7. fejezet

Fogalmam sincs mikor alhattam el. Reggel mikor felkeltem a nap már besütött az ablakon. Éreztem  bőrömön a melegét. Felültem az ágyon és körbenéztem, egyedül voltam a szobában, arról viszont fogalmam sincs hol. Felkeltem és körbenéztem. Nem kellett sok idő mire rájöttem, hogy ez Zayn szobája. Tele van fényképekkel. Lassan kezd összeállni a kép. Egy apró hiányzó darab van. Hogy lehetek pizsamában  ha nem is hoztam semmi cuccot és miért van a saját ruhám a fotelban ha nem voltam otthon? Oké, szóval pizsit gondolom El adott kölcsön, de a saját ruhám mit keres itt? Egy tippem van.. Danny. Csak neki van kulcsa a házhoz, talán ő hozott valamit. Ez az egyetlen ötletem és nincs kedvem találgatni. Elmentem a fürdőbe és felöltöztem.

Majd vissza a szobába és leültem az ágyra. A telefonom ott hevert a fotelban ahol a ruhám volt. Megnéztem a kijelzőt és reggel 10 óra volt. Csak 7 órát aludtam? Csoda. A helyzet az, hogy nagyon bírom a srácokat. A tegnap este eszméletlen volt, megismertük egymás dilis oldalát is. Tényleg, ennyit még sose nevettem egy nap alatt. Szerencsére mindenkivel tudtam "kettesben" beszélni, és nagyon aranyosak. Olyan mint ha már több éve ismernénk egymást. El is annyira kedves. Nagyon bírom, megígérte, hogy elmegyünk majd egy csajos napra ha jönnek a barátnőim. Gyorsan megnéztem a telefonomba a naptáramat. Te jó ég, ma délután száll le a gépük. A  családom idejön.. Elkapott a jókedv és az izgalom. Amikor kiléptem a szoba ajtaján lentről hangok szűrődtek fel. Próbáltam hallgatózni de hiába. Mivel nem ismertem a házat követtem a hangokat amik persze a konyhából jöttek. Mindenki ott ült a pultnál amikor beléptem.
- Jó reggelt.- köszöntem nagy mosollyal.
- Jó reggelt.- Zayn jött oda és ölelt meg, majd mindenkitől kaptam egy "Jó reggelt"-et.- Csodálom, hogy már nem alszol.- vigyorgott én meg nyelvet öltöttem rá.- Mindjárt kész a reggeli.- széles vigyor ült az arcán.
- Amit Harry csinál?- kérdőn néztem rá. Mindenki nevetett, Harry sértődött arcot vágott én meg rámosolyogtam. Az ajtón Danny lépett be, szatyrokkal a kezében. Nem hiszem el, hogy ő is itt van.
- Dannyyy.- széles vigyorral már a nyakában voltam.
- Szia Chan.- vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Mit keresel itt?- segítettem neki lepakolni.
- Ha zavarok el is mehetek.- védelmezőül a két kezét maga elé húzta.
- Hülye, te sosem zavarsz.- vigyorogtam.
Be kell vallanom Harry tojásrántottája egész jó lett. Evés után átmentünk a nappaliba.
- Ugye tudod ma milyen nap van?- Danny vigyorgott rám.
- Persze, az utolsó napom 17 évesen.- vigyorogtam és befejeztem a mondatot.- És ma jönnek a többiek.
- Jó kislány. Egyébként mikor száll le a repülőjük?
- 5-kor.. Asszem.
- Idejön a családod és azt se tudod mikor száll le a gépük?- Louis nevetett és meg hozzávágtam egy párnát.
- De tudom.- fintorogtam.
- Látszik.- Niall vigyorogott.
- Ne mááár, piszkáljátok Dannyt, ne engem.- egy párnát nyomtam az arcomba.
- Szegény pici Chany, ugye nem bántottunk meg?- Louis jött oda hozzám és gügyögve beszélt hozzám, a többiek nevettek.- Mivel tudnánk kiengesztelni?- neki se kellett sok, hogy ne törjön ki belőle a nevetés.
- Fagyival.- vágtam rá határozottan.
- Az nincs, kérj mást.- Louis vigyorgott.
- Akkor nem beszélek veled.- újra az arcomba vágtam a párnát. 
- Ne máár, csoki nem jó?- Már Louis is nevetett.
- Neki csak a fagyi jó.- Danny alig bírta végigmondani nevetés nélkül. A délelőtt többi része eseménytelenül telt. Beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Louistól kaptam fagyit, úgyhogy újra beszélünk. Zayn még mindig egy kicsit furán viselkedett, de elhatároztam, hogy amint egyedül leszünk rákérdezek. Elmentünk az egyik étterembe ebédelni utána én haza mentem mert ki kellett még takarítanom a házat, mielőtt ideér a családom, Danny jött segíteni. A fiúk is jöttek volna, de menniük kellett interjúzni. Jól emlékeztem és anyuék gépe 5-kor száll le. Próbáltam hívni őket, de egész nap semmi. Mindennel végeztünk háromnegyed 4-re. Hiába elég nagy házba lakom és elég nehéz úgy csinálni valamit ha a kutyád közben mindent elvisz és elrak az udvaron. Danny elment haza, de majd jön vissza, ugyanis ő fog kivinni a reptérre és hazahozni is. Mivel jogsim van csak éppen nincs mit vezetnem, de már spórolok egy kocsira. Annyira vártam már, hogy újra lássam őket és az idő nem akart gyorsabban telni. 4-kor inkább elmentem készülődni. Nem öltöztem át, a reggeli kék ruhámban maradtam csak megcsináltam a hajamat és felraktam egy kis sminket. Dan 35-re jött értem. A reptér kicsit messzebb van mint gondoltam de időben odaértünk és még maradt 5 percünk. Idegesen mégis izgatottan vártam, hogy meglássam őket. Percenként néztem az időt és a telefonommal babráltam.
- Nyugi már Chan, megőrjítesz.- Danny a kezét a vállamra tette.
- Bocsánat csak kicsit ideges vagyok.- bocsánatkérően néztem rá.
- Kicsit?- vigyorgott én meg vállba bokszoltam. Amint megfordultam Lex és Beka álltak tőlem vagy 15 méterre és gondolom engem kerestek. Rohanni kezdtem feléjük mint valami idióta, de nem érdekelt, pár másodpercen belül már egymás karjaiban voltunk. 
- Istenem, annyira hiányoztatok.- vigyorogtam.
- Te is Channel.- Lex arca ragyogott mint mindig, ellenben Bekáéval.
- Mi az?- kérdőn néztem rá, majd Lexre akinek az arca komolyra váltott.
- Chan, a szüleid nem tudnak jönni. Apukádat nem engedték el, szükség van mindenkire a munkahelyén. Sajnálom.. Azt mondták majd felhívnak.
- Értem.- próbáltam mosolyt erőltetni. A lányok megöleltek. Nem. Nem fogja semmi sem elrontani a kedvemet amíg itt vannak. Istenem. Dannyt ott hagytam.. Kitört belőlem a nevetés és intettem a fejemmel, hogy menjünk. Éppen telefonált, de amint odaértünk hozzá letette.
- Megan?- szélesen mosolyogtam mire ő vidám arccal bólintott.
- Lányok, ő itt Danny, a legjobb barátom. Danny, ők itt Lex és Beka, a legjobb barátnőim.- vigyorogtam ők pedig bemutatkoztak egymásnak. Nem kellett sok idő ahhoz hogy megkedveljék egymást.
- És a szüleid?- Dan furcsán nézett rám.
- Majd később elmondom.- mosolyogtam vagy valami olyasmi. Beszálltunk a kocsiba, Dan mellé ültem előre, a csajok meg hátra.
- És, hova vigyelek titeket először?
- Haza.- vágtam rá nagy vigyorral, beleegyezésképpen bólintott. Az út hazáig nem mondanám, hogy csendesen telt volna. A csajokkal végig nevettük az egészet. Minden szóba jött a beszélgetés során. Persze Dan nem értett belőle semmit, mert magyarul beszélgettünk. Vicces volt. Tényleg jó, hogy itt vannak. Amikor megérkeztünk segített becipelni a lányok holmiját és magunkra hagyott. Megköszöntem neki mindent, amiért mindig itt van nekem, és megígértem, hogy később elmondom a szüleim miért nincsenek itt.
- Oké, először körbevezetlek titeket a házba.- hatalmas mosoly ült az arcomon. Megmutattam nekik az egész házat, és a vendégszobákat, ők választottak maguknak egyet-egyet. A harmadikra nem volt szükség.. Szóhoz sem jutottak, én meg elégedetten vigyorogtam csak. Először el sem akarták hinni, hogy én lakom itt, de felbukkant a kutyám és minden kételyük elúszott. Segítettem nekik kipakolni, így hamar végeztünk. Mivel úgy volt, hogy a szülinapom után megyünk várost nézni elmentünk a parkba. Leültünk az egyik fa alá és kitárgyaltuk az elmúlt 1 hónap minden napját. Persze, nem bírták ki, hogy ne kérdezzenek az 1D-ről.
- Jó oké feladom, nem bírom tovább. Holnap bemutathatlak nekik, de csak ha normálisak lesztek és nem idegeltek tovább.- vigyorogtam ők meg agyon ölelgettek. Muszáj volt megadnom magam, kész őrültek ha a srácokról van szó.- Ha ma még egyszer valaki kiejti a száján azt hogy One Direction vagy a fiúk nevét az a tóban fog fürdeni.- nevettem.
- Akkor szerintem kezdhetsz is készülődni Channel.- Beka diadalittasan mosolygott.
- Nem tudom miről beszélsz.- fintorogtam
- Ühhüm, szerintem igen, de majd meglátjuk.- Lex arcára is ugyan az a mosoly ült.
- Ti fogtok a tóban fürdeni. Otthon se bírjátok ki 5 percig, hogy ne a fiúkról beszéljetek, akkor Londonban hogy fogjátok?- szélesen mosolyogtam, remélve, hogy feladják.
- Mi legalább nem vagyunk az egyikükkel éjjel-nappal. Nem ismerős? Vagy folytassam még?- Lex elégedetten dőlt hátra, mert tudta, ez a pár mondat betalált.
- Feladom, ti tényleg lehetetlenek vagytok.- Bekával követtük Lexet és mi is kifeküdtünk a fűre. A délután hátralévő részét sétálással és beszélgetéssel töltöttük. Na meg sok nevetéssel. Lehetett vagy 10 óra mire hazaértünk és senkinek sem kellett a tóban fürdenie. Összedobtunk közösen valami kaját és elmentünk lezuhanyozni. Eléggé elfáradt mindenki. A lányok a vendégszobákban aludtak, pedig én felajánlottam a szobámat. Alvás előtt neteztem még. Megnéztem az e-mailjeimet. Persze, hogy a szüleim írtak. Nagyon nem olvastam el mert nem érdekelt, de valami munkaügy volt benne. Visszaírtam egy "Minden okét." és ezzel téma letudva. Egy kicsit bántott.. Jó, talán nagyon de nem akartam ezzel foglalkozni. Csak a lányokra akarok most gondolni, hogy itt vannak és, hogy minél több időt töltsek velük, bár ha belegondolok 4 nap ehhez igen kevés, de legalább itt vannak Londonban.. Velem. Dannyvel úgy kettőig beszéltünk. Mindent elmeséltem neki, ő pedig folyamatosan nyugtatgatott szokás szerint, de ő ilyen. Igazi barát. Mosollyal az arcomon aludtam el mert tudtam, hogy a holnap egy jobb nap lesz.