21. fejezet

Hello Drágáim.

Ez a rész rövidebb mint szokott lenni, és nem is jó. Na mindegy. Csak erre a trendelésre tudok perpill gondolni. Tiszta jó.:D Remélem a srácok is látták.:)
Örülnék, ha kommentelnétek és pipálgatnátok. Köszi.:)

Millió puszi. xx

- Sziasztok.- egyszerre köszöntünk. Mindenki visszaköszönt. Dan és Megan odajöttek egy-egy ölelésre. 
- Hát ők?- Lucas hangja elég lenézőre sikeredett.
- Ugyan annyi joguk van itt lenni mint nektek.
- Szuper Meg, szóval velük vagy.
- Mi bajod van?
- Inkább neked mi a bajod? Megváltoztál Channel, úgy látszik a kis barátaid megváltoztattak.
- Látszik, hogy nem ismered. Nem csoda ha nem látod más igazi énjét, az egod az egekben.
- Hagyd Lou nem ér ennyit az egész.
- Ne foglalkozzatok vele, mostanában ilyen.
- Szóval velük lógsz, ha? Nem csoda, hogy elhanyagolod az itteni barátaidat.- a barát szót elég rendesen megnyomta.- Ugyan Chan, kit hülyítesz? Tudjuk, hogy csak a hírnév kell.- Kezdett nagyon idegesíteni. Ránéztem Zaynre, ő a fejét rázta.
- Igazán befoghatnád, senki sem kíváncsi rád.
- Hagyd, azért csinálja, hogy idegesítsen.
- Sikerült elérnie a célját.- megragadtam Harry karját.
- Nem mész oda! Ne csinálj hülyeséget.
- Ne mond, hogy téged nem idegesít Chan.
- Idegesít, de ha megvered nem érsz vele semmit.
- Channel!
- Vedd már észre magad Lucas és hagyj minket békén.
- Különben?- Zayn megszorította a kezemet.
- Ne törődj vele, menjünk a másik pályára.- bólintottam. Zayn kezét nem engedtem el egy másodpercre sem, úgy éreztem ha elengedem odamegyek és olyat teszek amit megbánok. Elindultunk a kis pályára, ez kb. 15-20 méterre van a nagytól.
- Ne már Chan, egy ilyen emberrel jöttél össze? Azt hittem te ennél jobb ember vagy. Nézd meg magad és a kis barátod. Jobbat nem találtál?- ennyi volt. Megfordultam és Lucashoz siettem. Rohadt ideges voltam.. Amikor elé értem nem gondolkodtam és amilyen erősen tudtam pofon vágtam. Sikeres lehetett, hatalmasat csattant és Lucas feje oldalra billent. Meghallottam Louis nevetését a hátam mögött, nem kellett sok és a többiekből is kitört.
- Soha többet ne merd a szádra venni se Zaynt, se a többieket.
- Mert mi lesz? Meg kéne ijednem tőled?- az arcát dörzsölte, de nevetett. Bizsergett a tenyerem, hogy még egyszer megüssem.
- Szánalmas vagy.- az arcát fürkésztem. Mi lehet vele? Mindig kedves volt és aranyos.- Nem hiszem el Eddie, hogy még mindig mellette vagy. Sokkal jobb barátot érdemelsz.- a mögötte álló fiúra néztem.
- Ne te döntsd el ki legyen a barátja.
- És még én változtam meg. Egyébként meg senki sem kérdezett, megint.
- Akkor beszélek amikor jól esik.- és akkor megláttam.. Nem tudtam szóhoz jutni, szó szerint lefagytam.
- Idióta.- meglepődtem a hangomon. Minél előbb el akartam menni. 
- Mit képzelsz te magadról?- elkapta a karomat és visszarántott. A többiek azonnal ott voltak mögöttem.
- Engedd el.- Zayn arca kemény volt.
- Ideköltözöl kis senkiként és már is te vagy a királynő?-megszorította a karomat.- Attól mert ezekkel lógsz nem leszel világsztár.
- Engedj el te szemét drogos!- szemei kikerekedtek. Csak egy pillanat volt az egész. Csattanás és éles fájdalom az arcomon. Megragadtam Zayn karját és belekapaszkodtam.
- Zayn kérlek.- a szemeim megteltek könnyel, de nem a pofon miatt..- Kérlek ne csináld.- próbáltam visszatartani attól, hogy neki menjen ennek az idiótának.- Louis kérlek, nem hagyhatod, hogy hülyeséget csináljon.
- Zayn ne!- Liam határozott hangját hallottam.
- Nem éri meg, hallod? Én is szívesen képen vágnám, de pont ez a célja. Nézd meg Chant.. Miatta. - Louis beállt Zayn elé és a mellkasára tette kezét. Határozott volt, sose láttam még ilyennek egyikőjüket sem.
- Haver menjünk.
- Ne csináld.- kezébe csúsztattam az enyémet és megszorítottam. Nem vette le a szemét Lucasról.- Kérlek.- másik kezemmel végigsimítottam arcán, végre rám nézett. Szemei szinte lángoltak, de az arca megenyhült.- Menjünk, oké?- bólintott majd magához húzott és megölelt. Erre volt most szükségem, pont erre. Csöndben elindultunk. Az arcomat tapogattam. Eddig sikeresen kizártam a fájdalmat. Zayn egy lendülettel megfordult és a nevető Lucast képen törölte. A számhoz kaptam és egy aprót sikítottam. A nevetés kitört Harryből.
- Ez szép volt.- Niall se bírt nem nevetni.
- Sajnálom, muszáj volt.- a fülembe súgta és átkarolt.  Nem mentünk a másik pályára, inkább hazafelé vettük az irányt.
- Channel!- hátrafordultam és felénk rohanó Eddievel találtam szembe magam.
- Mindjárt jövök.- a többiek úgy néztek rám mint egy hülyére.- Minden oké, Eddie normális.- elmosolyodtam és odamentem hozzá.
- Jól vagy?
- Persze.- mosolyogtam.
- Sajnálom, én érzem magam hülyén miatta.
- Nem a te hibád.
- De akkor is. Honnan tudtad, hogy drogozik?
- Josh után nem nehéz felismerni és sosem volt ilyen.
- Nagyon megrázta ez az egész.
- Nem csodálom, de ez nem megoldás.
- Csak hogy tudd bármikor gyertek ide, ez nem az ő pályája.- vigyorgott.
- Köszi.- átöleltük egymást és pedig visszasiettem a többiekhez. Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat.
- Jól vagy? Elég nagyot szólt az az arcodon.
- Jól, Dan. Ennél több kell nekem.- vigyorogtam.
- Szép pofonra sikeredett.- Harry vigyorgott.
- Kösz.- elnevettem magam.
- Chan legközelebb az öklödet használd.
- Majd legközelebb Lou.- vigyorogtam.
- Zayn majd megmutatja hogy kell.- Niall is bekapcsolódott a beszélgetésbe, az említett pedig egy puszit nyomott a fejemre.
- Ne haragudjatok, nem tudtam, hogy ez lesz.- a földet bámultam.
- Nem a te hibád.
- Mi akartunk veled eljönni.
- Inkább te ne haragudj.- kérdőn néztem rájuk.
- A barátaid most miattunk utálnak.
- Nem számít.- mosolyogtam.
- De most lőttek a kosarazásnak.
- Van még néhány pálya ahova mehetünk.- Dan ötletét mindenki támogatta. Elmentünk egy másik helyre ahol nem volt senki. Jól éreztük magunkat. Kosarazás után mindenki haza ment. Beálltam a zuhany alá, utána felvettem egy kényelmes nadrágot és pólót majd ledőltem az ágyra. Esélyem sem volt végig gondolni a történteket, azonnal elnyomott az álom.

Megszólalt a telefonom. Komolyan? Egy percig sem lehet nyugtom?
- Igen?
- Felkeltettelek?
- Kettőt találhatsz.
- Ne haragudj Kicsim, de szeretnék mondani valamit.
- Én is, de kezd te.- felültem az ágyon, Bobo kapva az alkalmon az ölembe fészkelte magát.
- Holnap odarepülünk.- anya hangja izgatottan csengett.
- Tessék?
- Jól hallottad. Persze ha nem szeretnéd..
- Nem. Nem. Nagyon szeretném.- nem engedtem, hogy befejezze.- Mikor jöttök?
- 11-kor száll le a gép.
- Elétek megyek.
- Te olyan korán fel fogsz kelni?
- Vicces.
- Tudod, hogy szeretünk. Szóval? Mit akartál mondani?
- Csodálom, hogy Bekáék nem mondták.
- Összejöttetek?
- Elmondták?
- Nem, de ismerlek már. Örülök neki.- ki lehetett venni a hangjából, hogy mosolyog.
- Köszi, de most leteszlek, bocsi. Holnap ott leszek a reptéren, szeretlek.
- Én is.- el sem hiszem, hogy idejönnek. Mosolyogva lépkedtem le a konyhába, csináltam valami kaját és visszamentem a szobámba. Küldtem Dannek egy sms-t.

Beszélnünk kell. Át tudsz jönni?:D

Chan xo

Azonnal válaszolt és alig negyed óra múlva már a szobámba beszélgettünk.

- Két dolog van amiről beszélni akartam. Az elsőt gondolom már te is tudod, Zaynnel tegnap összejöttünk.- nem bírtam nem mosolyogni.

- Igen, ezt ma láttam. Gratulálok. Örülök, hogy boldog vagy és éppen itt volt az ideje, már vártuk mikor kérdezi meg.- vigyorgott.

- A másik dolog, hogy a szüleim holnap iderepülnek.

- Nem mondod?- bólintottam.- Lexék is jönnek?

- Azt.. Elfelejtettem megkérdezni.

- Gratulálok Chan.- vigyorgott.

- Jól van na, ne piszkálj, felkeltett így is.- karba tettem a kezeimet.

- Szörnyű.- vállba bokszoltam.- El fogod nekik mondani ezt az egészet?

- Nem, Lexéknek igen, de a szüleim nem tudhatják. Képesek lennének felültetni az első repülőre ami  Mo.-ra visz.

- Ja, kinézem belőlük.- elnevette magát. És mikor száll le a gépük?

- 11-kor.

- És te oda fogsz érni időben?

- Hallod, fogd már be.- nevettem.- Ők is ezt kérdezték.

- Vajon miért?- a szemeimet forgattam.- El kísérjelek holnap?

- Nem kell, köszi. Szeretnék velük együtt lenni egy kicsit egyedül, nem tom meddig maradnak.

- Megértem.

- Hé, itt alszol ma?

- Jó lenne, de megígértem Megannek, ne haragudj.

- Nem gáz. Menj csak.- mosolyogtam.

- Chan..

- Nem Danny, menj csak. Tudom.- amolyan bocsánatkérő tekintettel nézett rám, én csak mosolyogtam. Egy puszit nyomott a homlokomra és elment. Szörnyen éreztem magam. Dannek megvan a maga élete, ahogy nekem is. Nem szabad emiatt így éreznem. Csak.. Hiányzik a legjobb barátom, szörnyen hiányzik mostanában. Megráztam a fejemet és mély levegőt vettem majd megkerestem a telefonomat és felnéztem twitterre. Persze hiába, semmi nem volt. Írtam Lexnek és Bekának egy sms-t, hogy jönnek-e és röviden leírtam egy két dolgot. Ja, elég rövidre sikerült.. Ők most nem jönnek.. Csalódottan tettem a telefonomat a helyére, de csak miután beállítottam az ébresztőt. Visszafeküdtem az ágyra és beraktam a kedvenc filmemet, A Negyediket. Miért is ne? Mást úgy se nagyon tudok most csinálni és ezt a filmet akárhányszor meg tudnám nézni. Nem sokáig néztem, elég hamar elaludtam.. Megint, de valahogy nem is bántam.