2013. március 23., szombat

5. fejezet

Sziasztok.:) Hoztam egy új részt. Liam fanoktól előre bocsi, de a következő részben változnak a dolgok. Kicsit hosszabb lett mint a többi, de azért remélem tetszeni fog.:)




Másnap 10-kor keltem, amit csodáltam ugyanis ilyenkor legalább kettőig ágyban vagyok. Danny már elment, tegnap említette, hogy korán kell mennie dolgozni. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy rendeződtek a dolgaink és nekem van a világon a legjobb fiú barátom. Miután kikászálódtam az ágyból a konyha felé vettem az irányt. A pulton ott várt rám a reggelim, kávé és muffinok. Danny tudja mi a kedvencem és ma tényleg meglepett, mert nem számítottam rá. Reggeli közben leültem tv-t nézni, de mivel nem volt semmi úgy döntöttem felhívom a szüleimet. Már vagy 1 hete nem beszéltünk és ilyenkor már fent vannak. Még ha van időeltolódás is.. Anyut hívtam, mert nem tudtam, hogy apu dolgozik-e ma vagy nem. Pár csengés után felvette.
- Szia kicsim, nem hívtál. Minden oké?
- Szia anyu. Tudom, sajnálom de most minden összejött.-oopsz. Lehet ezt nem kellett volna.- Minden oké anyu.
- Biztos? Figyelj, bármikor hazajöhetsz.
- Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.. Nem lehet.- a hangom majdnem elcsuklott.
- Remélem a 3 barátodon kívül szereztél másokat is.-hallottam ahogy elmosolyodik. Tereli a témát, helyes.
- Csodálom, hogy még Lexék nem mondták. Tudod van az a banda... Akit nagyon nem szeretek.- nem tudtam, hogy megfogalmazni. Még is mit mondjak anyunak? Itt vagyok 3 hete és  egy tinibanda egyik tagjával lógok, ja és ma megismerem a többieket is.
- Az az 5 tagú fiúbanda, ugye? Mi van velük?- nevetett. Mindig kinevetett ha az 1D-ről volt szó, mert tudta mennyire nem szeretem őket. Vagyis nem szerettem..
- Az igazság az, hogy éppenséggel jóba lettem az egyik sráccal közülük, Zaynnel.- kissé paráztam. Csönd volt, majd anya elnevette magát.
- Nem csalódtam benned, Channel. Odamész egyedül Londonban és már is hírességekkel lógsz.
- Csak eggyel.- javítottam ki, de én sem bírtam nevetés nélkül. Elvégre ez tényleg hihetetlen, de mégis igaz.- Egészen délutánig. Zayn bemutat a többieknek.
- Én nem bánom, Kicsim. Csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra. Tudod mivel járnak az ilyenek és nem szeretném ha te lennél az, aki a végén megsérül.- a hangja komolyra váltott.
- Tudom anyu, de itt van Danny, ő majd vigyáz rám.
- Ebben teljesen biztos vagyok. 
Elmeséltem neki, hogy hogy ismertem meg Zaynt és hogy mi volt Dannyvel. Beszéltem neki Lucasról, Megan-ről és a kosárcsapatról. Elmondta, hogy jó lenne viszont látni a kutyámat, de ebbe semmiképp sem mentem volna bele, és persze engem is.
- Hiányzol Kicsim.
- Ti is nekem, anyu.
- Most le kell raknom. Azért hívhatsz gyakrabban ám. Mindenki puszil. Szeretlek és vigyázz magadra.
- Én is őket. Szeretlek.- leraktuk. 
Tényleg hiányzik a családom. Jó volt megint anyu hangját hallani. Örülnék ha már itt lennének. Ugyanis jönnek a szülinapomra és maradnak 4 napig. Tovább nem megy, mert a meló bezavart, de legalább láthatom majd őket.
Az idő mintha megállt volna. Mivel nem tudtam jobbat kitalálni elmentem hajat mosni, csináltam valami ebédet és leültem netezni. Felmentem twitterre, de semmi sem volt. Sehol. Miután megszáradt a hajam elvittem Bobot egy laza sétára. Semmi sem jutott eszembe úgyhogy inkább vele vagyok. Elmentünk a parkba és vissza haza, elég hosszúra sikeredett séta volt, mivel a kutyám megőrült és csak le-föl rohangált a parkban, persze nem hallgatva rám. Miután hazaértem már 3 volt. Zayn 4-re jön értem úgy hogy nekiálltam készülődni. Ahogy magamat ismerem, sose lehet tudni mikor tudok elkészülni rendesen, szóval jobb előbb elkezdeni. Csak álltam a szekrényem előtt és nem tudtam eldönteni mit is vegyek fel, nem akartam kiöltözni de túl sportosat sem akartam felvenni. Végül megszületett a döntés. Választottam egy hozzá illő cipőt és kész is. Megcsináltam a hajamat, feltettem egy kis sminket és indulásra készen álltam.
 3 óra 50 volt amikor teljesen készen lementem a nappaliba. Megetettem a kutyámat, pont indultam volna levágni magamat a kanapéra, de csöngettek.
- Biztos Zayn.- gondoltam. Úgy is volt megölelt és beszálltunk a kocsiba.
- Na?- kérdezte nagy vigyorral az arcán.
- Naaaaa.- csak nevettem.
- Nyugi, mondtam már, olyan hülyék mint te.
- Köszi, most már sokkal jobb.- elnevettem magam mire rám villantotta tökéletes mosolyát. Az út viszonylag csöndben telt, csak hallgattuk a rádiót. Bár nem is volt idő semmire, mert hamar megérkeztünk. 
- Wáó.- amikor kinéztem az ablakon egy hatalmas, csodálatos ház állt előttem.
- Tudom.- vigyorgott és kinyitotta előttem az ajtót. Amikor beléptem a házba úrrá lett rajtam a csodálkozás és az izgalom. El se akartam hinni. Ránéztem Zaynre aki elégedetten vigyorgott.
- Ne nézz így.- rávigyorogtam.
- Gyere előbb bemutatlak nekik utána megmutatom a házat.- a nappaliba vezetett ahol a többiek a kanapén ültek. Körbenéztem és elképedtem. Jó, mondjuk mit vártam.. De akkor is, elképesztő. Végig néztek az engem fürkésző arcokon és megakadt a szemem Niallen aki éppen evett valamit. Elnevettem magam. Mindenki csak mosolygott én Zaynre néztem mire belőle kitört a nevetés. Arcomat a mellkasába fúrtam és úgy nevettem, ő meg átölelt. Kellett egy perc mire befejeztem a nevetést, Zayn kérdőn nézett rám, mire vigyorogva megráztam a fejem. Jó kezdés Channel, gratulálok.. De nem én tehettem róla.
- Srácok, ő itt Channel.- Zayn még mindig nevetett és megpróbáltam összeszedni magam.
- Sziasztok.- csak mosolyogtam.
- Tényleg olyan vagy mint amilyennek Zayn leírt.- Louis jött oda hozzám.- Szia, Louis vagyok, de szólíts csak Lounak.- elmosolyodott és megölelt. Kérdőn néztem Zaynre, de ő csak mosolygott. "Olyan amilyennek leírt." Oooké.
- Olyan aki mindenen tud nevetni.- befejezte Louis helyett a mondatot.- Niall vagyok.- ő is megölelt.. Nagyon aranyos volt.
- És aki tényleg nagyon szép és csinos. Harry.- tőle is kaptam egy ölelést. Egy elég hosszú ölelést és egy gyönyörű mosolyt is. Wáó.
- Én pedig Liam.- Ő a kanapénál állt és csak intett egyet én pedig rámosolyogtam. 
- Gyere, tudni akarunk rólad mindent.- azzal Louis a kanapéhoz vezetett. Kicsit furán néztem Zaynre mire ő csak nevetett. Az egyik oldalamon Louis a másikon Zayn ült. Zayn mellett, Harry, Louis mellett pedig Niall. Liam a szembe levő fotelben foglalt helyet és engem fürkészett kifejezéstelen arccal.

A kérdések egymást követték.. Elmeséltem nekik mindent. Majdnem mindent.. Hogy miért költöztem ide, milyen volt Magyarországon, beszéltem a barátaimról és hogy mennyire oda vannak értük, és azt is megemlítettem, hogy kb. 1 hete vagyok megbékélve a One Direction és a srácok nevével. Érdekelte őket a múltam így beszéltem nekik a kosárról is. Nem hitték volna, hogy sportolok valamit. Aztán én jöttem. Azt kérdeztem amit csak akartam. Elmesélték az xFactor előtti életüket, hogy hogyan élték meg ezt az egészet és meséltek sok koncertről is de a legjobb az volt amikor Danny-ről beszéltek. Jó volt őket hallgatni.. Párszor feltűnt, hogy Liam szúrósan néz rám, Zayn is észrevehette, mert olyankor próbálta elterelni a figyelmemet. Körbe vezettek a házban, ami hatalmas és csodálatos, aztán tovább beszélgettünk és hülyéskedtünk. Annyit nevettem, hogy már fájt a hasam. Igaza volt, tényleg nagyon hülyék. Zayn kiment a konyhába hozni néhány üveg vizet. Persze Harry kihasználta a helyzetet és közelebb ült hozzám. Már már túl közel.
- Szóval? Mi van köztetek?- vigyorgott. Minden szem rám szegeződött. Kínos egy csöppet.
- Zayn csak egy barát.- nyújtottam ki a nyelvem, mire neki felcsillant a szeme és elégedett mosoly ült az arcára.
- Ugyan Harry, vedd már észre, hogy nála nincs esélyed.- Louis nevetett, mire Niallből is kitört a nevetés. Harry csak fintorgott és valami olyasmit motyogott, hogy "egyenlőre", de én sem bírtam nevetés nélkül. Liam azonban felhorkant. Pont amikor Zayn a szobába lépett.. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet, Harry figyelem elterelés gyanánt elkezdte mesélni az egyik koncertjüket. Éppen a beszámolója közepén tartott amikor Liamből kibukott ez az egész.
- Hogy tudtok benne megbízni?- felpattant a fotelből és minket nézett, mi meg őt. Ránéztem Zaynre, de az arckifejezéséből azt vettem le, hogy ő sem érti a dolgot.- Nem is ismeritek, úgy osztotok meg vele mindent. Azt mondta Zayn csak egy barát és, hogy utált minket. Mitől változott meg ilyen gyorsan a véleménye? Csak nem a hírnévre vágyik? Vagy arra, hogy minél előbb kiteregesse azokat amiket elmondtatok neki?- mindenki értetlenül nézett rá.
- Öhm.- kerestem a megfelelő szavakat, de nehezemre esett bármit is mondani, meglepődtem.- Nem vágyom semmilyen hírnévre és eszem ágában sem volt visszaélni a bizalmatokkal.- most már én voltam a figyelem középpontjában, mindenki engem nézett.
- Most még.
- Nem Liam. Nem ismersz, úgy ítélsz el..- a szavamba vágott.
- Akárcsak te tetted.- nyeltem egyet. Jogos, de helló én legalább meg akarom ismerni őket.
- Tudom. Csakhogy én próbálkozok, és különben is.. Nem tudnék olyat tenni ami árthat Zaynek. Ő a barátom, és nekem a barátaim a legfontosabbak. Figyelj én nem szeretnék semmi rosszat se neked, se a többieknek, de ha valami bajod van velem azt normálisan is meg tudnánk beszélni.- próbáltam nyugalmat erőltetni magamon. Igazából fogalmam sincs mit érzek, de nem kellemes.
- Az a bajom, hogy Zayn idehozott téged, úgy mint ha legalább 10 éve barátok lennétek.- Zaynre nézett aki nem tudott megszólalni.- Mindenki megoszt vele mindent, de miért? Ki ő? Ismeritek? Oké elmondott magáról egy-két dolgot, de ez még nem jelent semmit.- most a többieken jártatta szemeit akik ugyan csak meglepődtek.
- Azt hozok ide akarok, ahogy ti is. Channel a barátom és teljesen megbízok benne, másképp nem lenne most itt, és te mielőtt bármit is mondanál most velem jössz.- azzal megragadta Liam kezét és az emeletre mentek. Zayn visszanézett amolyan bocsánatkérő arccal, én csak megráztam a fejemet. Kínos csönd következett.. A feszültséget tapintani lehetett. Néhány szó leszűrődött, de nem lehetett kivenni mit is mondanak. Nem is bántam. Valahogy ő volt az akiből nem néztem volna ki. Mindig is úgy voltam vele, hogy ha már 1D, akkor Liam lehet a legnormálisabb. Majdnem. Éreztem magamon a srácok pillantásait, de én csak a padlót bámultam.
- Azt hiszem jobb lesz ha én most megyek.- azzal felkeltem a kanapéról, mire mindenki felállt.
- Nyugi, majd megbékél.- Niall megértően mosolygott.
- Kétlem.- csalódottan elmosolyodtam, valahogy nem így terveztem ezt a délutánt, de én megmondtam, hogy ez nem jó ötlet. És az volt? Persze, hogy nem.- Figyeljetek, sajnálom. Én nem akartam feszültséget közöttetek. Mondtam Zaynek, hogy ez nem jó ötlet, de azért örülök, hogy megismerhettelek titeket.- az a mosoly ami most ült az arcomon őszinte volt.
- Hihetetlen vagy.- Harry csodálkozott, mire az összes tekintet rá szegeződött.- Még te kérsz bocsánatot, ne már.- elvigyorodott. Erre nem tudtam válaszolni.
- Gyere, kikísérlek.- Nialltől és Harry-től kaptam egy-egy ölelést búcsú gyanánt. Louis az ajtóban azzal próbált nyugtatni, hogy úgy is jóba leszünk. Persze nem hittem neki, de azért kedves volt tőle.- Ne vigyünk haza? Mármint tudod merre kell menni?
- Megleszek, de azért köszönöm. Megtennél nekem valamit?- bólintott.- Megmondanád Zaynek hogy majd felhívom?
- Persze.- elmosolyodtam, mire ő megölelt. Hazafelé az agyam mindenen kattogott. Ez kész kudarc volt. Csak abban tudok reménykedni, hogy a srácok nem vesztek össze. Próbáltam Dannyt hívni, de nem vette fel. Még biztos dolgozik. 6 óra volt, hát persze ma tovább van. Szuper.


/ Zayn szemszöge/


Fogalmam sincs mi ütött Liambe, de nagyon mérges voltam rá. Csak álltunk és egymást néztük.
- Még is mi ütött beléd?- nem is próbáltam eltitkolni idegességemet.
- Hogy bízhatsz meg benne, Zayn? Nem látod, hogy csak kihasznál? Csak a hírnévre hajt.
- Ha a hírnévre hajtana, nem olyanokat kérdezett volna, mint amik elhangoztak. Ha a hírnévre hajtana már rég tele lenne az internet a képeinkkel, de ehelyett sehol sem látod azokat a képeket. Ő a barátom, és te elítéled úgy, hogy nem is ismered. Ismerős? Több mindenben hasonlítotok mint azt gondolnád. Szóba állt velem, és ma idejött. Tudod mennyire ráparázott erre a délutánra? És ő pont ettől tartott.- látván az arckifejezését, azt hiszem jó úton haladok.- Csak ismerkedni akart. Egyedül él Londonban, csak barátokat szeretne, és te meg sem adod neki ezt az esélyt.- Liam csak állt és engem nézett. Talán, TALÁN elgondolkozott azon amiket mondtam.- Te hogy éreznéd magad egy teljesen idegen helyen, egyedül? Én a helyedben adnék neki egy esélyt. Mindenki érdemel egyet. Ha benne nem bízol, bízz bennem, haver.- azzal magára hagytam. Bízom benne, hogy a szavaim nyomot ütöttek odabent és ad egy esélyt Channelnek.  Reméltem, hogy még ott találom a lányt de nem így történt. Látták az arcomon.
- Elment haza.- Harry arca csalódottságot tükrözött. De, Harryről beszélünk szóval töknyolc.
- Azt mondta nem akarja, hogy miatta vesszetek össze.- Niall folytatta.
- És azt üzeni, hogy majd hív.- Louis fejezte be végül.- Mi van Liamel? Sose láttam még ilyennek.
- Fogalmam sincs.- vállat vontam. Nem ezt akartam és nem is így terveztem. Liam, mintha nem is önmaga lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése