36. fejezet

A srácoknak megint sok koncertjük van mostanában, ezért elég keveset találkozunk. Bár nekem sem nagyon lenne időm, a suliban nagyon sok a pótolni valóm és szinte minden nap be kell mennem beadni egy házi dogát, vagy épp írni és felelni. Nem akarom, de muszáj, így legalább nem kell év végén még osztályozóvizsgát tennem. Nem könnyű, de ez van. A jó viszont, hogy amint van Dannynek is egy kis szabadideje jön és segít nekem a tanulásban vagy csak együtt lógunk. Bár ő is elég elfoglalt mostanában, de azért igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Ami a srácokkal és Zaynnel kapcsolatban már nem mondható el, de én megértem. Tudtam, hogy ez lesz amikor összejöttünk. Van, hogy csak néhány óráig tudunk együtt lenni, de a lényeg, hogy együtt vagyunk olyankor. Ráadásul az sem segít, hogy a kávézóba is mennem kell, így mire lenne egy kis szabadidőm vagy bealszok, vagy elmegyek edzésre és meccsekre. Mondanám, hogy a hétvégéim könnyebbek, de nem azok. Minden szombaton meccs, vasárnap meg dolgozok. Néha úgy érzem felrobbanok a sok rohanástól. Olyan jó lenne, ha csak egy nap nem kéne tanulnom, edzenem, dolgoznom vagy meccsre mennem. Egész nap csak feküdnék az ágyban és pihennék, nem kéne aggódnom semmi miatt. Lexék helyzete sem jobb. Heti kétszer beszélünk, és ők is valahogy így vannak mint én.

Végre van egy kis szabadidőm és úgy volt, hogy Dannyvel elmegyünk moziba megnézni valami filmet, de a drága barátom még sehol sincs, a film pedig mindjárt kezdődik. Próbáltam hívni, de ki van kapcsolva. Szuper, ebből sem lesz semmi. Amikor már vagy 20 percig vártam, és a film is elkezdődött, feladtam. Lerúgtam cipőimet és felvonszoltam magam a lépcsőn. Átöltöztem valami kényelmes ruhába és az ágyra vetettem magam. Ha ő nem jön majd Chan alszik. Úgy is mostanában úgy nézek ki, mint egy zombi. De komolyan, alig alszok valamit és ez meg is látszik a fejemen. Persze, mire majdnem elalszok akkor küldi a nyomott sms-ét, hogy sajnálja és mindjárt itt van, inkább kikapcsoltam a telefonomat. Felőlem jöhet, én már nem megyek sehova, az alvást választom. Most már senki sem tud elválasztani a második szerelmemtől, az ágyamtól. De csak holnap reggelig, ugyanis Sal behívott, pedig szabadnapom lett volna. Valami közbejött Gregnek és mivel Shane suliba van, én maradtam. Nagyon örülök neki, mondjuk több pénz, de megint kevesebb szabadidő. Ráadásul az emberek reggel teljesen leszívják az energiámat a hülye kérdéseikkel, és ha véletlen nem a megfelelő hangnemben válaszolsz nekik, megsértődnek és elmennek. Nyáron az ilyeneken Shane-nel órákig nevettünk, de egyedül nagyon fárasztó tud lenni. Van egy idősebb nő, na ő tuti, hogy direkt csesztet, mert az elején bunkó voltam vele. Minden reggel bejön a szokásos kávéjáért és a briósáért, és minden átkozott reggel megkérdezi, hogy "Ez most főtt ez a kávé? A briós még meleg?". Nagyon ki tud akasztani.. Na mindegy.

- Chan.- nem válaszoltam Dannek, inkább alvást színleltem. Igaz, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy tényleg el is aludjak, de mindig megzavar. Éreztem magamon a tekintetét és tudtam, hogy azon agyalt vajon tényleg alszok-e, vagy csak eljátszom. Megfogta a takarót és lerántotta rólam.

- Idióta.- motyogtam, mire elnevette magát.

- Tudtam, hogy nem alszol.

- De szeretnék.

- Nem ezt fogod mondani ha meghallod az ötletemet.

- Nem tudsz kirángatni ebből az ágyból semmivel, az biztos.- a fejemre húztam a párnát és szemeimet még mindig csukva tartottam.

- Fogadunk?

- Nem.- megint csak elnevette magát. Tudja, hogy ilyenkor esélytelen velem akár beszélgetni is, de mindig szórakozik.. Ő már csak ilyen.

- Ne már Chan, legalább hallgass meg.- válasz helyett a hang irányába dobtam egy párnát, amitől megint nevetett. Muszáj neki folyton?- Oké, te akartad.- közelebb lépett és csikizni kezdett. Felsikítottam, majd kitört belőlem a nevetés és próbáltam szabadulni tőle. Kértem, hogy hagyja abba, de azt mondta csak akkor ha meghallgatom. Inkább egy párnát nyomtam a fejébe. Nem tudtam abbahagyni a nevetést, se szabadulni tőle. Akárhogy is kértem, nem hagyta abba, de a könnyeim már folytak végig az arcomon.

- Oké, meghallgatlak csak hagyd abba.- csak szaggatottan tudtam beszélni, mire leállt. Persze a nevetést egyikünk sem tudta abbahagyni, de nem számított. Felültem és egy párnát húztam a hasamhoz, ezzel megelőzve az újabb támadását.

- Biztos?- alig bírt megszólalni. Válasz helyett bólintottam. Megtöröltem a szemeimet és kérdőn néztem rá, miközben próbáltam rendezni légzésemet.

- De ugye tudod, hogy nincs semmi, amivel rá tudnál venni, hogy elhagyjam az ágyamat.

- Szerintem van.- vártam, hogy folytassa, de elnevette magát az arckifejezésemen.. Már megint.. Nevetőgázt szívott vagy mi van vele? Ma még hülyébb mint általában. Hátradőltem és egy párnát nyomtam az arcomba. Kivette a kezemből és felhúzott.- Zayn hívott, mivel téged nem tudott elérni. Azt mondta menjünk át, szabad az estéjük.- szívem nagyot dobbant a név hallatán.

- Oké.

- Ennyi?

- Várom, hogy végre kihúzz a szobámból, hogy el tudjak készülni és menjünk.- elnevette magát és persze, hogy lassan sétált ki a szobából. A szekrényhez siettem és kerestem valami ruhát magamnak, majd felöltöztem. Gyorsan megmostam a fogamat és sminkeltem, hogy azért ne nézzek ki annyira pocsékul. Miután késznek éreztem magamat fújtam egy kis parfümöt magamra és lementem. Dan a lépcsőnél állt és a korlátnak dőlt. A hátára ugrottam és a fülébe kiabáltam, hogy mehetünk amitől majdnem ledobott. Nevetve vitt el az ajtóig, majd ott lerakott, hogy belebújjak a cipőmbe. Bobo ott ugrándozott körülöttünk, megvakargattam a fejét és kiléptem az ajtón. Kivételesen gyalog mentünk és nem kocsival, de csak mert nem esett az eső. Mondanom sem kell, hogy szinte mindenen nevettünk. Ahogy az ismerős házhoz értünk Dan becsöngetett. Ahogy megláttam Zaynt az ajtóban a szívem ritmust váltott. Ajkát enyémre tapasztotta, majd hosszas ölelésben részesített. Miután lepacsizott Dannel, bementünk.

- Mond, hogy kicsilány és Dan jöttek.- elnevettem magam. Louis hátranézett majd felpattant és megkerülve a kanapét, karjai közé zárt. Mindenkitől kaptam egy nagy ölelést, és Dan mindenkivel lepacsizott. Így, tűnik fel, hogy velük van az ember, mennyire is hiányoztak már. Leültünk közéjük. Zayn karjai közé zárt, fejemet a mellkasának döntöttem és mélyen szívtam be finom illatát. Az egész estét végigbeszélgettük film nézés helyett. Nagyon jó volt megint az ő világukban lenni egy kicsit. Dannynek el kellett menni, mert megígérte Megannek, hogy ma nála alszik, én viszont maradtam kérésükre. Miután lezuhanyoztam lementem vissza, a nappaliba, de már csak Harry ült a kanapén. A háta mögé lépkedtem és vállára tettem kezemet, kissé megijedt tőle. Nevetve ültem le mellé.

- Gonosz vagy.

- Ne haragudj.- az ajkamba haraptam.

- Rád? Soha.- a fejemet ráztam és nevettem.- Hogy hogy lent vagy?

- Zayn zuhanyozik.- amolyan "mindent értek" fejjel nézett rám.

- Fáradtnak tűnsz.

- Te sem vagy különb.- megböködtem az arcát amitől elmosolyodott. Szeretem amikor így mosolyog. Megjelennek a gödröcskéi és olyan aranyos. Harryvel még úgy tíz percig lehettünk a nappaliban, amikor úgy döntöttünk felmegyünk. Egy ölelést követően ő a saját, én pedig Zayn szobájába mentem. Zayn még sehol sem volt, ezért bebújtam az ágyba és magamra húztam a takarót. Nem sokkal később éreztem ahogy befekszik mellém. Közelebb húzódtam hozzá mire átölelt és egy puszit nyomott a hajamba. Olyan jó volt megint érezni teste közelségét. Nagyon hiányzott már, a többiekkel együtt.

- Kicsim.- hangja lágyan csengett. Eltűrt egy kósza tincset arcomból és egy puszit nyomott a helyére. Lassan nyitottam ki szemeimet, majd a gyönyörű barna tekintet láttán elmosolyodtam.- Jó reggelt.- lágyan homlokon csókolt.

- Neked is.- behunytam szemem és közelebb bújtam hozzá.

- Aludhatsz még, amíg el készülök.- hallottam hangjában, hogy mosolyog, majd kimászott mellőlem az ágyból.- Egyébként felhívtam Salt, hogy ma nem mész be.- basszus el is felejtettem, hogy ma dolgoznom kéne. Tuti meg fog ölni ha megyek.. Na mindegy. Benyögtem egy halk köszönömöt majd átkaroltam egy párnát és próbáltam visszaaludni. A szobát Zayn illata járta be, ezzel is fokozva álmosságomat.

Mire végre elaludnék, hideg folyadékot érzek az arcomon, majd hangos nevetést. Fejemre húztam a takarót, de egy mozdulattal lerántották rólam. Amikor kinyitottam a szememet egy nevető Louissal találtam szemben magam. Elmotyogtam egy "nagyon utállak"-ot, amitől csak jobban nevetett. Felültem az ágyon és körbenéztem a szobában, a többiek az ajtóban nevettek.

- Titeket is utállak.

- Hogyne, persze.- Liam vigyorgott, majd Niall rohant le egy öleléssel amitől hátradőltünk az ágyon. Elnevettem magam és egy puszit nyomtam az arcára. Lou leszedte rólam a kis szőke barátomat és az arcomba öntötte a maradék vizet a pohárból.

- Idióta.- hozzávágtam egy párnát és velük nevettem. Zayn jött ki a fürdőből és kérdő tekintettel nézett ránk.- Lout kérdezd.- feltartottam kezeimet majd besétáltam a fürdőbe, de mielőtt bementem volna egy puszit nyomtam az arcára. Felöltöztem és összekötöttem a hajamat, majd visszamentem a szobába. Még mindenki ott volt. Zaynhez léptem, aki karjai közé zárt. Mellkasának döntöttem fejemet és átkaroltam.

- Chan, mit csinálsz ma?- Liamre pillantottam és megrántottam a vállamat.

- Alszok.

- Csak szeretnél.- tartott egy kis szünetet.- Jössz velünk.- felvontam szemöldökömet és elmosolyodtam.- A koncertre.- vigyorgott. Már épp szólásra nyitottam a számat amikor Niall megelőzött.

- Nincs beleszólásod és ne mondj semmit.- a fejemet ráztam és mosolyogtam. A délelőtt hátralevő részét a nappaliban töltöttük. Mindenki ott feküdt ahol volt hely és a tv-t bámulta. Néha valaki kérdezett valamit, de nem igazán beszélgettünk. Jó volt a nyugi, igaz én néhányszor bealudtam és arra kellett minden egyes alkalommal ébrednem, hogy Louis nevet valami hülyeségen, de amíg ébren voltam meg sem szólalt.

Amíg Zayn elkészült én a többiekkel folytattam azt amit eddig is csináltunk, a nagy semmit. Miután végzett elmentünk hozzám, hogy átöltözzek. Lezuhanyoztam majd fogat mostam. Megcsináltam a hajamat és halvány sminket vittem fel arcomra. A szobámban a szekrény előtt nem sok időt töltöttem. Amint megtaláltam a számomra megfelelőnek gondolt ruhát már fel is vettem és téma ezzel letudva. Kerestem néhány kiegészítőt, fújtam magamra egy kis parfümöt és lementem. Zayntől kaptam egy puszit az arcomra majd kocsiba szálltunk. Mivel a srácok is velünk jöttek nem volt olyan perc, hogy ne nevettünk volna valamin, hozták megint a formájukat. Ahogy kiszálltunk Zaynnel összekulcsoltuk ujjainkat és közelebb húzódtam hozzá ugyanis mind két oldalon sikítozó lányok fogadtak.

A koncert után, ami természetesen hihetetlen volt megint, elmentünk a clubba. Úgy gondoltuk mindenkinek jár egy kis szórakozás, de nem ittunk sokat, alig pár pohárral. A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat, nagyon is. Viszont nekem kellett egy idő után egy kis friss levegő ezért kimentem. Amúgy sem szeretem a nagy tömeget.. Amint kiléptem a hangok elhalkultak és hideg levegő találkozott bőrömmel. Egy ismerős, göndör hajú fiú ült a földön. Fejét a falnak támasztotta és felhúzta térdeit. Elé léptem, mire fel nézett rám. Nos, igen. Harry eléggé kész volt. Leültem mellé és felhúztam egyik térdemet. Végignéztem rajta, csak egy fehér póló volt rajta, a kabátja bent volt valahol. Csodáltam, hogy nem fázik, ugyanis elég hideg volt kint. 
- Gyere be.- bőre szinte jéghideg volt, ahogy hozzáértem. Nem mondott semmit, csupán a fejét rázta. Már álltam fel, hogy bemegyek és szólok valakinek, de karomnál fogva visszahúzott maga mellé. Kérdőn néztem rá, mire tekintetét mélyen véste enyémbe.
- Chan.. Mondanom kell valamit.
- Előbb menjünk be.
- Kérlek, csak.. Hallgass végig.
- Minden oké?
- Nem. Semmi nem oké. Már nem bírom..
- Miről beszélsz?
- Szeretlek Chan.- ajkaim elváltak egymástól de egy hangot sem hagytak el.- Amint beléptél az életembe minden megváltozott és tudom, hogy te is így érzel.
- Harry, én..- teljesen leblokkoltam így megszólalni is alig tudtam. Felkeltem és mentem volna be, de az ajtóban Zayn állt. Tekintetem ide-oda cikázott a két fiú között. Zayn arcából ítélve mindent hallott. Egyikünk sem szólt egy szót sem.
- Chan..- mielőtt Harry folytathatta volna bementem Zayn mellett. Átvágtam a tömegen és a mosdóba siettem. Egyedül akartam lenni. A mosdókagylón támaszkodtam mindkét kezemmel és lehajtottam fejemet. Két lehetőség van.. Harry vagy azért mondott ilyeneket mert részeg, vagy mert részeg és az igazat mondja. Hamarosan néhány sós cseppet éreztem arcomon. Igazából nem tudom miért kezdtem el sírni ahogy azt sem, hogy mit kéne most tennem. Sose voltam még ilyen helyzetben. Mi van ha igazak voltak Harry szavai? Ha mindig ezt akarta nekem elmondani? Ha ez így van akkor már tudom, hogy miért nem akarták, hogy tudjak róla. Pontosan ezért.. Megtöröltem a szememet és mély levegőt vettem. Nem eshetek szét. Holnap mindenki józan lesz és minden tisztázva lesz. Nem akarom elcseszni a barátságomat a fürtössel, ő egy nagyon fontos személy az életemben, de.. Az ajtó felé kaptam a fejemet, ugyanis kinyílt. Liam jött oda hozzám és magához húzott. Nem kérdezett és nem is mondott semmit. Mindig tudja mi a legjobb. Visszavezetett a táskámért és már mentünk is a kocsiba. Az út csöndesen telt, senki sem szólt egy szót sem. Fejemet Liam vállán pihentettem, de nem néztem senkire. Niall néha megszorította a kezemet, ezzel pici erőt adva, hogy ne omoljak össze. Hálás voltam nekik, nagyon is. Amikor kiszálltam kaptam egy ölelést Liamtől majd bementem. Lerúgtam a cipőimet és egyből az emeletre mentem. A zuhany alatt a hideg cseppek irritálták bőrömet, de nem érdekelt ugyanis muszáj volt magamhoz térnem. Miután végeztem bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót. Esélyem sem volt a történteken agyalni, az álom pillanatokon belül elragadott.

A telefonom idegesítő csengése ébresztett fel és hangja az egész szobát bejárta. Mire megtaláltam a sötétben tapogatózva már elhallgatott. Sóhajtottam és visszahívtam a számot, de most ő nem vette fel. Ledobtam magam mellé a készüléket és visszafeküdtem.
- Chan, felkeltettelek?
- Ez milyen hülye kérdés? Úgy is tudod a választ.- elnevette magát a vonal másik végén.
- Igaz, éjjel három van.
- Gratulálok zsenikém.
- Zayn veled van?
- Nincs, miért lenne? Veletek ment haza.
- Hát, itthon sincs.
- Lou, biztos ott van. Hova menne ilyenkor?
- Hát ez az, hogy mi se tudjuk.
- Tudom mit szeretnél.- sóhajtottam.- Ha van valami szólok.
- Én is, és ne haragudj.
- Mert szóltál, vagy mert ezért felkeltettél? Ne legyél hülye.- elnevettük magunkat és letettük. Felvettem egy farmert egy vastag pulcsival és lementem. Gyorsan belebújtam a cipőmbe és kiléptem a hideg éjszakába. Első ötletként a parkba mentem, mivel Zayn amikor legutóbb ilyet csinált ott volt. Vagy az emlék hatására, vagy mert elég hideg volt, de a borzongás végigjárta az egész testemet. Végignéztem a parkot, kétszer is, de nem volt ott. Louis nem hívott, így gondolom ők sem találták meg. Próbáltam hívni, de nem vette fel, ezért egy csomó üzenetet hagytam neki. Mindenhol megnéztem ahol tudtam, de semmi, minden hiába. A kávézónál is voltam, bár oda nem igazán tudom miért mentem. Gyerünk Channel gondolkodj, gondolkodj.. Hirtelen jött ötletként elmentem a folyóhoz, de nem a partra. Van ott egy kis étterem, terasszal ahova ki lehet ülni. Ez az utolsó ötletem és esélyem is talán. Ha Zayn nem lesz ott nem tudom hol kéne még keresnem. 
Ahogy odaértem megpillantottam. Gyorsan küldtem Lounak egy üzit, majd zsebre vágtam a telefont és odamentem hozzá. Mögé léptem és vállára tettem kezemet, amitől felém kapta fejét. Megkerültem a padot és leültem mellé. Nem volt egyedül, piás üvegek sorakoztak az asztalon. Megöleltem, mire arcát nyakamba fúrta.
- Én szeretlek Chan.
- Tudom.
- És..
- Shh.- magamhoz húztam.
- Nem akarlak elveszíteni.- arcát kezeim közé fogtam, ezzel elérve, hogy rám nézzen.
- Nem fogsz, hallod?- ujjammal arcát simogattam. Behunyta szemét, majd lágy csókot hagyott tenyeremben.- Nem fogsz elveszíteni.- suttogtam, ő pedig átölelt. Teste melegétől kirázott a hideg, de nem szakítottam meg az ölelést. Felálltam, majd kézen fogtam és elvezettem az asztaltól. Louis már várt ránk a kocsival. Segített Zaynnek beszállni hátra, aki az úton elaludt. Én előre ültem, így tudtunk rendesen beszélni. Elmondta mi volt miután hazaértek és Zayn milyen állapotban volt. 
Felvittük az emeletre és az ágyra fektettük. Ott maradtam éjszakára, de a nappaliban, a kanapén aludtam. Én akartam így és Louis adott valamit amiben tudok aludni.

- Chan?- amint meghallottam a nevemet feltartottam a kezemet, ezzel jelezve, hogy a kanapén vagyok. Bár úgy is észrevették volna, de mindegy. Felültem törökülésbe és körbenéztem, Niall és Louis voltak. Nem sokat aludtam az éjjel, még sem éreztem magam olyan fáradtnak. Niall leült mellém és egy öleléssel üdvözölt, csak úgy mint Louis, de ő az egyik fotelban nyúlt el. A kis szőke barátom az ölembe tett egy párnát, majd rá a fejét és lefeküdt, lábait lelógatta a karfánál. A hajával játszadoztam, amitől néha aranyos nevetés hagyta el száját. Louisra pillantottam aki rajtunk mosolygott miközben azt játszottuk, hogy a kis szőke barátom meg-e tudja harapni az ujjamat. Igazi felnőttek módjára viselkedtünk, de ez van. Mivel ő nyert kapott egy puszit a homlokára, de én is kértem tőle. Jól elvoltunk, olyan nyugis volt velük lenni. Lou néha beszállt a beszélgetéseinkbe, vagy velünk nevetett, de őt többnyire lekötötte a tv. A többiek még aludtak, aminek most kivételesen örültem, bár Liam csatlakozhatott volna még hozzánk. Épp Niall szőke haját borzolgattam amikor a lépcső megnyikordult és Zayn jött le hozzánk. Megtorpant amikor észrevette, hogy én is ott vagyok. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd leült a másik fotelba. Lou mindent elmondott neki. Néha én is közbe szóltam, de sokat nem tettem hozzá. Nem sokkal később Harry jött oda hozzánk szemét dörzsölgetve.
- Mi volt tegnap? A koncert még meg van, de utána semmi.
- Szerelmet vallottál Channek.- a fürtös szemei kikerekedtek.
- Zayn, nem lehetne ezt akkor, amikor Chan nincs itt?- Louis szólt közbe.
- Nem mert akkor engem megint nem avatnátok be.- minden szem rám szegeződött.- Tudnánk beszélni négy szem közt?- Harry bólintott és mutatta, hogy menjünk fel. Lassan felemeltem Niall fejét a párnával és a kanapéra tettem, majd felmentem Harryvel. Becsukta mögöttünk az ajtót.
- Mit mondtam?
- Hogy nem bírod tovább és el kell mondanod. Aztán azt mondtad szeretsz és, hogy minden megváltozott mióta beléptem az életedbe és tudod, hogy én is így érzek.
- Basszus.- a fejét vakargatta én pedig vártam, hogy mondjon valamit. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni, de nem tudom mit mondhattam volna. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
- Nem tudom, hogy hallani akarom-e az igazat, mert.. Nem akarom tönkretenni a barátságunkat. Az egyik legjobb barátom vagy és szükségem van rád, jobban mint azt gondolnád. Nem akarom ezt elcseszni.- hozzám lépett és magához húzott.
- Sajnálom.- megráztam a fejem majd kimentem a szobából. A többiek a nappaliban nem mondtak és nem kérdeztek semmit sem, aminek örültem. Jobb ha hagyjuk ezt a témát, vagy nem.. Nem tudom. Semmit sem tudok és ez nagyon idegesít. Elköszöntem tőlük majd elmentem Dannyhez, ő az aki mindig tudja mitévő legyek. Egy öleléssel üdvözöltük egymást majd leültünk a kanapéra. Elmondtam neki a történteket, ő pedig a véleményét erről. Dan is csak azt tudta mondani, hogy én érzem mi van.. Hogy mit érzek mások iránt. Persze miért is ne, feltette a kérdést.. Hogy szeretem-e Harryt.. Nem válaszoltam, ugyanis nem tudom mi érzek iránta..
Ott aludtam Dannynél, nem volt kedvem hazamenni, bár nem mondanám, hogy aludtam. Egész éjjel a falat bámultam és gondolkodtam ezen az egészen. Dan hajnalban elment dolgozni, nekem pedig akkor sikerült elaludnom, de alig pár órát tudtam csak aludni.
Bezártam magam mögött az ajtót és elmentem haza, ugyanis ma dolgoznom kell. Lezuhanyoztam és felöltöztem, kivételesen nem törődtem a sminkemmel. A hajamat csak felkötöttem és ennyi.

Viszonylag hamar letelt a munkaidőm, aminek nagyon örültem. Amint hazaértem állhattam neki a házimnak, ugyanis be kell adnom holnap két házi dogát is. Az ágyamon ültem és körülöttem könyvek hevertek a gépemmel együtt. Ki vagyok ettől és úgy érzem hamarosan felrobbanok. Egy idő után feladtam és inkább kivittem Bobot az utcára. Neki is, és nekem is kellett a friss levegő. Volt időm tisztán gondolkodni, még sem jutottam előrébb. Otthon elmentem lezuhanyozni és miután végeztem küldtem Shane-nek egy üzit, hogy holnap nem tudom vinni a beadandókat, mert lebetegedtem és mondja a tanárnak, hogy viszem amint jobban leszek. Nem szeretek hazudni, de most tényleg nincs semmi kedvem ehhez és a koncentrálás se igazán megy. Fogtam egy vastag plédet és kiültem az erkélyre.

- Channel..
- Hmm?- túl fáradt voltam hozzá, hogy kinyissam a szememet. Szörnyen fáztam, de valahogy még sem igazán érdekelt. Halk sóhajt hallottam majd valaki felemelt és egy meleg helységbe vitt majd lerakott az ágyra. A szememet először bántotta a fény amikor kinyitottam, de hamar hozzászoktam.- Liam mit keresel itt?- a szememet dörzsöltem és a mellettem álló fiúra néztem. Válasz helyett kiment a szobából. Én nem úgy értettem, hogy menjen el. Utána mentem volna, de lábaim nem engedelmeskedtek. Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó és megkönnyebbültem amikor Liam lépett be rajta. A kezembe adott egy bögre gőzölgő teát. Halkan megköszöntem és felmelegítettem vele ujjaimat.
- A kérdés az, hogy te mit kerestél odakint.
- Csillagokat. De úgy látszik bealudtam.- belekortyoltam a teába aminek kellemes citromos íze volt.
- Meg is fagyhattál volna.
- Nem tudtam, hogy elalszok.- elmosolyodott.- Bocsi a kupiért, csak tanultam.- letettem a teát, összeszedtem az ágyamról a könyveket és átvittem az íróasztalomra a laptoppal együtt.
- Végeztél?
- Majdnem. Inkább beteget jelentettem holnapra.- elnevette magát és a fejét rázta.
- Én se tudnék a helyedben a tanulásra koncentrálni.- az ajkamat harapdáltam. Szóval ezért van itt, mondjuk miért is lepődök meg ezen? Liam elég sokáig maradt, ugyanis vele is megbeszéltünk néhány dolgot. Jó volt vele is beszélgetni és kiadni magamból megint mindent.