30. fejezet

- Jó napot.

- Ugyan, tegezz kérlek.- mosolyogva megölelt.

- Oké.- Anne tényleg olyan amilyennek Harry leírta. Nagyon kedves.

- Szia Chan.- újabb ölelést kaptam, de ezt most Gemmatól.

- Szia.- csak mosolyogni tudtam.

- Gemma, hagyd már.- kinyújtotta Harryre a nyelvét.

- Mi elmegyünk bevásárolni. Nyugodtan érezd otthon magad.

- Köszönöm.

- És te Harry, próbálj meg nem mindent összeenni ebéd előtt.

- Jól van anyu.- elmosolyodtam. Miután elmentek leültünk a nappaliba.

- Olyan kedvesek.

- Igen azok.- Harry mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra.- Hogy érzed magad?- megrántottam a vállamat.

- Ahogy tegnap.

- Sajnálom.- végigsimított a karomon.- Kérsz valamit?

- Csak egy pohár vizet.- eltűnt a konyhában. A tv-t bámultam. Na ne..

Ennyi lett volna ebben a kapcsolatban? Birtokunkba került néhány kép Zayn Malikról (1D) és barátnőjéről, Channel Smithről. Nem rég az emberek álompárnak szavazták meg őket. Úgy tűnik még sincs minden rendben a tökéletes pár között. A következő képek alig 1 nap alatt már bejárták az egész internetet. Zayn és Channel együtt érkeznek egy étteremhez. Úgy tűnik minden rendben van közöttük. A következőn Zayn telefonnal a kezében vonul félre. Channel egyedül ücsörög az asztaluknál. Egy másikon Zayn látható, nem éppen a barátnőjével van elfoglalva. És az utolsó képeken Channel szembesül a dolgokkal, majd sírva siet el. De előtte elcsattan egy pofon. Ne aggódjatok lányok, nem Zayn arcán csattan, hanem a másik lányén. Akiről senki sem tud semmit és az arca sem jól kivehető a képeken. Nem tudjuk mi van a háttérben, de azt igen, hogy ennek a kapcsolatnak annyi. Sok Directioner ujjongva ugrál, de még több szerintem felkeresné a bizonyos harmadik személyt. Tény, hogy Zayn és Channel tökéletes párt alkottak, de lehet hogy csak látszólag? És ez a kapcsolat halálra volt ítélve? Nem tudjuk, de ki fogjuk deríteni. Amit viszont biztos forrásból tudunk az az, hogy Harry Styles (1D) és Channel ma Holmes Chapelbe mentek.

- Nem kéne ilyeneket nézned.- megijedtem és a hang felé néztem. Harry az ajtófélfának dőlve állt kezében két pohárral.

- Tudom, de nem tudom nem megnézni.- a kezembe adta az egyik poharat.- Köszi.

- Tényleg megütötted a csajt?- aprót bólintottam.- Gratulálok.- vigyorgott.

- Ha Louis enged elmenni hozzá nem csak pofont kapott volna.

- Louis?

- Tegnap átjött hozzám.

- És Danny?

- Nem tudom. Semmit sem tudok senkiről. Nem beszéltem velük csak Louval. Ő meg azt mondta Zayn nem avatta be egyikőjüket sem a részletekbe.

- Ezek után engem biztos nem is fog.

- Sajnálom.

- Még is mit?

- Miattam vesztetek össze. Miattam van ez az egész.

- Ne okold magad, oké?- arcomat kezei közé fogta.- Ez nem a te hibád.- magához húzott és megölelt.

- Mondhatok valamit?

- Mond csak.

- Ott hagyom a gimit. Inkább magántanulóként fejezem be. Így nem tudnék visszamenni. Minden nap elviselni a fejét..

- Igen, ez nekem is eszembe jutott már.- sóhajtott.- De így legalább tudsz majd jönni velünk a turnén.

- Tessék?

- Jól hallottad.- vigyorgott.

- Harry, én..

- Nem. Ne is ellenkezz.

- Köszönöm. Azt hiszem.- elmosolyodtam. A telefonom kijelzőjén Zayn arca villogott. Nem tudtam mit tegyek csak bámultam. Harry gyengéden vette ki a kezemből.

- Figyelj, jobb ha most inkább hagyod, csak jobban ártasz neki.- hangja nyugodt volt.

- ...

- Zayn. Ne nézz hülyének.

- ...

- De akkor se..

- ...

- Tudom, de gondold magad az ő helyébe.

- ...

- Nem, csak.. Na jó, igen.

- ...

- Majd beszélünk.- visszaadta a telefont.- Ne nézz így rám, nem fogok róla beszélni neked.

- Én nem is..

- Ismerlek Chan.- a szemeim megteltek könnyekkel és a karomhoz nyúltam.- Mutasd.- levettem a dzsekimet. Karomat kezei közé fogta és óvatosan simított végig azokon a helyeken ahol Zayn szorításának nyomai voltak. Alig hallhatóan szisszentem fel.- Nagyon fáj?- a fejemet ráztam.

- Csak ha hozzáér valaki. Majd.. Eltüntetem egy kis sminkkel.- megrántottam a vállamat.

- Sajnálom. Ezt az egészet.

- Fogalmam sincs mit mondjak.

- Nem kell semmit sem mondanod.

- De egy valamit muszáj. Köszönöm.- elmosolyodott.

- Gyere megmutatom a házat.- körbevezetett és minden szobát megmutatott. Az övében többet időztünk. Körbenéztem egy kicsit. A vendégszobát, vagy ahogy ő mondta az én szobámat hagytuk utoljára. Ez Harryé mellett volt és a cuccaim már mind ott voltak.

- Hagylak kipakolni. Érezd magad otthon.

- Köszi.- az ágyra ültem és kinéztem az ablakon. Egy valami biztos. El kell felejtenem Zaynt. Vagyis. Meg kell próbálnom.

- Chan.- az arcomat simogatta.- Chan.

- Elaludtam?- kinyitottam a szememet. Mosolyogva bólintott.

- Látom sikerült kipakolnod.- vigyorgott. Felültem és körbenéztem. Minden úgy volt ahogy hagytam.

- Csak elgondolkodtam.

- Gyere, menjünk el sétálni.- mosolygott.

- Oké.- felkeltem és magamra kaptam a dzsekimet.

- Ugye tudod, hogy nincs kint hideg?

- Tudom. Te ugye tudod mi van a karomon?

- Mindent értek.- lementünk. Harry még mondott valamit az anyukájának utána elmentünk. Csak mosolyogtam.

- Miért mosolyogsz?

- Olyan más vagy a családoddal. Aranyos vagy.- kellemes volt vele lenni. Egy csomót nevettünk és Zayn egy percig sem jutott az eszembe. Annenek segítettünk Gemmaval vacsorát csinálni és egy kicsit jobban megismertük egymást. Annyira kedvesek és olyan jó itt. Jól éreztem magam egész nap.

Az ablakhoz mentem és a csillagokat néztem. Egyből eszembe jutott. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi. Visszamentem az ágyhoz és elővettem a telefonomat. A közös képeinket kezdtem nézegetni majd álomba sírtam magam.

Úgy érzem ezt a napot senki és semmi sem ronthatja el. A nap süt és olyan kellemes itt lenni, Holmes Chapelben. Boldog vagyok a történtek ellenére. Harry segített enyhíteni a fájdalmat. Megszüntetni senki sem tudja, de neki sikerült csökkenteni a fájdalmat. Megszólalt a telefonom.

- Szia Lou, mi újság?

- Zaynről van szó.

- Nem akarok róla beszélni. Ezért..

- Nem jött haza.

- Nagy dolog.

- Tegnap reggel óta senki se látta. Már mindenhol kerestük.

- Tashanal is?- Harry felém kapta a fejét.

- Chan ez nem vicces.

- Szerinted én nevetek? Ne haragudj Lou de ha ezért hívtál..

- Nem is érdekel?

- Persze, hogy érdekel. Jobban mint az gondolnád, de mit tudnék én tenni? Semmit.

- Nem beszéltetek?

- Nem. De előfog kerülni.

- Neked legyen igazad és ne nekem.

- Ezt hogy érted?

- Rossz előérzetem van.- elmosódott minden. Ez.. Mi volt? Egy új kép. Ez..Ez a park. Az a fa ahol először találkoztunk veszekedés nélkül. Istenem..

- Zayn!- odarohantam a földön fekvő személyhez.- Zayn térj magadhoz.- eleredtek a könnyeim.- Kérlek kelj fel.- rázogatni kezdtem de nem reagált.- Annyira sajnálom. Csak.. Kelj fel, kérlek.- ráborultam.

Felriadtam. Felültem az ágyon és levegőért kapkodtam, az arcomat könnyek áztatták. Magamhoz szorítottam a csacsimat. Lexnek és Bekának is van egy ugyan ilyenje. Akkor vettük amikor Josh először bántott. Azzal az indokkal, hogy így mindig ott leszünk egymásnak még akkor is ha ez fizikailag nem lehetséges. Minden hova magammal viszem. Olyan mint ha Beka és Lex velem lennének. Tudom, gyerekesnek hangzik de mi hárman ilyenek vagyunk. Fogtam a csacsimat és halkan kimentem az ajtón. Az egész házban csend és nyugalom volt. Harry szobájához lépkedtem és halkan benyitottam.

- Harry.- suttogtam és közelebb léptem az ágyhoz. Olyan békésen aludt. Talán ez hülyeség.

- Chan?

- I.. Idejöhetek hozzád aludni?- a sötétség ellenére is láttam, hogy elmosolyodik.

- Persze.- arrébb csúszott, én meg befeküdtem mellé és szembefordultam vele.- Füles?- halkan nevetett.

- Ne nevess, mindenhova magammal viszem.

- Akkor én még miért nem láttam?

- Mert csak akkor van itt ha baj van. Lexéknek is van egy. Tudod, ha nem vagyunk ott egymásnak, olyan mint ha a lányok lennének.

- Mindent értek.- vigyorgott.- Volt egy álmod?- aprót bólintottam.- Szeretnél róla beszélni?- megráztam a fejemet.

- Olyan valóságos volt.

- Minden álom az.

- De ez más volt mint a többi és olyan furcsa érzésem volt. Olyan.. Nem tudom leírni. Mi a baj velem? Úgy értem, történik valami rossz az életemben és már jönnek az álmok.

- Nincs veled semmi baj, de most aludj, majd én vigyázok rád.- egy puszit nyomott a csacsim fejére majd az enyémre. Halkan elnevettem magam és hozzábújtam.

- Jó éjt Harry.

- Neked is Chan.- átölelt.

***

A napjaim nagyon jól teltek. Jól éreztem magam Harryvel és a családjával. Mindenki olyan kedves. Örülök, hogy eljöttem Londonból és itt lehettem. Az utolsó napon elmentünk sétálni. Ugyanis még ma délután megyünk vissza. Holnapután lesz az első koncertjük a srácoknak. A telefonom kijelzőjén Lou arca villogott.

- Szia Lou, mi újság?

- Zaynről van szó.

- Nem akarok róla beszélni. Ezért..

- Nem jött haza.

- Nagy dolog.

- Tegnap reggel óta senki se látta. Már mindenhol kerestük.

- Tashanal is?- Harry felém kapta a fejét.

- Chan ez nem vicces.

- Szerinted én nevetek? Ne haragudj Lou de ha ezért hívtál..

- Nem is érdekel?

- Persze, hogy érdekel. Jobban mint az gondolnád, de mit tudnék én tenni? Semmit.

- Nem beszéltetek?

- Nem. De előfog kerülni.

- Neked legyen igazad és ne nekem.

- Ezt hogy érted?

- Rossz előérzetem van.- letettük. És akkor leesett.

- Jól vagy? Elsápadtál.

- Nem. Nem vagyok.

- Mi történt?

- Zayn eltűnt. Tegnap reggel óta nem látták.- magam elé bámultam.- Az álom.- suttogtam.

- Milyen álom?

- Londonba kell mennünk most.

- Még is miért?

- Harry, ugyan ezt álmodtam.- nagyot nyeltem.- És ha nem sietünk Zaynnek baja esik.

- Tessék?

- A kocsiban elmagyarázom. Menjünk.- elköszöntünk Harry családjától. Azt mondták örülnének ha többször mennénk, persze megköszöntem, hogy itt lehettem. Nagyon kedvesek voltak egész idő alatt.

- Szóval? Elmondod mi ez az egész?- már úton voltunk London felé.

- Én sem tudom pontosan de azt tudom, hogy ezt a telefonbeszélgetést megálmodtam. Szóról szóra. Eddig nem tűnt fel. Az álomnak volt egy utolsó része.

- Ami felzaklatott.- bólintottam.

- Zayn a földön feküdt eszméletlenül és nem reagált semmire.

- Hol?

- N.. Nemtudom. Nem emlékszem.- egész úton a térdemen doboltam.

- Louis? Megtaláltátok?

- ...

- Már úton vagyunk vissza.

- ...

- Nézzétek meg ott is ahol már kerestétek.

- ...

- Majd elmagyarázom. 

- ...

- Oké.- letettem.

- Na?

- Semmi.

- Nemsokára ott vagyunk. Megtaláljuk, ne izgulj.

- Sehol sincs. 

- Már mindenhol kerestük.

- Hívtátok már?

- Többször is, de nem veszi fel.- elővettem a telefonomat és tárcsáztam. Semmi.

- Nem tűnhetett el.

- Már szóltunk Paulnak is.- behunytam a szememet és próbáltam az álomra koncentrálni.

- Istenem.

- Chan?- a kocsim felé rohantam. Épp hogy beszálltam már indítottam is. Gyorsan vezettem, de nem érdekelt. A park előtt álltam meg. Bevágtam magam mögött a kocsiajtót és rohanni kezdtem ahhoz a bizonyos fához, olyan gyorsan ahogy csak tudtam.

- Zayn!- a földre rogytam.- Zayn kérlek kelj fel!- rázogatni kezdtem.- Térj magadhoz kérlek.- könnyek folytak végig az arcomon.- Zayn..

- Chan!

- N... Nemtudom mi van vele. Nem reagál semmire.

- Liam már hívott segítséget.

- Zayn kérlek.- semmi.- Louis csinálj valamit.- nehezen jutottam levegőhöz, de nem tudott érdekelni.- Zayn kérlek nyisd ki a szemed. Kérlek szépen.- kezeim közé fogtam övét.

- Hol a picsába van már Paul?

- Niall, Harry vigyétek haza Chant. Nem kéne látnia. Majd én Liammel megvárom Pault.

- Chan gyere.

- Nem. Ez miattam van.. Minden miattam van..

- Ez nem igaz, gyere. Nem lesz semmi baja.- Niall vett a karjaiba. Pár pillanat múlva már a kocsimban ültem. Amikor elindultunk Paulék akkor érkeztek, és egy mentő is jött. Hozzám vittek. A kanapén ültünk, de senki sem szólt semmit. Felhúztam a térdemet és némán meredtem magam elé. Ha baja esik.. Sosem bocsájtom meg magamnak. Harry és Niall volt hogy kimentek telefonálni, de ezen kívül semmi sem történt. Nem tudok itthon ülni és várni. Felálltam és az ajtóhoz mentem.

- Hova mész?

- A kórházba.- csendben követtek és megengedték, hogy én vezessek. Ha már az én kocsim.. Az út szintén csendesen telt. A recepciónál útbaigazítást kértük. Amikor megláttuk a többieket a folyosón elkapott a rosszullét. Legszívesebben kirohantam volna az épületből.

- Hogy van?- Niall tette fel a kérdést.

- Nem tudjuk.

- Semmit sem mondtak.

- Ez az aggasztó benne.- megkapaszkodtam Harry karjában, de a lábaim még így is megremegtek.

- Jól vagy?- zöld tekintet fordult felém. Aprót bólintottam. Leültetett és mellém ült, de nem engedtem el a karját.

- Nem kéne itt lenned.- Louis aggódva nézett rám.

- Nem tudok otthon ülni.- a percek óráknak, az órák napoknak tűntek. Talán egy órája lehettünk ott amikor megjelent egy orvos. Mondott valamit a srácoknak, majd közölte, hogy bemehetnek Zaynhez.

- Chan, nem jössz?- a fejemet ráztam.

- Menjetek csak.- magam elé meredtem. Miattam van ez az egész és Zayn is most miattam van kórházban. Arcomat kezeimbe temettem és behunytam a szememet. Azt kívántam ez az egész bárcsak ne történt volna meg és csak egy rossz álom lenne.

- Chan?- Liam hangja felé kaptam a fejemet.- Szeretné ha bemennél.- a többiek is kijöttek. A gyomrom görcsbe rándult és úgy éreztem mindjárt elájulok. Végül aprót bólintottam. Liam megölelt az ajtóban. Leírhatatlanul jól esett. Lassan mentem be. A torkom elszorult, olyan sápadt volt.

- Hogy vagy?- alig bírtam kipréselni a szavakat a számon.

- Jobban.- apró mosoly jelent meg az arcán. Vicces. Én mindjárt elbőgöm magam, ő meg csak mosolyog.

- És.. Mi történt?

- Nem tudom.. De nem is fontos.

- Azért vagy most kórházban.- legszívesebben most megölelném.. Fognám a kezét.. De képtelen vagyok rá.

- Milyen volt Holmes Chapel?

- Ne kezd, kérlek.

- Nagyon hiányoztál.- szólásra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki a torkomon, helyette könnyek folytak végig arcomon.- Jól vagy?

- Nem Zayn, nem vagyok jól.

- Annyira sajnálom.

- Ez.. Nem a te hibád.

- Miért kié? A tied, Chan? Te nem tettél semmit. Én csesztem el és tudd, hogy mindennél jobban sajnálom.- felém nyújtotta a kezét. Belenéztem gyönyörű szemeibe, amik fájdalomtól csillogtak majd kisiettem és elfutottam. Nem törődtem a nevemet kiabáló barátaimmal, kirohantam a kórházból. A kocsimhoz érve előkerestem a kulcsot, de a kezem annyira remegett, hogy eltartott néhány pillanatig mire ki tudtam nyitni. Beindítottam a motort és elhajtottam. Egyenesen haza. Feltéptem az ajtót és az emeletre rohantam. Megtöröltem a szememet és előkerestem a bőröndjeimet.

- Jó estét. Érdeklődni szeretnék, van-e jegy a budapesti gépre.

- ...

- Még ma ha lehet.

- ...- ránéztem az órára ami negyed 10-et mutatott.

- A 10 órásra legyen szíves. Channel Smith névre.

- ...

- Igen. Ohh és még valami. Lenne egy kutyám. Kistestű és van kennelje. Megoldható le..?

- ...

- Nagyon szépen köszönöm. Visszhall.- a szekrényhez léptem. Kiszedtem az összes ruhámat és a bőröndökbe dobáltam, ugyan így tettem a cipőkkel és egyéb személyes holmikkal. A polcok szinte üresek voltak. Bobot beletettem a kennelbe és mindent beraktam a kocsimba. Még egyszer körbenéztem a házban majd bezártam az ajtót és elhajtottam. Írtam Dannek egy gyors sms-t még felszállás előtt.

A kocsimat rád bízom, vigyázz rá. Kulcs az ágyamon, a kocsit meg megtalálod a reptéren. 

Channel xx

És ki is kapcsoltam a készüléket. Behunytam a szememet és próbáltam nem erre a napra gondolni.

Félve, könnyes szemmel csöngettem be, bár lehet nem kellett volna ilyenkor de már mindegy.

- Channel?- anyu nyakába borultam.- Gyere be.- segített felvinni a bőröndöket a szobámba.- Mi történt?

- Reggel mindent elmondok.- megtöröltem a szememet.

- Jól van kicsim. Aludj jól.- egy puszit nyomott a homlokomra és becsukta az ajtót. Ezt szeretem benne, hogy nem erőltet semmit. Elmentem lezuhanyozni, majd visszakapcsoltam a telefonomat és az ágyra ültem. Összeszedtem magam és megnyomtam a hívás gombot.

- Chan? Hol a francba vagy?

- Otthon.

- Ja azt nem hinném. Üres a ház..

- Harry..
- Oh bassza meg.
- Sajnálom. Időre van szükségem.
- Azt hittük valami hülyeséget csináltál.
- Azt is csináltam.
- És Bobo?
- Velem jött.
- Basszus Chan.
- Ő hogy van?
- Jobban de elhalasztjuk a szombati koncertet.
- Annyira sajnálom.
- Chan..
- Nem Harry. Lásd be, ez mind az én hibám. Ha én nem vagyok most Zayn nem lenne kórházban és nem kéne halasztanotok.
- De azt elfelejted, hogy megváltoztattad az életét.
- Le kell tennem.
- Meddig maradsz?
- Ameddig kell.
- Átadjak valamit a többieknek?
- Hogy szeretem őket, és téged is.
- Átadom.
- Szia Harry.- leraktam.

/ Harry szemszöge /

A Channellel való beszélgetés után felhívtam mindenkit, hogy jöjjenek vissza Zaynhez.
- Chan felhívott.
- És hol van?
- Jól van?
- Nem, nincs jól és.. Visszament Magyarországra.
- Mi?
- Nem.
- Azt mondta időre van szüksége és magát okolja a történtek miatt.
- Ha nem megyek oda..
- Egyáltalán miért tetted?
- Ez... Csak ránk tartozik.- csöndben bólintottunk.- Oda kell mennem.
- Szerintem ez nem jó ötlet.
- Harrynek igaza van Zayn. Időre van szüksége.- Liam tette vállára a kezét.
- Sajnálom haver.
- Tudjuk mennyit jelent.
- Azt üzeni szeret titeket, és sajnálja.