33. fejezet

Ébren vagyok de a szemem még csukva. Erős karjai körém fonódtak és illata bejárta az egész szobát. Sokkal tartozom Louisnak és a többieknek. A szám felfelé görbült visszagondolva a tegnap estére. Kinyitottam a szememet és felé fordultam.
- Jó reggelt.
- Szia.- elmosolyodtam. A szívem dübörgött a mellkasomban.
- Jól aludtál?
- Nagyon is.- az ajkamba haraptam.
- Főleg, hogy már dél is elmúlt.
- Nem számít.- végig simítottam arcán.
- Kérdezhetek valamit?- aprót bólintottam.- Megtisztelnél azzal, hogy újra a barátnőm leszel?- szemeim felcsillantak. Válasz helyett lágyan megcsókoltam.- Ezt egy igennek veszem.- szorosan ölelt magához.- Szeretlek.- a fülembe suttogta.
- Szeretlek.- egy puszit nyomott a homlokomra majd arcát a hajamba fúrta. Elnevettem magam. Magára húzott majd lágyan megcsókolt. Mellkasán pihentettem a fejemet.- Ugye tudod, hogy most miattad kések úgy egy egész napot a kávézóban?
- Nem hinném. Felhívtam Salt és megmondtam, hogy ma nem tudsz bemenni.
- Hihetetlen vagy.
- Úgy gondolod?- csak hümmögtem és megcsókoltam majd lemásztam róla. Felkaptam magamra az ingét és a fürdőbe lépkedtem.- Én nem mehetek?- visszanéztem rá és az ajkamba haraptam. Nem csuktam be teljesen az ajtót. Kockás inge a földön kötött ki. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá de néhány pillanat múlva két kezet éreztem a derekamon. Felé fordultam és megcsókoltam. A Zaynnel való zuhanyzás vicces volt de még is jó. Hülyéskedtünk és csókokat loptunk egymástól. Kaptam tőle tiszta ruhákat, mélyen szívtam be illatukat.
- Nem vagy éhes?
- Kicsit.
- Csinálok valamit.
- Segíthetek?
- Nem.- vigyorgott.
- Jól van akkor megyek a többiekhez.- ő a konyhába én a nappaliba mentem. A kanapén egy göndör és egy szőke hajú fiú ült egymás mellett. Hátulról odamentem és adtam nekik egy egy puszit, majd megkerültem a kanapét és leültem a kis fürtös mellé, aki egyből átkarolt.
- Mi újság?- vigyorogtam.
- Héé ne sajátítsd ki Chant.- elnevettem magam és beültem közéjük. Niall a vállamra hajtotta fejét és átkarolta a nyakamat. Olyan volt mint egy kis majom. Egy nagyon édes kis majom. Annyira aranyos tud lenni. Igazi kis szeretet zsák. Fejének döntöttem az enyémet.
- Szóval kibékültetek?
- Igen.- elmosolyodtam.
- Mióta vagy itt?
- Egy ideje.
- Ti csak így tudtok kibékülni?- vigyorgott.
- Hazz ne már.- megcsapkodtam a karját de mind a ketten elnevettük magunkat.
- Legalább kibékültek.- megint csak elmosolyodtam.
- A többiek?
- Kajáért mentek.
- Miért is nem lepődök meg?
- Mert már ismersz minket.- Harry vigyorgott.
- Örülök nektek.- Niall egy puszit nyomott az arcomra.
- Megjött a kajaaa.- Louis rohant be az ajtón.
- Szia Chan.
- Mizujs Liam?
- Minden oké, de ahogy elnézem nálatok is.- vigyorgott.
- Niall miért csimpaszkodik Chanen?
- Hagyd Lou, olyan aranyos.- átkaroltam az én kis szőke barátomat.
- Mit csináltatok vele, hogy itt a kaja a kezünkbe de nem is érdekli?- Harryvel elnevettük magunkat és megrántottuk a vállunkat.
- Chan boldog. Szóval kibékültetek?- Lou vigyorgott.
- Köszönöm.
- Csak össze kellett zárni titeket.
- Hülye.
- De ha nem baj a részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Szörnyű vagy.- elnevettem magam. Leszedtem magamról a kis majmom karjait és felkeltem.
- Ne menj el.- elmosolyodtam. Hihetetlenül aranyos.
- Niall ne csimpaszkodj már rá.
- Te meg hagyd már, nagyon aranyos.- vállba bokszoltam Louist és a konyhába mentem.- Mit csinálsz?- elvettem egy sült krumplit a tálból de vigyorogva vette ki a kezemből.- Héé az az enyém volt.
- Csak volt.- nevetett.
- Jól van, ezt megjegyeztem.- megfordultam és elindultam ki, de visszahúzott. Átkaroltam nyakát, ő kezeit csípőm köré fonta majd ajkát enyémre tapasztotta.
- Igen. Tényleg kibékültek.- Niall kiabált. Belemosolyogtam csókunkba. 
Csatlakoztunk a többiekhez a nappaliban. Az egész délutánt végignevettük. Boldognak éreztem magam, őszintén boldognak. Betettünk egy filmet de most se igazán néztük. Louissal ezt is végig nevettük és hülyültük. 8 körül elmentem haza, mert holnap reggel kell dolgoznom és délután edzés is lesz. Lezuhanyoztam majd az ágyamra ültem és felhívtam Bekát. Elmondtam neki mindent persze csak nagyon röviden. Ha eddig úgy voltam, hogy ezt a napot már nem lehet fokozni hát tévedtem. Beka azt mondta hétvégén jönnek és maradnak pár napig. Először azt hittem, hogy csak szórakozik de nem így volt.

Nem szeretek korán kelni, sőt egyenesen utálok és ilyenkor általában nincs is jó kedvem, de ez van. Hozzá kell szoknom. Fáradtan készülődtem ami most tovább is tartott a szokottnál, de végül sikerült időben elindulnom. A reggeli hideg levegő segített egy kicsit az ébredésben, de sokat nem javított a hangulatomon. Hiába, ilyenkor inkább ne szóljanak hozzám az emberek. A kávézóban töltött idő csiga lassúsággal telt. Ha nem lassabban. Ilyenkor alig vannak és az ember szét unja magát, de ezt kell szeretni. Örültem amikor letelt a munkaidőm ami inkább 6 évnek tűnt mintsem 6 órának. Olyan gyorsan siettem haza ahogy csak tudtam. Gyorsan ettem valamit majd összepakoltam a cuccaimat és már szálltam is be a kocsiba. Az edzés csak fél 3-kor kezdődik, de szeretnék találkozni Shanenel és tudom, hogy most lyukas órája van.
- Szia Chan. Nem dolgozol?
- Már végeztem. Úton vagyok a suliba.
- Mi újság?
- Igazából mondani szeretnék valamit.
- Hallgatlak.
- De azért jó lenne ha este át tudnál jönni.
- Mond már.
- Dan ne kiabálj mert megrántom a kormányt és tömegbalesetet okozok miattad. Utána meg jöhetsz a kórházba.- nevettem.
- Bocsánat. De gyerünk már.- ő is nevetett.
- Tegnap kibékültem Zaynnel de majd a többit személyesen.
- Hát hallod épp itt volt az ideje. Nem tudom mit vártatok eddig.- nevetett.- De nagyon örülök nektek.
- Köszi.
- Ha 8-ra megyek, jó lesz?
- Tökéletes. 
- Vigyázz magadra.- letettem és leparkoltam. Tudtam hova kell mennem. Ott ült nekem háttal a folyosón ahol szokott ilyenkor. Mesélt ezt-azt. Odaléptem hozzá.
- Hellooo.- kezeimet a vállára tettem.
- Channel?- arcán széles mosoly ült. Megkerülte a padot és megölelt.
- Jó látni dilis.- leültünk.
- Azt hittem sose jelentkezel. Több mint egy hónapja eltűntél.
- Tudom sajnálom de..
- Igen, Dan mondta mi volt. Hogy érzed magad?- elmosolyodtam akaratom ellenére.- Ismerem ezt a mosolyt. Kibékültetek?- vigyorgott, de nem válaszoltam.- Úristen kibékültetek.
- Ne kiabálj már.- elnevettem magam.- Igen kibékültünk, de..
- Nem fogom.- elég jól elbeszélgettünk. Ahogy mindig. Jó volt megint az én dilisemmel lenni. Az öltözőben a lányok örültek amikor beléptem és megrohamoztak a kérdéseikkel. Megan pedig alig akart elengedni. Imádom. Az edzés is jól telt, sőt nagyon jól. Mint mindig.. Egészen addig amíg a lelátóra nem jött egy kis csapat. Megan rögtön szólt, hogy ne foglalkozzak velük. Persze, hogy nem bírták ki és egyfolytában vihogtak és bekiabáltak minden ostobaságokat.  De ez nem meglepő. Kicsit örültem amikor Mr. Tunner lefújta az edzést. Már kezdett nagyon idegesítő lenni Tasha csapata. De a hétvégén lesz az első meccsem ezzel a csapattal aminek nagyon örülök.
- Elvigyelek?
- Ha már megkérdezted.- Shane vigyorgott.
- Channel várj!
- Meg ne állj.
- Nem terveztem.
- Csak nem félsz tőlem?- megálltam.
- Azt mondtad nem tervezted.- Shane lépett közelebb.
- Egészen idáig.- megrántottam a vállamat és megfordultam.- Mit akarsz?
- Csak gratulálni.- Shane és én összenéztünk.- Amiért elcseszed a csapatot.- elnevettem magam majd közelebb léptem hozzá.
- Ezt a csapatot nem lehet elrontani, de te ezt úgy sem értheted. Nem lehet elrontani egészen addig amíg te be nem állsz.- megveregettem a vállát.
- Azt te csak hiszed.- megint elnevettem magam.
- Hűű Tasha. Mi lett veled? Vicces lettél.
- Nevess csak amíg lehet.
- Már megbocsáss. Kicsit túlzásba viszed a fenyegetőzést nem gondolod?
- Kicsit túlzásba viszed az arcodat nem gondolod?
- Ne keverj össze magaddal.
- Hidd el eszem ágában sincs.- szemeim összeszűkültek. Közelebb hajolt hozzám.- Szörnyű lenne ha valami érthetetlen balesetnek hála ki kéne hagynod a meccset hétvégén.
- Hogy mi van?
- Fejezd be Tash, ezzel nem mész semmire.
- Majd meglátjuk.- elmosolyodott.
- Van számodra egy ajándékom.- széles mosoly ült az arcomra. Kérdőn nézett rám. Az arcának vágtam a labdámat  elég erősen. A kezembe pattant vissza.- Jó, hogy újra látlak.- integettem és elsiettem. Bevágtam magam mögött a kocsiajtót és megvártam Shanet. Röhögve esett be mellém.- Meg ne szólalj.
- Csak egy valamit had mondjak.- nevetett.- Szép dobás.- miután kitettem otthon a dilis barátomat hazamentem. Ledobtam a cuccaimat és a konyhába mentem. Persze Bobo már ott volt. Töltöttem egy pohár vizet és bementem a nappaliba. Eddig észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül.
- Komolyan le fogom cserélni a zárat.
- Gonosz vagy.- Niall dőlt hátra karba tett kézzel.
- Hogyne. Én járkálok ki be a házatokban.- elnevették magukat.- Többiek?
- Mindjárt jönnek.- leültem Liam mellé.
- Milyen napod volt?
- Rossz. Szörnyű. Hosszú.- a tv-t bámultam.- Nektek jó volt?
- Egész jó.- Niall válaszolt.
- Legalább valakinek.
- Na mesélj.- Liam vigyorgott. A csengő hallatára felkeltem és ajtót nyitottam. Zayn lágyan megcsókolt a többiektől kaptam egy egy ölelést. Visszaültem Liam mellé és Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat.
- Megzavartatok.- Niall vágott egy párnát Harryhez.
- Ez van.- Lou vigyorgott.
- Na most már mesélhetsz.
- Pont jókor jöttünk.- Harry nevetett.
- Semmi érdekes. Dolgoztam. Elmentem edzésre előtte beszéltem Shanenel. Aztán edzés után olyat tettem amit nem kellett volna.
- Mit?- egyszerre tették fel a kérdést.
- Nem nagy ügy. Bár Shane szerint hülye ötlet volt, de tetszett neki.- haboztam.- Képen dobtam Tashat. Ennyi. Nem nagy ügy.
- Csúcs vagy.- Harry nevetett. Megrántottam a vállamat.
- Utálom.
- Attól még nem kell hozzávágni egy labdát.- Niall nevetett.
- Meg volt rá az okom.- Zayn kérdőn nézett rám.- Semmi. Megoldom. Vége. Pont.- sóhajtottam.- Álmos vagyok.
- Mikor nem?- Zayn nevetett.
- Naa.- vállára hajtottam a fejemet.
- Miért nem alszol te őrült?
- Egy, azért kedves Lou mert itt vagytok. Kettő, mert Dan nemsokára jön át. És három... Oké nincs harmadik indokom.
- Béna vagy.- vigyorgott. Fintorogtam és hozzávágtam egy párnát.

Nevetést hallottam és viszonylag halk beszélgetést. Kinyitottam a szememet és körbenéztem. Zayn karjai között voltam.
- Jó reggelt kicsilány.- Lou vigyorgott.
- Mennyi az idő?
- Mindjárt 8.- visszaraktam a fejemet Zayn mellkasára.
- Aludj csak.- belepuszilt a hajamba.
- Danny mindjárt itt lesz.
- Akkor mi megyünk is.
- Holnap találkozunk.- Liam mosolygott. Kikísértem őket és elköszöntem tőlük majd visszafeküdtem, de nem aludtam. Dan nemsokára meg is jött. Kibeszéltünk mindent ami mostanában történt velünk. Nálam is aludt mivel nem kell neki holnap dolgoznia, aminek örültem. Nem tudnék nélküle élni még ha alig is beszélünk mostanában..


A következő napjaim viszonylag jól teltek. Szinte egész nap Dannel voltam. Neki és nekem se kellett dolgozni. Csak edzésekre járni a meccs miatt, a srácok pedig stúdióztak. Péntek van és ma jönnek a lányok. Lassan készülődtem mert fáradt voltam még. Az út a reptérre eseménytelenül telt, de minek is kellett volna történnie? Ahogy elnéztem az embereket a reptéren eszembe jutott az amikor először álltam itt. Mint egy rakás szerencsétlenség, de amint megláttam Dannyt az összes félelmem elszállt és minden megváltozott. Amint megláttuk egymást a lányokkal már siettünk is és nagy ölelés következett. A hazafelé vezető úton a kocsiban kibeszéltük a Zayn témát aminek örültem, mert legalább a jövőben nem hozzák majd fel. Otthon lepakoltunk és már mentünk is el. Igaz, hogy nincs már olyan meleg de nem akartunk bent ülni a 4 fal között. Inkább elmentünk a parkba és leültünk beszélgetni. Nekünk mindig van valami témánk és ez most sem volt másképp.
- Szia mond.
- ...
- Bekáékkal.
- ...
- Nem mondtam?
- ...
- Sajnálom. Én akartam csak bealudtam. Utána meg el is felejtettem.
- ...
- Még mindig?
- ...
- Mindenképpen.
- ...
- Én is.- letettem.
- Csak nem?- elmosolyodtam.- De igen.- Lex nevetett.
- Ne mindig rólam beszéljünk basszus. Most ti jöttök.- persze, hogy mindent úgy kellett kihúzni belőlük. Már  rég besötétedett amikor elindultunk haza. Jó volt velük lenni. Szeretek a srácokkal lenni de ők mások. Az egész napot végignevettük. Ilyenkor tűnik fel az embernek, hogy mennyire is szüksége van a barátaira. Fogalmam sincs mi történt. Egy pillanat volt az egész és minden elsötétedett. Halk sikolyok és a külvilág megszűnt létezni.

/ Dan szemszöge /

Persze, hogy egy percig sem aludhatok. Vagy behívnak melózni vagy csörög a telefonom. Semmi kedvem felvenni, főleg ha a főnököm, hogy megint be kéne menni, de valaki nagyon akart valamit, már percek óta megállás nélkül csöng ez a hülyeség.
- Igen?
- ...
- Beka?
- ...
- Várj már. Lassabban, semmit sem értek.
- ...
- Hogy mi van?
- ...
- Ha ez valami vicc..
- ...
- Istenem. Mindjárt ott vagyok.
- ...
- Majd én szólok. Nyugodjatok meg. Pár perc és ott vagyok.- letettem és magamra kaptam egy farmert, egy pulcsit és már rohantam is a kocsimhoz.
- Zayn?
- ...
- Semmi jó. Chan kórházba van. Épp oda tartok. Beka hívott, hogy balesete volt.
- ...
- Jólvan.- ezt a vonalat is megszakítottam. Most minden idegesítőnek tűnt. Ha bármi baja lesz én nem élem túl.. Amint leparkoltam már rohantam is be. Útbaigazítást kértem és a lányokhoz siettem.- Mi történt?- megöleltem őket.
- Fogalmunk sincs.- Lexi törölte meg a szemét.
- Minden olyan gyorsan történt. Hazafelé mentünk és az autó a semmiből tűnt fel.- Bekából kitört a sírás.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baja.- megöleltem. Ezzel magamat is próbáltam nyugtatni. Leültem melléjük és vártunk. A srácok is hamar feltűntek, elmondtuk nekik is azt amit tudtunk. Az egyetlen amit tehettünk az volt, hogy várunk. Senki sem szólt egy szót sem. Az orvosok nem mondtak semmit és ez nagyon idegesítő és aggasztó volt. Több órán keresztül ültünk ott és vártunk mire odajött egy orvos. Egy emberként léptünk oda hozzá.
- Hogy van?
- Csak a családjának adhatunk ki információt.
- Mi vagyunk a családja.- habozás nélkül vágtam rá.
- Kérem..
- Mi vagyunk a családja.- Louis ismételte.
- Az állapotát sikerült stabilizálni.
- Folytassa.
- Nézzék. Nem fogok hazudni. Az állapota kritikus. Ha reggelig nem lép fel semmilyen komplikáció..
- Komplikáció?- az orvos bólintott.
- Mi mindent megtettünk érte.
- Várjon. Most úgy beszél mint aki haldokolna.
- Félreértés ne essék, de tudniuk kell, hogy súlyos sérüléseket szenvedett.
- Mikor láthatjuk?
- Nem tudjuk mikor ébred fel.
- Hogy hogy nem tudják?
- Kapott altatót de elképzelhető, hogy..
- Nem.- Zayn vágott a szavába.
- Sajnálom. Bemehetnek hozzá ha gondolják, de nyugodtan menjenek haza. Szólunk ha van változás.
- Nem fogjuk itt hagyni.
- Ahogy gondolják.
- Köszönjük Doktor Úr.- bólintott és elment.

/ Zayn szemszöge /

- Istenem.- a mellettem álló Lexiből könnyek törtek elő. Gondolkodás nélkül öleltem magamhoz. Ez számomra is apró vigaszt jelentett, de tényleg csak aprót. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. Pont vele. Nem veszíthetem el megint. Csak most kaptam vissza..
Egyedül volt a szobának nevezett kórteremben. Mindenféle gépre volt kapcsolva és testét horzsolások és sebek fedték. Még így is gyönyörű volt, de fájó így látni. Nagyon is. Lágyan homlokon csókoltam és leültem mellé. Kezét kezeim közé vettem. Elszorult a torkom.
- Rendbe jön.- Louis tette kezét a vállamra.
- Tudom.

- Elnézést.- ... - Elnézést.- felemeltem a fejemet, ahogy mindenki a szobában.- Ki kéne fáradniuk amíg elvégzünk néhány vizsgálatot Ms. Smith-en. Csöndben mentünk ki a kórteremből. Mindenki elaludt Channél, de arról fogalmam sincs, hogy mikor. Az orvos jött oda hozzánk úgy fél óra múlva.
- Hogy van?
- Már fel kellett volna ébrednie. Az altató hatása már rég megszűnt.
- Tessék?
- Ne aggódjanak nem, lesz semmi baja.
- Szóval most várunk amíg felkel?
- Pontosan.
- Még is mennyi idő az?
- Nem lehet tudni. Pár óra. Pár nap. De az is lehet, hogy egy hét.
- Kómába esett?
- Nem nevezném kómának.
- Akkor?
- Ne aggódjanak, a barátjuk jól lesz.- elment.
- Ez nem normális.- kifújtam a levegőt.- Elmegyek Chan néhány cuccáért. Sietek ahogy tudok.
- Zayn megyünk veled.- bólintottam és Lexékkel az oldalamon léptem ki a kórházból. Kiraktam a lányokat Chan házánál és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, majd mentem is vissza értük. Összepakoltunk néhány holmit. Tettünk egy kitérőt a kávézóba. Megmondtam Salnek, hogy Chan nem fog jönni egy ideig majd vettem kávét és reggelit mindenkinek. Bár nekem semmi se menne le a torkomon..
- Van valami?
- Semmi.- sóhajtva ültem le mellé.

2 nap telt el a baleset óta, de Chan állapota változatlan. Aggasztó ez az egész.. Hogy nem tehetsz érte semmit. Reménykedsz, hogy felkeljen és semmi baja ne legyen..

/ Chan szemszöge /

Mi ez az egész és.. Mi történt velem? Egyáltalán hol vagyok? A hangok.. Bárhol felismerem őket. Miért beszélnek ilyenekről? És, miért nem emlékszem semmire? És ez a szag.. Csak egy módja van, hogy rájöjjek mi folyik itt.. Lassan nyitottam ki a szememet. Zavart a szobát elöntő fény, kellett néhány pillanat mire szemem megszokta a világost.
- Chan?
- Istenem.- Beka borult a nyakamba. Halkan felszisszentem, valamim fájt.- Ne haragudj.- a fejemet ráztam és elmosolyodtam. Zayn egy puszit nyomott a homlokomra. Meg szerettem volna ölelni, de amint megmozdultam egyszerre hasított mindenembe a fájdalom. 
- Jól vagy?- aprót bólintottam.
- Mikor lesz a meccs?
- Chan.. Az már volt.. Tegnap.. Nagyon sajnáljuk.- Danre néztem majd a többiekre.
- Tessék? Nem.. Nem maradhattam le róla.
- Nyugodj meg, oké?
- Egyáltalán mi történt?
- Baleseted volt.- Zayn válaszolt.
- Minden olyan hirtelen történt.- Beka folytatta.
- Nem számít. Haza akarok menni.
- Ugye megmondtam.- Danny vigyorgott. Harry fejezte be, gondolom az arcom láttára.
- Dan azt mondta benne lesz az első mondataidban amint felkelsz.- elmosolyodtam és feljebb akartam csúszni, hogy ne kelljen feküdnöm. Hát.. Nem kellett volna. Fájdalmas hangok hagyták el a torkomat.
- Szólok valakinek.- Niall sietett ki.
- Maradj veszteg.- Dan lassan visszatolt.
- De fáj.- behunytam a szememet.
- Mindjárt jön a doki, kitartás kicsilány.- mindenkinek a hangjában aggodalmat fedeztem fel.
- Hogy érzi magát?
- Mindenem fáj. Nagyon is.- nem nyitottam ki a szememet. Nem akarom szabad útjukra engedni a könnyeimet. Inkább megtartom őket.
- Kap fájdalomcsillapítót és..
- Mikor mehetek haza?- nem vártam meg, hogy befejezze.
- A maga állapota érdekében még bent tartjuk pár napig. Pihennie kell.
- Azt otthon is tudok.
- Ott nem tudnánk ellenőrizni.
- De..
- Chan.- Danny hangjára elhallgattam.
- Az mi?
- Nyugtató.
- Elég nyugodt vagyok én anélkül is, köszönöm. Csak.. Fájdalomcsillapítóra van szükségem.
- Nem könnyíti meg a helyzetet Ms. Smith.- Louis elnevette magát.
- Sajnálom. Tudja, nem rajongok a kórházakért.
- Igen ez feltűnt.- elmosolyodott.- Pihenjen.- bólintottam.
- Köszönöm Doktor Úr.- kiment.
- Nem vagy semmi.- Liam vigyorgott. Elnevettem magam majd megfogtam Zayn kezét és behunytam a szememet. Engedtem, hogy elragadjon a sötétség.