Prológus

Channel vagyok, Channel Smith. Itt élek Londonban, imádom, eddig Magyarországon éltem a családommal. Anyukám magyar származású, apukám pedig angol, Angliában születtem, de Magyarországon nőttem fel. 2 hete költöztem ide, kellett a változás. Sok minden történt ott amiért úgy döntöttem elhagyom az országot és Angliába költözök. 17 éves vagyok és van egy saját házam 30 percre a belvárostól. Nem vagyok teljesen egyedül, itt él a legjobb barátom, Danny akivel 10 éve ismerjük. Mindig mellettem áll, vigyáz rám és neki bármit elmondhatok, olyan mintha a testvérem lenne, ugyanis egyke vagyok, ahogy ő is, szóval tényleg mint két testvér. Nehéz döntéseket kellett meghoznom, ahhoz, hogy ide költözhessek, ott kellett hagynom mindent, a családomat, a barátaimat.. Abba kellett hagynom a kosarazást is, ami eddig az életet jelentette számomra. Sok barátom volt, de csak 2 legjobb, illetve Dannyvel 3. Alexa és Rebeka, elválaszthatatlanok voltunk, de naponta beszélünk még most is. Londonban is szereztem 1-2 barátot, persze ők nem kárpótolhatják őket, de jól kijövünk egymással és sokat lógunk együtt. A szüleim megengedték hogy Bobo velem jöjjön, ő az én mindenem, egy kölyök kutyus, nélküle biztos nem bírnám ki. Röviden jó itt Londonban, sőt imádok itt lenni, bár a nyár nem olyan meleg mint Mo.-n, mégis szeretek itt élni.

Úgy délután 6 óra lehet, teljesen elvesztettem az idő érzékemet a kávézóban. Mikor kiléptem az utcára kellemes fuvallat futotta át az arcomat. - Imádom.- gondoltam és elmosolyodtam, majd indultam is haza, amikor valaki belém rohant és valószínűleg rám önthette a kávémat, ugyanis furcsán meleg és nedves lett a pólóm.
- Hát ez szuper!- fakadtam ki, amikor láttam, hogy a pólóm úszik a kávéban.- Nézd meg mit csináltál! Oda a kávém, és a felsőmről ne is beszéljünk.- le sem tagadhattam volna idegességemet. Persze tudom itt jobban kell figyelni merre és hova, de akkor is nem lehetne picit jobban figyelni? Nem néztem az illetőre, mert nem érdekelt ki volt, csak haza szerettem volna jutni minél előbb, ugyanis röhejesen nézhettem ki.
- Bocsánat!- felelte megilletődve.
- Sokra megyek vele.- az érzéseim nem csillapodtak, sőt... Amikor felnéztem rá el sem akartam hinni és csak csöndben pislogtam. Észre vehette ő is, hogy felismertem, az arca elváltozott, de nem tudom mit is gondolhatott pontosan, bár a napszemüvegét visszavette és idegesen nézett körbe.
- Kérlek ne sikíts.- gondolom éppen a tinilányok elől "menekült" amikor belém ütközött. Zayn Malik volt az. Aki nem ismerné elárulom hogy egy One Direction nevű banda tagja, az xFactor nevű műsorban lettek felfedezve és több mint 20millió sikítozó tinilány rajong értük. Engem kivéve. Már a műsorban sem tartoztak a kedvenceim közé, amolyan tipikus tinibandának vélem őket.
- Nem terveztem, ne izgulj. Sőt ha arrébb állnál, indulnék haza, tudod nem túl kényelmes a pólóm.- kicsit bunkóbbra sikerült a válaszom mint ahogy terveztem, ő sem ehhez a bánásmódhoz szokhatott, ez látszott az arcán. Épp válaszra nyitotta a száját, amikor én közbe vágtam.
- Nagyon is jól tudom ki vagy, Zayn Malik, és ha megbocsájtasz most elmennék.- vágtam a fejéhez, persze az arca meglepettséget tükrözött.
- Haza viszlek ha akarod, és kifizethetem a kávédat és pólódat, amiért tönkretettem őket.- szabadkozott.
- Chh..- horkantam fel és faképnél hagytam olyan gyorsan amennyire csak lehetett. Tényleg szerettem volna már otthon lenni, nem így terveztem ezt a délutánt. 30 perces séta után végre a hazaértem, Bobo már ott várt az ajtóban és mikor beléptem nagyon örült, majd befutott a nappaliban ahol Danny a tv előtt ült és valami gagyi filmet nézett. Amint megpillantott kitört belőle a nevetés. Ez hiányzott.. Nem törődve vele, felmentem az emeletre, lezuhanyoztam és átöltöztem. Amikor visszamentem hozzá már nem nevetett csak mosolygott. Leültem mellé.
- Mi történt veled, Chan?- kérdezte komolyabban, de kitört belőle a nevetés, végül csak mosolygott. Imádtam amikor így mosolyog, ugyanis piszok jól néz ki.
- Semmi.
- Ne már Chaan, kérlek, megígérem hogy nem nevetek.-kiskutya szemekkel nézett rám. Nem bírtam neki ellenállni.
- Zayn Malik történt.- adtam meg magam.- Nekem jött és a kávé rajtam kötött ki..- Dannyből kitört a nevetés, amit én csak egy szemforgatásra méltattam.- Azt mondtad nem nevetsz.- mire ő hangosabban nevetett, nem bírtam ki és már együtt nevettünk. Már csak azért is volt számára vicces, mivel tudta mennyire nem szeretem őket. Több szó nem esett közöttünk, csak néztük a tv-t, bár nem igazán érdekelt, de szerettem vele lenni. Éjfél körül elmentem fel a szobámba, Dannek pedig megágyaztam a vendégszobába. Reménykedtem benne hogy skype-on találom valamelyik barátnőmet és így is volt. Beka és Lex féltékenyek lettek rám amikor elmeséltem nekik az egész szitut, alig bírtam hallgatni őket, kibírhatatlanok, de én csak nevettem. Elég sokáig beszéltünk.. Nem is tudom mikor nyomhatott el az álom, csak azt tudom, hogy minél előbb el akartam felejteni ezt az egészet.