32. fejezet

Szörnyű fejfájásra keltem. Dan nem volt mellettem, gondolom már elment dolgozni. Kimásztam az ágyból és lementem, az asztalon muffin, kávé, gyógyszer és egy kulcs volt. Elmosolyodtam. Megreggeliztem majd lenyeltem a gyógyszert és elmentem haza.

- Te mit keresel itt?

- Elhoztam a nálunk hagyott dolgaidat.

- Köszönöm.- leültem mellé.

- Milyen volt a családoddal?

- Azt leszámítva, hogy szinte csak 2 naponta láttam őket, jó volt.

- Az kellemes.

- Ők ilyenek.- megrántottam a vállamat.- Az első héten még szinte el sem mozdultak mellőlem utána meg csoda volt ha látom őket.

- Sajnálom.

- Nem kell.- mosolyogtam. Elidőztem barna szemein majd mély levegőt vettem.- Figyelj, sajnálom, hogy minden szó nélkül elmentem és nem is jelentkeztem, de megijedtem. Ez tűnt a legjobb megoldásnak akkor. Melletted kellet volna lennem, ehelyett itt hagytalak. Én csak.. Féltem.

- Nem tartozol magyarázattal. Megértem miért tetted.- elmosolyodott majd magához húzott és megölelt. Mélyen szívtam be illatát. A szívem dübörögni kezdett. Ugyan az az érzés mint régen. Azt kívántam bár csak ne lenne vége ennek a percnek. Egy puszit nyomott a hajamba.- Hagylak kipakolni.- kikísértem.

- Köszi még egyszer.- elmosolyodott és elment. Hiányzik Zayn de én csesztem el és ezentúl csak ennyi. Fogtam a cuccaimat és felmentem pakolni. Miután végeztem átöltöztem. Úgy döntöttem elviszem Bobot sétálni.

Sajnálom, hogy nincs már olyan jó idő, de vele még esőben is képes lennék elmenni sétálni.

- Szóval igaz a hír.. Visszajöttél.- bármikor felismerem ezt a hangot. Jobban szorítottam a pórázt a kezemben és megfordultam.

- Csak nem hiányoztam?

- Kicsit sem.

- Tudod az érzés kölcsönös.

- Kigyógyultál a depresszióból? Szegény kis Channel rajta kapta a barátját majd a fájdalomtól bedepizett.- a kezével mutogatott.- Szegényke.- kezét a szívére tette. Ha van neki olyanja egyáltalán..

- Szánalmas vagy.

- Ezért lettél magántanuló, igaz? Nem bírtad elviselni.

- Menj egy orvoshoz Tasha.

- Csak azt szeretném mondani hogy szívesen. Máskor is szétszedlek a pasiddal.

- Gyere Bobo.- megfordultam és elindultam.

- Menj csak. Egyszerűbb elmenekülni minden elől.- nem törődtem vele. Bevágtam magam mögött az ajtót és lerúgtam a cipőmet.

- Látom jó napod van.- hatalmasat ugrottam.

- Még egy ilyen és eltöröm a karodat.

- Hű, azt hiszem ma valaki elég morci.- maga elé tartotta kezeit. Sóhajtottam és megöleltem.

- Ne haragudj Niall.

- Semmi baj.

- Várj egy percet. Mond hogy nem azért vagy itt nehogy megint igyak vagy ilyenek.- szemei kikerekedtek.

- Nem azért vagyok itt.

- Rossz válasz. Nem kell felügyelni.

- Bocsi.- a fejemet ráztam.- Meg merjem kérdezni miért voltál olyan ideges?

- Összefutottam Tashaval.- a konyhába mentem ő pedig követett.- Komolyan mondom egyszer ököllel fogok behúzni neki.

- Megint megütötted?- megálltam.

- Nem dehogy.- elővettem néhány dolgot.- De nem sok kellett hozzá.- Niall segített nekem lasagnet csinálni. Vele vicces főzni, eszembe jutott amikor palacsintát csináltunk. Miután betettük a sütőbe a kaját leültünk a tv elé. Bár nem igazán kötött le, mert mindenből hülyeséget csináltunk.

- Ne hívjuk át a többieket?

- Hogy mindent felegyetek?

- Pontosan.- elnevette magát.

- Hívd őket.- vigyorogtam.

- De ha nem szeretnéd Zayn miatt..

- Niall. Megbeszéltük a dolgokat, barátok vagyunk.

- Ő is ezt mondja, de senki sem hisz nektek. Tegnap is ahogy egymásra néztetek.. Még a vak is látja.

- Felőlem.

- Akkor én most.. Hívom őket.- elnevettem magam mert nagyon aranyos volt. Elmutogattam neki hogy megnézem a kaját.. Így is tettem. Kivettem a sütőből és a pultra tettem. Eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni velük.

- Chan?

- Basszus Niall. Megmondtam, hogy eltöröm a kezed ha még egyszer megijesztesz.- berohant a nappaliba én meg követtem.- Gyere ide.- nevettünk.

- De nekem szükségem van a kezemre, hogy gitározok nélküle?

- Majd megoldod.

- Chan ne.- nevetve futott el.

- Oké feladom, nem foglak kergetni.- feltartottam a kezeimet.- Nem bántalak.

- Nem hiszek neked.- végigmért.

- Megígérem.- kinyújtottam a kezemet. Apró lépésenként közeledett.- Ne szórakozz már, nem foglak bántani.- megfogta a kezemet. Közelebb húztam és megöleltem.- Látod?- megborzoltam a haját de elnevettük magunkat.

- De én nem ígértem meg.- felkapott és átdobott a hátán.

- Tegyél le.- nevettem.

- Nem köszi.

- Niall.- a hátát ütögettem.

- Soha.- nevetett.- Ohh sziasztok.

- Niall mit tettél vele?- Harry hangját hallottam.

- Megfordulnál, hogy legalább köszönni tudjak nekik?- kopogtattam a hátán. Hirtelen a többiekkel szembe voltam.- Hali. Izé.. Kéne egy kis segítség.- nevetve integettek majd Louis elkezdte csikizni Niallt, aki ennek hatására ledobott. Persze, hogy a földön kötöttem ki. Próbáltam beazonosítani a fájdalom forrását.

- Chan jól vagy?- ezek Liam szavai voltak.

- Chan?- ez pedig Niall aggódó hangja.

- Amikor azt mondtam eltöröm a karodat a tiedre gondoltam, nem az enyémre.- kinyitottam a szememet. Harry és Zayn felsegítettek.- Köszi.

- Annyira sajnálom.- Niall pár lépésre állt tőlem lehajtott fejjel. Odamentem hozzá, egy puszit nyomtam az arcára és megöleltem.

- Semmi baj.- mosolyogtam. Bementünk a nappaliba, levágtam magam Niall és Louis közé. Beraktunk valami filmet, de sokat nem láttunk belőle, mert Louissal hülyeségeken nevettünk egész idő alatt. A többiek meg rajtunk.

Egyedül ébredtem. Fogalmam sincs mikor aludtam el. Ez a rész nálam kiesett.. Ránéztem az órára majd lerohantam, de az utolsó lépcsőnél beleütköztem valakibe és visszaestem.

- Niall? Mit keresel itt?

- Ööö. Tegnap itt aludtunk.- a fejét vakargatta majd felhúzott.

- Hol vannak a többiek?- a konyha felé mutatott. Berohantam.- Mi a fenét csináltok?

- Reggelit.

- Úgy látszik valaki rossz kedvel ébredt.- Lou súgta Harrynek majd elnevették magukat. A szemeimet forgattam majd visszamentem az emeletre felöltözni. Fogtam a telefonomat és lesiettem.

- Channel!- már az ajtóban voltam amikor meghallottam Harry hangját. Visszamentem és kérdőn néztem rá.- Hova mész?

- Nem akarsz velünk enni?- Niall tette fel a kérdést.

- Sietek.

- Hova?- Louis szája tele volt rántottával.

- Ma van Dan szülinapja, tudjátok. És megígértem, hogy tökéletes estét szervezek neki.

- Az csak este lesz.

- De annyi mindent kell csinálnom.- leültem a székre és magam elé húztam egy teli tányért.

- Hé az az enyém.- Harry húzta vissza maga elé, de elnevettük magunkat. Niall tett le elém egy teli tányért.

- Köszönöm.

- Ugye tudod, hogy segítünk.- a fejemet ráztam.- Igaz. Nem kérdeztük, kijelentettük.

- Rendben.- sóhajtottam és Harry fülébe súgtam valamit. Vigyorogva bólintott.

- Minket is avassatok be.- Louis magas hangon beszélt.

- Nem lehet.- vigyorogtam.

- Ez nem ér.- Liam dobott felém valami beazonosíthatatlan tárgyat.

- Héé ne dobálózz ilyen hülyeségekkel.

- Te meg ne sugdolózz.- karba tette a kezeit. Elnevettem magam.

- Tessék.- Harry rakott le elém egy bögre kakaót, majd leült mellém.

- Uuu köszönöm.- egy puszit nyomtam az arcára.

- Ennyi?- csak nevettünk.

- Egyébként mihez kezdesz most?- kérdőn néztem Niallre.- Tudod. Visszajöttél, de ott hagytad a sulit.

- Nem hagytam ott csak magántanuló lettem.- megrántottam a vállamat.- Többet dolgozok. Tanulok itthon. Edzésekre és meccsekre járok. Nem fogom abbahagyni a kosarazást.

- Legalább láthatunk majd élesben is játszani.

- Hát hogyne.- fintorogtam majd elmentem elmosogatni. Niall, Louis és Liam felajánlották, hogy elhozzák a kaját és a tortát. Zayn és Harry pedig önként jelentkeztek a takarításra amitől meg is lepődtem. Az egész nap ezzel az egésszel ment el, de nem bántam. Dannyért mindent. Különben sem minden nap lesz az ember 21. A kert tetszett a legjobban. Lámpásokkal díszítettük és Dan ajándéka is ott várakozott. Az embereket 7-re hívtam, de a srácok előbb jönnek. Fél hatkor a szobámba vonultam. Elmentem zuhanyozni. Megcsináltam a hajamat és kisminkeltem magam. Csak a szokásos, nem akarok túlzásokba esni. 

- Chan!

- Egy perc!- Belenéztem utoljára a tükörbe. Elfogadható. Kitereltem Bobot a szobámból majd lementem.

- Gyönyörű vagy.

- Ti sem panaszkodhattok.- mindenki egy egy öleléssel üdvözölt.

- Oké, mi most elraboljuk egy kicsit Chant.- El húzott felfelé.

- De..

- Ő most a miénk.- Dani vigyorgott. Leültünk az ágyamra.

- Mi van veletek Zaynnel?- megrántottam a vállamat.

- Barátok vagyunk.

- De miért? Mindenki látja hogy néztek egymásra.

- Így csak mind a ketten szenvedtek.- El simított végig a karomon.

- Ti mit tennétek a helyemben?

- Nem az számít, hogy mi mit tennénk hanem csak is az, hogy te mit szeretnél. Ne hagyjátok ennyiben ezt az egészet, csak rosszabb lesz.- Dani ölelt meg.

- Köszi.- hármas ölelés következett. Egy csomó ember volt a nappalinkba mire lementünk. Felhívtam Dant, hogy nagy baj van és szükségem van rá. Amint belépett az ajtón mindenkiből egyszerre tört ki a 'Boldog Szülinapot Danny!'. Az arcából következtetve nem erre számított.

- Nagyon Boldog Szülinapot Dan.

- Ez a te műved?

- A miénk.- vigyorogtam.

- Imádlak.- magához húzott és megölelt.

- Megérdemled.- egy puszit nyomtam az arcára és engedtem, hogy a többiek is felköszöntsék. A konyhába mentem és lefoglaltam az első üveget ami a kezembe került.

- Ugye nem lesz az mint a te bulidon?

- Nagyon vicces Hazz.- elé toltam egy pohár vodkát.

- Miért van az az érzésem, hogy ez csak kifogás az ivásra?- megveregettem a vállát majd kimentem a többiekhez. Jól éreztem magam. És ahogy elnéztem mindenki más is.

- Dan, szeretnék neked mutatni valamit.- befogtam a szemét és az udvarra vezettem.- Oké, kinyithatod.- szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.

- Ugye ez most csak valami vicc?- a fejemet ráztam.- Te megőrültél? Úristen.

- Mától ez a szépség a tiéd.

- Te tiszta hülye vagy.- megölelt.- Köszönöm.- boldognak láttam és ettől én is az voltam. Átadtam neki a kulcsokat amihez egy kulcstartó is tartozott.

- A másik fele nálam van.- levettem a nyakláncot és összeillesztettem őket.

- Isten vagy lány.- kaptam tőle még egy ölelést majd visszamentünk. Az este hasonlóképpen telt mint az én bulim. Beleértve az alkoholt is. Felmentem az emeltre és ki az erkélyemre. Nem tudok nem rá nézni, nem rá gondolni. De ez az este Dannyé és senki sem ronthatja el. Jól fogom érezni magam miatta. Kortyoltam egyet az üvegből majd letettem és visszamentem. Ahogy kinyitottam az ajtómat beleütköztem valakibe. Az egyensúlyom elhagyott. Vártam az esést, de helyette két kezet éreztem a derekamon. Kinyitottam a szememet. Csillogó barna tekintettel találtam szembe magam.
- Sajnálom, az én hibám.
- N.. Nem számít.- nagyot nyeltem. A szívem dübörgött érintésétől és közelségétől egyaránt.- Én öhm..
- Csak téged kerestelek. Eltűntél.
- Kellett egy kis levegő.
- Nem bánod ha..?- a fejemet ráztam. Engem keresett? .. Ő az erkélyre ment én meg egyenesen a konyhába. Egy valaki volt csak ott. Vállára tettem a kezemet.
- Még hogy én vagyok itt csak a pia miatt. Nem lehet hogy összekevertél magaddal?
- Úgy hiszed?
- Igen.- leültem mellé.
- Olyasmi.- kérdőn néztem rá.
- Hallgatlak.
- Nem lehet.
- Harry..
- Sajnálom.- felkeltem és szó nélkül kimentem a többiekhez. Danny elkapta a kezemet ezért kénytelen voltam vele táncolni, ahogy majdnem mindenki mással is a házban. A tömeg úgy 3 körül lelépett kivéve a srácokat, a szülinapost, Danit és Elt.
- Kössz a bulit. Életem legjobb napja.- Dan ölelt magához.
- Bármikor.
- Nem láttátok Harryt?
- Eddig a konyhában volt.
- Most nincs ott.- felsiettem az emeletre.
- Mindenki téged keres.- az erkélyen volt.
- Megtaláltál. Hurrá.
- Te részeg vagy.- végigmértem. Hogy tudott feljönni ha a saját lábán is alig áll?
- Jó megállapítás.
- Mióta vagy itt?- megfogtam a karját.
- Semmi közöd hozzá.
- Ooké. Csak.. Leviszlek.- ez nehezebb volt mint gondoltam. A szobámon még valahogy csak átsegítettem..- Megtennéd, hogy megkapaszkodsz a korlátban? Nem akarlak kórházba vinni.
- Nem mindegy?
- Nem Harry, nem mindegy.
- Le is lökhetsz innen.
- Kéne egy kis segítség.- lekiabáltam.- Nem foglak lelökni.- Niall sietett fel a lépcsőn és megfogta a kis fürtöst a másik oldalán.- Köszi.
- Mi van vele?
- Egy kicsit részeg.
- Kicsit?- levittük és a kanapéra ültettük.
- Vele mi van?
- Egész este csak piált.- megrántottam a vállamat.
- Hazugok kíméljenek.
- Asszem mi hazavisszük. Ne vedd magadra. Részeg.
- Attól még mondhatom az igazat.
- Beszélhetünk?
- Így akarsz vele beszélni?
- A részegek a legőszintébbek.
- Mi addig megnézzük Dan motorját.- bólintottam és leültem Harry mellé. Nem nézett rám, elfordította a fejét.
- Sajnálom.- felém kapta tekintetét.- Hogy minden szó nélkül itt hagytalak. Te voltál mindig az akire bármikor számíthattam, eljöttél hozzám és elvittél innen amikor élni se volt kedvem, segítettél elfelejteni ezt az egészet és mosolyt varázsoltál az arcomra minden nap. Én meg mit csináltam? Itt hagytalak. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna erre. Hidd el, ha visszapörgethetném az időt másképp cselekedtem volna.
- De nem teheted.
- Tudom és őszintén sajnálom. Szörnyen érzem magam miatta és tudom, hogy rossz barát vagyok. Nem is várom el, hogy megbocsáss csak tudd, hogy nélküled nem lennék sehol sem. Soha sem fogom tudni megköszönni mindazt amit értem tettél. Amit értem teszel. Nálad jobb barátot álmodni se tudnék.. Köszönöm.- végigsimítottam karján és felkeltem, de ő visszahúzott és magához szorított.

Ahhoz képest, hogy mikor mentek el a srácok nagyon korán keltem. Az óra majdnem 10-et mutatott. Kimásztam az ágyból és felöltöztem majd lementem takarítani. Eltartott jó pár óráig mire végeztem. Ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, de a világ hamar elsötétült és a zajok is megszűntek körülöttem. Elnyomott az álom.
- Hmm?
- Aludtál?
- Szerinted?
- Bocsáss meg kicsilány.
- Képtelen vagyok. Alig aludtam valamit.
- Ne csináld már.
- Ne nyaggass Lou.
- Pedig beszélnünk kell.
- Hallgatlak.
- Ez nem telefon téma.
- Akkor told át a képedet csak had aludjak már.
- Te fogod áttolni a képedet kedves Channel.- a kedves szó különleges hangsúlyt kapott.
- És ha nem?
- Akkor odamegyek és elrángatlak.
- De ha egyszer már eljöttél minek rángatnál oda?- elnevettem magam.
- Csak gyere át, oké?- nevetett.
- Aaaargh. Oké. Legyen. Mikor?
- Most.
- Louis..
- Rendben. Gyere 7-re és akkor még tudsz aludni.
- Milyen nagylelkű vagy.
- Ohh hát tudom.- nevetett.- Siess majd.
- Jólvan, szia.
- Szia Chan.- kinyomtam a telefont és visszafeküdtem aludni.

- Szia.- kicsit ledöbbentem amint kinyílt az ajtó, nem éppen erre számítottam, de az arcából ítélve ő sem.
- Zayn.. Szia. Louis hívott, hogy beszélni akar.
- Nemrég ment el, ha gondolod várd meg.- kitárta az ajtót.
- Köszi.- elmosolyodtam.
- Ülj csak le. Ha kell valami fent leszek.
- Oké.- leültem a kanapéra. Vicces. Úgy viselkedünk egymással mint két idegen. Próbáltam hívni Louist, de ki volt kapcsolva. Ahogy teltek a percek kezdett leesni ez az egész szitu. Utállak Tomlinson! Tudom mire megy ki ez az egész. Hogy beszéljünk. Akárhányszor fel akartam hozzá menni a lépcsőnél megfordultam és visszaültem. Ha most mások látnának idiótának néznének. Ez nevetséges. Szedd össze magad Channel. Feljutottam a lépcsőn. Fél siker.. Nekem ez nem megy. Pár napja jelentettem ki, hogy maradjunk barátok. Le akartam menni, de a lábaim nem engedelmeskedtek, helyette Zayn szobája elé vittek. Komolyan? Kopogni akartam, de másik kezemmel lefogtam a kezemet. Mit művelek? Jesszus. Csak egy egyszerű mozdulat. Bekopogtam. Hülye kéz.. Innen már nincs visszaút. Mély levegőt vettem és benyitottam.
- Bejöhetek?
- Gyere csak.- mutatta, hogy üljek le. Úgy is tettem.
- Azt hiszem Louis direkt hívott át, és direkt mentek el. Azt akarta, hogy beszéljünk.- nehezemre esett bármit is mondani. Illata bejárta az egész szobát. Ajkam bizsergett csókjáért, kezem bőréért és bőröm megőrült érintéséért. Nem bírtam levenni tekintetemet szemeiről.
- Sejtettem, hogy ez lesz.- vártam, hogy folytassa.- Amikor elmentek szó szerint megtiltották, hogy elhagyjam a házat.- elmosolyodtam.
- Gondolkodtam. Aznap este amikor visszajöttem és beszélgettünk.. Össze voltam zavarodva. Ez az egész.. Ami történt. Teljesen összezavart. Azt mondtam akkor amit a legjobbnak láttam abban a pillanatban. Nem gondoltam a következményekre. És.. Miután elmentél már meg is bántam.- félve néztem fel rá. Egy röpke pillanat volt az egész. Ajkát enyémre tapasztotta. Pillangók repkedtek a gyomromban és a szívem vadul dübörgött odabent. Akár csak az első csókunknál. Kissé zihálva váltunk szét. Ebben a csókban minden benne volt.- Zayn. Nem tudok csak a barátod lenni.
- Ahogy én sem.- arcomat kezei közé fogta.- Nem volt olyan nap, hogy ne bántam volna meg amit tettem. Hogy ne gondoltam volna rád.
- Annyira sajnálom.- ajkaink újra összeértek, majd csókunk szenvedélyessé forrt át. Mindenem érte kiáltott.