
- Jó reggelt.
- Szia.- elmosolyodtam. A szívem dübörgött a mellkasomban.
- Jól aludtál?
- Nagyon is.- az ajkamba haraptam.
- Főleg, hogy már dél is elmúlt.
- Nem számít.- végig simítottam arcán.
- Kérdezhetek valamit?- aprót bólintottam.- Megtisztelnél azzal, hogy újra a barátnőm leszel?- szemeim felcsillantak. Válasz helyett lágyan megcsókoltam.- Ezt egy igennek veszem.- szorosan ölelt magához.- Szeretlek.- a fülembe suttogta.
- Szeretlek.- egy puszit nyomott a homlokomra majd arcát a hajamba fúrta. Elnevettem magam. Magára húzott majd lágyan megcsókolt. Mellkasán pihentettem a fejemet.- Ugye tudod, hogy most miattad kések úgy egy egész napot a kávézóban?
- Nem hinném. Felhívtam Salt és megmondtam, hogy ma nem tudsz bemenni.
- Hihetetlen vagy.
- Úgy gondolod?- csak hümmögtem és megcsókoltam majd lemásztam róla. Felkaptam magamra az ingét és a fürdőbe lépkedtem.- Én nem mehetek?- visszanéztem rá és az ajkamba haraptam. Nem csuktam be teljesen az ajtót. Kockás inge a földön kötött ki. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá de néhány pillanat múlva két kezet éreztem a derekamon. Felé fordultam és megcsókoltam. A Zaynnel való zuhanyzás vicces volt de még is jó. Hülyéskedtünk és csókokat loptunk egymástól. Kaptam tőle tiszta ruhákat, mélyen szívtam be illatukat.
- Nem vagy éhes?
- Kicsit.
- Csinálok valamit.
- Segíthetek?
- Nem.- vigyorgott.
- Jól van akkor megyek a többiekhez.- ő a konyhába én a nappaliba mentem. A kanapén egy göndör és egy szőke hajú fiú ült egymás mellett. Hátulról odamentem és adtam nekik egy egy puszit, majd megkerültem a kanapét és leültem a kis fürtös mellé, aki egyből átkarolt.
- Mi újság?- vigyorogtam.
- Héé ne sajátítsd ki Chant.- elnevettem magam és beültem közéjük. Niall a vállamra hajtotta fejét és átkarolta a nyakamat. Olyan volt mint egy kis majom. Egy nagyon édes kis majom. Annyira aranyos tud lenni. Igazi kis szeretet zsák. Fejének döntöttem az enyémet.
- Szóval kibékültetek?
- Igen.- elmosolyodtam.
- Mióta vagy itt?
- Egy ideje.
- Ti csak így tudtok kibékülni?- vigyorgott.
- Hazz ne már.- megcsapkodtam a karját de mind a ketten elnevettük magunkat.
- Legalább kibékültek.- megint csak elmosolyodtam.
- A többiek?
- Kajáért mentek.
- Miért is nem lepődök meg?
- Mert már ismersz minket.- Harry vigyorgott.
- Örülök nektek.- Niall egy puszit nyomott az arcomra.
- Megjött a kajaaa.- Louis rohant be az ajtón.
- Szia Chan.
- Mizujs Liam?
- Minden oké, de ahogy elnézem nálatok is.- vigyorgott.
- Niall miért csimpaszkodik Chanen?
- Hagyd Lou, olyan aranyos.- átkaroltam az én kis szőke barátomat.
- Mit csináltatok vele, hogy itt a kaja a kezünkbe de nem is érdekli?- Harryvel elnevettük magunkat és megrántottuk a vállunkat.
- Chan boldog. Szóval kibékültetek?- Lou vigyorgott.
- Köszönöm.
- Csak össze kellett zárni titeket.
- Hülye.
- De ha nem baj a részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Szörnyű vagy.- elnevettem magam. Leszedtem magamról a kis majmom karjait és felkeltem.
- Ne menj el.- elmosolyodtam. Hihetetlenül aranyos.
- Niall ne csimpaszkodj már rá.
- Te meg hagyd már, nagyon aranyos.- vállba bokszoltam Louist és a konyhába mentem.- Mit csinálsz?- elvettem egy sült krumplit a tálból de vigyorogva vette ki a kezemből.- Héé az az enyém volt.
- Csak volt.- nevetett.
- Jól van, ezt megjegyeztem.- megfordultam és elindultam ki, de visszahúzott. Átkaroltam nyakát, ő kezeit csípőm köré fonta majd ajkát enyémre tapasztotta.
- Igen. Tényleg kibékültek.- Niall kiabált. Belemosolyogtam csókunkba. 
Csatlakoztunk a többiekhez a nappaliban. Az egész délutánt végignevettük. Boldognak éreztem magam, őszintén boldognak. Betettünk egy filmet de most se igazán néztük. Louissal ezt is végig nevettük és hülyültük. 8 körül elmentem haza, mert holnap reggel kell dolgoznom és délután edzés is lesz. Lezuhanyoztam majd az ágyamra ültem és felhívtam Bekát. Elmondtam neki mindent persze csak nagyon röviden. Ha eddig úgy voltam, hogy ezt a napot már nem lehet fokozni hát tévedtem. Beka azt mondta hétvégén jönnek és maradnak pár napig. Először azt hittem, hogy csak szórakozik de nem így volt.

Nem szeretek korán kelni, sőt egyenesen utálok és ilyenkor általában nincs is jó kedvem, de ez van. Hozzá kell szoknom. Fáradtan készülődtem ami most tovább is tartott a szokottnál, de végül sikerült időben elindulnom. A reggeli hideg levegő segített egy kicsit az ébredésben, de sokat nem javított a hangulatomon. Hiába, ilyenkor inkább ne szóljanak hozzám az emberek. A kávézóban töltött idő csiga lassúsággal telt. Ha nem lassabban. Ilyenkor alig vannak és az ember szét unja magát, de ezt kell szeretni. Örültem amikor letelt a munkaidőm ami inkább 6 évnek tűnt mintsem 6 órának. Olyan gyorsan siettem haza ahogy csak tudtam. Gyorsan ettem valamit majd összepakoltam a cuccaimat és már szálltam is be a kocsiba. Az edzés csak fél 3-kor kezdődik, de szeretnék találkozni Shanenel és tudom, hogy most lyukas órája van.
- Szia Chan. Nem dolgozol?
- Már végeztem. Úton vagyok a suliba.
- Mi újság?
- Igazából mondani szeretnék valamit.
- Hallgatlak.
- De azért jó lenne ha este át tudnál jönni.
- Mond már.
- Dan ne kiabálj mert megrántom a kormányt és tömegbalesetet okozok miattad. Utána meg jöhetsz a kórházba.- nevettem.
- Bocsánat. De gyerünk már.- ő is nevetett.
- Tegnap kibékültem Zaynnel de majd a többit személyesen.
- Hát hallod épp itt volt az ideje. Nem tudom mit vártatok eddig.- nevetett.- De nagyon örülök nektek.
- Köszi.
- Ha 8-ra megyek, jó lesz?
- Tökéletes. 
- Vigyázz magadra.- letettem és leparkoltam. Tudtam hova kell mennem. Ott ült nekem háttal a folyosón ahol szokott ilyenkor. Mesélt ezt-azt. Odaléptem hozzá.
- Hellooo.- kezeimet a vállára tettem.
- Channel?- arcán széles mosoly ült. Megkerülte a padot és megölelt.
- Jó látni dilis.- leültünk.
- Azt hittem sose jelentkezel. Több mint egy hónapja eltűntél.
- Tudom sajnálom de..
- Igen, Dan mondta mi volt. Hogy érzed magad?- elmosolyodtam akaratom ellenére.- Ismerem ezt a mosolyt. Kibékültetek?- vigyorgott, de nem válaszoltam.- Úristen kibékültetek.
- Ne kiabálj már.- elnevettem magam.- Igen kibékültünk, de..
- Nem fogom.- elég jól elbeszélgettünk. Ahogy mindig. Jó volt megint az én dilisemmel lenni. Az öltözőben a lányok örültek amikor beléptem és megrohamoztak a kérdéseikkel. Megan pedig alig akart elengedni. Imádom. Az edzés is jól telt, sőt nagyon jól. Mint mindig.. Egészen addig amíg a lelátóra nem jött egy kis csapat. Megan rögtön szólt, hogy ne foglalkozzak velük. Persze, hogy nem bírták ki és egyfolytában vihogtak és bekiabáltak minden ostobaságokat.  De ez nem meglepő. Kicsit örültem amikor Mr. Tunner lefújta az edzést. Már kezdett nagyon idegesítő lenni Tasha csapata. De a hétvégén lesz az első meccsem ezzel a csapattal aminek nagyon örülök.
- Elvigyelek?
- Ha már megkérdezted.- Shane vigyorgott.
- Channel várj!
- Meg ne állj.
- Nem terveztem.
- Csak nem félsz tőlem?- megálltam.
- Azt mondtad nem tervezted.- Shane lépett közelebb.
- Egészen idáig.- megrántottam a vállamat és megfordultam.- Mit akarsz?
- Csak gratulálni.- Shane és én összenéztünk.- Amiért elcseszed a csapatot.- elnevettem magam majd közelebb léptem hozzá.
- Ezt a csapatot nem lehet elrontani, de te ezt úgy sem értheted. Nem lehet elrontani egészen addig amíg te be nem állsz.- megveregettem a vállát.
- Azt te csak hiszed.- megint elnevettem magam.
- Hűű Tasha. Mi lett veled? Vicces lettél.
- Nevess csak amíg lehet.
- Már megbocsáss. Kicsit túlzásba viszed a fenyegetőzést nem gondolod?
- Kicsit túlzásba viszed az arcodat nem gondolod?
- Ne keverj össze magaddal.
- Hidd el eszem ágában sincs.- szemeim összeszűkültek. Közelebb hajolt hozzám.- Szörnyű lenne ha valami érthetetlen balesetnek hála ki kéne hagynod a meccset hétvégén.
- Hogy mi van?
- Fejezd be Tash, ezzel nem mész semmire.
- Majd meglátjuk.- elmosolyodott.
- Van számodra egy ajándékom.- széles mosoly ült az arcomra. Kérdőn nézett rám. Az arcának vágtam a labdámat  elég erősen. A kezembe pattant vissza.- Jó, hogy újra látlak.- integettem és elsiettem. Bevágtam magam mögött a kocsiajtót és megvártam Shanet. Röhögve esett be mellém.- Meg ne szólalj.
- Csak egy valamit had mondjak.- nevetett.- Szép dobás.- miután kitettem otthon a dilis barátomat hazamentem. Ledobtam a cuccaimat és a konyhába mentem. Persze Bobo már ott volt. Töltöttem egy pohár vizet és bementem a nappaliba. Eddig észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül.
- Komolyan le fogom cserélni a zárat.
- Gonosz vagy.- Niall dőlt hátra karba tett kézzel.
- Hogyne. Én járkálok ki be a házatokban.- elnevették magukat.- Többiek?
- Mindjárt jönnek.- leültem Liam mellé.
- Milyen napod volt?
- Rossz. Szörnyű. Hosszú.- a tv-t bámultam.- Nektek jó volt?
- Egész jó.- Niall válaszolt.
- Legalább valakinek.
- Na mesélj.- Liam vigyorgott. A csengő hallatára felkeltem és ajtót nyitottam. Zayn lágyan megcsókolt a többiektől kaptam egy egy ölelést. Visszaültem Liam mellé és Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat.
- Megzavartatok.- Niall vágott egy párnát Harryhez.
- Ez van.- Lou vigyorgott.
- Na most már mesélhetsz.
- Pont jókor jöttünk.- Harry nevetett.
- Semmi érdekes. Dolgoztam. Elmentem edzésre előtte beszéltem Shanenel. Aztán edzés után olyat tettem amit nem kellett volna.
- Mit?- egyszerre tették fel a kérdést.
- Nem nagy ügy. Bár Shane szerint hülye ötlet volt, de tetszett neki.- haboztam.- Képen dobtam Tashat. Ennyi. Nem nagy ügy.
- Csúcs vagy.- Harry nevetett. Megrántottam a vállamat.
- Utálom.
- Attól még nem kell hozzávágni egy labdát.- Niall nevetett.
- Meg volt rá az okom.- Zayn kérdőn nézett rám.- Semmi. Megoldom. Vége. Pont.- sóhajtottam.- Álmos vagyok.
- Mikor nem?- Zayn nevetett.
- Naa.- vállára hajtottam a fejemet.
- Miért nem alszol te őrült?
- Egy, azért kedves Lou mert itt vagytok. Kettő, mert Dan nemsokára jön át. És három... Oké nincs harmadik indokom.
- Béna vagy.- vigyorgott. Fintorogtam és hozzávágtam egy párnát.

Nevetést hallottam és viszonylag halk beszélgetést. Kinyitottam a szememet és körbenéztem. Zayn karjai között voltam.
- Jó reggelt kicsilány.- Lou vigyorgott.
- Mennyi az idő?
- Mindjárt 8.- visszaraktam a fejemet Zayn mellkasára.
- Aludj csak.- belepuszilt a hajamba.
- Danny mindjárt itt lesz.
- Akkor mi megyünk is.
- Holnap találkozunk.- Liam mosolygott. Kikísértem őket és elköszöntem tőlük majd visszafeküdtem, de nem aludtam. Dan nemsokára meg is jött. Kibeszéltünk mindent ami mostanában történt velünk. Nálam is aludt mivel nem kell neki holnap dolgoznia, aminek örültem. Nem tudnék nélküle élni még ha alig is beszélünk mostanában..


A következő napjaim viszonylag jól teltek. Szinte egész nap Dannel voltam. Neki és nekem se kellett dolgozni. Csak edzésekre járni a meccs miatt, a srácok pedig stúdióztak. Péntek van és ma jönnek a lányok. Lassan készülődtem mert fáradt voltam még. Az út a reptérre eseménytelenül telt, de minek is kellett volna történnie? Ahogy elnéztem az embereket a reptéren eszembe jutott az amikor először álltam itt. Mint egy rakás szerencsétlenség, de amint megláttam Dannyt az összes félelmem elszállt és minden megváltozott. Amint megláttuk egymást a lányokkal már siettünk is és nagy ölelés következett. A hazafelé vezető úton a kocsiban kibeszéltük a Zayn témát aminek örültem, mert legalább a jövőben nem hozzák majd fel. Otthon lepakoltunk és már mentünk is el. Igaz, hogy nincs már olyan meleg de nem akartunk bent ülni a 4 fal között. Inkább elmentünk a parkba és leültünk beszélgetni. Nekünk mindig van valami témánk és ez most sem volt másképp.
- Szia mond.
- ...
- Bekáékkal.
- ...
- Nem mondtam?
- ...
- Sajnálom. Én akartam csak bealudtam. Utána meg el is felejtettem.
- ...
- Még mindig?
- ...
- Mindenképpen.
- ...
- Én is.- letettem.
- Csak nem?- elmosolyodtam.- De igen.- Lex nevetett.
- Ne mindig rólam beszéljünk basszus. Most ti jöttök.- persze, hogy mindent úgy kellett kihúzni belőlük. Már  rég besötétedett amikor elindultunk haza. Jó volt velük lenni. Szeretek a srácokkal lenni de ők mások. Az egész napot végignevettük. Ilyenkor tűnik fel az embernek, hogy mennyire is szüksége van a barátaira. Fogalmam sincs mi történt. Egy pillanat volt az egész és minden elsötétedett. Halk sikolyok és a külvilág megszűnt létezni.

/ Dan szemszöge /

Persze, hogy egy percig sem aludhatok. Vagy behívnak melózni vagy csörög a telefonom. Semmi kedvem felvenni, főleg ha a főnököm, hogy megint be kéne menni, de valaki nagyon akart valamit, már percek óta megállás nélkül csöng ez a hülyeség.
- Igen?
- ...
- Beka?
- ...
- Várj már. Lassabban, semmit sem értek.
- ...
- Hogy mi van?
- ...
- Ha ez valami vicc..
- ...
- Istenem. Mindjárt ott vagyok.
- ...
- Majd én szólok. Nyugodjatok meg. Pár perc és ott vagyok.- letettem és magamra kaptam egy farmert, egy pulcsit és már rohantam is a kocsimhoz.
- Zayn?
- ...
- Semmi jó. Chan kórházba van. Épp oda tartok. Beka hívott, hogy balesete volt.
- ...
- Jólvan.- ezt a vonalat is megszakítottam. Most minden idegesítőnek tűnt. Ha bármi baja lesz én nem élem túl.. Amint leparkoltam már rohantam is be. Útbaigazítást kértem és a lányokhoz siettem.- Mi történt?- megöleltem őket.
- Fogalmunk sincs.- Lexi törölte meg a szemét.
- Minden olyan gyorsan történt. Hazafelé mentünk és az autó a semmiből tűnt fel.- Bekából kitört a sírás.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baja.- megöleltem. Ezzel magamat is próbáltam nyugtatni. Leültem melléjük és vártunk. A srácok is hamar feltűntek, elmondtuk nekik is azt amit tudtunk. Az egyetlen amit tehettünk az volt, hogy várunk. Senki sem szólt egy szót sem. Az orvosok nem mondtak semmit és ez nagyon idegesítő és aggasztó volt. Több órán keresztül ültünk ott és vártunk mire odajött egy orvos. Egy emberként léptünk oda hozzá.
- Hogy van?
- Csak a családjának adhatunk ki információt.
- Mi vagyunk a családja.- habozás nélkül vágtam rá.
- Kérem..
- Mi vagyunk a családja.- Louis ismételte.
- Az állapotát sikerült stabilizálni.
- Folytassa.
- Nézzék. Nem fogok hazudni. Az állapota kritikus. Ha reggelig nem lép fel semmilyen komplikáció..
- Komplikáció?- az orvos bólintott.
- Mi mindent megtettünk érte.
- Várjon. Most úgy beszél mint aki haldokolna.
- Félreértés ne essék, de tudniuk kell, hogy súlyos sérüléseket szenvedett.
- Mikor láthatjuk?
- Nem tudjuk mikor ébred fel.
- Hogy hogy nem tudják?
- Kapott altatót de elképzelhető, hogy..
- Nem.- Zayn vágott a szavába.
- Sajnálom. Bemehetnek hozzá ha gondolják, de nyugodtan menjenek haza. Szólunk ha van változás.
- Nem fogjuk itt hagyni.
- Ahogy gondolják.
- Köszönjük Doktor Úr.- bólintott és elment.

/ Zayn szemszöge /

- Istenem.- a mellettem álló Lexiből könnyek törtek elő. Gondolkodás nélkül öleltem magamhoz. Ez számomra is apró vigaszt jelentett, de tényleg csak aprót. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. Pont vele. Nem veszíthetem el megint. Csak most kaptam vissza..
Egyedül volt a szobának nevezett kórteremben. Mindenféle gépre volt kapcsolva és testét horzsolások és sebek fedték. Még így is gyönyörű volt, de fájó így látni. Nagyon is. Lágyan homlokon csókoltam és leültem mellé. Kezét kezeim közé vettem. Elszorult a torkom.
- Rendbe jön.- Louis tette kezét a vállamra.
- Tudom.

- Elnézést.- ... - Elnézést.- felemeltem a fejemet, ahogy mindenki a szobában.- Ki kéne fáradniuk amíg elvégzünk néhány vizsgálatot Ms. Smith-en. Csöndben mentünk ki a kórteremből. Mindenki elaludt Channél, de arról fogalmam sincs, hogy mikor. Az orvos jött oda hozzánk úgy fél óra múlva.
- Hogy van?
- Már fel kellett volna ébrednie. Az altató hatása már rég megszűnt.
- Tessék?
- Ne aggódjanak nem, lesz semmi baja.
- Szóval most várunk amíg felkel?
- Pontosan.
- Még is mennyi idő az?
- Nem lehet tudni. Pár óra. Pár nap. De az is lehet, hogy egy hét.
- Kómába esett?
- Nem nevezném kómának.
- Akkor?
- Ne aggódjanak, a barátjuk jól lesz.- elment.
- Ez nem normális.- kifújtam a levegőt.- Elmegyek Chan néhány cuccáért. Sietek ahogy tudok.
- Zayn megyünk veled.- bólintottam és Lexékkel az oldalamon léptem ki a kórházból. Kiraktam a lányokat Chan házánál és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, majd mentem is vissza értük. Összepakoltunk néhány holmit. Tettünk egy kitérőt a kávézóba. Megmondtam Salnek, hogy Chan nem fog jönni egy ideig majd vettem kávét és reggelit mindenkinek. Bár nekem semmi se menne le a torkomon..
- Van valami?
- Semmi.- sóhajtva ültem le mellé.

2 nap telt el a baleset óta, de Chan állapota változatlan. Aggasztó ez az egész.. Hogy nem tehetsz érte semmit. Reménykedsz, hogy felkeljen és semmi baja ne legyen..

/ Chan szemszöge /

Mi ez az egész és.. Mi történt velem? Egyáltalán hol vagyok? A hangok.. Bárhol felismerem őket. Miért beszélnek ilyenekről? És, miért nem emlékszem semmire? És ez a szag.. Csak egy módja van, hogy rájöjjek mi folyik itt.. Lassan nyitottam ki a szememet. Zavart a szobát elöntő fény, kellett néhány pillanat mire szemem megszokta a világost.
- Chan?
- Istenem.- Beka borult a nyakamba. Halkan felszisszentem, valamim fájt.- Ne haragudj.- a fejemet ráztam és elmosolyodtam. Zayn egy puszit nyomott a homlokomra. Meg szerettem volna ölelni, de amint megmozdultam egyszerre hasított mindenembe a fájdalom. 
- Jól vagy?- aprót bólintottam.
- Mikor lesz a meccs?
- Chan.. Az már volt.. Tegnap.. Nagyon sajnáljuk.- Danre néztem majd a többiekre.
- Tessék? Nem.. Nem maradhattam le róla.
- Nyugodj meg, oké?
- Egyáltalán mi történt?
- Baleseted volt.- Zayn válaszolt.
- Minden olyan hirtelen történt.- Beka folytatta.
- Nem számít. Haza akarok menni.
- Ugye megmondtam.- Danny vigyorgott. Harry fejezte be, gondolom az arcom láttára.
- Dan azt mondta benne lesz az első mondataidban amint felkelsz.- elmosolyodtam és feljebb akartam csúszni, hogy ne kelljen feküdnöm. Hát.. Nem kellett volna. Fájdalmas hangok hagyták el a torkomat.
- Szólok valakinek.- Niall sietett ki.
- Maradj veszteg.- Dan lassan visszatolt.
- De fáj.- behunytam a szememet.
- Mindjárt jön a doki, kitartás kicsilány.- mindenkinek a hangjában aggodalmat fedeztem fel.
- Hogy érzi magát?
- Mindenem fáj. Nagyon is.- nem nyitottam ki a szememet. Nem akarom szabad útjukra engedni a könnyeimet. Inkább megtartom őket.
- Kap fájdalomcsillapítót és..
- Mikor mehetek haza?- nem vártam meg, hogy befejezze.
- A maga állapota érdekében még bent tartjuk pár napig. Pihennie kell.
- Azt otthon is tudok.
- Ott nem tudnánk ellenőrizni.
- De..
- Chan.- Danny hangjára elhallgattam.
- Az mi?
- Nyugtató.
- Elég nyugodt vagyok én anélkül is, köszönöm. Csak.. Fájdalomcsillapítóra van szükségem.
- Nem könnyíti meg a helyzetet Ms. Smith.- Louis elnevette magát.
- Sajnálom. Tudja, nem rajongok a kórházakért.
- Igen ez feltűnt.- elmosolyodott.- Pihenjen.- bólintottam.
- Köszönöm Doktor Úr.- kiment.
- Nem vagy semmi.- Liam vigyorgott. Elnevettem magam majd megfogtam Zayn kezét és behunytam a szememet. Engedtem, hogy elragadjon a sötétség.

A kép mindent elmond.:) Köszi mindent srácok.<3 xx

32. fejezet

Szörnyű fejfájásra keltem. Dan nem volt mellettem, gondolom már elment dolgozni. Kimásztam az ágyból és lementem, az asztalon muffin, kávé, gyógyszer és egy kulcs volt. Elmosolyodtam. Megreggeliztem majd lenyeltem a gyógyszert és elmentem haza.

- Te mit keresel itt?

- Elhoztam a nálunk hagyott dolgaidat.

- Köszönöm.- leültem mellé.

- Milyen volt a családoddal?

- Azt leszámítva, hogy szinte csak 2 naponta láttam őket, jó volt.

- Az kellemes.

- Ők ilyenek.- megrántottam a vállamat.- Az első héten még szinte el sem mozdultak mellőlem utána meg csoda volt ha látom őket.

- Sajnálom.

- Nem kell.- mosolyogtam. Elidőztem barna szemein majd mély levegőt vettem.- Figyelj, sajnálom, hogy minden szó nélkül elmentem és nem is jelentkeztem, de megijedtem. Ez tűnt a legjobb megoldásnak akkor. Melletted kellet volna lennem, ehelyett itt hagytalak. Én csak.. Féltem.

- Nem tartozol magyarázattal. Megértem miért tetted.- elmosolyodott majd magához húzott és megölelt. Mélyen szívtam be illatát. A szívem dübörögni kezdett. Ugyan az az érzés mint régen. Azt kívántam bár csak ne lenne vége ennek a percnek. Egy puszit nyomott a hajamba.- Hagylak kipakolni.- kikísértem.

- Köszi még egyszer.- elmosolyodott és elment. Hiányzik Zayn de én csesztem el és ezentúl csak ennyi. Fogtam a cuccaimat és felmentem pakolni. Miután végeztem átöltöztem. Úgy döntöttem elviszem Bobot sétálni.

Sajnálom, hogy nincs már olyan jó idő, de vele még esőben is képes lennék elmenni sétálni.

- Szóval igaz a hír.. Visszajöttél.- bármikor felismerem ezt a hangot. Jobban szorítottam a pórázt a kezemben és megfordultam.

- Csak nem hiányoztam?

- Kicsit sem.

- Tudod az érzés kölcsönös.

- Kigyógyultál a depresszióból? Szegény kis Channel rajta kapta a barátját majd a fájdalomtól bedepizett.- a kezével mutogatott.- Szegényke.- kezét a szívére tette. Ha van neki olyanja egyáltalán..

- Szánalmas vagy.

- Ezért lettél magántanuló, igaz? Nem bírtad elviselni.

- Menj egy orvoshoz Tasha.

- Csak azt szeretném mondani hogy szívesen. Máskor is szétszedlek a pasiddal.

- Gyere Bobo.- megfordultam és elindultam.

- Menj csak. Egyszerűbb elmenekülni minden elől.- nem törődtem vele. Bevágtam magam mögött az ajtót és lerúgtam a cipőmet.

- Látom jó napod van.- hatalmasat ugrottam.

- Még egy ilyen és eltöröm a karodat.

- Hű, azt hiszem ma valaki elég morci.- maga elé tartotta kezeit. Sóhajtottam és megöleltem.

- Ne haragudj Niall.

- Semmi baj.

- Várj egy percet. Mond hogy nem azért vagy itt nehogy megint igyak vagy ilyenek.- szemei kikerekedtek.

- Nem azért vagyok itt.

- Rossz válasz. Nem kell felügyelni.

- Bocsi.- a fejemet ráztam.- Meg merjem kérdezni miért voltál olyan ideges?

- Összefutottam Tashaval.- a konyhába mentem ő pedig követett.- Komolyan mondom egyszer ököllel fogok behúzni neki.

- Megint megütötted?- megálltam.

- Nem dehogy.- elővettem néhány dolgot.- De nem sok kellett hozzá.- Niall segített nekem lasagnet csinálni. Vele vicces főzni, eszembe jutott amikor palacsintát csináltunk. Miután betettük a sütőbe a kaját leültünk a tv elé. Bár nem igazán kötött le, mert mindenből hülyeséget csináltunk.

- Ne hívjuk át a többieket?

- Hogy mindent felegyetek?

- Pontosan.- elnevette magát.

- Hívd őket.- vigyorogtam.

- De ha nem szeretnéd Zayn miatt..

- Niall. Megbeszéltük a dolgokat, barátok vagyunk.

- Ő is ezt mondja, de senki sem hisz nektek. Tegnap is ahogy egymásra néztetek.. Még a vak is látja.

- Felőlem.

- Akkor én most.. Hívom őket.- elnevettem magam mert nagyon aranyos volt. Elmutogattam neki hogy megnézem a kaját.. Így is tettem. Kivettem a sütőből és a pultra tettem. Eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni velük.

- Chan?

- Basszus Niall. Megmondtam, hogy eltöröm a kezed ha még egyszer megijesztesz.- berohant a nappaliba én meg követtem.- Gyere ide.- nevettünk.

- De nekem szükségem van a kezemre, hogy gitározok nélküle?

- Majd megoldod.

- Chan ne.- nevetve futott el.

- Oké feladom, nem foglak kergetni.- feltartottam a kezeimet.- Nem bántalak.

- Nem hiszek neked.- végigmért.

- Megígérem.- kinyújtottam a kezemet. Apró lépésenként közeledett.- Ne szórakozz már, nem foglak bántani.- megfogta a kezemet. Közelebb húztam és megöleltem.- Látod?- megborzoltam a haját de elnevettük magunkat.

- De én nem ígértem meg.- felkapott és átdobott a hátán.

- Tegyél le.- nevettem.

- Nem köszi.

- Niall.- a hátát ütögettem.

- Soha.- nevetett.- Ohh sziasztok.

- Niall mit tettél vele?- Harry hangját hallottam.

- Megfordulnál, hogy legalább köszönni tudjak nekik?- kopogtattam a hátán. Hirtelen a többiekkel szembe voltam.- Hali. Izé.. Kéne egy kis segítség.- nevetve integettek majd Louis elkezdte csikizni Niallt, aki ennek hatására ledobott. Persze, hogy a földön kötöttem ki. Próbáltam beazonosítani a fájdalom forrását.

- Chan jól vagy?- ezek Liam szavai voltak.

- Chan?- ez pedig Niall aggódó hangja.

- Amikor azt mondtam eltöröm a karodat a tiedre gondoltam, nem az enyémre.- kinyitottam a szememet. Harry és Zayn felsegítettek.- Köszi.

- Annyira sajnálom.- Niall pár lépésre állt tőlem lehajtott fejjel. Odamentem hozzá, egy puszit nyomtam az arcára és megöleltem.

- Semmi baj.- mosolyogtam. Bementünk a nappaliba, levágtam magam Niall és Louis közé. Beraktunk valami filmet, de sokat nem láttunk belőle, mert Louissal hülyeségeken nevettünk egész idő alatt. A többiek meg rajtunk.

Egyedül ébredtem. Fogalmam sincs mikor aludtam el. Ez a rész nálam kiesett.. Ránéztem az órára majd lerohantam, de az utolsó lépcsőnél beleütköztem valakibe és visszaestem.

- Niall? Mit keresel itt?

- Ööö. Tegnap itt aludtunk.- a fejét vakargatta majd felhúzott.

- Hol vannak a többiek?- a konyha felé mutatott. Berohantam.- Mi a fenét csináltok?

- Reggelit.

- Úgy látszik valaki rossz kedvel ébredt.- Lou súgta Harrynek majd elnevették magukat. A szemeimet forgattam majd visszamentem az emeletre felöltözni. Fogtam a telefonomat és lesiettem.

- Channel!- már az ajtóban voltam amikor meghallottam Harry hangját. Visszamentem és kérdőn néztem rá.- Hova mész?

- Nem akarsz velünk enni?- Niall tette fel a kérdést.

- Sietek.

- Hova?- Louis szája tele volt rántottával.

- Ma van Dan szülinapja, tudjátok. És megígértem, hogy tökéletes estét szervezek neki.

- Az csak este lesz.

- De annyi mindent kell csinálnom.- leültem a székre és magam elé húztam egy teli tányért.

- Hé az az enyém.- Harry húzta vissza maga elé, de elnevettük magunkat. Niall tett le elém egy teli tányért.

- Köszönöm.

- Ugye tudod, hogy segítünk.- a fejemet ráztam.- Igaz. Nem kérdeztük, kijelentettük.

- Rendben.- sóhajtottam és Harry fülébe súgtam valamit. Vigyorogva bólintott.

- Minket is avassatok be.- Louis magas hangon beszélt.

- Nem lehet.- vigyorogtam.

- Ez nem ér.- Liam dobott felém valami beazonosíthatatlan tárgyat.

- Héé ne dobálózz ilyen hülyeségekkel.

- Te meg ne sugdolózz.- karba tette a kezeit. Elnevettem magam.

- Tessék.- Harry rakott le elém egy bögre kakaót, majd leült mellém.

- Uuu köszönöm.- egy puszit nyomtam az arcára.

- Ennyi?- csak nevettünk.

- Egyébként mihez kezdesz most?- kérdőn néztem Niallre.- Tudod. Visszajöttél, de ott hagytad a sulit.

- Nem hagytam ott csak magántanuló lettem.- megrántottam a vállamat.- Többet dolgozok. Tanulok itthon. Edzésekre és meccsekre járok. Nem fogom abbahagyni a kosarazást.

- Legalább láthatunk majd élesben is játszani.

- Hát hogyne.- fintorogtam majd elmentem elmosogatni. Niall, Louis és Liam felajánlották, hogy elhozzák a kaját és a tortát. Zayn és Harry pedig önként jelentkeztek a takarításra amitől meg is lepődtem. Az egész nap ezzel az egésszel ment el, de nem bántam. Dannyért mindent. Különben sem minden nap lesz az ember 21. A kert tetszett a legjobban. Lámpásokkal díszítettük és Dan ajándéka is ott várakozott. Az embereket 7-re hívtam, de a srácok előbb jönnek. Fél hatkor a szobámba vonultam. Elmentem zuhanyozni. Megcsináltam a hajamat és kisminkeltem magam. Csak a szokásos, nem akarok túlzásokba esni. 

- Chan!

- Egy perc!- Belenéztem utoljára a tükörbe. Elfogadható. Kitereltem Bobot a szobámból majd lementem.

- Gyönyörű vagy.

- Ti sem panaszkodhattok.- mindenki egy egy öleléssel üdvözölt.

- Oké, mi most elraboljuk egy kicsit Chant.- El húzott felfelé.

- De..

- Ő most a miénk.- Dani vigyorgott. Leültünk az ágyamra.

- Mi van veletek Zaynnel?- megrántottam a vállamat.

- Barátok vagyunk.

- De miért? Mindenki látja hogy néztek egymásra.

- Így csak mind a ketten szenvedtek.- El simított végig a karomon.

- Ti mit tennétek a helyemben?

- Nem az számít, hogy mi mit tennénk hanem csak is az, hogy te mit szeretnél. Ne hagyjátok ennyiben ezt az egészet, csak rosszabb lesz.- Dani ölelt meg.

- Köszi.- hármas ölelés következett. Egy csomó ember volt a nappalinkba mire lementünk. Felhívtam Dant, hogy nagy baj van és szükségem van rá. Amint belépett az ajtón mindenkiből egyszerre tört ki a 'Boldog Szülinapot Danny!'. Az arcából következtetve nem erre számított.

- Nagyon Boldog Szülinapot Dan.

- Ez a te műved?

- A miénk.- vigyorogtam.

- Imádlak.- magához húzott és megölelt.

- Megérdemled.- egy puszit nyomtam az arcára és engedtem, hogy a többiek is felköszöntsék. A konyhába mentem és lefoglaltam az első üveget ami a kezembe került.

- Ugye nem lesz az mint a te bulidon?

- Nagyon vicces Hazz.- elé toltam egy pohár vodkát.

- Miért van az az érzésem, hogy ez csak kifogás az ivásra?- megveregettem a vállát majd kimentem a többiekhez. Jól éreztem magam. És ahogy elnéztem mindenki más is.

- Dan, szeretnék neked mutatni valamit.- befogtam a szemét és az udvarra vezettem.- Oké, kinyithatod.- szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.

- Ugye ez most csak valami vicc?- a fejemet ráztam.- Te megőrültél? Úristen.

- Mától ez a szépség a tiéd.

- Te tiszta hülye vagy.- megölelt.- Köszönöm.- boldognak láttam és ettől én is az voltam. Átadtam neki a kulcsokat amihez egy kulcstartó is tartozott.

- A másik fele nálam van.- levettem a nyakláncot és összeillesztettem őket.

- Isten vagy lány.- kaptam tőle még egy ölelést majd visszamentünk. Az este hasonlóképpen telt mint az én bulim. Beleértve az alkoholt is. Felmentem az emeltre és ki az erkélyemre. Nem tudok nem rá nézni, nem rá gondolni. De ez az este Dannyé és senki sem ronthatja el. Jól fogom érezni magam miatta. Kortyoltam egyet az üvegből majd letettem és visszamentem. Ahogy kinyitottam az ajtómat beleütköztem valakibe. Az egyensúlyom elhagyott. Vártam az esést, de helyette két kezet éreztem a derekamon. Kinyitottam a szememet. Csillogó barna tekintettel találtam szembe magam.
- Sajnálom, az én hibám.
- N.. Nem számít.- nagyot nyeltem. A szívem dübörgött érintésétől és közelségétől egyaránt.- Én öhm..
- Csak téged kerestelek. Eltűntél.
- Kellett egy kis levegő.
- Nem bánod ha..?- a fejemet ráztam. Engem keresett? .. Ő az erkélyre ment én meg egyenesen a konyhába. Egy valaki volt csak ott. Vállára tettem a kezemet.
- Még hogy én vagyok itt csak a pia miatt. Nem lehet hogy összekevertél magaddal?
- Úgy hiszed?
- Igen.- leültem mellé.
- Olyasmi.- kérdőn néztem rá.
- Hallgatlak.
- Nem lehet.
- Harry..
- Sajnálom.- felkeltem és szó nélkül kimentem a többiekhez. Danny elkapta a kezemet ezért kénytelen voltam vele táncolni, ahogy majdnem mindenki mással is a házban. A tömeg úgy 3 körül lelépett kivéve a srácokat, a szülinapost, Danit és Elt.
- Kössz a bulit. Életem legjobb napja.- Dan ölelt magához.
- Bármikor.
- Nem láttátok Harryt?
- Eddig a konyhában volt.
- Most nincs ott.- felsiettem az emeletre.
- Mindenki téged keres.- az erkélyen volt.
- Megtaláltál. Hurrá.
- Te részeg vagy.- végigmértem. Hogy tudott feljönni ha a saját lábán is alig áll?
- Jó megállapítás.
- Mióta vagy itt?- megfogtam a karját.
- Semmi közöd hozzá.
- Ooké. Csak.. Leviszlek.- ez nehezebb volt mint gondoltam. A szobámon még valahogy csak átsegítettem..- Megtennéd, hogy megkapaszkodsz a korlátban? Nem akarlak kórházba vinni.
- Nem mindegy?
- Nem Harry, nem mindegy.
- Le is lökhetsz innen.
- Kéne egy kis segítség.- lekiabáltam.- Nem foglak lelökni.- Niall sietett fel a lépcsőn és megfogta a kis fürtöst a másik oldalán.- Köszi.
- Mi van vele?
- Egy kicsit részeg.
- Kicsit?- levittük és a kanapéra ültettük.
- Vele mi van?
- Egész este csak piált.- megrántottam a vállamat.
- Hazugok kíméljenek.
- Asszem mi hazavisszük. Ne vedd magadra. Részeg.
- Attól még mondhatom az igazat.
- Beszélhetünk?
- Így akarsz vele beszélni?
- A részegek a legőszintébbek.
- Mi addig megnézzük Dan motorját.- bólintottam és leültem Harry mellé. Nem nézett rám, elfordította a fejét.
- Sajnálom.- felém kapta tekintetét.- Hogy minden szó nélkül itt hagytalak. Te voltál mindig az akire bármikor számíthattam, eljöttél hozzám és elvittél innen amikor élni se volt kedvem, segítettél elfelejteni ezt az egészet és mosolyt varázsoltál az arcomra minden nap. Én meg mit csináltam? Itt hagytalak. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna erre. Hidd el, ha visszapörgethetném az időt másképp cselekedtem volna.
- De nem teheted.
- Tudom és őszintén sajnálom. Szörnyen érzem magam miatta és tudom, hogy rossz barát vagyok. Nem is várom el, hogy megbocsáss csak tudd, hogy nélküled nem lennék sehol sem. Soha sem fogom tudni megköszönni mindazt amit értem tettél. Amit értem teszel. Nálad jobb barátot álmodni se tudnék.. Köszönöm.- végigsimítottam karján és felkeltem, de ő visszahúzott és magához szorított.

Ahhoz képest, hogy mikor mentek el a srácok nagyon korán keltem. Az óra majdnem 10-et mutatott. Kimásztam az ágyból és felöltöztem majd lementem takarítani. Eltartott jó pár óráig mire végeztem. Ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, de a világ hamar elsötétült és a zajok is megszűntek körülöttem. Elnyomott az álom.
- Hmm?
- Aludtál?
- Szerinted?
- Bocsáss meg kicsilány.
- Képtelen vagyok. Alig aludtam valamit.
- Ne csináld már.
- Ne nyaggass Lou.
- Pedig beszélnünk kell.
- Hallgatlak.
- Ez nem telefon téma.
- Akkor told át a képedet csak had aludjak már.
- Te fogod áttolni a képedet kedves Channel.- a kedves szó különleges hangsúlyt kapott.
- És ha nem?
- Akkor odamegyek és elrángatlak.
- De ha egyszer már eljöttél minek rángatnál oda?- elnevettem magam.
- Csak gyere át, oké?- nevetett.
- Aaaargh. Oké. Legyen. Mikor?
- Most.
- Louis..
- Rendben. Gyere 7-re és akkor még tudsz aludni.
- Milyen nagylelkű vagy.
- Ohh hát tudom.- nevetett.- Siess majd.
- Jólvan, szia.
- Szia Chan.- kinyomtam a telefont és visszafeküdtem aludni.

- Szia.- kicsit ledöbbentem amint kinyílt az ajtó, nem éppen erre számítottam, de az arcából ítélve ő sem.
- Zayn.. Szia. Louis hívott, hogy beszélni akar.
- Nemrég ment el, ha gondolod várd meg.- kitárta az ajtót.
- Köszi.- elmosolyodtam.
- Ülj csak le. Ha kell valami fent leszek.
- Oké.- leültem a kanapéra. Vicces. Úgy viselkedünk egymással mint két idegen. Próbáltam hívni Louist, de ki volt kapcsolva. Ahogy teltek a percek kezdett leesni ez az egész szitu. Utállak Tomlinson! Tudom mire megy ki ez az egész. Hogy beszéljünk. Akárhányszor fel akartam hozzá menni a lépcsőnél megfordultam és visszaültem. Ha most mások látnának idiótának néznének. Ez nevetséges. Szedd össze magad Channel. Feljutottam a lépcsőn. Fél siker.. Nekem ez nem megy. Pár napja jelentettem ki, hogy maradjunk barátok. Le akartam menni, de a lábaim nem engedelmeskedtek, helyette Zayn szobája elé vittek. Komolyan? Kopogni akartam, de másik kezemmel lefogtam a kezemet. Mit művelek? Jesszus. Csak egy egyszerű mozdulat. Bekopogtam. Hülye kéz.. Innen már nincs visszaút. Mély levegőt vettem és benyitottam.
- Bejöhetek?
- Gyere csak.- mutatta, hogy üljek le. Úgy is tettem.
- Azt hiszem Louis direkt hívott át, és direkt mentek el. Azt akarta, hogy beszéljünk.- nehezemre esett bármit is mondani. Illata bejárta az egész szobát. Ajkam bizsergett csókjáért, kezem bőréért és bőröm megőrült érintéséért. Nem bírtam levenni tekintetemet szemeiről.
- Sejtettem, hogy ez lesz.- vártam, hogy folytassa.- Amikor elmentek szó szerint megtiltották, hogy elhagyjam a házat.- elmosolyodtam.
- Gondolkodtam. Aznap este amikor visszajöttem és beszélgettünk.. Össze voltam zavarodva. Ez az egész.. Ami történt. Teljesen összezavart. Azt mondtam akkor amit a legjobbnak láttam abban a pillanatban. Nem gondoltam a következményekre. És.. Miután elmentél már meg is bántam.- félve néztem fel rá. Egy röpke pillanat volt az egész. Ajkát enyémre tapasztotta. Pillangók repkedtek a gyomromban és a szívem vadul dübörgött odabent. Akár csak az első csókunknál. Kissé zihálva váltunk szét. Ebben a csókban minden benne volt.- Zayn. Nem tudok csak a barátod lenni.
- Ahogy én sem.- arcomat kezei közé fogta.- Nem volt olyan nap, hogy ne bántam volna meg amit tettem. Hogy ne gondoltam volna rád.
- Annyira sajnálom.- ajkaink újra összeértek, majd csókunk szenvedélyessé forrt át. Mindenem érte kiáltott.

Sziasztok Drágáim.:)

Csak annyit szeretnék mondani, hogy belekezdtem még egy blogba. Ha gondoljátok nézzetek be oda is.:) Örülnék ha kommentelnétek és ha tetszik iratkozzatok fel.

http://1dchangeyourlife.blogspot.hu/

A 32. fejezetet vagy holnap vagy holnapután hozom, de ne számítsatok nagy részre, nem lett az igazi.:s

Jó szünetet, millió puszi. xx

31. fejezet

Egész éjjel alig aludtam valamit, a tegnapon járt az agyam. Újra és újra. Hogy lehetséges ez az egész? Az álom? Nem volt időm ezen agyalni, kicsapódott az ajtóm és a barátnőim rohantak le.

- Chan!- megöleltük egymást.

- Istenem, de hiányoztál.

- Ti is nekem.

- Mi történt?

- Mindent tudni akarunk.- sóhajtottam.

- Miután Zaynnel vége lett elmentem Harryvel Holmes Chapelbe. Kb. egy hétig voltunk ott. Az utolsó napon, vagyis tegnap Louis hívott, hogy Zaynt egy napja nem látták és nem is találják sehol. Azonnal visszamentünk Londonba mert volt egy álmom. Ugyan azt a telefonbeszélgetést álmodtam meg és az utána történteket. A parkba mentem amikor beugrott az utolsó kép. Ott volt Zayn a földön fekve, eszméletlenül. Nem reagált semmire. Niall és Harry elvittek haza, hogy ne lássam ezt az egészet, de elegem lett abból, hogy tétlenül ülök otthon ezért elmentünk a kórházba. Ott is órákig csak a folyosón ücsörögtünk. A srácok bementek hozzá, de engem is látni akart. Beszélgettünk majd elrohantam. Összepakoltam és iderepültem. Mellette kellene lennem, de nem megy. Képtelen vagyok rá.- a lányok megöleltek.

- És ő hogy van?

- Azt se tudom mi van vele, de Harry azt mondta jobban van. Csak halasztják a turnét.

- Sajnáljuk.- mosolyt erőltettem majd elővettem a telefonomat és írtam egy gyors üzenetet az én kis szőke barátomnak.

Nagyon Boldog Szülinapot! Szeretlek. Legyen szép napod.

Millió ölelés. Chan. xx

Majd eltettem a telefont.

- Az egész internet ezzel van tele. Hogy te ide jöttél, Zayn meg kórházban van.

- Azt nem csodálom.

- Mi melletted vagyunk.

*1 hónappal később*

Már október van és ma megyek vissza Londonba. Jó volt itthon lenni a családommal, a barátaimmal, de hiányzik az az élet. Egyedül Dannyvel beszéltem amióta itt vagyok, meg Harryvel heti egyszer. Nem tudom miért nem hívtam vagy írtam nekik. Na jó. Igazából féltem.. Féltem beszélni velük. És most is félek. Tönkretettem mindent. Félek visszamenni, de a legjobban attól tartok, hogy már nem látnak ott szívesen.

Sóhajtva dobáltam a holmikat a bőröndjeimbe.

- Kicsim, minden rendben? Ugye tudod, hogy nem muszáj visszamenned.- anyu lépett be az ajtón.

- Minden rendben.- egy kósza tincset tűrtem a fülem mögé.

- Nem gondoltad meg magad?

- Már döntöttem. Sajnálom.- becipzároztam a bőröndöket és felálltam.- Mielőtt elmegyek szeretnék valamit megtenni.

Egyedül mentem a temetőbe. Letettem a rózsát a fekete sírkőre.

- Sajnálom. Nem így kellett volna történnie.- alig hallhatóan suttogtam.- Ég veled Josh.- vetettem egy utolsó pillantást a márványkőre és elmentem. Nem éreztem semmit. Se fájdalmat, se bűntudatot. El kell engednem a múltam, ahhoz, hogy lehessen jövőm. De akkor Zaynnel ez miért nem tudom megtenni? Miért nem tudom elengedni? Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rá.. Se a többiekre.

Összeszedtem mindenemet és elindultam a reptérről. Hívnom kéne egy taxit.

- Elvigyelek?- felismertem a hangot. Azonnal megfordultam, Dannel találtam szembe magam.

- Danny!- a nyakába ugrottam.- Hogy kerülsz ide?- úgy egy perces ölelkezés után elengedtük egymást.

- Azt mondták most száll le a géped.

- Lexék.- elmosolyodtam.

- Hiányoztál.

- Te is nekem.- újra megöleltük egymást majd bepakoltunk a kocsiba és elhajtottunk. Egész úton beszélgettünk. Megbeszéltük mi volt aznap amikor elmentem. Ő mesélt arról mi volt itt Londonban egész idő alatt, én meg arról mi volt otthon. Megkérdeztem volna, hogy mi van Zaynnel, de nem mertem. Amint megálltunk a házam előtt ugyan az az izgatottság kapott el, mint amikor először jöttünk ide. Bobot kiengedtem, persze egyből el is tűnt. Minden normálisnak tűnt, egészen addig amíg be nem mentünk. Egyszerre éreztem boldogságot és félelmet is.

- Sziasztok.- elmosolyodtam.

- Chan.- Niall már is megölelt.

- Végre itt vagy.- Harry jött oda és magához szorított.

- Kicsiláány.- Louis tárta szét a karjait. Vigyorogva léptem oda és bezsebeltem tőle is egy ölelést.

- Jó újra látni.- Liam sem maradt ki az ölelésekből.

- Titeket is.- mosolyogtam. Már csak egy valaki maradt..

- Szia.- elém lépett. A gyomrom görcsbe rándult és a torkom elszorult. Otthon annyiszor elképzeltem ezt a találkozást.

- Szia Zayn.- magához húzott és megölelt. Nem akartam elengedni az ő ölelése más volt mint bárkié, de mivel már nem vagyunk együtt nem tehetek meg olyanokat amiket egykor megtehettem. Mélyen szívtam be illatát.. Nem akartam, hogy annak a pillanatnak vége legyen, de elengedtük egymást. Vágytam arra, hogy körém fonja karjait és biztonságban érezzem magam, a csókjára, a barna csillogó szemére, az érintésére, mindenre.. De nem lehet. Legszívesebben elbőgtem volna magam.- Öhm.. Én felmegyek lezuhanyozni és átöltözni.

- Menj csak. Mi itt leszünk.

- Oké.- elmosolyodtam.

- Segítek.- Niall jelent meg az oldalamon és felkapott két bőröndöt.

- Köszi.- nekem maradt a legkisebb és Bobo kennelje. Felvittük őket a szobámba és leraktuk az ágy elé.

- Hogy érzed magad?

- Mint akiből bármelyik percben kitörnek a könnyek.

- Megértem.

- De nem fogok sírni. Eleget sírtam már.- legalább is mások előtt nem fogok, de ezt neki nem kell tudnia.

- Erős vagy.- végig simított karomon.- Zayn nem nézett egy lányra se amíg távol voltál.- aprót bólintottam.- Gondoltam elmondom, de most hagylak.- megölelt és elment.

- Niall?- visszanézett rám.- Köszönöm.- elmosolyodott és kiment. Előkerestem valami kényelmes ruhát és a fürdőbe mentem. A zuhany alatt sok mindenen gondolkodtam és összeszedtem magam. Miután végeztem lementem és leültem az egyik fotelba, nem akartam senki mellé sem ülni. Kivéve Dannyt de már tökmindegy. Felhúztam az egyik térdemet, a másik lábamat pedig lelógattam és a tv-t bámultam. Nem tudom mi ment benne, nem tudtam rá odafigyelni. 

- Milyen a turné?

- Szuper.- Niall vigyorgott.

- Hamarosan Írországba megyünk.- elmosolyodtam.

- Mondj már valamit, mi volt veled otthon?

- Semmi érdekes. Kosarazgattam.- megrántottam a vállamat.- Lexékkel voltam ha ők nem tanultak. Csak a szokásos.- az egész délutánt elbeszélgettük és egy csomót nevettünk. Semmi sem változott. Kivéve egy dolgot. Egész idő alatt kerültem Zayn tekintetét. Inkább nem kockáztattam.

- Egy valamit nem értek.- kérdőn néztem Louisra.- Hogy tudtál olyan gyorsan összepakolni ha általában minimum fél óra mire elkészülsz?

- Nagyon vicces Lou.- kinyújtottam rá a nyelvemet.

Zayn Maliknak új barátnője van?-mindenki a tv felé kapta a fejét.-Szőke megy, vörös jön? Azt már mindenki tudja, hogy Zayn és Channel szakítottak egy hónapja egy harmadik személy miatt, de azt is, hogy Zaynt néhány napja látták a másik lánnyal? Szóval igaz volt ez az egész és..- valaki kikapcsolta a tv-t. A délután folyamán most néztem rá először, de rögtön le is vettem róla a szemeimet. Csönd volt az egész házban.

- Itt lenne az ideje beszélnetek.- Dannyre néztem majd újra a földre.

- Friss levegőre van szükségem.- meglepődtem a határozottságon a hangomban. Felkeltem és felsiettem a szobámba, majd ki az erkélyre. Az eget bámultam. Időközben már besötétedett és jól ki lehetett venni a fénylő csillagokat. Minden olyan zavaros.. Az egész életem az.

- Chan?- a szívem ritmust váltott, és heves dobogásba kezdett a hang hallatán. Nem válaszoltam, továbbra is a csillagokat néztem. Mellém lépett, éreztem közelségét.- Dannek igaza van. Beszélnünk kellene.

- Szereted?- felé fordultam.

- Kicsodát?

- Tashat? Szereted?

- Hogy szeretném már?

- Nem tudom. Ugyanis semmit sem tudok. Annyi kérdés kavarog a fejemben és egyikre sem tudom a választ.

- Nem tudom mit mondjak.

- Az igazat Zayn. Miért tetted?- láttam rajta, hogy tudja miről beszélek, de nem kaptam választ. Nagyot nyeltem.- Sejtettem.- elindultam be, de a karomnál fogva visszahúzott. Érintése égette a bőrömet.

- Nem tudom miért tettem. Annyit gondolkodtam ezen de nem tudom miért. Ő hívott, azt mondta rólad van szó. Fogalmam sincs honnan szerezte meg a számomat. Nem akartalak megbántani és tudom ez kevés, és nem is indok a tettemre, de ez az igazság. Ami meg a tv-ben ment, csak megmondtam neki, hogy nem akarom a közeledben látni többet.- nem tudtam mit mondani. Csak néztem a szemeit. Legszívesebben megöleltem volna, de nem ment.

- Mi történt veled aznap amikor hazamentem?

- Nem emlékszem rá.

- Persze, hogy nem.

- Semmire sem emlékszem arról a napról, csak annyira, hogy a nevemet mondogatod és kéred, hogy térjek magamhoz, meg ami a kórházban történt. A srácok és az orvosok sem mondták el.- egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de azonnal le is töröltem. Ennyit arról, hogy erős maradok.

- Most viszont én vagyok úgy hogy fogalmam sincs mit kéne mondanom.

- Semmit sem kell.- kezével végigsimított arcomon. Érintésétől kirázott a hideg.- Meg tudsz nekem bocsájtani?- csillogó szemei rabul ejtettek.

- Annyiszor képzeltem el, ezt a beszélgetést, hogy mit is mondjak és annyiszor gondoltam át mindent újra és újra. Nem haragszom rád Zayn. Egy hónapja még szörnyen fájt és nem mondom, hogy most már nem de.. Ez a te életed, és úgy éled ahogy te szeretnéd. Én csak.. Megbocsájtok neked.- szemei felcsillantak.- De ez nem jelenti azt, hogy minden a régi. Maradjunk... Csak.. Barátok.- az utolsó szót alig bírtam kimondani. A szívem apró darabokra hullott szét ez a mondat után.

- E... Ez az amit szeretnél?- aprót bólintottam. Bármelyik percben összeeshetek. Behunytam a szememet. Éreztem, hogy közelebb lépett, homlokon csókolt majd elment. Hallottam a szobám csukódását.

- Idióta!- suttogtam és a fejemet ütöttem. Maradjunk barátok? Ennél hülyébbet már nem is mondhattam volna. Hogy mondhattam ilyet ha egyszer szeretem? Véletlenül levertem egy virágot ami az asztalon volt. Csörömpölve tört darabokra a vörös cserép.- Francba!- bementem a szobámba és a képeket nézegettem az ágyam mellett. A közös képeinket.

- Jól vagy?- összerezzentem.

- Persze, csak levertem azt a hülye...

- Nem arra értettem.- leültem Liam mellé az ágyra.- Mondta mi volt.

- Fogalmam sincs.

- Szeretitek egymást, nem? Látszik.

- Megijedtem és fogalmam sincs mi lenne a helyes. Különben sem csinálhatom már vissza. Azt hinné játszok vele.

- Nem hinném.- elmosolyodott. A hajamba túrtam és kifújtam a levegőt.- Meg fogjátok oldani.- egy puszit nyomott a fejemre majd kiment. Összetakarítottam az erkélyen és lementem. A többiek még ott voltak.

- Mi volt az a zaj?- megrántottam a vállamat.

- Véletlenül lelöktem egy virágot.

- Mi már megyünk is, csak el akartunk köszönni.

- Ohh, bocsi.

- Jó éjt.

- Nektek is.- kaptam mindenkitől egy ölelést. Megint csak a legutolsó volt a legnehezebb.. Zayn. Danny észrevette, hogy valami van, de miután rámosolyogtam az arca megváltozott. Megvártam amíg az összes kocsi elhajt a ház elől. Elmentem a szobámba felöltözni majd sminkelni. Fújtam egy kis parfümöt magamra majd elmentem otthonról. Bementem az első bárba amit találtam és megcéloztam a pultot. Kezdésnek rendeltem magamnak egy pohár whiskeyt. Majd jöttek sorba az italok. Az időérzékemet elvesztettem valószínűleg az egyensúlyommal együtt de nem érdekelt, jól éreztem magam. Csak öntöttem magamba a piákat és kizártam a külvilágot. Egészen addig amíg rezegni nem kezdett a telefonom a zsebembe.

- Mi történt? Miért hívtál?

- Lou? Én nem hívtalak.- nehezemre esett érthetően beszélni.

- Tudod mennyi az idő?

- Nem.

- Éjjel 3.

- Biztos benyomódott a zsebembe. Ne haragudj.

- Egyáltalán hol vagy? És mi ez a zaj?

- Semmi. Cs.. Csak a tv.

- Ja, ne nézz hülyének.

- Csak.. Kikapcsolódok.

- Hol?

- Nem tudom. Ne nyaggass Lou.

- Te részeg vagy.

- Azt.. Nem mondanám.

- Add oda a telefont egy józan embernek. Vagy olyasminek.

- Muszáj?

- Most Channel.

- Az.. Egyik barátom szeretne beszélni.- odanyújtottam a pultosnak a telefonomat. Hamar visszakaptam, de már letették. Zsebre raktam és inkább rendeltem még egy kört. 

Valaki megkopogtatta a vállamat. Megfordultam a bárszékkel.

- Lou?

- Most elmegyünk.

- Várj már.- vettem elő a táskámból pénzt és a pultra raktam. Fogalmam sincs mennyi volt, de azt sem tudom mennyit ittam. Leugrottam a székről, de rögtön meg is szédültem. Louis átdobott a vállán.- Miért kell mindig ezt csinálnod? Tegyél le! Louis komolyan beszélek. Tegyél már le!- kint lerakott, de mivel a világ forgott körülöttem megkapaszkodtam a karjába.- Miért vagy itt?

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Miért nem tudsz otthon maradni és nem csinálni semmit?

- És te? Egyedül is haza tudok menni.- elengedtem a karját és elindultam. Ebből az lett, hogy egy lépés után a falnak dőlve csúsztam le.- Néhány óra múlva.- motyogtam. Odajött és a karjaiba vett, mint a menyasszonyokat szokás, és vinni kezdett.

- Miért csináltad?

- Igazán befejezhetnétek. Bármit teszek ti számon kéritek rajtam. Én se kérdezem meg minden döntés vagy tett után, hogy miért csináltátok. Kislányként kezeltek, pedig nem vagyok az.

- Most még is én viszlek el innen részegen.

- Lehet hogy részeg vagyok de tudok tisztán gondolkodni. Ti is szoktatok inni. Egyébként rossz felé mész, én nem erre lakom.- elnevettem magam.

- Nem is oda akartalak vinni, de elmondhatnád mi ilyen vicces.

- Minden. Most minden vicces.- a nyakába fúrtam az arcomat.

- Bolond vagy.- nevetett.

- És részeg, ne feledd. Letehetsz ám, tudok már menni.

- Ahha, egyenesen a föld felé.

- Ez gonosz volt.- nevettem.

- Most komolyan egész hazáig nevetni fogsz mindenen?

- Nem tudom. Majd kiderül.- a hajával játszadoztam.- Louis?

- Hmm?

- Vigyél haza, kérlek.

- Azt várhatod.

- Kérlek szépen. Nem akarom, hogy így lásson. Csak ma jöttem vissza. Vagyis tegnap.

- Ki?

- Mi, ki?

- Kire gondoltál?- hezitáltam.

- Mindenkire.

- Aha.

- Komolyan beszélek.

- Csak szeretnél. Zayn mondta mi volt.

- Nem hallom amit mondasz.- elmosolyodott.- Miért nem kocsival jöttél? Nem jó így.

- Én kérek elnézést. Nem te cipelsz.

- Szóval nehéz vagyok?

- Ezt senki se mondta, sőt nagyon könnyű vagy.

- Ezt csak úgy mondod.

- Nem is.- vigyorgott.

- De is. Nehéz vagyok.

- Oké, te akartad.- leszedte nyakáról a kezeimet és átdobott a vállán. Elsikítottam magam.

- Felkelnek a többiek.- nevetett.

- Louis tegyél le vagy ordítok.

- Persze persze.- kattant az ajtó zára. Elsikítottam magam.- Chan..- nevetett és letett. El is hallgattam.- Ugye tudod, hogy ha nem sikítottál volna, talán senki sem kelne fel és nem látna így.

- Cseszd meg, de most ha nem fogsz meg elesek.

- Ohh, bocsi.- megfogta a karomat de elnevettük magunkat.

- Shh. Felkelnek a többiek.- beljebb mentünk, de a sötétben Lou megbotlott valamiben és elesett, hála a piának és a nulla egyensúlyérzékemnek én is. Ott nevettünk a földön egymás bénaságán. Már a könnyeim is folytak és a hasam is fájt, de nem tudtam abbahagyni.

- Lou megöllek!- Niall hangját hallottuk.

- Mit művelsz ilyenkor?- a hangoktól csak jobban nevettünk. Felkapcsolódott a villany és megjelent a lépcsőn 4 emberke. Érdekesen nézhettünk ki a földön fetrengve a nevetéstől. Szó szerint..

- Mi folyik itt?

- Chan?

- Sziasztok.- nevettem.

- Mit csináltok?

- Elesett.- Loura mutattam.

- Ő meg követett.

- Oké, de..

- Én hoztam ide. Egy bárból szedtem össze.

- Ez nem igaz. Nem szedett össze csak..

- Csak kihoztam.- újra kitört belőlünk a nevetés.

- Mit kerestél te ott?

- Esti mesét mentem nézni.

- Hülye.

- Csak részeg. Nyugi én miatta vagyok ilyen.- Lou nevetett.

- Héé ez nem igaz.- vállon bokszoltam.

- De most komolyan. Miért mentél oda?

- Nem tartozom magyarázattal.

- Vigyázzatok vele, elég harapós ahhoz képest, hogy állni se tud.

- Fogd már be. Igenis tudok állni, de ha nembaj majd csak holnap mutatom meg.- Louisból megint kitört a nevetés, miatta belőlem is. Megcsapkodtam a karját és felültem.

- Segítsünk?

- Én hoztam haza, majd  elintézem.- Lou vigyorogva kelt fel és karjaiba vett majd felvitt.

- Állj meg légyszi.- a srácokhoz érve szóltam, és úgy tett ahogy kértem.- Sajnálom.- egyszerre öleltem magamhoz őket.

- Mehetünk?

- Igen.- elnevettem magam. A szobájába vitt és beállított a zuhany alá. Kaptam tőle száraz ruhákat. Lemostam a sminkemet és kimentem, de nem Louis ült az ágyon hanem Zayn. Amint észrevettem visszafordultam a fürdő felé.

- Chan..- hátradöntöttem a fejemet majd megfordultam és visszamentem leülni mellé.

- Hol van Lou?

- Lent van a konyhába, mindjárt jön.- aprót bólintottam és a földet néztem.

- Tudom mit szeretnél tudni. Hogy miért tettem, igaz?- ránéztem, de nem válaszolt.

- Ez a te életed.- felé kaptam a fejem. Hamis mosoly jelent meg az arcán.

- Zayn..

- Nem kell semmit sem mondanod.- amint behunytam a szememet egy könnycsepp dördült végig az arcomon. Egy mozdulattal le is töröltem. Zayn minden szó nélkül magához húzott és megölelt. Úgy kapaszkodtam belé, mintha csak az életem múlna rajta. Túl közel kerültünk egymáshoz az ölelést követően. Alig néhány centire volt arcom az övétől.

- Megkeresem Louist.- elfordítottam a fejemet majd kisiettem a szobából és lerohantam a lépcsőn. Egyenesen a konyhába.- Louis, vigyél haza kérlek.

- Miért?

- Csak.. Kérlek.

- Mi volt fönt?

- Semmi.

- Azért akarsz elmenni?

- Oké, ne vigyél.- elmentem. Miután halkan kimentem az ajtón rohanni kezdtem. A házamig meg sem álltam.- Francba!- az ajtót ütöttem, ugyanis a táskámat ott hagytam, és abban volt mindenem. A kulcsomat is beleértve. Csak egy valahova mehetek.

- Chan? Tudod mennyi az idő?

- Kizártam magam.

- Ilyenkor?

- Nem mehettem máshoz.

- Gyere te lökött.- vigyorgott.

- Köszi.

- Mit csinálsz Louis cuccaiban?

- Az úgy volt, hogy elmentem inni, ő értem jött és elvitt hozzájuk de eljöttem onnan. Röviden ennyi.

- Ahj te.- megölelt.