40. fejezet

Erik épségben hazaért, azért mondom, hogy épségben, mert képes hülyeségekre, röpke két óra alatt is. Felhívott miután leszállt a gépről és közölte, hogy minden oké. Megígértem magamnak, hogy hetente többször hívom és írok neki, nem akarom, hogy megint az legyen mint múltkor. Nagyon nem. Bekáék mellette lesznek, én pedig próbálok lelkileg ott lenni. Szörnyen viselkedtem vele, már tudom, de a múlton képtelenség változtatni, ezért arra törekszem, hogy helyre hozzam amit tettem. Eléggé megváltoztam amióta itt vagyok, de szerintem ez nem olyan rossz dolog. Mindenki életébe olykor kell egy kis változás. Az ébresztőm idegesítő csipogása zökkentett ki gondolataimból. Fáradtan nyomtam ki, majd felültem és hajamba túrtam. Egy nagy sóhajt követően kimásztam az ágyból és miután vettem ki ruhákat a szekrényből, a fürdőbe csoszogtam. Nehéz úgy készülődni, hogy közben a kutyád rád ugrál és körbe-körbe futkos. Miután fogat mostam megcsináltam a hajamat és a sminkemet, lementem a konyhába. Egy csésze kávé után, aminek kellemes íze volt a fogkrém után, csak úgy megjegyezném, visszamentem a szobámba. 

Fújtam magamra egy kis parfümöt, fogtam a telefonomat és a táskámat majd megint csak lementem a lépcsőn. Belebújtam a cipőmbe, majd a dzsekimbe és már mentem is. Bevágtam magam Shane mellé, és elindultunk. Igen, visszamentem a suliba, a szüleim és a tanáraim szerint csak egész nap otthon fekszek és akkor inkább már a suliban töltsem az időt. Nem akartam veszekedni ezért beleegyeztem, úgy sem szerettem egyszerre annyit tanulni.. Megígértem Zaynnek, hogy kerülöm Tashaval a veszekedéseket, de azt is, hogy ha megint kezdi, én megütöm. Nem fogja tönkretenni a napjaimat.. Semmi kedvem, hogy egész nap az utolsó padban bámuljak ki a fejemből unottan, gondolom ahogy senkinek sincs, de nincs választásom. Ha nem mentem volna bele nem csak veszekedés lett volna, hanem az is, hogy visszamegyek Magyarországra. Ahha, azért hülye nem vagyok, és ezt az egy évet még valahogy kibírom, főleg Shane mellett. Mellette nem unalmasak az órák, meg egyáltalán az élet. Tiszta bolond, de őt így szeretik az emberek. Nem volt kedvem kiszállni a kocsiból, kényelmes volt és melegség árasztotta el, de Shane kirángatott onnan a hidegbe, így nevetve estünk be a terembe. Elég sokáig szórakozunk a dolgokon, de mi ilyenek vagyunk. A többiek megint csak kedvesen fogadtak, Megan pedig egyből odajött hozzánk.

Viszonylag hamar elteltek az órák és amikor kicsöngettek az utolsóról megörültem. Összepakoltam a cuccaimat, felvettem a dzsekimet és már mentem is volna Shanenel, de az osztályfőnököm úgy döntött még egy kicsit húzza az agyamat és beszélgetni akart velem. Mondtam a dilis barátomnak, hogy nyugodtan menjen el. Hát basszus, elég kínos beszélgetésre sikeredett.. Olyan gyorsan mentem el onnan utána, ahogy csak tudtam. Fura volt, mint ha 12 évesnek nézett volna. Azt hiszem mostanában megpróbálom elkerülni, már ha ez lehetséges lesz. Hideg levegő találkozott az arcommal ahogy kiléptem a suliból. Beleborzongtam és inkább összébb húztam a dzsekimet. A parkolóban a sok kocsi közül megpillantottam egy nem oda illőt, egy ismerős járműt, egy csakugyan ismerős személlyel, aki nekidőlt oldalának. Mosollyal az arcomon lépkedtem oda. Ajkát lágyan nyomta enyémre, majd kinyitotta a kocsiajtót. Megköszöntem, beültem és néztem ahogy megkerüli a járművet, majd pillanatokon belül már mellettem ült. A kocsiban finom Zayn illat áradt szét, ami bódulatba ejtett. Volt időm megfigyelni egy kicsit alaposabban is. Tökéletes volt, mint mindig.. Szűk szárú sötét nadrágot viselt, fekete cipővel és fekete bőrdzsekivel, haja pedig a szokásos módon volt felzselézve. Szemei gyönyörűen ragyogtak és..
- Chan.
- Tessék?- megráztam a fejemet majd kérdő tekintettel néztem rá. Felvonta szemöldökét és mosolygott. Hogy én mennyire imádom a mosolyát..
- Hol jársz?- elnevette magát majd beindította a motort. Elmotyogtam egy "ha te azt tudnád"-ot, amit ő nem hallhatott és ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat.
- Úgy tudtam ma nem érsz rá.- ránéztem.
- Van egy kis szünet, úgyhogy ellógtam hozzád.
- De édes vagy.- vigyorogtam.
- Milyen napod volt?
- Unalmas és az ofőm fura.- fintorogtam. Elnevette magát és kérdőn nézett rám.- Nem tudom, de az volt.. Inkább elkerülöm.- kiszálltunk a kocsiból majd bementünk. Lerúgtam a cipőmet, a táskám a földön kötött ki majd kézen fogtam Zaynt és az emeletre vezettem. Levágtam magam az ágyra és magamhoz húztam, majd lágy csókot leheltem ajkára.- Mikor kell visszamenned?
- Mindjárt.- fejemet kezemmel támasztottam. Eltűrt egy kósza tincset fülem mögé majd végigsimított arcomon.- Este átjöhetek ha gondolod.
- Az jó lenne.- elmosolyodtam és egy puszit nyomtam szájára. Néhány percig feküdtünk csak amikor Harry hívta, hogy vissza kéne mennie. Lekísértem én pedig a konyhába mentem és csináltam magamnak valamit ebédre. Dan hívott, hogy holnapra megint csak meg vagyok hívva egy vacsira a szüleivel és néhány családtagjával együtt. Boldogan mondtam igent, szeretek velük lenni, számomra ők a második családom és nincs is jobb egy pénteket velük zárni.

- Zaaaaayn.- a fejemre húztam a takarót, természetesen kinevetett.
- Kicsim, megígérted Dannek.- lehúzta rólam a takarót, széles mosolya fogadott.
- Jól van.. De legközelebb nem fog beválni ha így nézel.
- Hogy?
- Zayn, megint azt csinálod.- elnevettem magam. 
- Dan miért választ mindig puccos helyet?
- Nem ő választja, hanem Tess. Imádja az ilyeneket, ellenben Dannyvel. Ha rajta múlna, nála lennénk pizzával. De Sofie miatt lesz ilyen..
- Elegáns?
- Az.- vigyorogtam.
- Majd Lou feldobja a hangulatot.
- Főleg miután találkozott néhány üveg piával.- elnevettük magunkat.

Miután Zayn elment én a fürdőbe vettem az irányt és lezuhanyoztam. Magamra csavartam egy törölközőt és visszamentem a szobámba valami ruhát keresni. Begöndörítettem hajamat, sminkeltem majd felöltöztem és választottam néhány darab kiegészítőt. Belebújtam a cipőmbe, fogtam a táskámat az ajándékkal együtt és egy kis parfüm után lementem. Felvettem a dzsekimet és kiléptem az ajtón, Zayn ott volt. Beszálltam mellé és egy puszit követően már indultunk is. Nem sokat beszélgettünk az úton, bár viszonylag hamar odaértünk az étteremhez. Ujjainkat összekulcsolva léptünk be az épületbe, ahol kellemes meleg fogadott. A falak vörösre voltak festve, felénél egy fekete csíkkal és néhány virágmintával díszítve. Nem volt rossz, sőt egyenesen szép volt. A hatalmas helységet a falon levő gyertyák világították meg és szinte mindenhol asztalokat lehetett látni. Miután levettük a kabátokat elmentünk megkeresni Dannyéket. Közelebb húzódtam Zaynhez, ami megmosolyogtatta. Túl sok ember van itt és én nem igazán rajongok ezért. Megörültem amikor megláttuk a dilis barátomat és a családját. Mindenki egy öleléssel üdvözölt minket. Átadtam az ajándékot Sophienak és egy kicsit tudtunk beszélgetni. Soph, Danny unokatesója, de mint ha csak a saját testvérem lenne. Nagyon kedves lány és életvidám. A srácok is hamar feltűntek így mindenki ott volt. Nem sokat ettem a vacsorából, nem igazán voltam éhes, de nem akartam bunkó se lenni.~
Felkeltem az asztaltól és elindultam megkeresni Zaynt, Niallel beszélgetett a másik asztalnál.
- Mizujs Chan?
- Minden oké.- vigyorogtam a kis szőke barátomra.
- Csodás vagy.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.
- Hé, én is itt vagyok.- elnevettem magam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Niall, nagy baj lenne, ha elrabolnám Zaynt pár percre?
- Csak ha táncolsz majd velem.
- Megegyeztünk.- mosolyogtam majd kézen fogtam a sötét hajú fiút és a tömegbe húztam. A zene épp jókor váltott lassúra. Hozzásimultam, kezemet összefontam nyaka körül, ő pedig derekam körül. Lassan ringatóztunk, úgy éreztem csak mi vagyunk ott. Vállára hajtottam fejemet és behunytam szemeimet.
- Szeretlek.- felnéztem rá és elmosolyodtam.
- Én is téged.- végigsimított arcomon majd lágy csókot lehelt ajkamra.~
Niall is megkapta a táncát, ami alatt szinte csak beszélgettünk. Nagyjából minden szóba jött, de nem bántam, jó érzés vele beszélni. Épp indultam vissza a mosdóból, amikor Sophie tesója, Jessy állt be elém.
- Mizujs Jess?
- Ne Jessezz nekem, Chan.- kérdőn néztem rá.- Tudom mit művelsz.
- Öhm.. Az jó, engem is felvilágosítanál?
- Ne játszd a hülyét.
- Mi van?
- Tudom miért vagy vele.. Hogy csak kihasználod.. Mindent tudok.
- Ahha, elég rosszul.
- Ne hidd, hogy elhiszem szereted. Annyira látszik.. Hogy te meg Harry..- közbevágtam.
- Várj, mi van?- felháborodva néztem rá.- Harry a barátom.
- Ja.
- Oké, nem tudom mi bajod van, de inkább tartsd meg magadnak, mert én nem vagyok rá kíváncsi.- elmentem mellette, de visszahúzott karomnál fogva.
- Nem hagyom, hogy tönkretedd Zaynt.- kirántottam karomat kezei közül és otthagytam. Tényleg nem tudom mi ütött belé, sosem volt ilyen, de valahogy még sem érdekelt. Higgyen amit akar, az ő baja, én az ilyeneken nem idegesítem magam. Főleg akkor nem, ha az illető 14 éves.. Leültem a székre és előkerestem a telefonomat. Észre se vettem, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő, és az igazság az, hogy szörnyen fáradt voltam. Beka írt, hogy Erik jól van. Válaszoltam neki majd eltettem a készüléket. Sóhajtva keltem fel és lépkedtem a tőlem pár asztalnyira ülő két fiúhoz.
- Téged is lehet látni?- vállon löktem a vigyorgó Dannyt.
- Menjünk?
- Ha szeretnél még maradhatunk, csak..
- Fáradt vagy.- Zayn fejezte be helyettem a mondatot. Válasz helyett csak bólintottam.- Akkor menjünk.- mosolygott. Elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza. A kocsiban alig tudtam nyitva tartani szemeimet. Fejemet a hideg üvegnek döntöttem és csak néztem a mellettünk elsuhanó fényeket. A következő kép, hogy a szobámba vagyok és Zayn valamit pakolgat. Felültem az ágyon és a hajamba túrtam. Fogtam a pizsimet, elmentem gyorsan lezuhanyozni majd miután végeztem befeküdtem mellé és hozzábújtam. Kaptam egy puszit a hajamba, karjait körém fonta, de amint lehunytam szemem, az álmok átvették elmém felett az irányítást.