24. fejezet

- Chan.- a nevemet suttogta és böködött.- Chan.

- Niall aludni szeretnék.

- De megígérted, hogy csinálsz palacsintát.

- Nem ér rá később?

- Éhes vagyok, kérlek.

- Jól van, de halkabban, felkelted Zaynt.

- Imádlak.- kaptam egy puszit tőle majd lementünk a konyhába. Vicces volt. Niall össze lisztezett én meg lefröcsköltem vízzel. Több tészta volt rajtunk, mint a tálba.

- Ti mit csináltatok a konyhával?- Harry csodálkozó tekintetével találtuk szembe magunkat. Összenéztünk és nevettünk.

- Jó reggelt neked is.- odajött és egy puszit nyomott az arcomra, Niallel lepacsizott.

- Palacsintát csinálunk.- Niall próbált ügyeskedni. Hangos nevetésbe törtünk ki. A kis szőke barátom feldobta a tésztát, de az a földre esett. Harryvel dőltünk a nevetéstől.

- Jó reggelt.- Liam törölgette a szemét, de megtorpant.

- Nem sokára kész a reggeli.- Niall nevetett.

- Összetakarítunk, ígérem.- az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam nevetésemet. Végül normálisan megcsináltuk a palacsintákat és feltakarítottuk a csatatérré vált konyhát.

- Zayn?

- Még alszik.- Louis rántotta meg a vállát. Kerestem egy tálcát, rápakoltam néhány dolgot és felmentem. Zayn még aludt, de amint becsuktam az ajtót kinyitotta a szemét.

- Nem akartalak felkelteni, bocsi.- leültem az ágyra.- Csináltunk Niallel reggelit.- felült és elé tettem a tálcát.

- Ez kedves, köszönöm.

- Bármikor.- egy puszit nyomott a számra. Megreggeliztünk, kettesben majd felöltöztünk és lementünk a többiekhez.

- Nekem mennem kell, ma délutános vagyok.

- Na de Channel.

- Idióták.- vigyorogtam. Zayn kikísért.

- Biztos ne vigyelek el?

- Nem kell köszi, majd sétálok.

- Látlak még ma?

- Lehetséges.- elmosolyodtam, majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam.

- Szeretlek.

- Én is.- adtam még neki egy puszit a szájára majd elsétáltam.

Otthon lezuhanyoztam és átöltöztem. Felvettem egy kockás inget és egy rövidnadrágot. A hajamat begöndörítettem és kisminkeltem magam.

Megetettem a kutyámat, majd fogtam egy táskát és elindultam a kávézóba. Az emberek furcsán néztek rám. Nem érdekel, nem fogják elrontani a kedvemet. Shane már bent volt.

- Szia.- vigyorogtam.

- Szia Chan.

- Minden oké?

- Persze, miért?

- Nem tudom. Fura vagy.- az arcát fürkésztem. Sóhajtottam és elmentem az öltözőbe a kis kötényemért.- Mi van veled?

- Ezt én is kérdezhetném.

- Oké, bökd már ki.

- Csodálom, hogy bejöttél melózni.

- Miért ne jöttem volna be?

- Gondolom már nincs szükséged a pénzre.- hát persze.

- Gondolom láttad.

- Ahogy mindenki.

- És te azt hiszed csak a pénzért vagyok vele.- nem válaszolt.- Nem véletlenül nem mondtam semmit. Úristen Shane.- otthagytam.

Próbáltam kedves lenni az emberekkel, ugyan is voltak akik elküldtek szépséges helyekre. Amennyire tudtam nem foglalkoztam velük, se Shanenel. Egész nap kerültem. Alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm. 

- Ne haragudj.

- Azt hittem te más vagy. Nekem nem kell a pénze, se a hírnév. Szeretem, jobban mint bárki mást.

- Sajnálom, idióta voltam.- a fejemet ráztam. Igazából belül szarul esett, hogy a barátom nem hisz nekem. 7-ig voltam bent. Hazasétáltam és otthon beálltam a zuhany alá. Miután végeztem felmentem twitterre. Meg se néztem az üzeneteimet, egyből töröltem az összeset. Nem vagyok kíváncsi a "Channel ilyen meg olyan ribanc" előadásokra. Unottan csuktam le a gépemet, majd lementem a konyhába és kinyitottam az egyik szekrény ajtaját. Volt ott néhány üveg. Levettem a vodkát. Elégedetten ültem a kanapéra. Nem érdekelt semmi. Bekapcsoltam a hifit és meghúztam az üveget. Ahogy telt az idő és fogyott a pia a hangulatom nőtt. Minden egyes korty után. Felhangosítottam a zenét és üveggel a kezembe kezdtem táncolni.

Jól éreztem magam. Igaz, hogy a világ kezdett forogni de valahogy nem tudott érdekelni. A konyhába mentem, inkább majdhogynem estem. Levettem a szekrényből még egy üveget, abban whiskey volt. Ügyeltem rá, hogy visszafelé nehogy leejtsem. Nagyokat kortyoltam a piából. Kerestem valami pörgős zenét és ugráltam össze-vissza. Valaki csöngetett. Először úgy voltam vele, hogy nem nyitom ki, de le sem tagadhatnám, hogy nem vagyok itthon. Óvatosan az asztalra tettem az üveget, de csak miután ittam belőle még egy kortyot és elmentem ajtót nyitni. Percekig tartatott mire sikerült kinyitnom. Megtámaszkodtam a falba.

- Szia.- vigyorogtam.

- Mi van itt?

- Csak tv-zek.

- És akkor miért van pia szagod?- elgondolkodtam a kérdésén. Nem válaszoltam csak elindultam vissza. Az egyensúlyérzékem elhagyott, ha Harry nem kap el, a falnak esek. Fél kezével engem tartott a másikkal az ajtót csukta be.- Gratulálok.

- Köszönöm.- leültetett a kanapéra de abban a pillanatban felkeltem, megfogtam a whiskeys üveget és a tv mögé futottam. Ott belekortyoltam egy nagyot. Kikapcsolta a zenét.- Ne máár, kapcsold vissza.

- Persze.

- Harry komolyan beszélek.

- Részeg vagy.

- Te meg itt vagy csak nemtudom miért.

- Haza felé mentem, de ezt a zenét nem lehetett nem hallani.

- Oké, leellenőriztél. Iszol vagy mész.- meglengedtem az üveget, majd meghúztam és a hifihez szaladtam visszakapcsolni a zenét, de elkapta a karomat.

- Miért csinálod ezt?

- Te miért szoktad?

- Channel.

- Talált süllyedt. 

- Mi a baj?

- Csupán jól akartam érezni magamat.

- Tegnap pia nélkül is sikerült.

- Nem lóghatok mindig a nyakatokon.

- Te beteg vagy.

- Ez szörnyen fájt.- inni akartam de kivette a kezemből az üveget.- Harry, kérlek.- a fejét rázta. Karba tett kézzel ültem le.

- Jó kislány.

- Nem vagyok kicsi, nem kell, hogy vigyázz rám. Csak add vissza és csináljunk úgy mint ha ez meg sem történt volna.

- Aranyos vagy.

- Annyira, hogy visszakapom?

- Jó próbálkozás.- vigyorgott. A konyhába szaladtam, már amennyire ezt annak lehet nevezni. Harry követett és kíváncsian nézte mit csinálok. Kinyitottam a szekrényt és kivettem az utolsó üveget. Nem tudom mi van benne, csak azt hogy alkohol. Elindult felém, de elfutottam.

- Ne már Chan, nem foglak kergetni.

- Nem is kell.- elindultam, de nem kellett volna. Harry kapott el. Megint.. Majd a kanapéra ültetett.- Csak egy percet várj.

- Miért?

- Felhívom a barátodat.

- Ne ne ne, kérlek.

- Dehogynem, veled nem lehet bírni, tisztára fel vagy pörögve.

- Nem, Harry kérlek. Jó leszek.

- Oké, csak maradj már kérlek.- leült mellém, de én az emeletre siettem és bezártam a szobám ajtaját.

- Most mit csinálsz?

- Még nemtudooom.

- Feladom. Hívom a srácokat.

- Úgyse.

- Chan engedj már be.- nagy nehezen kinyitottam az ajtót.

- Hmm?- az ajtóba kapaszkodtam.

- Nagyon aranyos vagy.

- Mit szeretnél?

- Mindjárt itt lesznek a többiek.

- Nem hiszem el, hogy felhívtad őket.- lecsúsztam az ajtófélfán.

- Mit csinálsz?

- Ülök. Miért minek látszik?

- Te bolond vagy. Kíváncsi vagyok holnap is ilyen jól fogod-e magad érezni.- felkeltem.- Most hova mész?

- Le.- Harry megfogott és levitt.- Ne már, letudok menni egyedül is.

- Még ülni se tudsz, nemhogy lépcsőzni.

- Bunkó vagy.

- Holnap majd megköszönöd.- csak hümmögtem. Lerakott a kanapéra.- Látom kezdesz fáradni.- vigyorgott.

- Ha adsz inni pöröghetek is.

- Az kizárt. Louis jót fog nevetni rajtad.- Harry elment ajtót nyitni, felfutottam a lépcsőn és bezártam a szobám ajtaját.

- Chan, nyisd ki!

- Kihagyom.

- Ne már én még nem láttalak így.- Louis nevetett.

- Nem nevetünk.

- Most is nevetsz Liam.

- Hagyjátok már.- Niall sem bírta. Elindultam az ágy felé de elestem. Ebből csak a hangos koppanást érzékeltem és, hogy fáj a fejem.

- Channel kérlek.- Zayn hangjára felkeltem és ajtót nyitottam.

- Hali.- csak a fejemet dugtam ki.

- Meg merjük kérdezni mit csinálsz?

- Semmit, hála Harrynek.

- Mi volt az a huppanás?- a fejemre mutattam, Louisból kitört a nevetés.

- Jól vagy?- bólintottam és megkapaszkodtam az ajtóban.- Bejöttök?- leültek az ágyra.

- Miért csinálod ezt?

- Miért ne?- kidugtam a nyelvem és kirohantam. Jól sejtettem, hogy nem rakta el az üvegeket. Felkaptam egyet és meghúztam mielőtt bárki elvehette volna tőlem.

- Chan fejezd be.

- Ne, hagyjátok ez nagyon jó.

- Fogd be Lou!

- Én miért nem szórakozhatok?- a tv mögé siettem.

- Majd holnap eleget fogsz szórakozni.- közelítettek felém. Kihasználtam Niall figyelmetlenségét és elsiettem mellette, de valakibe beleütköztem. Rögtön megfogott, átdobott a vállán és felvitt.

- Louis tegyél le!

- Mindjárt leraklak csak ne ütögess.

- Zayn mond neki, hogy tegyen le.

- Mindjárt lerak.- le is rakott. Be a zuhanykabinba ahol folyt a víz. Próbáltam kimenni, de bezártak. Sértődötten ültem le és a fejemet a kabin falának döntöttem. Jól estek ahogy a hideg vízcseppek a bőrömhöz értek.

- Kimehetek?- kinyitották az ajtót én meg elzártam a vizet. Zayn egy törölközőt terített a hátamra.

- Köszönöm.

- Inkább mi köszönjük.- vállba bokszoltam Louist és átmentem a szobámba. Szó nélkül kimentek, hogy át tudjak öltözni. A vizes ruhákat az erkélyre vittem. Miután végeztem lementem hozzájuk, leültem Zayn mellé és hozzá bújtam. Egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemeimet és a hangok kezdtek megszűnni körülöttem.

***

Szörnyű, éles fájdalom hasított a fejembe. Felkeltem és lementem a konyhába valami gyógyszert keresni.

- Ti mit csináltok itt?- a fejemet fogtam.

- Neked is jó reggelt kedves Channel.

- Jó reggelt.

- Hogy érzed magad? Csak nem fáj valamid?

- Lou, fogd már be.- elnevették magukat. Kihúztam egy fiókot és kivettem a fájdalomcsillapítót. Töltöttem egy kis vizet és lenyeltem a gyógyszert. Zayn jött oda és mosolyogva megölelt.

- Élvezed mi?

- Egy picit.- a fülembe suttogta, majd kaptam tőle egy puszit.

- Mire emlékszel?

- Az még megvan, hogy Harry átjön. Utána csak az van, hogy ülök a víz alatt.- leültem.

- Csúcs voltál.

- Nem akarom hallani.- a pultra hajtottam a fejemet. Jól esett, hogy ilyen hideg.- Nem válaszoltatok a kérdésemre.

- Itt aludtunk.- Liam vigyorgott.

- Nem akarok negatív véleményeket a házról úgyhogy inkább rá se kérdezek. Szétrobban a fejem.

- Így jár az aki ennyit iszik.- Harry vigyorgott. 

- Ne is mond. Soha többet.- lehajtottam a fejemet.

- Dehogynem.- Zayn egy puszit adott a hajamba.

- Bocsánat a tegnapiért és egyben köszönöm.

- Aranyos vagy.- kérdőn néztem Niallre, de ő a fejét rázta.

- Nem gond ha én felmegyek aludni?

- Úgy is mennünk kell, pihenj csak.- kaptam egy puszit a számra. Elköszöntem a többiektől és felmentem. Az álom rögtön elnyomott.

Éreztem ahogy valaki figyel. Elmosolyodtam.

- Szia Danny.- kinyitottam a szemeimet.

- Honnan tudtad?

- Az az én titkom.- kaptam tőle egy puszit.

- Mit műveltél te lány? Hallottam mi volt.- vigyorgott.

- Csak ittam egy picit.

- Történt valami?- a fejemet ráztam.- Chan..

- Csak kellett. Jól esett, oké? Megint volt egy álmom, aztán az emberek úgy néznek rám mint egy bűnözőre.

- Ne foglalkozz velük, emlékszel?

- Tudom és próbálkozok de nem olyan egyszerű. Főleg ha a barátaid kételkednek benned.- lehalkítottam a hangomat.

- Kiről beszélsz?

- Shane. Azt mondta csak a pénzért és a hírnévért vagyok Zaynnel.

- Várj egy kicsit. Ki az a Shane?

- Munkatárs és jó barát, de a nap végén már hitt nekem, akkor először miért nem tudott?

- Ilyenek az emberek. Gyere elmegyünk kosarazni, csak ketten, mint régen.- mosoly ült a számra. Mindig tudja mi kell nekem. Gyorsan felöltöztem és indultunk is. Ment a szokásos hülyéskedés és alázás, nagyon jól éreztem magam.

- Itt alszol ma?- már a konyhában dobtunk össze valami vacsit.

- Persze.- egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam. Elmentünk lezuhanyozni, utána ettünk majd felmentünk a szobámba és beraktunk valami filmet. Ez hiányzott már. Danny hiányzott már. Hozzábújtam ő meg átölelt.

- Szeretlek Dan.- suttogtam.

- Én is Téged.- kaptam egy puszit.

***

- Nem!- hirtelen nyitva voltak a szemeim. Alig láttam valamit a könnyektől és levegőért kapkodtam.

- Chan..- Dan magához szorított.  Mindenem remegett.- Csak egy álom volt.

- Tudom.- belekapaszkodtam.

- Nyugodj meg.- a hátamat simogatta.

- Annyira félek.- csak suttogni tudtam.

- Ezek csak álmok, nem valódiak.

- Nem neked kell átélned szinte minden nap, hogy a szeretteid előtted fekszenek holtan és nem tudsz semmit sem tenni, ráadásul te vagy a hibás.- előtört belőlem minden.

- Sajnálom.- Dan szemei fájdalomtól csillogtak. Felkeltem.

- Mit csinálsz?

- Levegőzök egyet.

- Éjjel 3 van.- megrántottam a vállamat.- Megyek veled.

- Egyedül szeretnék lenni, aludj csak. Nem maradok sokáig.

- Jólvan.- aggódva nézett rám. Fogtam a telefonomat és elmentem. Egyenesen a szokott kis helyemre tartottam ahol mindig meg tudok nyugodni, a folyóhoz. Leültem a padra és felhúztam térdeimet. Annyi mindent kell átgondolnom és félek a döntésektől.

/ Dan szemszöge /

9 óra van, de Chan sehol. Éjjel 3-kor ment el és azóta semmi. Végigjártam a város egy részét, a helyeket ahol szeret lenni, de sehol sincs. Ráadásul a telefont sem veszi fel pedig vagy százszor hívtam már.

- Szia Dan, mizu?

- Chan nálatok van?

- Nincs, miért lenne?

- Fogalmam sincs. Volt egy álma, azt mondta elmegy levegőzni, de nem jött haza.

- Mikor ment el?

- Háromkor.

- Kerested már?

- Mindenhol. Zayn?

- Alszik, de inkább felkeltem.

- Lehet nem kéne, csak aggódna.

- Akkor viszont meg kéne találnunk minél előbb.

- Mindenhol néztem már.

- Elmegyünk mi is keresni. Hívunk ha van valami, de te is.

- Szólni fogok Lou.

- Ne aggódj, megtaláljuk.

- Tudom.- leraktuk. Hazamentem egy dzsekiért ugyanis elég hideg van ma. Voltam a kávézóban, Shane se látta még és ma nem is dolgozik. Szuper. Beszéltem Megannel is, ő sem tud semmit. A srácokkal megbeszéltük hogy találkozunk Chan háza előtt. 

- Én is próbáltam hívni, de ki van kapcsolva.- Zayn hangja aggodalommal volt tele.

- Megfogjuk találni.- Liam kezét a vállamra rakta. Eszembe jutott valami.

- Asszem tudom hol van.

- Hol?- egyszerre tették fel a kérdést. Nem válaszoltam hanem elindultam. Eddig hogy nem jutott eszembe az a hely? Egy kis játszótér. Chan első napján a hintákban beszélgettünk. Gyerekesnek tűnhet de ezek vagyunk mi. Ott volt ahogy gondoltam. A hintában.

- Chan?- hangomra felénk kapta a fejét.

- Én csak gondolkodok.

- 6 órán keresztül?- Louis mosolygott.

/ Chan szemszöge /

- Akár.- mosolyogtam.

- Aggódtunk érted.- Zayn karolt át. Érintésétől kirázott a hideg.- Ezt vedd fel.- Levette magáról és rám terítette dzsekijét.

- Köszönöm.- elmosolyodtam, Zayn illata volt. Elindultunk haza. Rosszul kéne éreznem magam a történtek után, de nem megy.

Leültünk a nappaliba. Felhúztam az egyik térdemet és átkaroltam.

- Nem akarsz nekünk mondani valamit?

- Nem.- Dan kérdőn nézett rám.- Illetve de. Sajnálom, hogy tönkreteszem az életeteket, többé nem fordul elő.

- Hogy mi?

- Te?

- Meghülyültél?

- Elmagyarázom. Feltűnik a drogos exem aki meghal. Most jönnek az álmok. Csak a terhetekre vagyok és egyfolytában az idióta bajaimmal kell foglalkoznotok, mint most is.

- Ez nem igaz, nem vagy a terhünkre.

- Átgondoltam mindent.

- Bármi is az nem vagyunk rá kíváncsiak. Szépen felmész, kialszod magad és utána beszélünk.

- Minek Danny, hogy újra lássalak titeket meghalni? Köszi nem.

- Megértjük, hogy feldúlt vagy de így nem jutsz előrébb.

- Mi itt vagyunk és segítünk bármikor.

- Pont ez az amit nem akarok. Ne értsetek félre jól esik meg minden de nektek azzal kéne foglalkozni amit szerettek, világhírű banda vagytok. A rajongóitokkal, a zenéléssel. Nem velem. 

- Nem érted, mi pont azt csináljuk.

- Azzal foglalkozunk amit szeretünk.

- Akit szeretünk.

- Azt hiszem még is csak alszok egyet.- az emeletre siettem. Az ajtóban befogtam a számat, hogy elfojtsam zokogásomat. Lent arról szólt a beszélgetés, hogy lehet elhalasszák a turnét mert aggódnak. Gratulálok Channel. Kiszedtem a fiókból a Joshal való képet és elnézegettem.

- Hagyj engem békén.- suttogtam és a földhöz vágtam. Az üveg apró szilánkokra tört. Ügyes, most ha el akarok menni valami szuper erő kell, hogy ne vágjam össze a lábamat. Az ajtóm kicsapódott.

- Meg ne mozdulj.- Zayn karjai közé vett és az ágyamra rakott.

- Meg se kérdezem.- nem tudtam leolvasni semmit Danny arcáról. Nem szóltam semmit. Kivettem a fiókból Josh levelét amit magammal hoztam és egy gyufa segítségével hamuvá égettem. Ugyan így tettem a képpel is. Niall összetakarította a szilánkokat.

- Köszi.- hálás pillantást vetettem a kis szőke barátom felé. Válaszképp rám ugrott.- Szállj le rólam.- vigyorogtam és csikizni kezdtem. Nevetve lemászott rólam, majd felhúzott és megölelt.- Bolond vagy.- vigyorogtam.

- Te meg idióta már boccs.

- Tudom Dan. Megint elcsesztem, ugye?

- Nem cseszted el, csak..

- Elcseszted.- elnevettem magam.

- Tudom, bocsánat.

- Még is mire jutottál a nagy gondolkodásodban?- elkomolyodtam.

- Hogy elmegyek Londonból.

- Ez most..?- aprót bólintottam.

- Fogalmam sincs mit mondjak.- Zayn kiment a szobából.

- Zayn várj!- amint kiléptem a szobámból a bejárati ajtó csapódott. Lerohantam a lépcsőn, majd ki a házból.- Zayn kérlek állj meg!- utána kiabáltam, de mint aki meg sem hallotta. Futni kezdtem felé, amikor utolértem megragadtam a karját.- Nem hallottad a végét.

- Talán jobb is.

- Kérlek. Hallgass végig.

- Miért? Nem akarom hallani mikor mész el.

- Én nem..

- Nem számít Chan.

- De..

- Lehet hogy tényleg nem jó ötlet ez az egész.

- Most.. Miről beszélsz?

- Talán nem kéne együtt lennünk.

- Zayn én..- a szemeim megteltek könnyekkel.

- Nem a te hibád.- egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Megsemmisülve álltam ott, tehetetlenül néztem, ahogy kisétál az életemből.