22. fejezet

A telefonom csörgésére keltem, fáradtan nyomtam ki az ébresztőt és kimásztam az ágyból. Mostanában épp, hogy alszok valamit.. Fogtam a ruháimat és a fürdőbe mentem, felöltöztem, megmostam a fogamat. A hajamat kivasaltam és kisminkeltem magam. Csak a szokásos. Miután végeztem lementem a konyhába és összedobtam egy tojásrántottát. Bár nem mondanám, hogy éhes lettem volna. Örülnöm kéne, hogy újra láthatom a családomat mégis furán érzem magam. Más esetben már a reptéren ülnék, most meg unottan szürcsölöm a kávét a konyha közepén. Sóhajtottam egyet és elmosogattam. Adtam a kutyámnak enni és visszamentem a szobámba, majd előkerestem a telefonomat, már fél 11. 

Viszonylag hamar a reptéren voltam. Jó, ilyen kocsival meg.. A boldogság kezdett úrrá lenni rajtam. Ahogy teltek a percek a kedvem egyre csak nőtt és nőtt. Kb. 10 percig állhattam amikor megláttam őket. Előtört belőlem a kisgyerek és rohanni kezdtem feléjük. Néhányan úgy néztek rám mint egy idiótára, de nem érdekelt, ezt már amúgy is megszoktam. Amikor hozzájuk értem megöleltem őket.

- Annyira hiányoztatok.

- Te is nekünk.- mosolyogva néztem fel rájuk de nem engedtem el őket. Éreztem ahogy a szemeimet ellepik a könnyek.

- Basszus.- elnevettem magam és megtöröltem a szememet.- Menjünk.- a kocsimhoz érve a szüleim megálltak.

- Ez a te kocsid?

- Azt hittük csak vicceltél.

- Én mondtam.- vigyorogtam.- Ez az enyém.- csodálkozva de beültek a hátsó ülésre.

- Nem fogsz megölni minket, ugye?

- Viccesek vagytok, mint mindig.

- Mi újság Londonba?

- Minden oké.

- Főleg most, ugye?- nem válaszoltam, tudom mire értette.

- Nálatok mi van? Otthon?

- Csak a szokásos.

- Az az?

- Nem fontos ez most.

- Minden oké?

- Ne aggódj.- mondtam egy halk okét és ezzel téma letudva. Az út további része viszonylag csendesen telt.

- Ez a te házad?- időközben megérkeztünk.

- Oké, ezt igazán befejezhetnétek.

- Ne haragudj, de amikor megvettük nem volt ilyen szép.

- Menjünk be.- nem kellett volna. A csodálkozás csak úgy sugárzott az arcukról.- Igen ez az enyém. Kíméljetek meg ezektől, kérlek.

- Nagyon szép.

- És még alig láttál belőle valamit.- Bobo rohant felénk és természetesen a szüleimet támadta le. Ott hagytam őket a kutyámmal. Amikor beléptem a nappaliba megtorpantam.

- Ti mit kerestek itt és hogy jöttetek be?

- Dantől van kulcsunk.

- Szia neked is.

- Szia Lou, sziasztok.- Zayn lépett oda és lágyan megcsókolt.- Itt van a családom.- épp, hogy kimondtam ők már mögöttem álltak.

- Sajnálom nem tudtuk.- bűnbánó arccal nézett rám. A fejemet ráztam és bocsánatkérő tekintettel néztem a szüleim felé de ők csak mosolyogtak.

- Anyu, apu, a barátomat, Zaynt már ismeritek. A többiek Louis, Liam, Harry és Niall.- végigmutattam a fiúkon.- Srácok, ők itt a szüleim, Ben és Nelli.- bemutatkoztak egymásnak személyesen is.

- Sajnálom nem tudtam, hogy itt lesznek. 

- Ugyan Kicsim, minket nem zavarnak.

- Szívesen vagyunk velük.

- Jó.- mosolyogtam. Niall kérdőn nézett rám, elnevettem magam és a fejemet ráztam. Persze ők ebből nem sokat értettek.- Üljetek le, hozok valamit.- a konyhába lépkedtem. Pár pillanat múlva két kezet éreztem a derekamon, elmosolyodtam és megfordultam. Beletúrtam a hajába és hosszasan megcsókoltam. Levegőhiány miatt kissé zihálva váltunk szét. Csodaszép barna szemei rabul ejtettek, az ajkamba haraptam.

- Nem akartunk bezavarni.

- Ti soha.- kezemmel végigsimítottam arcán és egy puszit nyomtam a szájára.- Segítesz bevinni ezeket?- tekintetem a két teli tálcára vándorolt. Elmosolyodott.

- Persze.- a nappaliban mindenki elmélyedve beszélgetett valamiről. Zaynnel összenéztünk és elnevettük magunkat. Leraktunk mindent az asztalra és leültünk a többiek közé. Összekulcsoltuk ujjainkat és próbáltunk rájönni miről beszélgetnek, ennek az lett az eredménye, hogy megint csak nevettünk.

- Aranyosak vagytok.

- Nagyon is.- Niall vigyorgott.

- Köszi.- éreztem, hogy elpirulok, lehajtottam a fejemet, valahogy érdekesebbnek tűnt a szőnyeget nézni.

- Amióta együtt vannak könnyebb zavarba hozni.

- Fogd be Louis.- hozzá vágtam egy párnát, Zayn átkarolt persze Lou csak vigyorgott.- Még mindig nem mondtátok el miért vagytok itt ilyenkor.

- Az nem fontos.

- Dehogynem.

- Oké, igazából azért jöttünk, hogy meghívjunk a holnapi koncertre.

- Szívesen mennék...

- Ott lesz.

- Tényleg?

- Persze.

- Ti is jöhettek.- miről maradtam le? Niall vigyorgott.

- Ááá.- anyu nevette el magát. Igazából örülök, hogy jól kijönnek.

- Chan?

- Persze ott leszek és köszönöm. 

- Szuper.- Harry vigyorgott. A nap hátralevő részét a szüleimmel töltöttem hármasban. A srácok elmentek, hogy együtt tudjak velük lenni. Megmutattam nekik a házat amit inkább nem részletezek, hogyan is fogadtak. Délután elmentünk sétálni és Londont is megmutattam nekik. Nagyon élvezték, akárcsak én. Annyira jó, hogy itt vannak. Nagyon nagyon hiányoztak már. Az egy dolog, hogy sokszor beszélünk telefonon meg neten keresztül, de élőben más. Látom az arcukat, a reakciójukat. Mindent.

***

Másnap korán keltem. Igazából nem is tudtam aludni, már annyira várom a koncertet. A nap bekúszott az ablakomon. Az erkélyre mentem. Elmosolyodtam és behunytam a szememet. Imádom ezt az érzést, de még jobban imádom Londont. Elnéztem egy ideig ahogy a kutyám le föl rohangál az udvaron. Vidám arccal lépkedtem le a konyhába ahonnan hangok szűrődtek ki.

- Jó reggelt.

- Neked is.- adtam nekik egy-egy puszit.

- Hogy hogy ilyen korán?

- Nem tudok aludni.- megrántottam a vállamat.

- Azt nem csodáljuk.

- Mit csinálsz?

- Lasagne-t, remélem jó lesz.

- Tökéletes.- vigyorogtam és leültem a pulthoz a szokásos tál müzlimmel.- Egyébként meddig maradtok?- mind a ketten abbahagyták azt amit éppen csináltak. Lehet nem kellett volna megkérdeznem? Biztos..

- Holnap reggel megyünk haza.

- Oh. Értem.

- Maradnánk, de..

- Tudom, a munka.

- Sajnáljuk.

- Mindegy.- mosolyt erőltettem.

- Kicsim..

- Mikor indul a gépetek?

- 11-kor.

- Oké.

- Maradnánk tovább ha tehetnénk.

- Tudom, nem számít.

- És most rontottuk el a kedvedet.

- Mit fogtok ma csinálni?

- Még nem tudjuk, lehet elmegyünk a városba, vagy itt maradunk.- bólintottam és felmentem a szobámba. Valahogy már nem is érdekelt, hogy itt vannak-e vagy sem, mindig ez van. Annyira nem is lepett meg, hogy 3 napra jöttek. Jó meg minden, de ennyi idő után jobb lett volna több időt velük lenni. Próbáltam  mindenhez jó képet vágni és mosolyogni. Legalább amíg velük vagyok. 3 körül elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem, a hajamat kivasaltam és kisminkeltem magam.

A srácok 4-re jöttek értem, annyira izgatott voltam. El és Dani is eljöttek. Amikor odaértünk nem hittem el. A koncert csak 8-kor kezdődik de már most több ezer lány várt rájuk. Amint feltűnt a kocsi sikítás tört ki.

- Biztos jó ötlet ez?

- Nyugi Chan, ők csak rajongók.- Louis vigyorgott.

- Sikítozó, hangos rajongók, akik több ezren vannak.

- Pontosan.- Harry széles mosolyával találtam szembe magam.

- Nyugi nekem is ez volt az első reakcióm.- Dani végigsimított a karomon.

- Ne izgulj.- Zayn egy puszit nyomott a homlokomra. Amikor kiszálltunk a hangzavar csak nőtt. Zayn egyik kezével átkarolt, a másikkal a szabad kezemet fogta, én is így tettem. Pár perc múlva tompulni kezdtek a kiabálások. Danivel és Ellel megvártuk amíg a fiúk visszamennek és kiosztanak néhány aláírást és közös képet.

Ahogy teltek a percek, órák egyre izgatottabb lettem. Bemutattak szinte mindenkinek és örülök, hogy megismerhettem őket. 

Mindent élőben a színfalak mögül nézhettünk végig. A koncert valami elképesztő volt, a lányokkal végigtomboltuk az egészet és volt amikor végig sírtunk egy-egy számot. Hihetetlen, hogy én nem szerettem őket. Komolyan leírhatatlan volt ez az egész és olyan jó volt nézni ahogy élvezik azt amit csinálnak és amit nagyon jól csinálnak. 

Egész este mosolyogtam. 

Még otthon se bírtam abbahagyni a mosolygást. Próbáltam minél csendesebben közlekedni a házba. Már éjfél is elmúlt és a szüleim tuti rég alszanak. Lezuhanyoztam és a nappaliba mentem tv-t nézni. Örültem amikor megláttam a Dantől kapott üzenetet. Az bejárathoz mentem.

- Szia Dan.- mosolyogtam.

- Szia.- átölelt. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültünk a lépcsőre, felhúztam lábaimat és átkaroltam.

- Szüleid?

- Óóó, ők ilyenkor már alszanak. Különben is, holnap reggel mennek haza.

- Ilyen hamar?

- Tudod. Munka..

- Sajnálom.

- Nem kell, már megszoktam.- elnevettem magam. A szüleim mindig is elfoglaltak voltak. Mindenre volt idejük csak rám nem. Nekik a munka van az első helyen amióta csak az eszemet tudom, és nekem marad a második. Volt, hogy hetekig nem láttam őket, de nem igazán foglalkoztak ezzel. Amikor kérdezték azt mondtam nem zavar, pedig nagyon is zavart. Egy 12 éves gyerek még is hogy viselje ha egyedül van a házban és a szülei sehol? Nem rossz szülők, meg szeretem őket csak nekik fontosabb az állásuk mint a saját lányuk vagy akármi más. Mindegy is, elkalandoztam.

- Mikor mennek?

- 11.

- Azt hittem legalább valamikor délután.

- Ugyan Danny, még is mit gondoltál? Még a végén nem tudnak időben bemenni. Tudod milyenek, de felejtsük ezt most el. Hogy hogy ilyen későn jöttél?

- Gondoltam megnézem mi van veled.

- Ilyenkor?- nem bírtam nem nevetni.- Minden oké.

- Milyen volt a koncert?

- Eszméletlen.- vigyorogtam.

- Bocsánatot szeretnék kérni amiért múltkor itt hagytalak.

- Szóval ezért jöttél. Ne már Dan, megvan neked a magad kis élete.- mosolyogtam.

- Amiből mostanában kihagyom a legfontosabb embert.

- Hülye.- vállon löktem.

- Egyébként láttalak a neten.

- Tessék?

- Ne már, hogy te még nem láttad.

- Helló, nemrég értem haza, esélyem sem volt a gépem közelébe menni, a telefonomról nem is beszélve.

- Akkor majd nézd meg, de most mesélj a koncertről.- vigyorgott én pedig belekezdtem. Nem tudom meddig ültünk ott és beszélgettünk de jó volt.

Próbáltam halkabban felmenni a szobámba miután Danny elment. Leültem az ágyra és elővettem a laptopomat. Ameddig az bekapcsolt megkerestem a telefonomat, jött 3 üzenetem. Először Lexét és Bekáét olvastam el, szinte mind a ketten ugyan azt írták, hogy menjek fel netre és hogy beszélnünk kell minél előbb. Oké, ezt a beszélgetést inkább holnapra halasztom. Zayn üzenete következett, annyi állt benne hogy "sajnálom". Még is mit? Először a facebookot céloztam meg, jött egy csomó értesítésem. Mi van itt? Nem foglalkoztam velük, inkább megnyitottam Beka üzenetét. Megnyitottam a linkelt oldalt és olvasni kezdtem.

Zayn Malik új barátnője!

Zayn Malik nemrég szakított Perrie Edwards-al[...] Zayn elmondása szerint megbeszélték a dolgokat és maradtak barátok[...] A One Direction énekesét korábban már látták egy másik lánnyal London utcáin sétálgatni és ölelkezni, de a lányról nem tudott senki semmit. Nos ő Channel Smith. Nyár elején költözött a városba és eddig Zayn és a fiúk "barátjaként" volt jelen. Azonban nem is olyan régen látták őket este London utcáin kéz a kézben sétálgatni és nem tűnt egyszerű barátságnak. Zayn titokban akarta tartani Channel kilétét ám a ma esti koncerten a tinisztár nem egyedül jelent meg és meg kell hagyni, hogy a képek alapján itt több van egyszerű barátságnál. Már várjuk mikor jelentik be nyilvánosan is, hogy együtt vannak. Persze mi örülünk nekik és szerintünk aranyos párt alkotnak, de mit szólnak majd a Directioner-ek?

Oooké most már mindent értek. A kezembe vettem a telefont és gondolkodás nélkül visszaírtam. "Ugyan, előbb utóbb úgy is kiderült volna.// Bocsi ha felkeltettelek. xo"
Kijelentkeztem és átmentem twitterre. Jesszus lehet nem kellett volna. A követőim száma megnőtt és jött egy csomó üzenet. Néhányat elolvastam, volt aki gratulált és volt aki szép helyekre küldött. Gondolhatjátok, hogy az utóbbiakból volt a több. Választottam egy utolsót.. Abban ez állt. "Zayn az enyém. Hagyd békén különben a kórházban kötsz ki." Elnevettem magam és kikapcsoltam a gépemet, szép kis emberek vannak. A telefonom rezegni kezdett és a kijelzőn Zayn arca villogott.

- Szia.

- Te még ébren vagy?

- Dan nem rég ment el, de én is kérdezhetném.

- A többiekkel még filmezünk.

- Mindent értek.

- Figyelj sajnálom azt a cikket.

- Engem nem zavar úgy is kiderült volna.

- Szia Chan.- Louis hangját hallottam, de nem kellett sok és a többiek is bekapcsolódtak.

- Sziasztok.- elnevettem magam.

- Várj egy picit.- a hangzavar elcsöndesedett.- Tudunk valamikor beszélni?

- Holnap 11 után ráérek.

- És a szüleid?

- Addigra már a repülőn ülnek. Majd elmesélem.- elnevettem magam.

- Akkor átmegyek délután.

- Oké. Egyébként szuperek voltatok.

- Örülök ha tetszett.

- Imádtam.

- Most le kell tennem ne haragudj. Figyelj ne foglalkozz a gyűlölködő üzenetekkel.

- Nem teszem ne aggódj.

- Jó éjt Chan.

- Neked is.- elmosolyodtam és leraktam. Megnéztem az időt és már 3 is elmúlt. Beállítottam az ébresztőt, hogy reggel ki tudjam vinni a szüleimet a reptérre. Amint lehunytam a szememet az álom elnyomott. 

Hol vagyok? Ez nem London. Valami erdő féleség lehet, sőt biztos hogy az. Csak fákat látok, sötét van és egyedül vagyok. Szörnyen fázok és szinte semmit sem látok. A hold fénye alig világítja be ezt a hatalmas rengeteget. Furcsa zajokat hallok a hátam mögül. Nem, nem fordulhatok meg. Valaki figyel. Valaki van a hátam mögött, érzem. Az oxigén mintha elfogyott volna, szaporábban vettem a levegőt. Nem bírtam megmozdulni. 'Kérlek'. Magamba mondogattam mintha ez segítene is valamit. Áramütésként ért a felismerés. Rohanni kezdtem. Nem törődtem az arcomba csapódó ágakkal csak rohantam egyenesen előre. Nem láttam merre megyek és nem is érdekelt. Ki akarok innen jutni, de merre kell mennem? Megálltam. A zajok abba maradtak. Kifújtam a levegőt és az egyik fa törzsének dőltem, meg kell nyugodnom. A furcsa zajok megint hallhatóak voltak. Nem.. Újra rohanni kezdtem. A léptek mögöttem egyre hangosabbak voltak. 'Nem állhatok meg, most nem lehet.' Az oldalam szörnyen szúrt már, de nem állhatok meg amíg ki nem jutok innen. Csak egy pillanat volt az egész és a földön voltam hála egy kiálló botnak. Nem mertem megmozdulni. Mindenem remegett....

21. fejezet

Hello Drágáim.

Ez a rész rövidebb mint szokott lenni, és nem is jó. Na mindegy. Csak erre a trendelésre tudok perpill gondolni. Tiszta jó.:D Remélem a srácok is látták.:)
Örülnék, ha kommentelnétek és pipálgatnátok. Köszi.:)

Millió puszi. xx

- Sziasztok.- egyszerre köszöntünk. Mindenki visszaköszönt. Dan és Megan odajöttek egy-egy ölelésre. 
- Hát ők?- Lucas hangja elég lenézőre sikeredett.
- Ugyan annyi joguk van itt lenni mint nektek.
- Szuper Meg, szóval velük vagy.
- Mi bajod van?
- Inkább neked mi a bajod? Megváltoztál Channel, úgy látszik a kis barátaid megváltoztattak.
- Látszik, hogy nem ismered. Nem csoda ha nem látod más igazi énjét, az egod az egekben.
- Hagyd Lou nem ér ennyit az egész.
- Ne foglalkozzatok vele, mostanában ilyen.
- Szóval velük lógsz, ha? Nem csoda, hogy elhanyagolod az itteni barátaidat.- a barát szót elég rendesen megnyomta.- Ugyan Chan, kit hülyítesz? Tudjuk, hogy csak a hírnév kell.- Kezdett nagyon idegesíteni. Ránéztem Zaynre, ő a fejét rázta.
- Igazán befoghatnád, senki sem kíváncsi rád.
- Hagyd, azért csinálja, hogy idegesítsen.
- Sikerült elérnie a célját.- megragadtam Harry karját.
- Nem mész oda! Ne csinálj hülyeséget.
- Ne mond, hogy téged nem idegesít Chan.
- Idegesít, de ha megvered nem érsz vele semmit.
- Channel!
- Vedd már észre magad Lucas és hagyj minket békén.
- Különben?- Zayn megszorította a kezemet.
- Ne törődj vele, menjünk a másik pályára.- bólintottam. Zayn kezét nem engedtem el egy másodpercre sem, úgy éreztem ha elengedem odamegyek és olyat teszek amit megbánok. Elindultunk a kis pályára, ez kb. 15-20 méterre van a nagytól.
- Ne már Chan, egy ilyen emberrel jöttél össze? Azt hittem te ennél jobb ember vagy. Nézd meg magad és a kis barátod. Jobbat nem találtál?- ennyi volt. Megfordultam és Lucashoz siettem. Rohadt ideges voltam.. Amikor elé értem nem gondolkodtam és amilyen erősen tudtam pofon vágtam. Sikeres lehetett, hatalmasat csattant és Lucas feje oldalra billent. Meghallottam Louis nevetését a hátam mögött, nem kellett sok és a többiekből is kitört.
- Soha többet ne merd a szádra venni se Zaynt, se a többieket.
- Mert mi lesz? Meg kéne ijednem tőled?- az arcát dörzsölte, de nevetett. Bizsergett a tenyerem, hogy még egyszer megüssem.
- Szánalmas vagy.- az arcát fürkésztem. Mi lehet vele? Mindig kedves volt és aranyos.- Nem hiszem el Eddie, hogy még mindig mellette vagy. Sokkal jobb barátot érdemelsz.- a mögötte álló fiúra néztem.
- Ne te döntsd el ki legyen a barátja.
- És még én változtam meg. Egyébként meg senki sem kérdezett, megint.
- Akkor beszélek amikor jól esik.- és akkor megláttam.. Nem tudtam szóhoz jutni, szó szerint lefagytam.
- Idióta.- meglepődtem a hangomon. Minél előbb el akartam menni. 
- Mit képzelsz te magadról?- elkapta a karomat és visszarántott. A többiek azonnal ott voltak mögöttem.
- Engedd el.- Zayn arca kemény volt.
- Ideköltözöl kis senkiként és már is te vagy a királynő?-megszorította a karomat.- Attól mert ezekkel lógsz nem leszel világsztár.
- Engedj el te szemét drogos!- szemei kikerekedtek. Csak egy pillanat volt az egész. Csattanás és éles fájdalom az arcomon. Megragadtam Zayn karját és belekapaszkodtam.
- Zayn kérlek.- a szemeim megteltek könnyel, de nem a pofon miatt..- Kérlek ne csináld.- próbáltam visszatartani attól, hogy neki menjen ennek az idiótának.- Louis kérlek, nem hagyhatod, hogy hülyeséget csináljon.
- Zayn ne!- Liam határozott hangját hallottam.
- Nem éri meg, hallod? Én is szívesen képen vágnám, de pont ez a célja. Nézd meg Chant.. Miatta. - Louis beállt Zayn elé és a mellkasára tette kezét. Határozott volt, sose láttam még ilyennek egyikőjüket sem.
- Haver menjünk.
- Ne csináld.- kezébe csúsztattam az enyémet és megszorítottam. Nem vette le a szemét Lucasról.- Kérlek.- másik kezemmel végigsimítottam arcán, végre rám nézett. Szemei szinte lángoltak, de az arca megenyhült.- Menjünk, oké?- bólintott majd magához húzott és megölelt. Erre volt most szükségem, pont erre. Csöndben elindultunk. Az arcomat tapogattam. Eddig sikeresen kizártam a fájdalmat. Zayn egy lendülettel megfordult és a nevető Lucast képen törölte. A számhoz kaptam és egy aprót sikítottam. A nevetés kitört Harryből.
- Ez szép volt.- Niall se bírt nem nevetni.
- Sajnálom, muszáj volt.- a fülembe súgta és átkarolt.  Nem mentünk a másik pályára, inkább hazafelé vettük az irányt.
- Channel!- hátrafordultam és felénk rohanó Eddievel találtam szembe magam.
- Mindjárt jövök.- a többiek úgy néztek rám mint egy hülyére.- Minden oké, Eddie normális.- elmosolyodtam és odamentem hozzá.
- Jól vagy?
- Persze.- mosolyogtam.
- Sajnálom, én érzem magam hülyén miatta.
- Nem a te hibád.
- De akkor is. Honnan tudtad, hogy drogozik?
- Josh után nem nehéz felismerni és sosem volt ilyen.
- Nagyon megrázta ez az egész.
- Nem csodálom, de ez nem megoldás.
- Csak hogy tudd bármikor gyertek ide, ez nem az ő pályája.- vigyorgott.
- Köszi.- átöleltük egymást és pedig visszasiettem a többiekhez. Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat.
- Jól vagy? Elég nagyot szólt az az arcodon.
- Jól, Dan. Ennél több kell nekem.- vigyorogtam.
- Szép pofonra sikeredett.- Harry vigyorgott.
- Kösz.- elnevettem magam.
- Chan legközelebb az öklödet használd.
- Majd legközelebb Lou.- vigyorogtam.
- Zayn majd megmutatja hogy kell.- Niall is bekapcsolódott a beszélgetésbe, az említett pedig egy puszit nyomott a fejemre.
- Ne haragudjatok, nem tudtam, hogy ez lesz.- a földet bámultam.
- Nem a te hibád.
- Mi akartunk veled eljönni.
- Inkább te ne haragudj.- kérdőn néztem rájuk.
- A barátaid most miattunk utálnak.
- Nem számít.- mosolyogtam.
- De most lőttek a kosarazásnak.
- Van még néhány pálya ahova mehetünk.- Dan ötletét mindenki támogatta. Elmentünk egy másik helyre ahol nem volt senki. Jól éreztük magunkat. Kosarazás után mindenki haza ment. Beálltam a zuhany alá, utána felvettem egy kényelmes nadrágot és pólót majd ledőltem az ágyra. Esélyem sem volt végig gondolni a történteket, azonnal elnyomott az álom.

Megszólalt a telefonom. Komolyan? Egy percig sem lehet nyugtom?
- Igen?
- Felkeltettelek?
- Kettőt találhatsz.
- Ne haragudj Kicsim, de szeretnék mondani valamit.
- Én is, de kezd te.- felültem az ágyon, Bobo kapva az alkalmon az ölembe fészkelte magát.
- Holnap odarepülünk.- anya hangja izgatottan csengett.
- Tessék?
- Jól hallottad. Persze ha nem szeretnéd..
- Nem. Nem. Nagyon szeretném.- nem engedtem, hogy befejezze.- Mikor jöttök?
- 11-kor száll le a gép.
- Elétek megyek.
- Te olyan korán fel fogsz kelni?
- Vicces.
- Tudod, hogy szeretünk. Szóval? Mit akartál mondani?
- Csodálom, hogy Bekáék nem mondták.
- Összejöttetek?
- Elmondták?
- Nem, de ismerlek már. Örülök neki.- ki lehetett venni a hangjából, hogy mosolyog.
- Köszi, de most leteszlek, bocsi. Holnap ott leszek a reptéren, szeretlek.
- Én is.- el sem hiszem, hogy idejönnek. Mosolyogva lépkedtem le a konyhába, csináltam valami kaját és visszamentem a szobámba. Küldtem Dannek egy sms-t.

Beszélnünk kell. Át tudsz jönni?:D

Chan xo

Azonnal válaszolt és alig negyed óra múlva már a szobámba beszélgettünk.

- Két dolog van amiről beszélni akartam. Az elsőt gondolom már te is tudod, Zaynnel tegnap összejöttünk.- nem bírtam nem mosolyogni.

- Igen, ezt ma láttam. Gratulálok. Örülök, hogy boldog vagy és éppen itt volt az ideje, már vártuk mikor kérdezi meg.- vigyorgott.

- A másik dolog, hogy a szüleim holnap iderepülnek.

- Nem mondod?- bólintottam.- Lexék is jönnek?

- Azt.. Elfelejtettem megkérdezni.

- Gratulálok Chan.- vigyorgott.

- Jól van na, ne piszkálj, felkeltett így is.- karba tettem a kezeimet.

- Szörnyű.- vállba bokszoltam.- El fogod nekik mondani ezt az egészet?

- Nem, Lexéknek igen, de a szüleim nem tudhatják. Képesek lennének felültetni az első repülőre ami  Mo.-ra visz.

- Ja, kinézem belőlük.- elnevette magát. És mikor száll le a gépük?

- 11-kor.

- És te oda fogsz érni időben?

- Hallod, fogd már be.- nevettem.- Ők is ezt kérdezték.

- Vajon miért?- a szemeimet forgattam.- El kísérjelek holnap?

- Nem kell, köszi. Szeretnék velük együtt lenni egy kicsit egyedül, nem tom meddig maradnak.

- Megértem.

- Hé, itt alszol ma?

- Jó lenne, de megígértem Megannek, ne haragudj.

- Nem gáz. Menj csak.- mosolyogtam.

- Chan..

- Nem Danny, menj csak. Tudom.- amolyan bocsánatkérő tekintettel nézett rám, én csak mosolyogtam. Egy puszit nyomott a homlokomra és elment. Szörnyen éreztem magam. Dannek megvan a maga élete, ahogy nekem is. Nem szabad emiatt így éreznem. Csak.. Hiányzik a legjobb barátom, szörnyen hiányzik mostanában. Megráztam a fejemet és mély levegőt vettem majd megkerestem a telefonomat és felnéztem twitterre. Persze hiába, semmi nem volt. Írtam Lexnek és Bekának egy sms-t, hogy jönnek-e és röviden leírtam egy két dolgot. Ja, elég rövidre sikerült.. Ők most nem jönnek.. Csalódottan tettem a telefonomat a helyére, de csak miután beállítottam az ébresztőt. Visszafeküdtem az ágyra és beraktam a kedvenc filmemet, A Negyediket. Miért is ne? Mást úgy se nagyon tudok most csinálni és ezt a filmet akárhányszor meg tudnám nézni. Nem sokáig néztem, elég hamar elaludtam.. Megint, de valahogy nem is bántam.

20. fejezet

Drágáim!
A részről annyit, hogy ezt most gyorsan kellett megírnom valaki miatt..:'D Azért remélem nem lett olyan rossz mint amilyennek én tartom. A következő részét hamarosan hozom, csak nem akartam egybe mert akkor nagyon hosszú lenne.

Millió puszi. xx

A telefonom csörgésére keltem. Csukott szemmel kitapogattam az ágyam melletti kis szekrényen és felvettem.
- Igen?- alig volt még hangom.
- Kapcsold be a tv-t.
- Minek?
- Csináld már. Fontos, ezt látnod kell, az 1D megy.- leraktam és gyorsan bekapcsoltam. A fáradtság már nem is látszott rajtam. Most lett vége a reklámnak.
- És Zayn, a többiek magánéletét már kibeszéltük, veled mi van? Van valami amiről szeretnél nekünk beszélni? Vagy inkább valaki? Esetleg a tegnapi lány akivel sokan láttak?- Zayn elmosolyodott. Aranyos. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Igen, van egy lány.- hatalmasat dobbant a szívem.
- Ő az akivel múltkor az a kép jelent meg? A barátod?- a műsorvezető a "barát" szót eléggé hangsúlyozva mondta.
- Igen, ő az. Azt hiszem ez kezd több lenni egyszerű barátságnál.
- Óóóó, és nem szeretnéd megosztani velünk a szerencsés lány nevét?
- Nem szeretném ha mindenki lerohanná, de hamarosan bemutatom.
- Micsoda úriember, mesélj nekünk róla egy kicsit.
- Ő egy csodálatos lány.
- Igen az.- Niall vigyorgott a közönség felé.
- Nagyon szeretjük és teljesen összeillenek.- Louis lökte oldalba Zaynt nagy mosollyal az arcán.
- Kezdek nagyon kíváncsi lenni, de hamarosan mindennek eljön az ideje, viszont van itt még valami ami sok Directionert érdekel szerintem. Ezek szerint Perrie-vel mindennek vége.
-Mindennek.- Zayn hanga határozott volt. Perrie? Milyen Perrie? Miről maradtam le?- Megbeszéltük és maradunk barátok.- a műsorvezető bólintott.
- Köszönjük fiúk, hogy itt voltatok és...- kikapcsoltam a tv-t és hátradőltem az ágyon. Nem tudtam nem mosolyogni, valahogy nem tud most érdekelni ki az a Perrie. A boldogság elárasztott. Eszembe jutott valami, ezért hirtelen felültem és az órára néztem.
- Basszus.- a fürdőbe siettem és felöltöztem. Gyorsan kisminkeltem magam és megcsináltam a hajamat.

 Fogtam a cuccaimat és kocsiba szálltam. Más esetben most gyalog mennék, de nem akarok elkésni.

- Mi van veled? Egész nap vigyorogsz.
- Jó kedvem van. Már az is baj?- vállon löktem Shanet.
- Azt tudhatom miért?- kiszolgáltam az egyik vendéget és visszamentem hozzá.
- Csak jó kedvem van.- vigyorogtam.
- Szerintem itt több van.
- Talán.- az egész napunk ezzel telt. Ő találgatott nekem meg fülig ért a szám, vicces volt.
- Nem iszunk meg valamit? Talán akkor elmondod mi van.
- Kocsival vagyok.
- Nem kell egyből alkoholra gondolni. Látom ki itt az alkesz.- elnevettem magam. Bégül beültünk egy másik kávézóba.
- Jó, hogy mi is egy kávézóba dolgozunk, de amint vége a munkaidőnek beülünk egy másikba.- nem bírtam nem elnevetni magam.- Te beteg vagy.- Shane vigyorgott.
- Köszönöm, mondták már.- kihozták közben a rendelést. Kiültünk az utcai asztalhoz, ilyen időbe minek legyünk bent? Az ivásból fagyizás lett. Itt azt is lehet kapni, szóval nincs miről beszélni.
- Elmondod mi van?
- Semmi. Csak.. El fogom majd ha minden biztos.
- Ahha, szóval pasi van a képben.- nem szóltam semmit csak vigyorogtam.- Asszem eltaláltam.
- Asszem ja.- megadtam magam.- Bár nem hiszem, hogy elhinnéd.- elnevettem magam. Többet nem kérdezett erről az egészről. Shanenel nagyon jól kijövünk, tiszta idióta. Jó volt vele lenni és jobban megismerni. Igaz, hogy szinte mindenből viccet csináltunk, de nembaj ez így volt jó.
- Elvigyelek?
- Jó lenne, ha már elrángattál ide.- a szemeimet forgattam.
- Akkor gyere, ne csak ülj ott.- nevettünk.
- BMW, ha?
- Igazad van, ez tényleg idegesítő. Csak szállj be.- vigyorogtam.
- De ja vu?
- Az.- bediktálta a címét amit én a GPS-be továbbítottam. Persze miért is ne kinevetett, hogy nem tudom merre kell menni. 
- Köszi, hogy elhoztál, meg a fagyit is.
- Legközelebb te jössz.
- Megbeszéltük.
- A szavadon foglak Shane.- vigyorgott majd intettünk egymásnak. Megvártam amíg bemegy utána elhajtottam, egyenesen haza.
Otthon lezuhanyoztam majd fogtam Bobot és elmentem vele a parkba. Leültem a szokott kis helyemen és elnéztem ahogy a kutyám le-föl rohangál. Boldognak éreztem magamat, ennyi idő után először. 
- Szia.
- ...
- A parkba, miért?
- ...
- Nem. Itt van Bobo.
- ...
- Felesleges.
- ...
- Később beugrok ha gondolod.
- ...
- Jól van, ott leszek. Szia Niall.
- ...- letettem. Imádom az én kis szőke barátomat. Körbenéztem, de a kutyám sehol. Felkeltem és elindultam megkeresni, mindig ezt csinálja.
- Bobo!- hamar meg is találtam, de valakit megint talált magának. Hiába neki nem lehet ellenállni.
- Szia.- felém fordult.- Lucas?
- Szia Channel. Ő a tied?- bólintottam és leültem a kutyám mellé.
- Régen láttalak a pályán Dannyvel.
- Közbejött mostanában egy-két dolog.
- És, jól vagy?
- Igen, köszi. Veled mi van?
- Minden oké.
- Az jó.
- Sajnálom ami Joshal történt.- hirtelen felé kaptam a fejemet.
- Ismerted?- bólintott.
- Az egyik legjobb haverom volt.- sose mesélte egyikőjük se.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy ismertétek egymást és azt sem, hogy jóba voltatok.
- Sokan vannak így.- elnevette magát. Ebben mi volt a vicces? Kérdőn néztem rá de ő csak a fejét rázta.
- Azt hiszem mennem kéne, majd találkozunk a pályán. Lehet holnap lenézek.- bólintott.- Bobo gyere.- a kutyám már előreszaladt.
- Szeretett téged.. Josh.
- Szia Lucas.- intett én meg elsiettem. Kellett nekem idejönnöm.. Otthon adtam a kutyámnak friss vizet és már mentem is. A srácok már várnak.

Becsöngettem és gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
- Szia Chan.
- Szia Niall.- átöleltük egymást.
- Milyen volt a napotok?
- Elég hosszú. Neked jó volt?
- Részben.
- Hogy hogy csak részben?- megállt így én is kénytelen voltam.
- Minden oké.- kérdőn nézett rám.- Majd bent.
- Jólvan, de ugye tényleg elmondod majd?- elmosolyodtam és bólintottam.
- Sziasztok.
- Szia Chan.- kórusba kaptam a választ.
- Channeeeeeeeel.- Louis kiabálva felém rohant és megölelt.
- Szia Lou.- elnevettem magam.- Mi van veled?- megböködtem a karját.
- Semmi.- vigyorgott. Zayn lépett oda és lágyan megcsókolt. A többiek "huuuu"-zgatni kezdtek. Kézen fogott és a kanapéhoz vezetett. A boldogság megint csak átjárta mindenem és csak mosolyogni tudtam.
- Milyen napod volt?
- Előbb ti meséljetek, láttalak a tv-ben. Vagyis csak Zaynt láttam.
- Nagyon kis édes volt.- Louis csipkedte meg Zayn arcát. 
- Szerintem aranyos volt.- az ajkamba haraptam.- De meséljetek még.- kérésemre elmesélték az egész napjukat. Annyira imádom őket hallgatni még akkor is ha csak egy átlagos napjukról beszélnek. Na nem mintha a szereplés a tv-ben átlagos lenne.
- Te jössz.- Harry vigyorgott.
- De az én életem unalmas és olyan jó titeket hallgatni.- a fejemet hátra döntöttem.
- Channel Smith! Vallj!- kérdőn néztem Louisra. Nevetve megrántotta a vállát. Nem bírtam nem nevetni. Ez hülye, de így imádom.
- Dolgozni voltam.
- És még?
- És utána fagyizni.
- Minket nem is hívtál?
- Nem Liam, mert egy barátommal voltam. Shanenel.
- Shane?
- Ő is a kávézóban dolgozik.
- Azt hiszem meg kéne látogatnunk ezt a Shane gyereket. Még a végén lenyúlja Zayntől Chant.- a szemeimet forgattam. Louis megint hozza a formáját.
- Soha.
- Óóóóó.- Harryhez vágtam egy párnát, de ő csak nevetett.
- Vele voltál a parkban is?
- Már mondtam hogy Boboval voltam. Aztán találkoztam Lucassal.
- Ezt nevezed te unalmas életnek?- Liam nevetett.
- Várd ki a végét. Felhozta Josht és hogy milyen jó barátok voltak és, hogy Josh tényleg szeretett engem. Blablabla. Csupa olyan dolog ami engem rohadtul nem érdekel, ezért ott is hagytam, csináljon ő is amit akar.- Végig hadartam az egészet.
- Wáó.- bólintottam. Furcsa. Most először beszélek úgy Joshról a halála óta, hogy nem sírom el magamat.
- Jól vagy?- Zayn furcsán nézett rám.
- Persze, csak furcsa, hogy könnyek nélkül tudok róla beszélni.- elnevettem magam.
- Meg merjük kérdezni, hogy most min nevetsz?- Harry úgy nézett rám, mint egy hülyére, de ő sem bírta sokáig, ő is nevetett.
- Nem tudom.- Zayn nyakába fúrtam az arcomat.
- Akkor ti most jártok?
- Louis hagyd már őket békén.- Liam esélyt sem adott senkinek, hogy válaszoljon. Őszintén fogalmam sincs mi van most kettőnk között. 
- Kérdezni sem szabad?
- Nem.- egyszerre vágtuk rá és elnevettük magunkat. Sértődött arccal és karba tett kezekkel kelt fel és hátat fordított.
- Na, ne duzzogj már.- odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Az arcára széles vigyor ült, megfogott, a földre döntött és csikizni kezdett. 
- Louis.. Hagyd.. Abba..- alig tudtam megszólalni a nevetéstől. Próbáltam leszedni magamról de nem ment.- Kérlek.
- Soha Chan.- elégedetten vigyorgott.
- Fejezd be!- már a könnyeim is folytak. A többiek csak nevettek rajtam.- Valaki segítsen!-  fájt a hasam a nevetéstől. Végre valaki segített. Niall szedte le rólam Louist és felhúzott.- Köszönöm.- letöröltem a könnyeimet és vigyorogtam.- És nektek is.- a többiek felé néztem akik még mindig nevettek.
- Te pedig Lou ezt még visszakapod.
- Nem hiszem.
- Én viszont tudom.- kinyújtottam a nyelvemet és visszaültem a többiek közé.
- Mit csinálsz holnap?
- A pályán leszek. Már régen voltam.
- Mehetünk mi is?
- Felőlem gyertek, de ott lesznek a többiek is.
- Az nembaj.
- Kíváncsi vagyok a reakciójukra.- vigyorogtam.
- Nem mondtad még el nekik, hogy velünk lógsz?
- Még is hogy kellett volna? Bocsi, hogy eltűntem de mostanában az 1D-vel lógok.
- Pontosan.- Liam vigyorgott.
- Bolond.
- Itt maradsz estére?
- Maradhatok, de el kéne menni pár cuccomért akkor.
- Majd én elkísérlek.- Niall szinte meg se várta, hogy befejezzem.
- Köszi.- mosolyogtam.- De nembaj?
- Dehogy, csak siessetek.- Zayn egy puszit adott a homlokomra.
- Jól van.- elmosolyodtam. Niallel úgy döntöttünk, hogy sétálunk. Egész úton nevettünk. Szerintem az emberek  tiszta hülyének nézhettek minket, de nem igazán foglalkoztunk velük. Ezt teszi velem London. Amikor haza értünk felrohantam a szobámba fogtam egy táskát és beledobáltam a cuccaimat köztük a kosaras dolgokat.
- Chan!
- Mindjárt.
- De Chan..!
- Egy perc Niall!- a szemeimet forgattam. Fogtam a táskát és leszaladtam a lépcsőn. Nem erre számítottam.. Kitört belőlem a nevetés.
- Chan segíts már.- Niall a földön feküdt a kutyám rajta és megállás nélkül nyalogatta az arcát.- Ne nevess hanem segíts.- akárhányszor leszedte magáról Bobot ő visszamászott és tovább nyalogatta, esélyt sem adva a szőkének, hogy felkeljen.
- Bocsi.- leszedtem róla a kutyát, de a nevetést nem bírtam abbahagyni.- Hogy tudott egy kiskutya a földre vinni?
- Én csak meg akartam simogatni ezért lehajoltam hozzá ő meg feldöntött.
- Szegény.- megveregettem a vállát. Próbáltam elfojtani a nevetésemet, közben indultunk vissza.
- Ha lehet ezt ne említsd a többieknek.- nevetett.
- Pedig olyan aranyos voltál, de nem fogom, nyugi.- a sétálásból több utcányi rohanás lett, ugyanis elkezdett szakadni az eső. Eddig jó idő volt most meg puff.
- Veletek meg mi van?- Louis nevetett.
- Eláztunk.
- Gratulálok.- csak még jobban nevetett. Kihasználva az alkalmat odalépkedtem és megöleltem.- Fujj, ne Chan. Tiszta víz vagy.
- Tudom, de úgy szeretlek Tomlinson.- nem engedtem el, biztosra akartam menni.
- Én is téged.- vigyorgott és elkezdett megint csikizni. Gyorsan elengedtem és hátra léptem pár lépést, egészen Zaynig. Csak a biztonság kedvéért.. Elmentünk zuhanyozni és lent találkoztunk miután végzett mindenki, mert filmet akartunk nézni. Zaynnel elfoglaltuk az egész kanapét, Niall és Louis a kanapé előtt a földön, Liam és Harry egy-egy fotelben ültek. Fogalmam sincs mit raktak be, megint, de valahogy ez sem tudott lekötni. Jobban tetszett, hogy Louis és Niall egymást dobálják popcornnal.

Zayn mellkasán pihentettem a fejemet, a hajammal játszadozott én pedig apró köröket rajzolgattam ujjaimmal a hasára.
- Min gondolkodsz?- megráztam a fejemet és ránéztem.- Chan, ismerlek már.- elmosolyodott.
- Én csak..- nem akartam befejezni.
- Bármit elmondhatsz.
- Csak..- az ajkamba haraptam.- Louis kérdése jár a fejembe. Hogy mi is van közöttünk.
- Én sem tudom pontosan.- a könyökömre támaszkodtam és az arcát fürkésztem.- De nem szeretnék többé csak a barátod lenni. Annyi ideje ismerjük már egymást és én szeretném ha több lennél egyszerű barátnál Chan. Szeretném ha a barátnőm lennél. Mit szólsz hozzá?- a szívem dübörgött és egy szó sem jött ki a számon. Elmosolyodtam majd megcsókoltam.- Azt hiszem ezt egy igennek veszem.
- Azt jól teszed.- magához húzott és megölelt. Nem számított semmi, semmi, csak Ő. Én vagyok a legboldogabb a világon. 

A telefonom szerint reggel 9 van. A tegnapi után csoda, hogy nem tudok aludni? Oldalra fordultam, hogy láthassam az arcát. Olyan aranyosan aludt, nem bírtam levenni róla tekintetemet. Egyszerűen tökéletes, és ő az én tökéletesem. Még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet. Ahhoz képest, hogy ki nem állhattam most itt vagyok vele és az enyémnek tudhatom. 
- Chan, ne bámulj.- a hangja rekedtes volt, de még így is csodálatos. Mosolygott.
- Bocsánat.- az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyom.
- Jó reggelt.
- Neked is.- egy puszit nyomtam a szájára. Magához húzott és átölelt.
- Az enyém tökéletes.- az arcát a hajamba fúrta. 
- Ezzel nem vagy egyedül.- elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra. Louis rontott be.
- Szupeer ébren vagytok, gyertek le, mehetünk a pályára.- vigyorgott.
- De reggel van még nagyon.
- Ne már Chan, hol marad a kosár imádatod?- Niall lépett be.
- Szerintem az már rég Zayn imádat.- Louis vigyorgott. Hozzá vágtam egy párnát.
- Mindjárt lemegyünk Lou.
- De ha nem, hozom a vizet.- a szemeimet forgattam. Zaynnel nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból.
- Menj csak előre, majd megyek utánad.
- Köszönöm.- elmosolyodtam, majd a fürdőbe mentem. Fogat mostam majd felvettem a szokásos szürke nadrágomat, a szüleimtől kapott Knickes pólómat és a SUPRA-mat. A hajamat összekötöttem és felraktam egy kis alapozót. 
- Tied a pálya.- vigyorogtam. 
- Sietek.- lágyan megcsókolt majd eltűnt a fürdőben. Összepakoltam a cuccomat a táskában. Fogtam a labdámat és leültem az ágyra. 

Lent mindenki már a reggelijét fogyasztotta. Köszöntünk egymásnak egy egy "Jó reggelt."-tel és csatlakoztunk. Szépen lassan mindenki elkészült. Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat és úgy sétáltunk a pályáig, olyan jó érzés volt.  Louis felajánlotta, hogy viszi a labdámat, amiből az lett, hogy Harry hátát dobálta vele egész úton.. Danny és Megan is a pályán voltak csak úgy mint Lucas és a többiek. Mit ne mondjak csodálkozó tekintetek fogadtak, alig bírtam nem elnevetni magamat.
- Sziasztok.- egyszerre köszöntünk. Mindenki visszaköszönt. Dan és Megan odajöttek egy-egy ölelésre.
- Hát ők?- Lucas hangja elég lenézőre sikeredett.

19. fejezet

Drágáim!
Mielőtt bármit is írnék. Mindenki akinek van twittere írja ki " Hungary loves One Direction" Trendeljünk.:D

Na és most a részről egy picit. Tudom, hogy azt mondtam, hogy 1500 után hozom de meggondoltam magam.  Nem árulok el semmit csak annyit, hogy szerintem mindenki erre várt. Kiderül egy-két dolog, vagy inkább történik. Jó olvasást és remélem tetszik majd. 

Millió puszi. xx

A szemeim hirtelen nyitva voltak, levegőért kapkodtam. Éreztem, hogy mindenem remeg. Oldalra néztem és megkönnyebbültem, hogy még mindig Zayn mellett vagyok. Próbáltam minél halkabban kimenni a szobából, nem akartam felkelteni ahogy a többieket sem, ezért csendesen mentem le a lépcsőn. Fogtam egy plédet és a teraszra mentem, beültem a hintaágyba és magam köré terítettem. Lassan fel kel a nap. Behunytam a szememet és engedtem, hogy a hideg levegő átjárja testemet. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon, de gyorsan letöröltem. Nem sírhatok. Elég volt a gyengeségből. 
Valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Összerezzentem és hátrafordultam.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi gond.- Niall ült le mellém. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.- Meg ne kérdezd.- mosolyogtam.

- Én csak azt szerettem volna tudni mit keresel itt kint.

- Ohh. Nem tudtam aludni és gondoltam a friss levegő majd segít.

- Megint egy rémálom?

- Olyasmi.- bólintottam.- És te?

- Én sem tudtam aludni.

- Értem.

- Nézd, mi csak segíteni szeretnénk. Nagyon aggódunk miattad.

- Tudom és köszönöm.

- Ezt nem kell megköszönnöd.- elmosolyodtam. Nem tudok neki hazudni.

- Nem vagyok jól Niall. Azt mondom mindenkinek, pedig nem így van. Én.. Én csak nem akarom, hogy azt higgyétek hogy egy sírós, hisztis liba vagyok és azt se hogy így lássatok.- egy könnycsepp gördült le az arcomon, de gyorsan letöröltem ezt is.

- Figyelj rám, ezzel az egésszel nem azt bizonyítod hogy hisztis liba vagy, hanem hogy vannak érzéseid és érthető hogy így viselkedsz, ahogy most.- letöröltem a könnyeimet amik akaratlanul is végigfolytak arcomon.- Elvesztettél egy számodra fontos személyt. Eddig próbáltad eltitkolni, hogy nem fáj, de fölösleges, tudjuk min mész keresztül. Minél előbb engeded be a fájdalmat, annál előbb fog enyhülni és mi itt vagyunk neked, nem kell egyedül csinálnod.

- Nem akarom, hogy gyengének lássatok.- a könnyeim csak folytak a szememből. Olyan ez mint amikor annyi minden gyűlik egyszerre az emberben, és van egy pont amikor már nincs tovább, minden felszakad és te csak sírsz és sírsz.

- A könny nem a gyengeség jele hanem az erőé, és azé, hogy érzel. Ezt jól jegyezd meg.

- Milyen bölcs vagy.- elmosolyodtam.- Köszönöm Niall.- átölelt. Éreztem, hogy szépen lassan megnyugodok. A szavai a fülemben csengtek tovább. Vállára hajtottam a fejemet, ő átölelt és néztük ahogy a nap sugarai megjelennek az ég alján és egyre feljebb kúsznak.

/ Niall szemszöge /

Chan elaludt a kezembe. Aranyos. Annyira rossz így látni őt, de remélem egy kicsit tudtam neki segíteni. Bárcsak többet tehetnék. Azt mondja elég ha itt vagyunk vele, de tudom hogy ez nem igaz, nem akarja kimutatni az érzéseit mert fél, hogy gyengének találjuk. Pedig ez sem igaz. Szeretnénk neki segíteni és ezért mindent megteszünk. Újra szeretném látni a szép mosolyát és a boldogságtól ragyogó szemeit. 

Nem akartam felkelteni. Lassan felemeltem és bevittem a házba. Mindenki ott ült a nappaliban. Ilyen korán? Itt nem ez a megszokott.

- Felviszem.- halkan beszéltem, ők bólintottak. Felvittem az emeletre és Zayn ágyába fektettem. Betakartam és csendben becsuktam az ajtót majd visszamentem a többiekhez. Köszöntöttük egymást egy-egy 'Jó reggelt'-el.

- Ti mit csináltatok kint?

- Csak beszélgettünk.

- Miről?

- Nem akarja, hogy gyengének lássuk ezért inkább elrejti a fájdalmát.- csináltam magamnak egy tál müzlit és leültem közéjük.

- Szörnyen néz ki.

- Tudom.

- Valamit muszáj csinálnunk, nem maradhat ez így tovább.

- Meghalt a volt barátja mégis mit kéne tennie? Nevessen? Szerintem hagynunk kéne, hogy feldolgozza.- Lounak igaza van.- Én sem szeretem így látni, de ti is ugyan így viselkednétek.

- Szerintem Dannyre van szüksége.

- Zaynnek igaza van.

- Szerintem viszont az összes barátjára szüksége van, de nem úgy hogy minden percben a nyakán lóg valaki. Hagyni kell néha egyedül. Különben felemészti a gyász.

- Lehet Niall.- meglepődtem magamon. Egy reggel ennyi okosság. Elégedetten nyammogtam tovább a müzlimen.

/ Channel szemszöge /

Hiányzott mellőlem valaki. Átfordultam és csalódottan vettem róla tudomást, hogy egyedül vagyok. 
Beálltam a zuhany alá majd felvettem a tegnapi ruháimat és összekötöttem a hajamat. Belenéztem a tükörbe és el kell, hogy mondjam szörnyen nézek ki. Sóhajtottam és lementem. Nem tudtam jobb állapotba hozni magam, nincs nálam semmi smink.

- Jó reggelt.

- Ha neked délután 2 reggel.

- Hogy aludtál?

- Jól, köszi.- Louis egy csésze kávét csúsztatott elém. Kérdőn néztem rá.

- Nem tudom, hogy néztél-e már tükörbe de szörnyen festesz. Már bocsi.- fintorogtam.- Csak idd meg.- mosolygott. Hogy jobban nem éreztem magam tőle és nem is szépített meg, de a kávé az kávé. 

- Ha nem baj én most hazamegyek.

- De baj.- egyszerre vágták rá. 

- Ez nem kérdés volt hanem kijelentés.- vigyorogtam és felmentem összeszedni azt az egy-két dolgot amit fent hagytam. Zayn időközben felment a szobába, fel sem tűnt.

- Nem akarok zavarni csak összeszedem a telefonomat meg a kulcsomat és megyek is.

- Kérdezhetek valamit?

- Akármit.

- Törődsz Joshal?

- Te is tudod, hogy meghalt.

- És te is tudod hogyan értettem.- belenéztem a szemeibe de nem válaszoltam.- Mondd, hogy nem gondolsz rá.

- Mit akarsz hallani? Egyáltalán.. Most ez, hogy jön ide? 

- Az igazat.- elfordítottam a fejemet.

- Zayn..

- Mondd a szemembe, hogy már nem szereted. 

- Még is mi ütött beléd?

- Érdekes. Másnak el tudtál mondani mindent, nekem nem. Azt hittem a barátom vagy.- könnyek folytak végig az arcomon. Elrohantam és becsaptam magam mögött az ajtót. Nem törődtem azzal, hogy a nevemet kiabálják ahogy a felém forduló tekintetekkel sem. Zayn szavai a szívembe fúródtak. Nem vagyok jó barát? Mit tettem? Eddig semmi baja nem volt.

/ Zayn szemszöge /

- Mindent hallottunk haver.- a srácok léptek be az ajtón.

- Ez van.

- Lehet nem kellett volna vele kiabálnod. Mégis mi ütött beléd?

- Hogy beszélhettél vele így?

- Nem tudnátok leszállni rólam?

- Nem és tudod miért? Mert ő a mi barátunk is.

- Fogalmad sincs mit tettél. Nem veszed észre hogy ragaszkodik hozzád?- mindenki Harryre nézett.

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy hogy szüksége van rád. Nem tűnt még fel? Neki te vagy az első, nem tud nélküled élni.- elviharzott. Gondolom Channel után megy. Milyen meglepő. Mindenki csendben kiment. Mindenki kivéve Niallt.

- Érdekes nem? Chan akárhányszor rosszul van Harry már fut vigasztalni. Komolyan mondom..

- Ugyan már Zayn. Különben is.. Chan azt mondta nem jelentett neki semmit sem az a csók.

- Milyen csók?- Niall szemei kikerekedtek.

- Megyek Lou.- kiabálta és kisietett. Az öklömmel a falba vágtam.

/ Channel szemszöge /

Olyan gyorsan mentem végig London utcáin ahogy csak tudtam. Haza nem mehetek mivel Zayn szobájában van a kulcsom.. A telefonommal együtt.. Dannyhez kéne mennem, de ahogy ismerem amint lenne rá alkalma felhívná a többieket. Egy hely van ahol szívesen vagyok bármikor. Nem foglalkoztam semmivel csak azzal, hogy minél előbb ott legyek.

A Temze partja nekem még mindig gyönyörű. Leültem egy padra és felhúztam térdeimet.

- Channel.- felkaptam a fejemet.

- Hogyan találtál meg ilyen hamar?

- Emlékszel? Egyszer azt mondtad ezt a látványt egész életedben néznéd.- leült mellém.- Ne törődj Zaynnel, Ő csak..

- Nem érdekel.- kérdőn nézett rám.- Nem érdekelnek a kifogások. Mert nincsenek. Láttam mindent a szemeiben, én csak..

- Héé.- Harry átölelt.- Tudom Chan.

- Köszönöm.

- Még is mit?

- Mindent. Te mindig itt vagy nekem.- elmosolyodott.- Mi ütött Zaynbe? Úgy értem..

- Tudom, hogy érted.- sóhajtott.- Bárcsak tudnám.- egy puszit nyomott a fejemre.

- Mi lenne ha elmennénk valahova? Csak mi ketten? Távol minden bajtól.- meglepődve néztem rá.

- Én..

- Mint két barát.

- Előbb muszáj beszélnem Dannyvel.

- Persze, megértem.- elmosolyodott.

- Hova gondoltad?

- Az legyen meglepetés.- ráhagytam. Elkísért Dannyhez, aminek örültem.

- Biztos nem lesz baj a többiekkel?

- Nyugi.- mosolygott. Egy puszit nyomott a homlokomra és elsétált. Becsöngettem és pár pillanat múlva a barátommal szembe találtam magam..

- Chan, baj van?

- Ami azt illeti, igen.

- Gyere.- bementünk és leültünk a kanapéra.- Mi történt?

- Zayn..- elmondtam neki mindent ami az elmúlt pár órában történt.

- Komolyan el fogsz menni Harryvel?

- El.

- Értem.

- Dan..

- Nem Chan. Ez most tényleg így lesz a legjobb, csak egy valamire kérlek. Ne feledd el azt amit mondtam korábban.- felhorkantam.- Vigyázz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget. Még valami.. Bobo miatt ne aggódj, majd én vigyázok rá.

- Ez több dolog volt, de köszönöm.

- Szeretlek.

- Én is téged.- megöleltük egymást.- Megkaphatom a kulcsodat? Zayn szobájában van az enyém.- vigyorogva bólintott. Hazamentem és összepakoltam a holmimat. Jött egy sms Nialltől, hogy véletlenül el szólta magát, már nem számít, holnap reggel indulunk.

Korán keltem, minél előbb el akartunk indulni. Muszáj volt átmenni a srácokhoz, kellett a telefonom meg a kulcsom. Nem örültem neki, de ez van. Felöltöztem, megcsináltam a hajamat és halvány sminket vittem fel. Felvettem egy farmerdzsekit, mert ilyenkor még elég hideg a levegő.

- Én is lehozhatom ha gondolod.

- Megoldom, köszi. Mindjárt itt vagyok.- mosolyogtam, Harry csak bólintott. Bekopogtam az ajtón. Nem kaptam választ ezért benyitottam szépen lassan. Zayn az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta.

- Szia, nem akarok zavarni csak..

- Ott vannak az asztalon.

- Kössz.- intettem neki és indultam ki.

- Megcsókoltad Harryt.- visszafordultam. Ooooké.

- Nem jelentett semmit.

- De megcsókoltad.

- Ő csókolt meg engem.

- A lényeg ugyan az.

- Akkor sem jelentett semmit.

- Meddig fogjuk ezt csinálni? Mint az oviban.

- Ha továbbra is 5 évesként viselkedsz elég sokáig, Zayn.

- Én viselkedek 5 évesként?

- Tudod mit? Hagyjál békén.

- Most hova mész?- elkapta a karomat.

- Mint ha nem tudnád. El, Harryvel.- kirántottam karomat kezei közül.- Hagyj engem békén Zayn Malik.

- Érezzétek jól magatokat.- hangja lenéző volt.

- Ohh, emiatt nem kell aggódnod, nagyon is jól fogjuk érezni magunkat.- bevágtam magam mögött az ajtót.

- Mehetünk.

- Jól vagy? Figyelj, nem muszáj elmennünk.

- Jól vagyok. Felőlem indulhatunk. Minél távolabb vagyok tőle, annál jobb.

- Összevesztetek?

- Csak menjünk, kérlek.

- Hát, jól van.

- Sziasztok srácok.

- Sziasztok.

- Érezzétek jól magatokat.- pont erre van szükségem.

- Okosan.- szemeimet forgattam és beszálltunk a kocsiba.

- Mi volt fent?

- Azt mondta érezzük jól magunkat.- az ablakon bámultam kifelé. 

Harry LA-be vitt. Nem akartam elhinni.. Annyira jól éreztem magam vele, segített elfelejteni mindent, még Zaynt is. Nem gondoltam rá egész idő alatt. Az összes napot együtt töltöttük. Tényleg nagyon jó volt, de mielőtt bárki bármi rosszra gondolt nem történt közöttünk semmi. Nem akart kihasználni, és ezért nagyot nőtt a szememben. Még mindig csodálatosnak találom, de csak barátként tekintek rá. Talán az egyik legjobb barátomként. Olyanokat meséltem el neki ezen az egy héten amiből Dan csak részleteket ismer. Boldog vagyok, hogy egy ilyen barátom van.

- Köszönöm ezt az egész hetet.- már Londonban voltunk és éppen hazafelé tartottunk.

- Én is.

- Nagyon jól éreztem magam.- csak vigyorogni tudtam.

- Ezért mentünk.- a srácok házához mentünk. Először nem akartam de aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel, nem fogok lemondani a barátaimról egy személy miatt.- Ne vedd magadra amiket Zayn mond.

- Nem kell aggódnod emiatt.- vigyorogtam.

- Sziasztok.- amikor beléptünk a házba mindenki megrohamozott és agyon ölelgetett. 

- Na milyen volt?

- LA leírhatatlan.- vigyorogtam.

- És?

- Nincs semmi és.- Harry vállba bokszolta Louist. Szépen el kellett mindent mesélni nekik, olyanok voltak mint amikor a kisgyerekeknek mesélnek a felnőttek. Nagyon aranyosak.

- Beszélhetnénk?- Zayn szakított félbe. Észre se vettem eddig. Bólintottam és elnézést kértem a többiektől. Harry vette át a szót, gondolom figyelem elterelés gyanánt. Felmentünk a szobájába egyből megcsapott az a bizonyos Zayn illat, mély levegőt vettem és elmosolyodtam. Ő persze nem láthatta mert épp az ajtót csukta be mögöttem. Felé fordultam most már komoly arccal.

- Tudom mit akarsz kérdezni.- kérdőn nézett rám.- Lent is hallottad már a választ.

- Én tőled akarom hallani.

- Talán nem hiszed el Harrynek? És a barátság?

- Channel.

- Igen, így hívnak.

- Fejezd be.

- Még is mit? Talán neked kéne befejezdned ezt az egészet. Tudtommal világosan megmondtam, hogy hagyj békén.

- Kérlek.

- Nem történt semmi. Szótagoljam, hogy megértsd? Miért nem..- Nem engedte, hogy befejezzem. Zayn megcsókolt.

- Sajnálom. Mindent sajnálok.

- Én..- nem tudtam megszólalni. Minden felé irányuló dühöm elszállt. Elvesztem barna szemeiben és a szívem kitörni készült melkasomból. Arcomat kezei közé fogta.

- Annyira sajnálom. Melletted kellett volna lennem, de ehelyett ellened voltam.- fogalmam sincs mi ütött belém, de nem tudtam neki ellenállni.

- Most itt vagy és ez a fontos.- elmosolyodott. Ajkaink újra összeértek. Leírthatatlan érzések kavarogtak bennem.

- Én is sajnálom. Azokat amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Megöleltem és mélyen beszippantottam illatát. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Többé már nem érdekelt miket mondott ezelőtt, nem érdekelt semmi, nem tudtam rá haragudni. 

- Eljönnél velem vacsorázni ma este?- félve nézett rám. Felcsillantak a szemeim és pillangók százai repkedtek a gyomromba.

- Ezer örömmel.- elmosolyodtam. Láttam arcán a megkönnyebbülést és azt a mosolyt amit már régen láttam. Lementünk a többiekhez egy kicsit és leültünk közéjük.

- Már azt hittük hívhatjuk a mentőt valamelyikőtöknek.

- Hülye.- vállba bokszoltam a mellettem ülő Louit. Zayn kíváncsian nézett rám. Ismerem ezt a nézést ezért bólintottam.

- Channel ma velem vacsorázik.

- Végre.- Niall tapsikolt. Kérdőn néztem rá.

- Már vártuk mikor kérdezi meg.

- Azt hittük veszekedtek.

- Kíváncsi vagyok milyen veszekedés lehetett.

- Csak a hülye nem vette észre, hogy egymásba zúgtatok.- Louis vigyorgott, én pedig éreztem, hogy elpirulok. 

- 8-ra érted megyek.- épp kikísért.

- Jólvan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Otthon felhívtam Lexéket, ők is ugyan azt mondták mint Louis, a különbség csak az volt, hogy ők még sikítoztak is hozzá. Elmentem lezuhanyozni,  kisminkeltem magam és kivasaltam a hajamat. A szekrényem előtt tétlenül állva eszembe jutott egy fehér ruha. Különleges alkalomra tartogattam, pont ez kell most nekem. 

Éppen elkészültem amikor Zayn csöngetett. Úrrá lett rajtam az izgalom és az idegesség kettőse. Minek parázok rá? Nem most leszek először kettesben vele, bár ez most más. Megráztam a fejemet és ajtót nyitottam.

- Szia.

- Gyönyörű vagy.- adott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm.- csak mosolyogni tudtam.- És, hova viszel?

- Az titok.- vigyorgott. Mostanában túl sok a titok.. Megfogta a kezemet és összekulcsoltuk ujjainkat az egész testem bizsergett.

- Semmi szemüveg vagy kapucni?- vigyorogtam.

- Ne rontsd el.- ő is vigyorgott.- Nyíltan mutatkozok veled mert fontos vagy nekem. Mindenki azt gondol amit akar.- megálltam. Kérdőn nézett rám, mire én egy puszit nyomtam az arcára.- Ezt miért kaptam?

- Mert olyan aranyos vagy.- mosolyogtam. Egész úton beszélgettünk. 

- Csukd be a szemed.

- Biztos vagy benne?

- Bízz bennem.- mosolygott és kezeit a szemem elé tette.

- De ha elesek..

- Majd elkaplak.- elmosolyodtam és belekapaszkodtam karjába. Fogalmam sincs hova mentünk, de Zayn szépen navigált így nem estem el.

- Kinyithatod.- elvette kezeit szemem elől és szépen lassan odanéztem. Nem hittem el. Egy asztal állt előttem, két székkel, mindenhol gyertyák és rózsaszirmok hevertek, mégis a kilátás volt a legcsodálatosabb.

- Úristen.

- Tetszik?

- Ez gyönyörű.

- Őszintén nem hittem volna, hogy eljössz velem a történtek után.- elmosolyodtam és leültünk.

- Hiányoztál.- szemei felcsillantak.

- Te is nekem Chan.

 Az este kellemesen telt. Nagyon nagyon jól éreztem magam Zaynnel. Minden tökéletes volt, akárcsak a mesékben. Valahogy még mindig nem tudom elhinni, hogy ez velem történik. Igen, eddig eltitkoltam az érzéseimet, de ezt már belátom, hogy hatalmas hiba volt, de mindig úgy gondoltam Zayn csak barátként tekint rám. Vacsora után elmentünk sétálni, utána pedig hazakísért. Nem akartam, hogy ennek az estének vége legyen.

- Biztos nem jössz be?

- Mennék, de holnap reggel interjúzunk.

- Megértem.- elvesztem barna szemeibe.. Megint. - Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam.- elmosolyodott majd magához húzott és megcsókolt.

- Én is jól éreztem magam. Szép álmokat, Chan.

- Neked is.- az ajkamba haraptam.- Zayn.- visszafordult.- Te is fontos vagy nekem.- arcára az az angyali mosoly ült amit annyira szeretek. Becsuktam magam mögött az ajtót és a cipőmet a sarokba dobáltam. Felrohantam a lépcsőn és beálltam a zuhany alá. Miután végeztem hagytam, hogy a vizes a hajam a hátamra omoljon. Leültem az ágyra és egyből twitterre mentem és tweeteltem 'Életem egyik legszebb napja.' Nem kellett pár perc, Lex és Beka már skype-on kérdezősködtek amitől elnevettem magam. Tipikus. Szinte egész éjjel beszéltünk.. Na jó egész éjjel beszéltünk. Nem is tudom, 4-ig biztosan. Boldog voltam.