Egyik reggel a telefonom csörgésére keltem, a kijelzőn Zayn neve volt.
- Szia Zayn.- köszöntem a telefonba nagy vidáman.
- Majdnem.. Harry vagyok, Zayn még alszik.- hallottam a hangjában, hogy mosolyog. Nem értettem ezt az egész szituációt, ugyanakkor valahogy nem lepett meg a dolog.
- Én is aludnék ha hagynál. Különben is, minek van nálad az ő telefonja és mit akarsz?- érdeklődtem nála, de igazából minél előbb túl akartam lenni rajta, hogy visszafeküdhessek.
- Szóval te vagy az új csaja?
- Mi van? Nem.- a kelleténél kicsit hamarabb vágtam rá a választ.- Nem vagyok a barátnője, csak barátok vagyunk.- próbáltam helyre hozni az egészet, de tudtam, hogy nem fog menni.
- Ahham. És hogy hívják az új barátját?- az utolsó szót eléggé megnyomta. Tudtam, hogy nem hiszi el.
- Te nem szoktad megnézni kit hívsz fel?- ez betalált. Hosszú csönd következett amit ő szakított meg.
- Channel Smith. Hmm.- csak hümmögött.
- Igen, Harry Styles?
- Semmi.- nevetett.- Mit csináltatok tegnap este, hogy mind a ketten még alszotok? Illetve te csak aludnál ha hagynálak.- jól ki lehetett venni a hangjából hogy a végén elmosolyodott.
- Semmit.- csak nevetett.- Te nem vagy normális.- nevettem bele a telefonba.
- Lehet.- alig bírt megszólalni. Ez kész.. Most meg min röhög? És még rám mondják, hogy hülye vagyok. Ő meg a semmin nevet.
- Figyelj Harry, folytatnám ezt az érdekes beszélgetést, de álmos vagyok.- újra kitört belőle a nevetés.- Megint min nevetsz?
- Tudod mennyi az idő? Dél van.- csodálom, hogy még levegőt kap a röhögéstől.- Na de most tényleg, mit csináltatok?
- Semmit. Vagy ha mégis valamit az csak ránk tartozik, de mivel semmit ezért nincs miről beszélni. Ha meg ennyire érdekel kérdezd őt, és most lerakom. Szia Harryyy.-köszöntem el nevetve.
- Úgy is kiderítem.. Majd meglátod.- nevetett, majd komolyabbra váltott.- Örülök, hogy beszéltünk Channel.- persze a nevem különleges hangsúlyt kapott. Leraktam. Tegnap Zaynel elmentünk várost nézni, és sokáig maradtunk. Nagyon élveztem. Tiszta bolond volt. Elvitt egy csomó helyre, amit imádtam.
Mivel ettől az értelmes beszélgetéstől kiment belőlem a fáradtság inkább kitakarítottam az egész házat. Miután végeztem játszottam a kutyámmal, régen voltam vele és jó látni ha ilyen boldog. Úgy döntöttem elmegyek Dannyhez. Délután 3 volt, ha ma melózott, akkor is otthon van. Már nagyon hiányzik..
- Szia Dan.- alig volt hangom, mire ő magához húzott és megölelt. Mindenem bizsergett. Annyira örültem neki, hogy az leírhatatlan, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Sajnálom.- mondtam a pulcsijába.
- Gyere be.- megragadta a kezemet és a kanapéhoz vezetett, leültünk és egymás arcát fürkésztük. A csöndet végül én törtem meg.
- Sajnálom. Mindent amit mondtam.. Igazad volt. Én csak..-mire befejeztem volna a mondatot, félbe szakított.
- Én sajnálom. Nem kellett volna kiabálnom veled, nem tudom mi ütött belém. Nem akartam kiabálni veled, se megbántani, te vagy nekem a legfontosabb.- láttam rajta, hogy komolyan gondolja. A szemeimet elöntötték a könnyek.- Azért nem mondtam semmit, mert szerettem volna meglepetést okozni. Aznap a 18. szülinapodat terveztem. Tökéletesre szerettem volna mindent csinálni és meglepetést szerettem volna okozni.- hirtelen mozdulattal megöleltem. Hülyén éreztem magam, de mégis jól estek a szavai. Miért kellett túlreagálnom? Jesszus.
- Sajnálom és nagyon szeretlek.- suttogtam, de nem akartam elengedni. Ahj, miért vagyok ennyire érzékeny? Nem hiszem el.
- Én is Chan, én is.- mikor felnéztem rá mosolygott. Letörölte a könnyeimet és egy puszit nyomott a homlokomra. Annyira jó érzés megint vele lenni.
- Szóval, mit csináltál a napokban?- vigyorgott rám. Ismer már és én is ezt a vigyort. Tud valamit.
- Ki vele. Mit tudsz?- kérdőn néztem rá.
- Jártok? Ugye megmondtam. Nem is volt akkora hülyeség az az egy esélyes dolog. Pedig azt hittem nem fog beválni.- úgy vigyorgott, mint aki megnyerte volna az 5-ös lottót én pedig nem bírtam megszólalni. Összezavarodtam.
- Ki? Mi? Miről beszélsz?- tényleg nem értettem mi van.
- Hát Zayn.- bökte ki és már fulladozott a nevetéstől.
- Ezt honnan veszed? Mi nem járunk.- kicsit ki akadtam. Reggel Harry, most meg ő. Mi folyik itt? Egyáltalán honnan veszi hogy Zayn meg én..? Oké, ez zavaros.
- Ühhüm.- csak hümmögött mire én szúrósan néztem rá.
- Már te is kezded? Egyáltalán honnan veszed?- kíváncsiskodtam, mire belőle megint kitört a nevetés. Nem tudtam hova tenni.
- Ismerem őket.- az arcom láttán még jobban nevetett. Kellett neki pár perc.. Vagy 10, mire lenyugodott. Elmesélt mindent. Hogy honnan ismeri őket, hogy már pár éve jó barátok és, hogy csak azért nem mondta el mert tudta, hogy nem bírom őket. Nekem tátva maradt a szám. Erre álmomban sem gondoltam volna.
- Szóval?- váltottam témát.- Mit tervezel a szülinapomra?- vigyorogtam rá. Próbáltam feldolgozni az elhangzottakat, bár nem tagadom, hogy eléggé meglepett. Sose mesélt a srácokról.
- Az titok, majd egy hét múlva megtudod.- elégedett mosoly ült az arcára, tudta, hogy ő nyert.
- És Lucas?- megint a szemöldökét húzogatta. Megőrjít ezzel.
- Mi van vele?- értetlenül néztem rá.
- Akkor vele jársz?- megint csak vigyorogni tudott.
- Jesszus, te rosszabb vagy a csajoknál.- fintorogtam.- Nem, nem járunk. Csak sokat beszélünk, de semmi.- megint csak hümmögni tudott, vállba bokszoltam, mire ő elnevette magát. Lucas egy kosaras haver. Igazából, elég helyes, de tényleg csak egy barát. Együtt szoktunk játszani a pályán. Nagyon aranyos és jófej srác, van hogy éjjel kettőig beszélünk. Nemtudom, vele jól el tudok lenni, de CSAK egy BARÁT. Többször úgy tűnhet a többieknek kint, hogy van köztünk valami de igazából nincs. Persze sokat lógunk együtt, de ez még nem jelent semmit.
- Mit szólna egy olyan személyhez akit nem is ismer?- értetlenül néztem rá. Mi köze van Lucashoz Zaynek?
- Nem beszéltél róla?- csodálkozott csak.
- Mégis miről? Nincs közöttünk semmi.- mivel láttam Danny értetlen arcát kiegészítettem.- Egyikőjükkel sem járok. Szóval nem értelek. Különben meg az én magánéletem. Egyébként is.. Zaynnek mi köze Lucashoz? Soha nem találkoztak egymással, úgyhogy nem értelek Dan.
- Jó oké, tudom. Csak szóltam. Nem akarom, hogy megbántsd Zaynt. Elvégre kell neked most a barát. Ha már én nem tudok majd veled annyit lenni.- kérdőn néztem rá.- Túl sok melóm van mostanában, de nem akarlak elhanyagolni téged. Viszont jó, hogy jóban vagy Zaynnel így ő kárpótol.- mosolygott rám én pedig próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Téged senki sem tud kárpótolni.- elmosolyodtam.
- És mit szeretnél ma csinálni?- próbálta elterelni a figyelmemet az előbbiekről.
- Mmmmm. Fagyit enni.- felcsillantak a szemeim, mire ő beleegyezés képen kézen fogott és kisétáltunk az ajtón. A kedvenc fagyisomhoz mentünk, szinte törzsvásárlónak számítottunk. Legalább is én.. Imádom a fagyit. Télen, nyáron.. Nekem sosem elég belőle. Mind a ketten a szokásost kértük, ő citromosat, én csokis meggyeset, csoki darabkákkal. Elsétáltunk a parkba és leültünk a helyünkre. Beszélgettünk az elmúlt napokról és mindenről ami eszünkbe jutott. Sokat nevettünk. Még meg is kergetett amiért a fagyiját az arcába nyomtam. Az emberek megint idiótának néztek, de nem foglalkoztunk velük. Elmeséltem neki mindent, ami tegnap történt. Egyfolytában Zaynről kérdezett. Hogy mit szoktunk csinálni meg ilyenek. Illetve érdekelte az a nap is amikor először beszéltünk rendesen. Mint valami kihallgatáson. Persze, miért is ne, kinevetett. Elmesélte, hogy mostanában lefoglalja a meló /egy műhelyben dolgozik, ugyanis imádja az autókat/ és egy lány. Addig nem hagytam amíg ki nem bökte, hogy Meganről van szó. Igen, a kosaras csajról. Azt mondta ő is gyakran lejárt a pályára és összebarátkoztak a többi meg már ment magától. Azt mondja még nem járnak, de nem hiszem el. Úgy beszélt róla, hogy jó volt hallgatni. Olyan jó boldognak látni. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom, sms-t kaptam, Zayntől. Mikor megmondtam ki küldte a szemöldökét húzogatta, ezt csak szemforgatásra méltattam.
Szia Channel.
Jó lenne ha holnap átjönnél. Szeretnélek bemutatni egy-két embernek.:D Érted megyek 4-re.:)
Zayn. xo
Miután elolvastam, megmutattam Dannek, elvigyorodott. Nem tudom eldönteni, hogy az üzeneten vagy az arckifejezésemen, de szerintem az utóbbin.
- Nyugi, szeretni fognak.- megborzolta a hajamat és nevetett.
- Ha te mondod.- vigyorogtam. Kicsit paráztam.. Zaynnel már egy hete szinte minden nap találkoztam. Szeretek vele lógni. De a többiek? Jesszus. És ha ők nem olyanok, mint Zayn?
- Csak add önmagad.- nevetett.
- Azaz utáljam őket?- vigyorogtam rá.
- Te sosem változol.- csak nevetett.
- Oké, ezt bóknak veszem.- nyelvet öltöttem rá, mire ő fintorgott, annyira imádom.
- Nyugi már.. Szerintem imádni fognak.- elmosolyodtam és a vállára hajtottam a fejemet, mire ő átölelt.
- Csak, hogy tudd, nem adom fel és mindent tudni fogok a Zayn és Lucas ügyről.- úgy vigyorgott, mint aki már most győzött volna. Felnéztem rá, olyan arckifejezéssel, mint ahogy a hülyékre szoktak.
- Miért nem hiszed el nekem, hogy semmi sincs köztünk?-sóhajtottam.
Csak néztük ahogy lemegy a nap és a park sötétségbe borul. Nem volt hideg, így kellemes volt ott ülni. Nemtudom meddig ülhettünk, de jó érzés volt a közelében lenni.
- Nem alszol ma nálam?- kérdeztem kiskutya szemekkel, mire ő nagy vidáman bólogatott. Lassan elindultunk haza, ugyanis 9 körül járt az idő. Elég sokáig fent voltunk. Megnéztünk valamilyen filmet, ami Dan szerint király volt, viszont szerintem elég gagyi, de rá hagytam. Előreengedtem a zuhanyzásban, addig legalább fel tudtam nézni a netre.
Az én szobámba aludtunk. Ez nem para, mivel barátok vagyunk. Szorosan átölelt, én meg persze bújtam hozzá. Már nagyon hiányzott és mellette biztonságban éreztem magam. Ahogy ott feküdtünk azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése