23. fejezet

 Mindenem remegett. 'Itt a vég.' Csak vártam, de semmi sem történt. Senki nincs itt. A szívem vadul kalapált. Nem maradhatok itt. Újra futásnak eredtem. A lábaim kezdték megadni magukat, de nem adhatom fel. A hangokat megint tisztán lehetett hallani mögülem. Nem. Már látom a kiutat. Csak méterek választanak el tőle.

Hirtelen felültem és levegőért kapkodtam. Ránéztem a telefonomra. Kifújtam a levegőt és a fürdőbe mentem. Felöltöztem és a hajamat kivasaltam. Kivételesen a sminkelésre több időt fordítottam.

Lementem a konyhába.

- Jó reggelt.

- Nektek is.- mosolyt erőltettem.

- Gyere egyél valamit.- megráztam a fejemet.

- Nem vagyok éhes.

- Jól aludtál?- muszáj kérdezősködni?

- Nagyon.- csak mosolyogtam. A reggel nagy része csöndesen telt. Én nem kérdeztem, ezért ők sem. Kivittem a szüleimet a reptérre.

- Sajnáljuk Kicsim.

- Hiányozni fogtok.- újabb hamis mosoly jelent meg az arcomon.

- Te is nekünk.- megszólalt az a bizonyos női hang. Hosszasan megöleltük egymást. Megint csak tétlenül álltam és néztem ahogy a szüleim gépe eltűnik a felhők között.

Otthon átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és az ágyra feküdtem.

- Szia Chan. Minden oké?

- Nem ti akartatok beszélni?- akaratlanul is elnevettem magam.

- Láttad?

- Persze.

- És..?

- Mit fogsz tenni?

- Élem tovább az életem, ne már Lex, úgy is megtudták volna.

- Jól van na. Csak tudod.. Mi mindig melletted leszünk bárhogy is alakulnak a dolgok.

- Köszi.

- Szüleid? Mit szóltak?

- Pár óra múlva megkérdezheted őket személyesen is.

- Megint megcsinálták?

- Várható volt.

- Na ja. Ne törődj velük. Inkább mesélj, milyen volt a koncert? Nem hiszem el, hogy mi nem lehettünk ott.- röviden elmondtam neki mindent. Fáradt voltam a hosszas mesélésekhez. Miután leraktuk én az alvást választottam. Nem kellett sok, hogy az álmaim átvegyék az irányítást.

Ugyan az a hely. Ugyan az az álom. Alig pár méter és kint vagyok az erdőből. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam. Sikerült. Kijutottam, de valahogy még sem érzem magam biztonságban. Az országút másik felén állt valaki. Olyan ismerős.. Elindult felém. Amint a holdfény bevilágította arcát a felismerés teljes volt.

- Nem.- suttogtam. El akartam menni, de a lábaim meg sem mozdultak. Egyre közelebb és közelebb ért. A szívem kitörni készült mellkasomból, mindenem remegett. Megállt előttem.

- Meg fogsz ölni?- a szemeim megteltek könnyekkel. Az arcára gúnyos mosoly húzódott. Ujjaival végigsimított arcomon. Érintésébe beleborzongtam.- Miért? Sose bántottalak.- alig tudtam kipréselni a szavakat.- Miért nem hagysz békén?- könnyeim végigfolytak arcomon.

- Nem én leszek az aki elhozza számodra a végzetet.-behunytam szemeimet.- Hanem  te.- leheletét az arcomon éreztem. Mikor kinyitottam a szemeimet már két alak sziluettje rajzolódott ki az út túloldalán. Az egyik biztos, hogy Josh, de ki a.. Nem ő nem lehet.. A másik alak a földre esett.

- Neeeeeem.- fájdalmamba sikítottam. Újra éreztem mindenem, odarohantam. A földre rogytam, a földön fekvő személy mellé. Mindent vér borított. A könnyeim csak folytak és folytak.- Nem! Nem! Nem. Nem. Kérlek!- csak szaggatottan tudtam kipréselni a szavakat a számon. Felnéztem Joshra de ő csak nevetett.- Zayn. Kérlek. Kell fel. Térj magadhoz.- rázogatni kezdtem, de hiába.- Nem nem nem. Nem, ez nem lehet. Zayn kérlek.- a szívemet mintha kiszakították volna mellkasomból. 

- Chan!- a szemeim hirtelen nyitva voltak. Alig jutott oxigén a tüdőmbe, levegőért kapkodtam. Az egész testem remegett. Amikor megláttam Zaynt a nyakába borultam, magamhoz szorítottam és próbáltam nyugalmat erőltetni. Kevés sikerrel. A könnyeim még mindig csak folytak és folytak.

- Shh, nyugodj meg. Ez csak egy álom volt.- a hátamat simogatta.- Jól vagy?- a fejemet ráztam. Még mindig levegőért küszködtem. Az erkély felé böktem, majd behunytam a szemem. Abban a pillanatban karjai közé vett és ki vitt a friss levegőre. Amikor a szemeim újra nyitva voltak már az ölében ültem, szorosan magához ölelt. Átkaroltam nyakát és a pólójába fúrtam arcomat. Kezdtem megnyugodni és lassan helyreállt a légzésem is.

- Köszönöm.- suttogtam.

- Jobban vagy?- bólintottam.

- Ne haragudj.- letöröltem a könnyeimet.

- Ugyan Chan, miért haragudnék?- egy puszit nyomott a homlokomra. Fejemet a vállára hajtottam.

- Egy erdőben voltam és hangokat hallottam. Futni kezdtem. Többször megálltam mert a hangok megszűntek, de amint újra hallhatóak voltak megint futottam. A kiutat kerestem és meg is találtam. Az országút végén volt valaki.- nagyot nyeltem.- Josh. El akartam menni, de nem mozdult semmim, csak behunytam a szememet. Azt mondta én leszek a saját végzetem.- a képek ott peregtek a szemem előtt.- Amikor felnéztem már ketten álltak az út másik oldalán. A másik személy..- elcsuklott a hangom.- T...T..Te voltál..Összeestél..- a könnyeim végigfolytak arcomon.- Odarohantam és minden tiszta vér volt. Josh csak nevetett. Szólítottalak a neveden, rázogattalak de semmi sem történt..
- Héé ez csak egy álom volt. Oké? Nyugodj meg kérlek.- aggódva nézett rám. Karjait körém fonta. Úgy bújtam hozzá mintha csak az életem függne tőle.- Csak egy álom volt.- suttogta.- Menjünk be, oké?- bólintottam. Kézen fogott és bevezetett. Leültünk az ágyamra és csöndben egymást néztünk. A szemeiben aggodalmat fedeztem fel.
- Beszélni szerettél volna.
- Az ráér.
- Zayn, kérlek.
- Tegnap már megbeszéltük röviden a telefonba. Meg fognak szeretni.
- Sajnálom. Tudom, hogy ezek csak álmok, de annyira valóságosnak tűnnek és bárhogy is szeretnék nem tudok felkelni.- a hajamba túrtam.- Úgy viselkedek mint egy 6 éves.- elnevettem magam.
- Ne butáskodj.- magához húzott és megölelt.- Aggódom érted.
- Felesleges.- egy puszit adtam a szájára.
- Aludj egy kicsit, oké?
- Zayn..
- Majd én vigyázok rád.- elmosolyodott.
- Oké.- mellkasán pihentettem a fejemet ő pedig átölelt.
- Szeretlek.- a fülembe suttogta. Melegség járta át az egész testemet. Felnéztem rá, majd megcsókoltam.
- Én is Téged.- újra átölelt. Beszippantottam illatát és behunytam szemeimet.- Énekelsz nekem?
- Persze.- hallottam a hangjában, hogy elmosolyodik.

/ Zayn szemszöge /

Aggaszt Chan állapota. Nem a régi. Nem az a lány akit hónapokkal ezelőtt megismertem. Alig lehet ráismerni. Ő azt mondja jól van, de sajnos nem úgy néz ki. A hátát simogattam és dúdolgattam neki amíg el nem aludt.
Kibújtam öleléséből és egy puszit nyomtam a homlokára majd kimentem a szobából. Halkan becsuktam az ajtót és lementem. Kikerestem a névjegyzékből a számot és már hívtam is.
- Haver, mizu? Azt hittem Chan-nel vagy.
- Fent alszik.
- Minden oké? Fura a hangod.
- Ami azt illeti nem.
- Mi van vele?
- Lou nagyon aggódom érte.
- Zayn! Mi történt?- nem válaszoltam.- Mindjárt ott vagyok.
- Oké.- letettem és leültem a kanapéra. Bobo már az ölembe ült. Nem lehet nem szeretni ezt a kiskutyát. Hallottam Lou kocsiját megállni a ház előtt. 
Lepacsiztunk és leültünk.
- Mi van vele? Mi történt?
- Amikor átjöttem aludt, de...
- Megint egy álom?- bólintottam.
- Ez most más volt. Amikor sikerült felkeltenem alig kapott levegőt.
- Nem mondta mi volt?
- Josh.- Louis a hajába túrt.- És én.
- Te?
- Azt mondta meghaltam. Meg valami olyasmit hogy saját maga lesz a végzete.
- Ezek csak álmok.- Louis szemei aggodalommal voltak telve.
- Tudom. Én is ezt mondtam neki. Szörnyen néz ki.- a padlót bámultam.
- Minden rendbe jön és olyan lesz mint régen.- megveregette a vállamat. Összekulcsoltam ujjaimat a nyakam körül és kifújtam a levegőt.
- Bárcsak tudnék neki segíteni.
- Tudsz, azzal, hogy mellette vagy.

/ Channel szemszöge /

Zayn illata átjárta az egész szobát, valami azonban mégsem stimmel. Kinyitottam a szememet és felültem majd körbenéztem a szobában, de egyedül voltam. Alig aludhattam valamit. Csalódottan mentem ki a szobából. Hangok szűrődtek fel, ezért lementem a lépcsőn és megkönnyebbültem. Odamentem hozzájuk és leültem.
- Szia Louis.
- Hogy vagy kicsilány?- átölelt.
- Jól.- mosolyogtam.
- Bárcsak ez a kinézeteden is látszana.
- Köszönöm.- elnevettem magam.
- Bocs, de ez az igazság. Olyan vagy mint egy élő-halott.
- Tudom, de örülnék ha nem hoznád fel.- nem bírtam nem nevetni. Főleg, hogy Louis csikizni kezdett.- Hagyd abba kérlek.- próbáltam szabadulni de nem sikerült.- Köszönöm.- még mindig nevettem.- Hogy hogy itt vagy?
- Én hívtam.- kérdőn néztem Zaynre.
- Aggódunk érted.
- Úgy szeretlek titeket.- egyszerre öleltem magamhoz őket.
- Nem jöttök át?
- Csak ha nem kell megint végignéznem egy gagyi filmet.
- Mi az hogy gagyi?- Louis a szívéhez kapott.
- Had ne soroljam.- vigyorogtam.
- Ezt megjegyeztem.
- Mindjárt jövök.- egy puszit adtam Zayn szájára és felszaladtam a lépcsőn. Felvettem azt a ruhát amiben reggel a szüleimmel voltam a reptéren és rendesen megcsináltam a könnyektől elkenődött sminkemet.

***

- Sziasztok.
- Chaaaan.- Niall rohant felém és megölelt.
- Szia Niall.- vigyorogtam.
- Hogy vagy?
- Jól, köszi.- Liamtől és Harrytől is kaptam egy egy ölelést.
- Hogy tetszett a koncert?
- Imádtam, annyira jók voltatok. Köszönöm még egyszer.
- Örülünk ha tetszett.
- A szüleid hogy hogy ilyen hamar elmentek?
- Úgy hogy ők a szüleim.
- Ezt nem értem.- elmosolyodtam.
- Nekik előbb van a munka és csak az után a lányuk.
- Sajnálom.
- Felesleges, de ne beszéljünk az én nyomoromról kérlek.-vigyorogtam.
- Oké, mit akartok csinálni?
- Medencézzünk.- Niall szemei felcsillantak és mire bárki megszólalhatott volna felrohant az emeletre. Csöndben vártuk, pár perc múlva megjelent fürdőnadrágban.
- Gyerünk. Kéérlek.
- Nekem nincs is itt a...
- Elmész érte.- kezeimet védekezésképpen magam elé tartottam de nem bírtam nem nevetni.- Majd Hazz elvisz.
- Miért pont ő? 
- Mert én azt mondtam. Gyerünk máár.
- Igenis Niall kapitány.- Louis állt fel vigyázba és tisztelgett. Én csak nevettem.
- Chan ha nem mész így fogsz fürdeni.
- Majd én elviszem.
- Nem Zayn, te visszaülsz.
- Mi bajod van?- mindenki nevetett.
- 10 percetek van vagy Zayn haja bánja.
- Majd felébredsz.
- Nem viccelek.- megragadtam Harry karját kirohantunk. Beszálltunk a kocsiba de a nevetést nem bírtuk abbahagyni. Otthon felrohantam a lépcsőn, kibújtam a ruháimból és felvettem a bikinimet, fölé pedig egy egyszerű ruhát.

 Fogtam egy táskát és beledobáltam néhány holmit.
- Niall kicsit túl van pörögve.
- Csak azt akarja, hogy nevess, ahogy mindenki.
- Elérte a célját.- besiettünk az ajtón. Én leültem Zayn mellé Harry meg az emeletre ment.
- Többiek?
- Mindenfele.
- Látom megvan a hajad.
- Ez a szerencséd.
- Az enyém?- vigyorogtam.
- Ühhüm.- csak hümmögött. Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Hamar megszabadult a ruhámtól. Felgyűrtem pólóját és egy mozdulattal levettem róla. Tetszett a látvány, ajkamba haraptam. 
- Nem akarok zavarni, de a medence arra van.- Niall lépett be röhögve. Zayn nyakába rejtettem arcomat. Kézen fogott és az udvarra vezetett. A többiek már a medencében voltak. Louis és Harry egyből felénk rohantak, rögtön Zayn mögé bújtam.
- Ne engedd nekik.- belekapaszkodtam a karjába. Zayn nevetett.
- Gyere Chan, nem bántunk.
- Aha, úgy is ismerlek titeket.
- Mi ketten vagyunk te meg egyedül.- csak vigyorogtak.
- Be tudok egyedül is menni.
- Abban mi a móka?
- Ne már Louis, fejezzétek be.- nevettem.
- Megvagy Chan.- időközben Niall a hátam mögé osont és felkapott. Sikítottam mert megijedtem.
- Ne! Niall tegyél le!- a többiek csak nevettek. Persze, hogy a vízben kötöttem ki. Kiúsztam, és a medence szélére ültem.
- Bocsi, de ezt muszáj volt.- Niall jött oda nevetve. Felkeltem és a vízbe löktem. A délután nagy része ezzel telt és persze sok sok nevetéssel. Louis hozott fagyit is, gondolhatjátok hogy előtört belőlem a fagyi imádatom.

*** 

Mindenki elment zuhanyozni, mivel megbeszéltük hogy itt alszok nem volt gondom a ruhával. Csináltunk közösen vacsit és leültünk a tv elé. Ment a szokásos "veszekedés", hogy mit is nézzünk. Sikeresen közös megegyezésre jutottunk és a From Hell-t néztük. Liam, Niall, Louis és Zayn bealudtak a film vége fele. Harryvel többször nevettünk rajtuk, olyan aranyosak voltak.
- Harry, ébren vagy?- vége volt a filmnek.
- Igen.- halkan elnevettük magunkat, nem akartuk őket felkelteni.- Te is arra gondolsz amire én?
- Olyan aranyosak, kár lenne őket felkelteni.
- Tudtam.
- Mit csináljunk?
- Menjünk a konyhába.- próbáltunk minél halkabban közlekedni. Megbeszéltük a "tervet" és visszamentünk. Louis időközben felkelt, így esélyünk sem volt eldugni a tejszínhabot. Amikor meglátta a kezünkben a flakont, csodálkozó tekintettel nézett ránk. Odasiettünk hozzá és befogtuk a száját.
- Inkább segíts.- vigyorogva bólogatott. Mindenkinek nyomtunk a fejére egy adag habot és egy cseresznyét is tettünk rá. Alig bírtuk ki nevetés nélkül, de legalább nem keltek fel.
- Szegények.
- Már nincs visszaút Chan.- Louis vigyorgott.
- Soha.
- Oké Harry szerintem mehet.- befogtuk a fülünket, Harry pedig max hangerőn bekapcsolta a hifit, hatalmasat ugrottak. Hazza lehalkította a zenét. Majdnem megfulladtunk a nevetéstől, az arcuktól, a reakciójuktól és azoktól a fejektől amikor rájöttek a habra. A könnyeink is folytak.
- Ez csúnya volt.- Niall karba tett kézzel ült, de nem bírta sokáig nevetés nélkül ő sem.
- Ezt...ki?- Liam is nevetett. Lou és Hazz egyszerre mutattak rám.
- Héé, ez nem ér. Harry ötlete volt a tejszínhab.- a két "társam" közé siettem. Elnevettem magam, mert Niallék egyre közelebb jöttek.- Zayn kérlek.- nevettem.
- Ő nem fog neked segíteni. Összehaboztad a haját.
- Chan már átállt a sötét oldalra. Nem adjuk nektek.- Louis átkarolt. Csak még jobban nevettem.
- Niall sütök neked holnap palacsintát ha nem bántasz.
- Tényleg?- bólogattam.- Oké, engem meggyőzött. Lou tervelte ki.- Harryvel nevettünk. Az érintett pedig felháborodva nézett.
- Miért pont én?
- Ne már Lou, ilyenek mögött mindig te vagy.
- Ha nem kelek fel én is úgy járok mint ti.- Harryvel már nem bírtuk.
- Oké, mi voltunk. Befejezhetnénk?- megbeszéltük a dolgokat. Na jó, inkább csak nevettünk.
Zayn ágyán ültem amíg lemosta a habot.
- Sajnálom.- az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a nevetésemet.
- Nem úgy látszik.- leült mellém és az ujjaimmal játszadozott. Magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. - Elhiszem.- mosolygott.
- Na szép.- vigyorogtam. Az arcom elkomolyodott.- Kérdezhetek valamit?
- Akármit.- bólintott.
- Mi lesz velünk? Ti 2 hét múlva világ körüli turnéra mentek, nekem meg kezdődik az utolsó évem.
- Ezen már én is gondolkodtam. Egy valamit tudok biztosan.-kérdőn néztem rá.- Nem akarlak elveszíteni.- magához húzott és megölelt.
- Én se téged.