12. fejezet

Másnap korán keltem. Nem sokat aludtam, nem a tegnapi miatt, hanem azért mert Zaynék ma elmennek és csak 1 hét múlva jönnek vissza. Egy teljes hét nélkülük.. Már most tudom, hogy nagyon fognak hiányozni. Átfordultam a másik oldalamra és gyönyörű barna szempárral találtam szemben magam. Először ledöbbentem, de aztán eszembe jutott. Én kértem, hogy maradjon itt.

- Jó reggelt.- mosolyogtam.

- Neked is.- egy puszit nyomott a homlokomra. Közelebb csúsztam hozzá és a mellkasára raktam a fejemet, átölelt. Nagyot sóhajtottam mert eszembe jutott, hogy alig pár órát tudunk már csak együtt lenni. Utána se ölelés, se puszi tőle.

- Baj van?

- Hiányozni fogtok.

- Te is nekünk, de sietünk vissza hozzád.- a hajammal kezdett el játszadozni.

- Az jó lesz.- elmosolyodtam.- Neked egyébként nem kéne bepakolnod meg úgy minden?

- Már minden kész az én részemről. Különben is, van még időm. Még csak 7 óra.- éreztem hogy elmosolyodik.

- Jesszus. Nem is tudom mikor aludtam olyan sokáig.

- Az biztos, hogy nem sok időd volt mostanában rendesen aludni.- ránéztem és vigyorgott, ahogy én is. Az egyik percben csönd, a másikban hatalmas puffanás. A szobám ajtaja kicsapódik és Louis hangos kiabálása hallatszik, aztán már a földön fekszem, Lou rajtam van és nevet.

- Te megőrültél?- vigyorogtam.

- Csak jó reggeltet akartam kívánni.

- És egy "Jó reggelt Channel" nem lett volna elég?

- Abban mi a móka?- nevettünk. Totál hülye. Leszállt rólam és felhúzott. Zayn az ágyban nézte végig, a többiek lefoglalták a foteljeimet, Danny pedig az ajtóban állva nevetett. Egy valaki hiányzott, Niall.

- Niall?

- A hűtődet kutatja át.- Liam a szemeit forgatta.

- Hát azt kutathatja, mert nem fog semmit sem találni.- fintorogtam és vissza akartam menni az ágyba. Egy pillanat volt az egész.

- Jó reggelt Chaaan.- kiabálva rám vetette magát és az ágyon kötöttünk ki. Szokásos módon, mindenki nevetett.

- Most komolyan?- vigyorogtam. Leszedtem magamról a szőke fiút és Danhez mentem. Egy öleléssel üdvözöltük egymást. A fülembe súgta, hogy tud mindent a tegnapiról. Zaynre pillantottam aki bocsánatkérően nézett vissza. Megráztam a fejemet és elmosolyodtam, legalább nem kellett még egyszer elmondanom. Visszacsoszogtam az ágyhoz, de Harry beelőzött és lefeküdt a helyemre.

- Ne már Harry, ez az én helyem. Menj arrébb.

- Csak volt a tied.- vigyorgott.

- Jó akkor az én házam. Szóval az én ágyam. Tűnés.-próbáltam komoly lenni de nem jött össze. Nem akart arrébb menni. Legyen. Bekefüdtem kettőjük közé. Láttam az arcán azt az elégedett mosolyt. Tipikus.- Mikor indultok?

- 11-kor.- Liam válaszolt valahonnan az egyik fotelből, azt hiszem. A plafont bámultam.

- Jesszus, hogy fogtok hiányozni.- egy párnát nyomtam a fejembe. Csönd volt a szobában. Pár perc múlva felültem, de a párnát nem szedtem el az arcomból.

- De édes vagy.- éreztem, hogy Harry átölel. A párna helyett a pólójába fúrtam az arcomat.

- Gyorsan el fog telni ez az egy hét.- ránéztem Louisra és bólintottam.

- Majd itt lesz neked Danny.- Liam mosolygott.

- Ahogy mindig.- széles vigyorral néztem az említett személyre.

- Miért nem jössz velünk? Dannyvel együtt.- Niall. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna a kutyám rontott be az ajtón szájában a répájával. Elnevettem magamat. Ezt a játékot még Bekával vettük neki az egyik nyaraláson, mert olyan idiótán nézett ki. Louis sikított(?!) egyet. A kutyám hozzám szaladt, lefeküdt mellém és rágcsálta a kis figurát.

- Mi bajod?

- A kutyád kap répát, de ha én kérek nekem nem adsz?- sértődöttséget színlelt.

- Nem is kértél soha.

- Tényleg? Az más.. De majd fogok.- vigyorgott. Louis, már csak Louis.

- De még nem válaszoltál a kérdésemre.- minden szem Niallre szegeződött.

- Jó lenne, de nem lehet.- mosolyogtam.

- Miért nem? A barátunk vagy. Ne már..

- Niall, ne hisztizz.- Liam szólt rá, de nem túl komolyan.

- Különben is, látod, hogy nem szeret minket, fogadd el. Csak Zaynért rajong.- Louis ment oda a szőke fiúhoz és megveregette a vállát.

- Hülye.- hozzávágtam egy párnát. Szeretlek titeket és tényleg jó lenne. Én csak..

- Tudjuk.- Zayn mosolygott.- Niall sem azért mondta csak szeret.

- Oké, akkor viszont menjünk enni. Éhen halok..- a hasát fogta.

- Mikor nem.- Liam és Harry egyszerre vágták rá. Elmentünk a kis kávézóba reggelizni. Az asztalunkat alig lehetett látni. Mindenhol muffin és kávé hevert, de ami a meglepőbb hogy minden elfogyott. Vagy mégsem olyan meglepő? Evés után elmentünk sétálni a Temze partjára. A sétálásból hülyülés lett, amit nem is bántam. Legalább nem gondoltam arra, hogy pár óra múlva ők már valahol Amerika felé tartanak. Csatlakozott hozzánk El és Dani is, aminek örültem, hiszen velük sem fogok találkozni. Daniellet nem olyan régóta ismerem mint Elt, de nagyon megkedveltem őt is. Ők is mennek a fiúkkal.

Megismerkedtem Paullal. Őt be sem kell mutatnom. Ameddig a srácok még az utolsó pakolászást végezték felmentem twitterre. Danny elment, mert jöttek hozzá a szülei. Kinéztem az ablakon és merengeni kezdtem.

- Jól vagy?- Liam ült le mellém.

- Persze.- mosolyogtam.- Csak azon gondolkodtam mi lett volna ha nem futok bele Zaynbe és nem ismerjük meg egymást.

- Nem ismertünk volna meg egy hatalmas szívű lányt.- ránéztem és mosolygott.

- Köszönöm.- megöleltem. Nagyon jól estek a szavai. A többiek jöttek le a lépcsőn nagy csomagokkal. Két kocsival mentünk. Az egyikben Zayn, Louis, El, Harry és én. A másikban Liam, Dani, Niall és Paul. Egész úton csönd volt. Az ablak mellé ültem és csak bámultam kifelé.

- Mosolyogj már te lüke.- Louis nézett rám. Elejtettem egy amolyan fogkrém reklámba illő mosolyt.- Tökéletes.-vigyorgott. Amikor odaértünk a gyomrom görcsbe rándult. Jólvan Channel, már csak az hiányzik hogy bőgni kezdj. Zayn átrakta karját a vállamon, az egyik kezemmel az övét fogtam a másikkal átöleltem.

- Mint egy pár.- Louis a nem létező könnyeit törölgette.

- Hülye.- erre a szóra a szívéhez kapott. Idióta, de így imádom. Odamentünk a többiekhez és szépen csendesen elbeszélgettünk.

- Jólvan, 10 percetek van. Utána fel kell szállni a gépre.- bólintottak. 10 perc? Oké Channel nyugalom. Odamentem mindenkihez elköszöntem tőlük és megöleltem őket. Benyögtem egy-egy "Hiányozni fogsz"-ot. Zaynt hagytam legutoljára.

- Hiányozni fogsz.- belenéztem a gyönyörű szemeibe.

- Vigyázz magadra ha lehet.- magához húzott és megölelt. Nem akartam elengedni. Arcomat a mellkasába fúrtam és beszippantottam finom illatát. Fogalmam sincs mi ütött belém de éreztem, hogy egyre jobban kerülget a sírás. Nem.. Erősnek kell maradnom. 1 hét az egész. Utána látom őket megint.- Te is hiányozni fogsz.- elmosolyodott.

- Zayn mennünk kell.- Harry szólt oda, bár láttam rajta, hogy nem szívesen teszi. Bólintott.

- Érezzétek jól magatokat.- még egyszer, utoljára megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra, elmosolyodtam. Csatlakozott a többiekhez én pedig ott maradtam egyedül, mint egy rakás szerencsétlenség. Láttam ahogy a magángépük felszáll és eltűnik London felett. 
A reptérről az első utam az egyik supermarketbe vezetett. Épp itt volt az ideje a bevásárlásnak. Hazafelé hívtam egy taxit, semmi kedvem nem volt a sétáláshoz.

Otthon kipakoltam és felmentem a szobámba. Az ágyam melletti szekrényre vándorolt a szemem, ott is az egyik bekeretezett képre, arra amit Zayntől kaptam a szülinapomra. Elmosolyodtam, éreztem hogy hamarosan könnyek fogják ellepni az arcomat. Mély levegőt vettem és behunytam a szememet. Mi ütött belém? Nem örökre mentek el. Szörnyű vagyok. A telefonom csörgése zökkentett ki. Ránéztem a kijelzőre, nyeltem egyet és felvettem.