19. fejezet

Drágáim!
Mielőtt bármit is írnék. Mindenki akinek van twittere írja ki " Hungary loves One Direction" Trendeljünk.:D

Na és most a részről egy picit. Tudom, hogy azt mondtam, hogy 1500 után hozom de meggondoltam magam.  Nem árulok el semmit csak annyit, hogy szerintem mindenki erre várt. Kiderül egy-két dolog, vagy inkább történik. Jó olvasást és remélem tetszik majd. 

Millió puszi. xx

A szemeim hirtelen nyitva voltak, levegőért kapkodtam. Éreztem, hogy mindenem remeg. Oldalra néztem és megkönnyebbültem, hogy még mindig Zayn mellett vagyok. Próbáltam minél halkabban kimenni a szobából, nem akartam felkelteni ahogy a többieket sem, ezért csendesen mentem le a lépcsőn. Fogtam egy plédet és a teraszra mentem, beültem a hintaágyba és magam köré terítettem. Lassan fel kel a nap. Behunytam a szememet és engedtem, hogy a hideg levegő átjárja testemet. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon, de gyorsan letöröltem. Nem sírhatok. Elég volt a gyengeségből. 
Valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Összerezzentem és hátrafordultam.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi gond.- Niall ült le mellém. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.- Meg ne kérdezd.- mosolyogtam.

- Én csak azt szerettem volna tudni mit keresel itt kint.

- Ohh. Nem tudtam aludni és gondoltam a friss levegő majd segít.

- Megint egy rémálom?

- Olyasmi.- bólintottam.- És te?

- Én sem tudtam aludni.

- Értem.

- Nézd, mi csak segíteni szeretnénk. Nagyon aggódunk miattad.

- Tudom és köszönöm.

- Ezt nem kell megköszönnöd.- elmosolyodtam. Nem tudok neki hazudni.

- Nem vagyok jól Niall. Azt mondom mindenkinek, pedig nem így van. Én.. Én csak nem akarom, hogy azt higgyétek hogy egy sírós, hisztis liba vagyok és azt se hogy így lássatok.- egy könnycsepp gördült le az arcomon, de gyorsan letöröltem ezt is.

- Figyelj rám, ezzel az egésszel nem azt bizonyítod hogy hisztis liba vagy, hanem hogy vannak érzéseid és érthető hogy így viselkedsz, ahogy most.- letöröltem a könnyeimet amik akaratlanul is végigfolytak arcomon.- Elvesztettél egy számodra fontos személyt. Eddig próbáltad eltitkolni, hogy nem fáj, de fölösleges, tudjuk min mész keresztül. Minél előbb engeded be a fájdalmat, annál előbb fog enyhülni és mi itt vagyunk neked, nem kell egyedül csinálnod.

- Nem akarom, hogy gyengének lássatok.- a könnyeim csak folytak a szememből. Olyan ez mint amikor annyi minden gyűlik egyszerre az emberben, és van egy pont amikor már nincs tovább, minden felszakad és te csak sírsz és sírsz.

- A könny nem a gyengeség jele hanem az erőé, és azé, hogy érzel. Ezt jól jegyezd meg.

- Milyen bölcs vagy.- elmosolyodtam.- Köszönöm Niall.- átölelt. Éreztem, hogy szépen lassan megnyugodok. A szavai a fülemben csengtek tovább. Vállára hajtottam a fejemet, ő átölelt és néztük ahogy a nap sugarai megjelennek az ég alján és egyre feljebb kúsznak.

/ Niall szemszöge /

Chan elaludt a kezembe. Aranyos. Annyira rossz így látni őt, de remélem egy kicsit tudtam neki segíteni. Bárcsak többet tehetnék. Azt mondja elég ha itt vagyunk vele, de tudom hogy ez nem igaz, nem akarja kimutatni az érzéseit mert fél, hogy gyengének találjuk. Pedig ez sem igaz. Szeretnénk neki segíteni és ezért mindent megteszünk. Újra szeretném látni a szép mosolyát és a boldogságtól ragyogó szemeit. 

Nem akartam felkelteni. Lassan felemeltem és bevittem a házba. Mindenki ott ült a nappaliban. Ilyen korán? Itt nem ez a megszokott.

- Felviszem.- halkan beszéltem, ők bólintottak. Felvittem az emeletre és Zayn ágyába fektettem. Betakartam és csendben becsuktam az ajtót majd visszamentem a többiekhez. Köszöntöttük egymást egy-egy 'Jó reggelt'-el.

- Ti mit csináltatok kint?

- Csak beszélgettünk.

- Miről?

- Nem akarja, hogy gyengének lássuk ezért inkább elrejti a fájdalmát.- csináltam magamnak egy tál müzlit és leültem közéjük.

- Szörnyen néz ki.

- Tudom.

- Valamit muszáj csinálnunk, nem maradhat ez így tovább.

- Meghalt a volt barátja mégis mit kéne tennie? Nevessen? Szerintem hagynunk kéne, hogy feldolgozza.- Lounak igaza van.- Én sem szeretem így látni, de ti is ugyan így viselkednétek.

- Szerintem Dannyre van szüksége.

- Zaynnek igaza van.

- Szerintem viszont az összes barátjára szüksége van, de nem úgy hogy minden percben a nyakán lóg valaki. Hagyni kell néha egyedül. Különben felemészti a gyász.

- Lehet Niall.- meglepődtem magamon. Egy reggel ennyi okosság. Elégedetten nyammogtam tovább a müzlimen.

/ Channel szemszöge /

Hiányzott mellőlem valaki. Átfordultam és csalódottan vettem róla tudomást, hogy egyedül vagyok. 
Beálltam a zuhany alá majd felvettem a tegnapi ruháimat és összekötöttem a hajamat. Belenéztem a tükörbe és el kell, hogy mondjam szörnyen nézek ki. Sóhajtottam és lementem. Nem tudtam jobb állapotba hozni magam, nincs nálam semmi smink.

- Jó reggelt.

- Ha neked délután 2 reggel.

- Hogy aludtál?

- Jól, köszi.- Louis egy csésze kávét csúsztatott elém. Kérdőn néztem rá.

- Nem tudom, hogy néztél-e már tükörbe de szörnyen festesz. Már bocsi.- fintorogtam.- Csak idd meg.- mosolygott. Hogy jobban nem éreztem magam tőle és nem is szépített meg, de a kávé az kávé. 

- Ha nem baj én most hazamegyek.

- De baj.- egyszerre vágták rá. 

- Ez nem kérdés volt hanem kijelentés.- vigyorogtam és felmentem összeszedni azt az egy-két dolgot amit fent hagytam. Zayn időközben felment a szobába, fel sem tűnt.

- Nem akarok zavarni csak összeszedem a telefonomat meg a kulcsomat és megyek is.

- Kérdezhetek valamit?

- Akármit.

- Törődsz Joshal?

- Te is tudod, hogy meghalt.

- És te is tudod hogyan értettem.- belenéztem a szemeibe de nem válaszoltam.- Mondd, hogy nem gondolsz rá.

- Mit akarsz hallani? Egyáltalán.. Most ez, hogy jön ide? 

- Az igazat.- elfordítottam a fejemet.

- Zayn..

- Mondd a szemembe, hogy már nem szereted. 

- Még is mi ütött beléd?

- Érdekes. Másnak el tudtál mondani mindent, nekem nem. Azt hittem a barátom vagy.- könnyek folytak végig az arcomon. Elrohantam és becsaptam magam mögött az ajtót. Nem törődtem azzal, hogy a nevemet kiabálják ahogy a felém forduló tekintetekkel sem. Zayn szavai a szívembe fúródtak. Nem vagyok jó barát? Mit tettem? Eddig semmi baja nem volt.

/ Zayn szemszöge /

- Mindent hallottunk haver.- a srácok léptek be az ajtón.

- Ez van.

- Lehet nem kellett volna vele kiabálnod. Mégis mi ütött beléd?

- Hogy beszélhettél vele így?

- Nem tudnátok leszállni rólam?

- Nem és tudod miért? Mert ő a mi barátunk is.

- Fogalmad sincs mit tettél. Nem veszed észre hogy ragaszkodik hozzád?- mindenki Harryre nézett.

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy hogy szüksége van rád. Nem tűnt még fel? Neki te vagy az első, nem tud nélküled élni.- elviharzott. Gondolom Channel után megy. Milyen meglepő. Mindenki csendben kiment. Mindenki kivéve Niallt.

- Érdekes nem? Chan akárhányszor rosszul van Harry már fut vigasztalni. Komolyan mondom..

- Ugyan már Zayn. Különben is.. Chan azt mondta nem jelentett neki semmit sem az a csók.

- Milyen csók?- Niall szemei kikerekedtek.

- Megyek Lou.- kiabálta és kisietett. Az öklömmel a falba vágtam.

/ Channel szemszöge /

Olyan gyorsan mentem végig London utcáin ahogy csak tudtam. Haza nem mehetek mivel Zayn szobájában van a kulcsom.. A telefonommal együtt.. Dannyhez kéne mennem, de ahogy ismerem amint lenne rá alkalma felhívná a többieket. Egy hely van ahol szívesen vagyok bármikor. Nem foglalkoztam semmivel csak azzal, hogy minél előbb ott legyek.

A Temze partja nekem még mindig gyönyörű. Leültem egy padra és felhúztam térdeimet.

- Channel.- felkaptam a fejemet.

- Hogyan találtál meg ilyen hamar?

- Emlékszel? Egyszer azt mondtad ezt a látványt egész életedben néznéd.- leült mellém.- Ne törődj Zaynnel, Ő csak..

- Nem érdekel.- kérdőn nézett rám.- Nem érdekelnek a kifogások. Mert nincsenek. Láttam mindent a szemeiben, én csak..

- Héé.- Harry átölelt.- Tudom Chan.

- Köszönöm.

- Még is mit?

- Mindent. Te mindig itt vagy nekem.- elmosolyodott.- Mi ütött Zaynbe? Úgy értem..

- Tudom, hogy érted.- sóhajtott.- Bárcsak tudnám.- egy puszit nyomott a fejemre.

- Mi lenne ha elmennénk valahova? Csak mi ketten? Távol minden bajtól.- meglepődve néztem rá.

- Én..

- Mint két barát.

- Előbb muszáj beszélnem Dannyvel.

- Persze, megértem.- elmosolyodott.

- Hova gondoltad?

- Az legyen meglepetés.- ráhagytam. Elkísért Dannyhez, aminek örültem.

- Biztos nem lesz baj a többiekkel?

- Nyugi.- mosolygott. Egy puszit nyomott a homlokomra és elsétált. Becsöngettem és pár pillanat múlva a barátommal szembe találtam magam..

- Chan, baj van?

- Ami azt illeti, igen.

- Gyere.- bementünk és leültünk a kanapéra.- Mi történt?

- Zayn..- elmondtam neki mindent ami az elmúlt pár órában történt.

- Komolyan el fogsz menni Harryvel?

- El.

- Értem.

- Dan..

- Nem Chan. Ez most tényleg így lesz a legjobb, csak egy valamire kérlek. Ne feledd el azt amit mondtam korábban.- felhorkantam.- Vigyázz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget. Még valami.. Bobo miatt ne aggódj, majd én vigyázok rá.

- Ez több dolog volt, de köszönöm.

- Szeretlek.

- Én is téged.- megöleltük egymást.- Megkaphatom a kulcsodat? Zayn szobájában van az enyém.- vigyorogva bólintott. Hazamentem és összepakoltam a holmimat. Jött egy sms Nialltől, hogy véletlenül el szólta magát, már nem számít, holnap reggel indulunk.

Korán keltem, minél előbb el akartunk indulni. Muszáj volt átmenni a srácokhoz, kellett a telefonom meg a kulcsom. Nem örültem neki, de ez van. Felöltöztem, megcsináltam a hajamat és halvány sminket vittem fel. Felvettem egy farmerdzsekit, mert ilyenkor még elég hideg a levegő.

- Én is lehozhatom ha gondolod.

- Megoldom, köszi. Mindjárt itt vagyok.- mosolyogtam, Harry csak bólintott. Bekopogtam az ajtón. Nem kaptam választ ezért benyitottam szépen lassan. Zayn az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta.

- Szia, nem akarok zavarni csak..

- Ott vannak az asztalon.

- Kössz.- intettem neki és indultam ki.

- Megcsókoltad Harryt.- visszafordultam. Ooooké.

- Nem jelentett semmit.

- De megcsókoltad.

- Ő csókolt meg engem.

- A lényeg ugyan az.

- Akkor sem jelentett semmit.

- Meddig fogjuk ezt csinálni? Mint az oviban.

- Ha továbbra is 5 évesként viselkedsz elég sokáig, Zayn.

- Én viselkedek 5 évesként?

- Tudod mit? Hagyjál békén.

- Most hova mész?- elkapta a karomat.

- Mint ha nem tudnád. El, Harryvel.- kirántottam karomat kezei közül.- Hagyj engem békén Zayn Malik.

- Érezzétek jól magatokat.- hangja lenéző volt.

- Ohh, emiatt nem kell aggódnod, nagyon is jól fogjuk érezni magunkat.- bevágtam magam mögött az ajtót.

- Mehetünk.

- Jól vagy? Figyelj, nem muszáj elmennünk.

- Jól vagyok. Felőlem indulhatunk. Minél távolabb vagyok tőle, annál jobb.

- Összevesztetek?

- Csak menjünk, kérlek.

- Hát, jól van.

- Sziasztok srácok.

- Sziasztok.

- Érezzétek jól magatokat.- pont erre van szükségem.

- Okosan.- szemeimet forgattam és beszálltunk a kocsiba.

- Mi volt fent?

- Azt mondta érezzük jól magunkat.- az ablakon bámultam kifelé. 

Harry LA-be vitt. Nem akartam elhinni.. Annyira jól éreztem magam vele, segített elfelejteni mindent, még Zaynt is. Nem gondoltam rá egész idő alatt. Az összes napot együtt töltöttük. Tényleg nagyon jó volt, de mielőtt bárki bármi rosszra gondolt nem történt közöttünk semmi. Nem akart kihasználni, és ezért nagyot nőtt a szememben. Még mindig csodálatosnak találom, de csak barátként tekintek rá. Talán az egyik legjobb barátomként. Olyanokat meséltem el neki ezen az egy héten amiből Dan csak részleteket ismer. Boldog vagyok, hogy egy ilyen barátom van.

- Köszönöm ezt az egész hetet.- már Londonban voltunk és éppen hazafelé tartottunk.

- Én is.

- Nagyon jól éreztem magam.- csak vigyorogni tudtam.

- Ezért mentünk.- a srácok házához mentünk. Először nem akartam de aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel, nem fogok lemondani a barátaimról egy személy miatt.- Ne vedd magadra amiket Zayn mond.

- Nem kell aggódnod emiatt.- vigyorogtam.

- Sziasztok.- amikor beléptünk a házba mindenki megrohamozott és agyon ölelgetett. 

- Na milyen volt?

- LA leírhatatlan.- vigyorogtam.

- És?

- Nincs semmi és.- Harry vállba bokszolta Louist. Szépen el kellett mindent mesélni nekik, olyanok voltak mint amikor a kisgyerekeknek mesélnek a felnőttek. Nagyon aranyosak.

- Beszélhetnénk?- Zayn szakított félbe. Észre se vettem eddig. Bólintottam és elnézést kértem a többiektől. Harry vette át a szót, gondolom figyelem elterelés gyanánt. Felmentünk a szobájába egyből megcsapott az a bizonyos Zayn illat, mély levegőt vettem és elmosolyodtam. Ő persze nem láthatta mert épp az ajtót csukta be mögöttem. Felé fordultam most már komoly arccal.

- Tudom mit akarsz kérdezni.- kérdőn nézett rám.- Lent is hallottad már a választ.

- Én tőled akarom hallani.

- Talán nem hiszed el Harrynek? És a barátság?

- Channel.

- Igen, így hívnak.

- Fejezd be.

- Még is mit? Talán neked kéne befejezdned ezt az egészet. Tudtommal világosan megmondtam, hogy hagyj békén.

- Kérlek.

- Nem történt semmi. Szótagoljam, hogy megértsd? Miért nem..- Nem engedte, hogy befejezzem. Zayn megcsókolt.

- Sajnálom. Mindent sajnálok.

- Én..- nem tudtam megszólalni. Minden felé irányuló dühöm elszállt. Elvesztem barna szemeiben és a szívem kitörni készült melkasomból. Arcomat kezei közé fogta.

- Annyira sajnálom. Melletted kellett volna lennem, de ehelyett ellened voltam.- fogalmam sincs mi ütött belém, de nem tudtam neki ellenállni.

- Most itt vagy és ez a fontos.- elmosolyodott. Ajkaink újra összeértek. Leírthatatlan érzések kavarogtak bennem.

- Én is sajnálom. Azokat amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Megöleltem és mélyen beszippantottam illatát. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Többé már nem érdekelt miket mondott ezelőtt, nem érdekelt semmi, nem tudtam rá haragudni. 

- Eljönnél velem vacsorázni ma este?- félve nézett rám. Felcsillantak a szemeim és pillangók százai repkedtek a gyomromba.

- Ezer örömmel.- elmosolyodtam. Láttam arcán a megkönnyebbülést és azt a mosolyt amit már régen láttam. Lementünk a többiekhez egy kicsit és leültünk közéjük.

- Már azt hittük hívhatjuk a mentőt valamelyikőtöknek.

- Hülye.- vállba bokszoltam a mellettem ülő Louit. Zayn kíváncsian nézett rám. Ismerem ezt a nézést ezért bólintottam.

- Channel ma velem vacsorázik.

- Végre.- Niall tapsikolt. Kérdőn néztem rá.

- Már vártuk mikor kérdezi meg.

- Azt hittük veszekedtek.

- Kíváncsi vagyok milyen veszekedés lehetett.

- Csak a hülye nem vette észre, hogy egymásba zúgtatok.- Louis vigyorgott, én pedig éreztem, hogy elpirulok. 

- 8-ra érted megyek.- épp kikísért.

- Jólvan.- egy puszit nyomott a homlokomra. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Otthon felhívtam Lexéket, ők is ugyan azt mondták mint Louis, a különbség csak az volt, hogy ők még sikítoztak is hozzá. Elmentem lezuhanyozni,  kisminkeltem magam és kivasaltam a hajamat. A szekrényem előtt tétlenül állva eszembe jutott egy fehér ruha. Különleges alkalomra tartogattam, pont ez kell most nekem. 

Éppen elkészültem amikor Zayn csöngetett. Úrrá lett rajtam az izgalom és az idegesség kettőse. Minek parázok rá? Nem most leszek először kettesben vele, bár ez most más. Megráztam a fejemet és ajtót nyitottam.

- Szia.

- Gyönyörű vagy.- adott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm.- csak mosolyogni tudtam.- És, hova viszel?

- Az titok.- vigyorgott. Mostanában túl sok a titok.. Megfogta a kezemet és összekulcsoltuk ujjainkat az egész testem bizsergett.

- Semmi szemüveg vagy kapucni?- vigyorogtam.

- Ne rontsd el.- ő is vigyorgott.- Nyíltan mutatkozok veled mert fontos vagy nekem. Mindenki azt gondol amit akar.- megálltam. Kérdőn nézett rám, mire én egy puszit nyomtam az arcára.- Ezt miért kaptam?

- Mert olyan aranyos vagy.- mosolyogtam. Egész úton beszélgettünk. 

- Csukd be a szemed.

- Biztos vagy benne?

- Bízz bennem.- mosolygott és kezeit a szemem elé tette.

- De ha elesek..

- Majd elkaplak.- elmosolyodtam és belekapaszkodtam karjába. Fogalmam sincs hova mentünk, de Zayn szépen navigált így nem estem el.

- Kinyithatod.- elvette kezeit szemem elől és szépen lassan odanéztem. Nem hittem el. Egy asztal állt előttem, két székkel, mindenhol gyertyák és rózsaszirmok hevertek, mégis a kilátás volt a legcsodálatosabb.

- Úristen.

- Tetszik?

- Ez gyönyörű.

- Őszintén nem hittem volna, hogy eljössz velem a történtek után.- elmosolyodtam és leültünk.

- Hiányoztál.- szemei felcsillantak.

- Te is nekem Chan.

 Az este kellemesen telt. Nagyon nagyon jól éreztem magam Zaynnel. Minden tökéletes volt, akárcsak a mesékben. Valahogy még mindig nem tudom elhinni, hogy ez velem történik. Igen, eddig eltitkoltam az érzéseimet, de ezt már belátom, hogy hatalmas hiba volt, de mindig úgy gondoltam Zayn csak barátként tekint rám. Vacsora után elmentünk sétálni, utána pedig hazakísért. Nem akartam, hogy ennek az estének vége legyen.

- Biztos nem jössz be?

- Mennék, de holnap reggel interjúzunk.

- Megértem.- elvesztem barna szemeibe.. Megint. - Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam.- elmosolyodott majd magához húzott és megcsókolt.

- Én is jól éreztem magam. Szép álmokat, Chan.

- Neked is.- az ajkamba haraptam.- Zayn.- visszafordult.- Te is fontos vagy nekem.- arcára az az angyali mosoly ült amit annyira szeretek. Becsuktam magam mögött az ajtót és a cipőmet a sarokba dobáltam. Felrohantam a lépcsőn és beálltam a zuhany alá. Miután végeztem hagytam, hogy a vizes a hajam a hátamra omoljon. Leültem az ágyra és egyből twitterre mentem és tweeteltem 'Életem egyik legszebb napja.' Nem kellett pár perc, Lex és Beka már skype-on kérdezősködtek amitől elnevettem magam. Tipikus. Szinte egész éjjel beszéltünk.. Na jó egész éjjel beszéltünk. Nem is tudom, 4-ig biztosan. Boldog voltam.