18. fejezet

/ Zayn szemszöge /

Ahogy meghallottam mi történt egyből Chan jutott eszembe. Nem szabad megtudnia, még nem. Pihenni ment haza, és egy ilyen hír csak tönkretenné. Felmentem twitterre. Szuper, Megan már postolt. A barátnői mostanra már biztos látták és megmutatták neki. Nem hiszem el. Hogy fogja ezt túlélni? Azt mondta nem szereti, de ez nem olyan dolog amin az ember csak úgy tovább lép.
Átjött Dan és megbeszéltük, hogy még nem mondjuk el neki. Előbb utóbb megtudja, de most a legjobb ha utóbb szerez róla tudomást. Utálok hazudni, főleg neki de ez most miatta van.

***

Miután Chan nem szólt bele a telefonba hiába mondtuk a nevét pánik kapott el. Az utolsó szavakat alig érthetően suttogta, belefájdult a szívem.
- Tönkre fogja tenni.
- Tudom..
- Elkerülhetetlen volt, úgy is megtudta volna.
- Odarepülök.- minden szem rám szegeződött.- Ez a hetünk teljesen szabad, nem hagyhatjuk magára, valakinek muszáj mellette lennie.- csöndben bólintottak. Hamar lerendeztem mindenkivel mindent. Holnap a magángéppel Pestre repülök. Nem szóltam senkinek csupán Bekának és Lexnek, ők majd kijönnek elém a reptérre, hogy tudjam hova kell menni. A rajongók miatt nem kell izgulni ők azt hiszik Londonba vagyok. Szeretem őket, de ez most más.

/ Chan szemszöge /

Kiültem az ablakomba és csak néztem kifelé. A könnyeim csak folynak és folynak. Még ahhoz sincs erőm, hogy letöröljem őket. Szörnyen fáj. Úgy érzem ezt nem fogom kibírni, ez túl sok nekem. A fájdalom az egész testemben ott volt, a szívemet, mintha kitépték volna a helyéről.
Elmerengtem. Nem aludtam semmit az éjjel, nem is tudnék. Az összes emléket látom magam előtt, a kezdetektől a végig. Újra és újra. A kezemben szorongattam a közös képünket, ami az ágyam melletti szekrényen volt, mint ha ettől jobb lenne. Mindjárt virrad. Behunytam a szemem és azt kívántam bárcsak ne lenne ez az egész igaz, és bárcsak ne fájna ennyire. A nap sugarai lassan feltűntek a fák és a házak között. Hamarosan bejárták az egész szobámat. Zavart a fény ezért félig leengedtem a redőnyt és lefeküdtem az ágyra, a fejem alá húztam egy párnát és átöleltem. Szerencsétlennek érzem magam. Vajon miért? Mert az is vagyok. A szüleim a nap további részében próbáltak kajával tömni, kevés sikerrel. Örültem is amikor hallottam a kocsit kiállni és elmenni. Lexről és Bekáról semmi hír, pedig mennyire szükségem lenne rájuk, jobban mint valaha. 
Körbenéztem a szobában. Itt minden rá emlékeztet. A tenyérnyomok a falon a kerettel körülöttük, a képek, az ajándékok amiket tőle kaptam. Emlékek. Minden. Elsírtam magam és a szekrényhez mentem és kihúztam egyetlen fiókját. Felemeltem a lapját és kiszedtem az egyetlen dolgot ami ott volt. Josh levele, amikor elment. Vissza lépkedtem az ágyhoz és elolvastam többször egymás után. Szinte ugyan az. A különbség most csak az, hogy ezúttal nem fog visszajönni. Soha többé. Josh meghalt. Összegyűrtem a papírdarabot és a sarokba hajítottam. A képet ami az ágyamon hevert az ajtónak vágtam. A párnámba ordítottam és hangos zokogásba törtem ki. Felkaptam a fejemet, ugyanis a zár kattanását hallottam lentről. Nem tudtam kiszűrni semmit a zajokból, csupán azt, hogy felfelé tart valaki, vagy valakik.
- Chan nyisd ki.- Lex hangját hallottam.
- Kérlek.- szóval Beka is itt van. Odasétáltam szépen lassan és kinyitottam az ajtómat, az üvegszilánkokat a papucsom segítségével arrébb lököttem. Mind a ketten a nyakamba borultak.
- Hoztunk neked valakit akinek örülnél.- szemeim könnyekkel voltak telve mikor aggódó pillantásaikkal találkoztam. Nekem csak ők kellenek. 
- Nem akarok senkivel sem találkozni.- Zayn lépett elő. A nyakába ugrottam. Nem tudtam elhinni. Megköszöntem a lányoknak és a szobámba mentünk. Leültünk az ágyra és egymást néztük.
- Annyira sajnálom Chan.- nem tudtam mit válaszolni.
- Hogy hogy itt vagy?- meglepődtem halk hangomon.
- Nem bírtalak így egyedül hagyni.
- Köszönöm, de nincs neked dolgod?
- Nincs ennél fontosabb, és különben is szabad ez a hetünk. Egyébként mi történt?- az ajtó felé bökött fejével.
- Emlékek.. Nem tudjátok mi történt vele?- fájdalmat láttam a szemeiben.- Kérlek Zayn, tudnom kell.
- Öngyilkos lett.- a szám elé kaptam a kezemet. A szemeim újra megteltek könnyel. Zayn már ott volt mellettem és magához húzott. Pólójába fúrtam az arcomat.
- Nyugodj meg.- a hátamat simogatta.- Próbálj meg aludni,  kérlek. Az én kedvemért.- bólintottam és a mellkasán pihentettem fejemet. Átölelt. Karjai között biztonságban éreztem magam és a fájdalom tompult.
- Köszönöm, hogy itt vagy.
- Ugyan Chan. Rám bármikor számíthatsz, ahogy a többiekre is. Mi mind a barátaid vagyunk.- ránéztem és őszinte mosoly ült az arcomra.. Napok óta először. A szemeim szépen lassan lecsukódtak ezzel a fájdalom lassan megszűnt. Zayn illata átjárta az egész szobát. Mindenről megfeledkeztem. 

A napokat a házban vagy az udvaron töltöttük. Nem akartuk hogy felismerjék vagy ilyenek. Zayn egy percig sem hagyta, hogy a történtekre gondoljak. Meg sem érdemlem, annyira jó hozzám. A temetésre is elkísért és egész végig fogta a kezemet. Segített enyhíteni a fájdalmat és elfelejteni ezt az egészet. Ha csak kis időre is, de sikerült. Már több mint egy hete itt vagyunk. Holnap reggel repülünk vissza Londonba. Őszintén örülök, hogy elmehetek. Ne értsetek félre imádom a családomat és a barátaimat de nekem már London az otthonom, ott érzem jól magam.
- Chan?
- Mmm?
- Min gondolkodsz?
- Semmin.- Lexék az ágyamon ültek és az arcomat fürkészték.
- Zayn?
- A srácokkal beszél.
- Muszáj visszamenned?- beledobtam a bőröndömbe a ruháimat és bólintottam.
- Megértjük, de nagyon fogsz hiányozni.
- Ti is nekem.- a nap többi része nyugodtan telt, viszonylag korán elvonultunk.
- Nem muszáj visszajönnöd.
- De én szeretnék.- most is a mellkasán volt a fejem és ő átölelt.- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem.- éreztem, hogy elmosolyodik. 
Erősnek fogom magam mutatni Londonban. Nem kell, hogy lássák mennyire fáj.

***

- Chan.- mire észbe kaptam volna, már Dan karjaiban voltam.
- Dan, én is örülök neked, de ha így folytatod megfojtasz.- elmosolyodtam.
- Bocsi.
- Hogy vagy?- Louis ölelt át.
- Jól. Köszönöm.- Mindenki odajött és megölelt. Nagyon hiányoztak már és annyira jól esett. Amint beléptem a házba Bobo már a karjaimban volt. Bementünk a nappaliba, de a kutyámat nem engedtem el. Annyira nagyon hiányzott.
- Hogy érezted magad? Jó ez hülye kérdés volt. Bocsi.- furcsa tekintetekkel találtam szembe magam. 
- Nem mondom, hogy nem gondolok erre az egészre. Csak..- mély levegőt vettem.- Nem kell szenvednie. Nem rágódhatok a múlton, tovább kell lépnem. Nem tudom elfelejteni mindazt amit velem tett.
- Chan, nem kell ezt csinálnod.
- Ejthetnénk a témát?- bólintottak.- Mi volt itt? Tényleg, Megan hogy van?
- Ő jól. Persze egy kicsit megrázta, de nem voltak olyan nagy barátok, alig ismerték egymást.
- Kaptál egy levelet. Nem akartuk kinyitni.- Liam nyújtott át egy fehér borítékot. Kinyitottam.
- Felvettek.
- Tessék?
- Emlékeztek hogy mielőtt elmentem vártam két fontos üzit? Hát most levél formájában kaptam meg. Amíg ti Amerikába voltatok elmentem egy állásinterjúra. És.. Felvettek.- boldog mosoly ült az arcomon, napok óta most először.
- Gratulálunk.
- Azért mondhattad volna.
- Kössz.- csak vigyorogtam. Most tényleg boldognak éreztem magam.
- Elárulod hol fogsz dolgozni?
- Abban a kis sarki kávézóban.
- Ahol először találkoztunk.- Zaynre néztem és bólintottam. A mosoly még mindig ott volt az arcomon. Végre valami jó hír. Már csak egy hónap van suliig és szeretnék pénzt keresni. A szüleim nem fognak mindig utalni. 18 vagyok. Itt az ideje elkezdeni dolgozni.
- Mikor kezdesz?- beleolvastam a levélbe.
- Holnap.
- Király.
- Az.- vigyorogtam. Nem hiszem el. A srácok később elmentek ugyanis megbeszéltünk egy csajos estét Ellel, Danivel és Megannel.
- Hogy érzed magad?- El ölelt magához.
- Jól, köszi.- mosolyogtam.
- Bármikor számíthatsz ránk.- Dani is magához húzott.
- Rám is Chan. Bármikor.- Megantől is kaptam egy ölelést. Az este jobban nem is telhetett volna. Végig nevettük az egészet. Filmet néztünk és csajos dolgokat csináltunk. Kibeszéltünk minden lehetséges témát. Imádom a srácokat, de néha kell egy ilyen este is. Ez az én otthonom, London.  Ahol bárki bármikor el tudja velem felejtetni a rossz dolgokat.

Korán keltem. Nem akartam már az első napomon elkésni. A lányoknak hagytam egy cetlit az ajtón.
Az első napom nem is volt olyan rossz, azt hittem bénább leszek. Mindenki kedves volt és segítőkész. Nagyon jó a társaság. Hatkor volt vége a munkaidőmnek. Fáradtan dőltem le az egyik székre.
- Hazavigyelek?- Shane lépett oda hozzám. Ő annyi idős mint én, az egész napot végignevettük, nagyon kedves srác.
- Lehet.- mosolyogtam. Itt lakom pár utcára, de nem akarok bunkó lenni már az elején. Kint várt minket a kocsija.
- Ferrari, ha?- vállba löktem és vigyorogtam.
- Csak szállj be.- vigyorgott. Az egész utat végigbeszéltük. 
- Köszi, hogy elhoztál.
- Bármikor.- mosolyogtam és kiszálltam. Intettem neki és bementem a házba. Fáradtan lépkedtem fel az emeletre, lezuhanyoztam és leültem a gépem elé.
- Chan.- valaki a vállamat rázogatta.
- Hozzunk vizet.
- Várj már, mindjárt felkel. Chan.
- Mmm?- nagy szemekkel pislogtam.- Hogyan jöttetek be?- Louis az ujján pörgette a kulcsot.
- És azt honnan szereztétek?
- Dannytől.- vigyorogtak.
- Mit szeretnétek?- felültem.
- Csak átjöttünk. Ha zavarunk mehetünk is.- miért kell ezt mindig eljátszani?
- Ne, ne menjetek.- megfogtam Louis karját és visszahúztam. Leültek az ágyam szélére.
- Jól vagy?- Zayn fürkészte az arcomat. Bólintottam.
- Csak fáradt vagyok.
- Tényleg milyen volt az első napod?
- Vicces. Mindenki kedves, már most imádom.
- Akkor jó.
- Ééés. Mit csináltatok tegnap?
- Értem már. El nem mondott neked semmit, ahogy Megan sem, ezért jöttél hozzám.- vigyorogtam.- Belőlem sem fogsz kiszedni semmit.
- Akkor mehetünk is haver.
- Vicces.- fintorogtam.
- Nem jössz át? Hívtunk, de nem vetted fel, ezért jöttünk át.
- De.
- Ne órákig készülődj.- Lou vigyorgott. A szemeimet forgattam és eltűntem a fürdőbe. Magamra kaptam valamit, megcsináltam a hajamat és feltettem egy kis sminket.
- Mehetünk.
- Szuper.- hamar odaértünk a srácokhoz. Szokott módon mindenki a kanapén ült a tv előtt.
- Sziasztok.- mindenki visszaköszönt.
- Chan.- a kis szőke barátom rohant felém és megölelt.
- Szia Niall.- mosolyogtam és csatlakoztunk a többiekhez.
- Harry?
- Zuhanyzik.
- Éhes vagyok, rendeljünk valamit.
- De mire azt kihozzák.
- Akkor menjünk érte.
- Én biztos nem megyek sehova.- hátradőltem a kanapén.
- Akkor itt maradsz, sietünk.- vigyorogtak és elmentek. A tv-t kapcsolgattam amikor Harry jött le a lépcsőn. Csak egy törölköző "volt rajta". Meglepődve nézett rám, majd elmosolyodott.
- A többiek elmentek kajáért.- éreztem hogy elpirulok.- Nem szeretnél valamit felvenni?
- Nem, köszi. Jó ez így.- a szemeimet forgattam. Nem bírtam nem a felsőtestét bámulni. Leült mellém és egymás szemébe néztünk most már.
- Jól vagy?- bólintottam.- Így is van vagy csak azért mondod mert mindenki ezt kérdezi?- elfordítottam a fejemet, mély levegőt vettem és behunytam a szememet.- Héé.- az állam alá nyúlt és maga felé fordította fejemet.- Ne haragudj.- mélyen a szemembe nézett és megölelt. Mellkasába fúrtam arcomat. Egy kocsi állt meg a ház előtt.
- Azt hiszem fel kéne öltöznöd. Még a végén félreértik.- elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra, majd felsietett a lépcsőn.
- Hey hey hey.- Louis vágta le magát mellém. Épp időben.
- Minek örülsz?- vállba böktem.
- Neked.
- Hazudós.- vigyorogtam. Csatlakozott mindenki, beleértve Harryt is. Úgy csináltunk mint akik most találkoztak ma először. Nehéz volt nem elnevetnem magam. Betettünk valami filmet amit én még nem láttam, de nem veszítettem vele sokat.
- Holnap is dolgozol?
- Nem.- a fejemet ráztam.
- Milyen volt az első napod?
- Szuper.- vigyorogtam.- Mindenki bolond. Akárcsak ti.
- Köszönjük.- Liam vigyorgott. Szépen lassan mindenki elvonult. Úgy döntöttünk én is itt alszom. Vagyis a fiúk azt mondták, nekem meg nem volt választási lehetőségem, de nem is bánom. Inkább vagyok velük, mint egyedül. Kértem kölcsön Zayntől egy felsőt és elmentem zuhanyozni. A pólója combközépig ért és Zayn illata volt, amit annyira imádok és bármikor felismerek.
- Jól áll a pólóm.- vigyorgott.
- Akkor lehet meg kéne tartanom, imádom az illatát.- elnevettem magam. Odabújtam hozzá ő pedig átölelt. Ez már csak ilyen megszokás. Hamar elaludtam, szörnyen fáradt voltam már.
Hol vagyok? Egyetlen esélyem van, hogy követem az utat. Így is tettem. Sötét van az utcán. Pánikszerűség kapott el. Halk léptek zaját hallottam, hirtelen hátrafordultam, de nincs senki mögöttem. Csak paranoia lehet. A léptek egyre hangosabbak. Megfordultam, de semmi. Futni kezdtem, ő is futott utánam. Elfogyott előttem az út, zsákutcába keveredtem. Nem mertem megfordulni, de éreztem nyakamon meleg leheletét. Kirázott a hideg és mindenem remegett. Lassan megfordultam és sikítottam. A karja felém nyúlt. El akartam rohanni, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Itt a vég. Levegőért kapkodtam. Ha már meg kell halnom, legalább tudjam ki keze által. A maszkja felé nyúltam és lerántottam.
- Neeeem.- csak sikítani tudtam.
- Chan. Hé, kelj fel.- valaki a vállamat rázta. Felriadtam. Éreztem a könnyeket arcomon és mindenem remegett.- Csak egy álom volt.- Zayn magához húzott és nyugtatásképpen a hátamat simogatta.- Csak egy álom volt.- úgy kapaszkodtam karjaiba mint ha az életem múlna rajta. Kivágódott az ajtó, odakaptam a fejemet.
- Itt meg mi van?
- Sikítást hallottunk és..
- Mi történt?- négy aggódó tekintettel találtam szembe magam, Zayn a fejét rázta.
- Jól vagy?- Niall ült le és a hátamat simogatta. Megráztam a fejemet. 
- Josh volt az. Meg akart ölni.
- Ez csak egy álom volt, nyugodj meg.- Louis is leült és végig simította karomat.
- Tessék, idd meg.- Liam lépett be és egy pohár vizet nyomott a kezembe.
- Köszönöm.- belekortyoltam, de alig bírtam lenyelni. Pedig csak vízről beszélünk.
- Rossz állapotban vagy. Amióta.. Nos.. Tudod..
- Aggódunk érted.- Harry is közelebb lépett.
- Fölösleges.- sóhajtottam.- De azért köszönöm.- a srácok még egy kicsit maradtak, aranyos tőlük.
- Nem akarok aludni.- már csak ketten voltunk Zaynnel a szobában.
- Muszáj lesz. Majd én vigyázok rád.- elmosolyodott. A mellkasán pihentettem a fejemet, és ő átölelt szokott módon. Biztonságban éreztem magamat.