20. fejezet

Drágáim!
A részről annyit, hogy ezt most gyorsan kellett megírnom valaki miatt..:'D Azért remélem nem lett olyan rossz mint amilyennek én tartom. A következő részét hamarosan hozom, csak nem akartam egybe mert akkor nagyon hosszú lenne.

Millió puszi. xx

A telefonom csörgésére keltem. Csukott szemmel kitapogattam az ágyam melletti kis szekrényen és felvettem.
- Igen?- alig volt még hangom.
- Kapcsold be a tv-t.
- Minek?
- Csináld már. Fontos, ezt látnod kell, az 1D megy.- leraktam és gyorsan bekapcsoltam. A fáradtság már nem is látszott rajtam. Most lett vége a reklámnak.
- És Zayn, a többiek magánéletét már kibeszéltük, veled mi van? Van valami amiről szeretnél nekünk beszélni? Vagy inkább valaki? Esetleg a tegnapi lány akivel sokan láttak?- Zayn elmosolyodott. Aranyos. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Igen, van egy lány.- hatalmasat dobbant a szívem.
- Ő az akivel múltkor az a kép jelent meg? A barátod?- a műsorvezető a "barát" szót eléggé hangsúlyozva mondta.
- Igen, ő az. Azt hiszem ez kezd több lenni egyszerű barátságnál.
- Óóóó, és nem szeretnéd megosztani velünk a szerencsés lány nevét?
- Nem szeretném ha mindenki lerohanná, de hamarosan bemutatom.
- Micsoda úriember, mesélj nekünk róla egy kicsit.
- Ő egy csodálatos lány.
- Igen az.- Niall vigyorgott a közönség felé.
- Nagyon szeretjük és teljesen összeillenek.- Louis lökte oldalba Zaynt nagy mosollyal az arcán.
- Kezdek nagyon kíváncsi lenni, de hamarosan mindennek eljön az ideje, viszont van itt még valami ami sok Directionert érdekel szerintem. Ezek szerint Perrie-vel mindennek vége.
-Mindennek.- Zayn hanga határozott volt. Perrie? Milyen Perrie? Miről maradtam le?- Megbeszéltük és maradunk barátok.- a műsorvezető bólintott.
- Köszönjük fiúk, hogy itt voltatok és...- kikapcsoltam a tv-t és hátradőltem az ágyon. Nem tudtam nem mosolyogni, valahogy nem tud most érdekelni ki az a Perrie. A boldogság elárasztott. Eszembe jutott valami, ezért hirtelen felültem és az órára néztem.
- Basszus.- a fürdőbe siettem és felöltöztem. Gyorsan kisminkeltem magam és megcsináltam a hajamat.

 Fogtam a cuccaimat és kocsiba szálltam. Más esetben most gyalog mennék, de nem akarok elkésni.

- Mi van veled? Egész nap vigyorogsz.
- Jó kedvem van. Már az is baj?- vállon löktem Shanet.
- Azt tudhatom miért?- kiszolgáltam az egyik vendéget és visszamentem hozzá.
- Csak jó kedvem van.- vigyorogtam.
- Szerintem itt több van.
- Talán.- az egész napunk ezzel telt. Ő találgatott nekem meg fülig ért a szám, vicces volt.
- Nem iszunk meg valamit? Talán akkor elmondod mi van.
- Kocsival vagyok.
- Nem kell egyből alkoholra gondolni. Látom ki itt az alkesz.- elnevettem magam. Bégül beültünk egy másik kávézóba.
- Jó, hogy mi is egy kávézóba dolgozunk, de amint vége a munkaidőnek beülünk egy másikba.- nem bírtam nem elnevetni magam.- Te beteg vagy.- Shane vigyorgott.
- Köszönöm, mondták már.- kihozták közben a rendelést. Kiültünk az utcai asztalhoz, ilyen időbe minek legyünk bent? Az ivásból fagyizás lett. Itt azt is lehet kapni, szóval nincs miről beszélni.
- Elmondod mi van?
- Semmi. Csak.. El fogom majd ha minden biztos.
- Ahha, szóval pasi van a képben.- nem szóltam semmit csak vigyorogtam.- Asszem eltaláltam.
- Asszem ja.- megadtam magam.- Bár nem hiszem, hogy elhinnéd.- elnevettem magam. Többet nem kérdezett erről az egészről. Shanenel nagyon jól kijövünk, tiszta idióta. Jó volt vele lenni és jobban megismerni. Igaz, hogy szinte mindenből viccet csináltunk, de nembaj ez így volt jó.
- Elvigyelek?
- Jó lenne, ha már elrángattál ide.- a szemeimet forgattam.
- Akkor gyere, ne csak ülj ott.- nevettünk.
- BMW, ha?
- Igazad van, ez tényleg idegesítő. Csak szállj be.- vigyorogtam.
- De ja vu?
- Az.- bediktálta a címét amit én a GPS-be továbbítottam. Persze miért is ne kinevetett, hogy nem tudom merre kell menni. 
- Köszi, hogy elhoztál, meg a fagyit is.
- Legközelebb te jössz.
- Megbeszéltük.
- A szavadon foglak Shane.- vigyorgott majd intettünk egymásnak. Megvártam amíg bemegy utána elhajtottam, egyenesen haza.
Otthon lezuhanyoztam majd fogtam Bobot és elmentem vele a parkba. Leültem a szokott kis helyemen és elnéztem ahogy a kutyám le-föl rohangál. Boldognak éreztem magamat, ennyi idő után először. 
- Szia.
- ...
- A parkba, miért?
- ...
- Nem. Itt van Bobo.
- ...
- Felesleges.
- ...
- Később beugrok ha gondolod.
- ...
- Jól van, ott leszek. Szia Niall.
- ...- letettem. Imádom az én kis szőke barátomat. Körbenéztem, de a kutyám sehol. Felkeltem és elindultam megkeresni, mindig ezt csinálja.
- Bobo!- hamar meg is találtam, de valakit megint talált magának. Hiába neki nem lehet ellenállni.
- Szia.- felém fordult.- Lucas?
- Szia Channel. Ő a tied?- bólintottam és leültem a kutyám mellé.
- Régen láttalak a pályán Dannyvel.
- Közbejött mostanában egy-két dolog.
- És, jól vagy?
- Igen, köszi. Veled mi van?
- Minden oké.
- Az jó.
- Sajnálom ami Joshal történt.- hirtelen felé kaptam a fejemet.
- Ismerted?- bólintott.
- Az egyik legjobb haverom volt.- sose mesélte egyikőjük se.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy ismertétek egymást és azt sem, hogy jóba voltatok.
- Sokan vannak így.- elnevette magát. Ebben mi volt a vicces? Kérdőn néztem rá de ő csak a fejét rázta.
- Azt hiszem mennem kéne, majd találkozunk a pályán. Lehet holnap lenézek.- bólintott.- Bobo gyere.- a kutyám már előreszaladt.
- Szeretett téged.. Josh.
- Szia Lucas.- intett én meg elsiettem. Kellett nekem idejönnöm.. Otthon adtam a kutyámnak friss vizet és már mentem is. A srácok már várnak.

Becsöngettem és gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
- Szia Chan.
- Szia Niall.- átöleltük egymást.
- Milyen volt a napotok?
- Elég hosszú. Neked jó volt?
- Részben.
- Hogy hogy csak részben?- megállt így én is kénytelen voltam.
- Minden oké.- kérdőn nézett rám.- Majd bent.
- Jólvan, de ugye tényleg elmondod majd?- elmosolyodtam és bólintottam.
- Sziasztok.
- Szia Chan.- kórusba kaptam a választ.
- Channeeeeeeeel.- Louis kiabálva felém rohant és megölelt.
- Szia Lou.- elnevettem magam.- Mi van veled?- megböködtem a karját.
- Semmi.- vigyorgott. Zayn lépett oda és lágyan megcsókolt. A többiek "huuuu"-zgatni kezdtek. Kézen fogott és a kanapéhoz vezetett. A boldogság megint csak átjárta mindenem és csak mosolyogni tudtam.
- Milyen napod volt?
- Előbb ti meséljetek, láttalak a tv-ben. Vagyis csak Zaynt láttam.
- Nagyon kis édes volt.- Louis csipkedte meg Zayn arcát. 
- Szerintem aranyos volt.- az ajkamba haraptam.- De meséljetek még.- kérésemre elmesélték az egész napjukat. Annyira imádom őket hallgatni még akkor is ha csak egy átlagos napjukról beszélnek. Na nem mintha a szereplés a tv-ben átlagos lenne.
- Te jössz.- Harry vigyorgott.
- De az én életem unalmas és olyan jó titeket hallgatni.- a fejemet hátra döntöttem.
- Channel Smith! Vallj!- kérdőn néztem Louisra. Nevetve megrántotta a vállát. Nem bírtam nem nevetni. Ez hülye, de így imádom.
- Dolgozni voltam.
- És még?
- És utána fagyizni.
- Minket nem is hívtál?
- Nem Liam, mert egy barátommal voltam. Shanenel.
- Shane?
- Ő is a kávézóban dolgozik.
- Azt hiszem meg kéne látogatnunk ezt a Shane gyereket. Még a végén lenyúlja Zayntől Chant.- a szemeimet forgattam. Louis megint hozza a formáját.
- Soha.
- Óóóóó.- Harryhez vágtam egy párnát, de ő csak nevetett.
- Vele voltál a parkban is?
- Már mondtam hogy Boboval voltam. Aztán találkoztam Lucassal.
- Ezt nevezed te unalmas életnek?- Liam nevetett.
- Várd ki a végét. Felhozta Josht és hogy milyen jó barátok voltak és, hogy Josh tényleg szeretett engem. Blablabla. Csupa olyan dolog ami engem rohadtul nem érdekel, ezért ott is hagytam, csináljon ő is amit akar.- Végig hadartam az egészet.
- Wáó.- bólintottam. Furcsa. Most először beszélek úgy Joshról a halála óta, hogy nem sírom el magamat.
- Jól vagy?- Zayn furcsán nézett rám.
- Persze, csak furcsa, hogy könnyek nélkül tudok róla beszélni.- elnevettem magam.
- Meg merjük kérdezni, hogy most min nevetsz?- Harry úgy nézett rám, mint egy hülyére, de ő sem bírta sokáig, ő is nevetett.
- Nem tudom.- Zayn nyakába fúrtam az arcomat.
- Akkor ti most jártok?
- Louis hagyd már őket békén.- Liam esélyt sem adott senkinek, hogy válaszoljon. Őszintén fogalmam sincs mi van most kettőnk között. 
- Kérdezni sem szabad?
- Nem.- egyszerre vágtuk rá és elnevettük magunkat. Sértődött arccal és karba tett kezekkel kelt fel és hátat fordított.
- Na, ne duzzogj már.- odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Az arcára széles vigyor ült, megfogott, a földre döntött és csikizni kezdett. 
- Louis.. Hagyd.. Abba..- alig tudtam megszólalni a nevetéstől. Próbáltam leszedni magamról de nem ment.- Kérlek.
- Soha Chan.- elégedetten vigyorgott.
- Fejezd be!- már a könnyeim is folytak. A többiek csak nevettek rajtam.- Valaki segítsen!-  fájt a hasam a nevetéstől. Végre valaki segített. Niall szedte le rólam Louist és felhúzott.- Köszönöm.- letöröltem a könnyeimet és vigyorogtam.- És nektek is.- a többiek felé néztem akik még mindig nevettek.
- Te pedig Lou ezt még visszakapod.
- Nem hiszem.
- Én viszont tudom.- kinyújtottam a nyelvemet és visszaültem a többiek közé.
- Mit csinálsz holnap?
- A pályán leszek. Már régen voltam.
- Mehetünk mi is?
- Felőlem gyertek, de ott lesznek a többiek is.
- Az nembaj.
- Kíváncsi vagyok a reakciójukra.- vigyorogtam.
- Nem mondtad még el nekik, hogy velünk lógsz?
- Még is hogy kellett volna? Bocsi, hogy eltűntem de mostanában az 1D-vel lógok.
- Pontosan.- Liam vigyorgott.
- Bolond.
- Itt maradsz estére?
- Maradhatok, de el kéne menni pár cuccomért akkor.
- Majd én elkísérlek.- Niall szinte meg se várta, hogy befejezzem.
- Köszi.- mosolyogtam.- De nembaj?
- Dehogy, csak siessetek.- Zayn egy puszit adott a homlokomra.
- Jól van.- elmosolyodtam. Niallel úgy döntöttünk, hogy sétálunk. Egész úton nevettünk. Szerintem az emberek  tiszta hülyének nézhettek minket, de nem igazán foglalkoztunk velük. Ezt teszi velem London. Amikor haza értünk felrohantam a szobámba fogtam egy táskát és beledobáltam a cuccaimat köztük a kosaras dolgokat.
- Chan!
- Mindjárt.
- De Chan..!
- Egy perc Niall!- a szemeimet forgattam. Fogtam a táskát és leszaladtam a lépcsőn. Nem erre számítottam.. Kitört belőlem a nevetés.
- Chan segíts már.- Niall a földön feküdt a kutyám rajta és megállás nélkül nyalogatta az arcát.- Ne nevess hanem segíts.- akárhányszor leszedte magáról Bobot ő visszamászott és tovább nyalogatta, esélyt sem adva a szőkének, hogy felkeljen.
- Bocsi.- leszedtem róla a kutyát, de a nevetést nem bírtam abbahagyni.- Hogy tudott egy kiskutya a földre vinni?
- Én csak meg akartam simogatni ezért lehajoltam hozzá ő meg feldöntött.
- Szegény.- megveregettem a vállát. Próbáltam elfojtani a nevetésemet, közben indultunk vissza.
- Ha lehet ezt ne említsd a többieknek.- nevetett.
- Pedig olyan aranyos voltál, de nem fogom, nyugi.- a sétálásból több utcányi rohanás lett, ugyanis elkezdett szakadni az eső. Eddig jó idő volt most meg puff.
- Veletek meg mi van?- Louis nevetett.
- Eláztunk.
- Gratulálok.- csak még jobban nevetett. Kihasználva az alkalmat odalépkedtem és megöleltem.- Fujj, ne Chan. Tiszta víz vagy.
- Tudom, de úgy szeretlek Tomlinson.- nem engedtem el, biztosra akartam menni.
- Én is téged.- vigyorgott és elkezdett megint csikizni. Gyorsan elengedtem és hátra léptem pár lépést, egészen Zaynig. Csak a biztonság kedvéért.. Elmentünk zuhanyozni és lent találkoztunk miután végzett mindenki, mert filmet akartunk nézni. Zaynnel elfoglaltuk az egész kanapét, Niall és Louis a kanapé előtt a földön, Liam és Harry egy-egy fotelben ültek. Fogalmam sincs mit raktak be, megint, de valahogy ez sem tudott lekötni. Jobban tetszett, hogy Louis és Niall egymást dobálják popcornnal.

Zayn mellkasán pihentettem a fejemet, a hajammal játszadozott én pedig apró köröket rajzolgattam ujjaimmal a hasára.
- Min gondolkodsz?- megráztam a fejemet és ránéztem.- Chan, ismerlek már.- elmosolyodott.
- Én csak..- nem akartam befejezni.
- Bármit elmondhatsz.
- Csak..- az ajkamba haraptam.- Louis kérdése jár a fejembe. Hogy mi is van közöttünk.
- Én sem tudom pontosan.- a könyökömre támaszkodtam és az arcát fürkésztem.- De nem szeretnék többé csak a barátod lenni. Annyi ideje ismerjük már egymást és én szeretném ha több lennél egyszerű barátnál Chan. Szeretném ha a barátnőm lennél. Mit szólsz hozzá?- a szívem dübörgött és egy szó sem jött ki a számon. Elmosolyodtam majd megcsókoltam.- Azt hiszem ezt egy igennek veszem.
- Azt jól teszed.- magához húzott és megölelt. Nem számított semmi, semmi, csak Ő. Én vagyok a legboldogabb a világon. 

A telefonom szerint reggel 9 van. A tegnapi után csoda, hogy nem tudok aludni? Oldalra fordultam, hogy láthassam az arcát. Olyan aranyosan aludt, nem bírtam levenni róla tekintetemet. Egyszerűen tökéletes, és ő az én tökéletesem. Még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet. Ahhoz képest, hogy ki nem állhattam most itt vagyok vele és az enyémnek tudhatom. 
- Chan, ne bámulj.- a hangja rekedtes volt, de még így is csodálatos. Mosolygott.
- Bocsánat.- az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyom.
- Jó reggelt.
- Neked is.- egy puszit nyomtam a szájára. Magához húzott és átölelt.
- Az enyém tökéletes.- az arcát a hajamba fúrta. 
- Ezzel nem vagy egyedül.- elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra. Louis rontott be.
- Szupeer ébren vagytok, gyertek le, mehetünk a pályára.- vigyorgott.
- De reggel van még nagyon.
- Ne már Chan, hol marad a kosár imádatod?- Niall lépett be.
- Szerintem az már rég Zayn imádat.- Louis vigyorgott. Hozzá vágtam egy párnát.
- Mindjárt lemegyünk Lou.
- De ha nem, hozom a vizet.- a szemeimet forgattam. Zaynnel nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból.
- Menj csak előre, majd megyek utánad.
- Köszönöm.- elmosolyodtam, majd a fürdőbe mentem. Fogat mostam majd felvettem a szokásos szürke nadrágomat, a szüleimtől kapott Knickes pólómat és a SUPRA-mat. A hajamat összekötöttem és felraktam egy kis alapozót. 
- Tied a pálya.- vigyorogtam. 
- Sietek.- lágyan megcsókolt majd eltűnt a fürdőben. Összepakoltam a cuccomat a táskában. Fogtam a labdámat és leültem az ágyra. 

Lent mindenki már a reggelijét fogyasztotta. Köszöntünk egymásnak egy egy "Jó reggelt."-tel és csatlakoztunk. Szépen lassan mindenki elkészült. Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat és úgy sétáltunk a pályáig, olyan jó érzés volt.  Louis felajánlotta, hogy viszi a labdámat, amiből az lett, hogy Harry hátát dobálta vele egész úton.. Danny és Megan is a pályán voltak csak úgy mint Lucas és a többiek. Mit ne mondjak csodálkozó tekintetek fogadtak, alig bírtam nem elnevetni magamat.
- Sziasztok.- egyszerre köszöntünk. Mindenki visszaköszönt. Dan és Megan odajöttek egy-egy ölelésre.
- Hát ők?- Lucas hangja elég lenézőre sikeredett.