27. fejezet

- Louis megőrültél? Megijesztettél.- hatalmasat ugrottam.

- Nem volt szándékos. Beszélhetnénk?

- Persze. Miről van szó?

- Hol voltál?

- Odabent?- furcsán néztem rá.

- Amikor elmentél kávéért. Valamit titkolsz. Túl jól ismerlek már.

- Nem tudom miről beszélsz.- kérdőn nézett rám. Sóhajtottam egyet.- Lucas itt van, tegnap hozták be túladagolás miatt.

- És ezt..?

- Dicsekedjek azzal, hogy ilyenért van bent?- a szavába vágtam.

- Igazad van. Ne haragudj.- a fejemet ráztam, ő az arcomat fürkészte.- Jól vagy?- a szemeim megteltek könnyekkel.- Hé.- magához húzott és megölelt.- Keressük meg a többieket.- bólintottam.

- Hogy van?

- Már jól. Nem mehetnénk?

- És..?

- Ő küldött haza.- csöndben bólintottak. Most én vezettem. A kormányon doboltam az ujjammal amíg álltunk. Nem bírtam nem elmondani Zaynnek.

- Lucas bent van a kórházba.- a visszapillantón keresztül Louisra néztem. Zaynre pillantottam majd újból az utat néztem.

- Mit keres ott?

- Túladagolta magát.- erősen szorítottam a kormányt.

- Sajnálom.- egy gyors pillantást vetettem rá.- Tudom, hogy a barátod.

- Nem akarom, hogy az legyen vele, mint Joshal.- megálltam a ház előtt.

- Tudom, hogy segíteni szeretnél neki, de csak egy megoldás van.

- Tudom, de ő szerintem nem akarja.- bementünk és levágtuk magunkat a kanapéra a többiek közé.

- Neked holnap nem kell suliba menned?- hátradöntöttem a fejemet.

- Ne is mondd, semmi kedvem.

- Hát pedig muszáj.- Liam vigyorgott.

- Soha semmi sem muszáj.- eszembe jutott a legutóbbi álmom.

- Mi megyünk, nem akarjuk, hogy miattunk késs el.

- Élvezed, mi Lou?

- Jobban mint azt gondolnád.- nevetett.

- Te maradsz?- Zaynre néztem.

- A-a. Channelnek holnap iskolába kell mennie Zayn hagyd aludni.

- Louis fogd be.- vállba bokszoltam.

- Maradok.- egy puszit nyomott a fejemre én meg kinyújtottam a nyelvemet Louisra. Elköszöntünk a többiektől majd felmentünk. Lezuhanyoztunk és lefeküdtünk tv-t nézni. Mellkasán pihentettem a fejemet és átöleltük egymást. Nem pont így terveztem ezt a napot, de legalább Zayn itt van mellettem.

- Nem lehetnék csak szimplán beteg holnap?

- Túlreagálod.- hallottam a hangjában, hogy mosolyog.

- Talán, de mi van ha csak Shane elől menekülök?- elnevettük magunkat.

- És mi van ha csak félsz attól, hogy új leszel?

- Te nem félnél?- úgy helyezkedtem, hogy lássam az arcát.

- Úgy is kedvelni fognak. Csak add önmagad.- nagyot sóhajtottam. Egy puszit nyomott a számra. Visszafeküdtem és kikapcsoltuk a tv-t, a szobára sötétség és csend borult.

***

Fáradtan nyomtam ki az ébresztőt a telefonomon. Miután megszűnt a csörgés, próbáltam visszaaludni. 

- Kicsim, kelj fel.- apró csókokkal hintette be a nyakamat.

- Nem maradhatok inkább melletted?- felé fordultam.

- Jó próbálkozás, de nem.- egy puszit nyomott a számra. Fintorogtam majd felkeltem és kerestem valami ruhát. Elmentem a fürdőbe felöltözni és fogat mosni. Feltettem egy kevés sminket és kivasaltam a hajamat.

Zayn nem volt a szobába, ezért a konyhába vettem az irányt.

- Lehet veled kellene maradnom egész nap.- kérdőn néztem rá.- Még a végén valaki elvesz tőlem. Gyönyörű vagy.- átkarolta a derekamat.

- Te meg bolond.- közelebb húzott magához.- Soha senki sem fog elvenni tőled.- mosoly jelent meg az arcán majd lágyan megcsókolt.

- Eszel valamit?

- Inkább kihagyom, csak egy..- egy pohár kávét adott a kezembe.- Köszönöm.- elmosolyodtam és belekortyoltam az italba.

- Elviszlek, gyere.

- Csak felmegyek a táskámért.- felszaladtam a lépcsőn. Fújtam magamra egy kis parfümöt, fogtam a táskámat és a telefonomat majd lesiettem. Felvettem a kék VANS-omat.

- Te mikor..?

- Tegnap Niall idehozta.

- Mindent értek.- vigyorogtam és beszálltam. Ahogy közeledtünk az idegességem egyre csak nőtt. A gyomrom görcsben állt és a szívem a torkomban dobogott. A lábamon doboltam az ujjaimmal.

- Hé nyugi. Shane meg Megan úgy is melletted lesznek. Plusz ott vannak a kosaras barátaid.

- Nem a barátok miatt vagyok ideges.

- Hát akkor?- időközben megérkeztünk.

- Én vagyok Zayn Malik barátnője. Tudod mennyien utálnak.- lehajtottam a fejemet.

- És mennyien szeretnek.- az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet.- Ezt ne felejtsd el.

- Oké.- elmosolyodtam. Közelebb hajolt és lágyan megcsókolt.

- Jöjjek érted?- a fejemet ráztam.

- Nem kell, de azért köszi.- kiszállás előtt még adtam neki egy puszit a szájára. Észrevettem Shanet aki már rám várt. Intettem Zaynnek és a barátomhoz siettem.

- Na mi van? Úgy nézel ki, mint..

- Ki ne mond.

- Jó első benyomás.

- Fogd már be.- elnevettem magam.

- Sziasztok.

- Szia Meg.

- Hali.- hárman mentünk tovább. Nem néztem az emberekre. Nem voltam kíváncsi rájuk. A teremhez érve mély levegőt vettem és nyugalmat erőltettem magamon. Mosolygós arccal köszöntem. Első ránézésre aranyosak voltak, de ez még nem jelent semmit. Shane felajánlotta, hogy mellém ül, ezért beültünk a legutolsó padba az ablak mellé. Néhányan összesúgtak előttünk, majd hátra néztek. Nevetni volt kedvem ezen.

- Ez vicces lesz.

- Úgy gondolod?- Shane vigyorgott, én csak bólintottam. Elővettem egy papírt és firkálni kezdtem rá minden hülyeséget. Megszólalt a csengő és belépett Mr. Saltzman, az osztályfőnökünk.

- Jó reggelt mindenkinek, üljetek le.- köszöntünk neki és leültünk.- Mielőtt bármit is mondanék gondolom már látták, hogy új osztálytársuk van. Channel Smith.- mindenki felénk fordult.- Kérlek állj fel és mondj magadról pár szót.

- Oké.- alig hallhatóan válaszoltam és felálltam. Megan rám mosolygott.

- Honnan jöttél? Mit tanultál eddig? Ilyenekre vagyunk kíváncsiak.- rám mosolygott.

- Hogy van Malik?- egy vörös hajú lány gúnyos mosolyával találtam szembe magam. Okééé.

- Ohh, nagyon jól van, ne aggódj.- fintorgott egyet és előre fordult. Shane mellettem vigyorgott. Válaszoltam a kérdésekre és leültem. Szerencsére több ilyen kérdés nem volt.

- Igazad volt. Ez tényleg vicces lesz.- egész nap osztályfőnöki órák voltak, akár csak máshol. Shane és Megan megmutatták a sulit. Akárhányszor kimentünk a folyosón kíváncsi tekintetek fordultak felénk, de már nem számított. Viszont örültem amikor meghallottam a nap végét jelző csengőt.

- Jön Zayn vagy elvigyelek?

- Oh, csak nem jön érted? Oda ne rohanjak.- kitaláljátok? Persze, hogy az a vörös hajú csaj, akit Tashanak hívnak.

- Csak nem vagy féltékeny?

- Ne nevettess.

- Akkor nem értem mi a bajod, de hagyjál békén, rohadtul nem vagyok rád kíváncsi.- végigmért majd szó nélkül elment.- Válaszolva a kérdésedre nem kell köszi. Sétálok. Nem haza mentem, hanem a kórházba.

- Jó napot. Öhm.. Meg tudná mondani, hogy Lucas Hart melyik kórteremben van?

- A rokona?

- Barátja vagyok.

- Sajnálom a szülei...

- Kérem. Nagyon fontos lenne.

- A 26-osban van.- nagyot sóhajtott.

- Köszönöm szépen.- elsiettem és megkerestem az említett kórtermet majd lassan nyitottam be.

- Szia. Bejöhetek?

- Persze, gyere csak.- az arcára meglepettség ült. Leraktam a táskámat a székre és közelebb léptem hozzá.

- Hogy vagy?

- Jobban lennék ha kiengednének.

- Mikor mehetsz haza?

- Holnap reggel.

- Miért tetted?

- Kettőt találhatsz.

- De ez nem megoldás. Csak magadat teszed tönkre vele.

- Milyen volt az első napod?

- Ne tereld a témát.

- Mit szeretnél, mit tegyek?

- Itt nem az a kérdés, hogy én mit szeretnék, hanem hogy te mit akarsz. Élhetsz így és..- nem fejeztem be. Nagyot nyeltem.- Vagy leállhatsz vele.

- Joshra gondoltál, igaz?- bólintottam.- Nem tudom elhinni még most sem ezt az egészet.

- Tudom, hogy nehéz de a drogok csak nagyobb kárt okoznak. 

- Te hogy tetted túl magad ezen? A halálán.

- Mellettem voltak a szeretteim. Ők elég erőt adtak.- halkan beszéltem.- Ne csináld tovább, kérlek. Csak gondolj arra amit szeretsz. A családodra. A kosárra. Ha folytatod kitesznek a csapatból. Te nem ezt akarod. Hanem megnyerni a bajnokit. Ez lebegjen előtted.

- Elnézést de te ki vagy?- összerezzentem.

- Öhm.. Én.. Éppen. Indultam.

- Azt jól teszed.

- Maradj még Chan.

- Mennem kell ne haragudj. Csak.. Gondold át a dolgokat.

- Köszönöm.

- Még is mit?

- Mindent. Hogy itt voltál.- elmosolyodtam. Elköszöntem és kimentem. Megkerestem Tom kórtermét is, de ő éppen aludt úgyhogy hívtam egy taxit. Semmi kedvem nem volt a sétáláshoz.

Lerúgtam a cipőmet, a táskámat a kanapéra dobtam és felmentem a szobámba.

- Hát te?- mellé feküdtem.

- Azt hittem előbb jössz.- magához húzott.

- Voltam bent a kórházban.

- Lucasnal is voltál, ugye?- bólintottam.- Hatalmas szíved van.

- És mire megyek vele?

- Többre mint azt gondolnád.- egy puszit nyomott a homlokomra.- Milyen volt a napod?

- Egész jó.

- Na látod. Nem kellett volna ráparáznod.

- Jó, te könnyen beszélsz, de legalább az ofőm normális.

- Vagy csak jó benyomást akart kelteni.

- Igen az is lehet.- elnevettem magam. Egyre nehezebben tudtam a szemeimet nyitva tartani.

- Chan.

- Hm?

- Ne aludj.- az arcomat simogatta.

- Csak egy picit.

- És mit csinálsz éjjel?

- Alszok.- jobban hozzá bújtam.

- Gyere inkább sétáljunk, legalább felébredsz.

- De ahhoz fel kell kelnem.

- Ne legyél ilyen lusta.- vigyorgott. Végül megadtam magam és elmentünk sétálni. Elég hosszú sétára sikeredett, de nem bánom. Legalább vele lehettem.. Hazakísért, de most nem maradt estére. Elmentem lezuhanyozni és utána felmentem skypera, ahol Lexékkel beszéltük ki az egész napot. Sokat nevettünk. Nagyon hiányoznak már megint, az az igazság. Tényleg nagyon jó lenne ha ők is itt fejeznék be sulit, ide költöznének, de a szüleik nem engedik. Ezért kevesebbet találkozhatok velük.

***

- Jó reggelt.- egy puszit nyomott a számra.

- Jobbat.

- Fáradt vagy?

- Az nem kifejezés. Tiszta sokáig beszéltem a lányokkal. Meg tudnánk állni a kávézónál?

- Persze.

- Köszi. Te kérsz valamit?- a fejét rázta. Besiettem és vettem magamnak egy kávét, majd visszaültem a kocsiba. Viszonylag hamar odaértünk, aminek nem örültem mert sokkal jobban szeretnék Zaynnel lenni, mint a gimiben. 

- Jó tanulást.

- Ahj ne már.- vigyorogtam.

- Érted jövök, oké?- aprót bólintottam. Közelebb hajolt és lágyan megcsókolt.

- Szia.- egy puszit adtam a szájára és kiszálltam. Szépen lassan sétáltam. Mint ha arra vártam volna, hogy valaki azt mondja lehet hazamenni. Jó vicc. Gratulálok Channel. Belépve az osztályba köszöntem és mindenki visszaköszönt. Beültem Shane mellé és kibámultam az ablakon. Zayn kocsija már nem állt a parkolóban.

Szörnyen lassan telt ez a nap. Ráadásul minden óra elején be kellett mutatkoznom újra és újra. Az egyedüli jó az volt, hogy nem kellett tanulni még. Az osztálytársaim kedvesek és vannak akik odajönnek szünetekbe beszélgetni. 

- Mikor lesz az első edzésetek?

- Nem mondom meg. Miért érdekel?

- Kíváncsi vagyok hogy játszol.

- Ahha, jó vicc. Nem fogsz engem látni.

- Meg! Mikor lesz az első edzésetek?

- Ma. Miért?

- És hánykor?- próbáltam befogni a száját.

- Ne már Shane.

- Miért érdekel?

- Ne hogy elmond neki.

- Kapsz egy csokit.

- Háromkor.

- Ugye tudod, hogy azt a csokit sose fogod megkapni?- nevettem.

- Shane?

- Mindent a cél érdekében. Bocsi Meg.

- Mekkora bunkó vagy, de ezt még visszakapod.

- Én is attól félek.

- Úgy se jöhetsz be.

- Tavaly is voltam már.

- Menj a..- mind a hárman nevettünk.

- Felhívom Zaynt, hogy ne jöjjön. Elfelejtettem hogy lesz kosár.

- Csöndbe kell lennünk?

- Nem kell csöndbe lenned csak ne röhögj a fejébe.- Meg nevetett. Én csak vigyorogtam.

- Szia.

- ...

- Persze. Csak azért hívlak, hogy elfelejtettem mondani, ma edzésem lesz. Ne haragudj.

- ...

- Háromtóóóól.- kérdőn néztem Meganre, ő pedig elmutogatta a választ.- Fél hatig.

- ...

- Nem...

- ...- elmosolyodtam.

- Oké.

- ...

- Én is. Szia.- megszakítottam a vonalat.

- Örülök, hogy végeztél. Most mond meg neki, hogy bemehetek az edzésre.

- Dehogy jöhetsz.

- Na látod.

- Hé, ne csináljátok már.- Megannel nevettünk.- Várjunk csak. Miért is kérek engedélyt?

- Mert hülye vagy.- megveregettük a vállát. Az osztályfőnökünk jelent meg az ajtóban.

- Channel, ki tudnál jönni egy kicsit?- bólintottam és odamentem hozzá.- Hogy érzed magad az osztályban?

- Jól.

- Nem bántanak?- furcsán néztem rá.

- Nem. Mindenki kedves.

- Ennek örülök, de ha van valami gond vagy segítség kell csak szólj.

- Oké, köszönöm.

- Visszamehetsz a többiekhez.

- Viszlát.

- Na mit akart?

- Csak érdekelte, hogy sikerült-e beilleszkednem.

- Vagy csak be akar vágódni.

- Úristen Shane.

- Te nem vagy normális.

Hamar elteltek az utolsó óráink aminek örültem. Kíváncsi vagyok a csapatra és úgy igazából mindenre. Persze fura lesz a barátaim nélkül játszani, de majd ezt is megszokom.

A csapatban mindenki kedvesen fogadott, ami jó érzés volt. Mindenki jófej. Az edzőről Mr. Tunnerről ne is beszéljünk. Nagyon nagy arc és kedves ember. Azt mondta nagy jövő áll előttem és, hogy örül az érkezésemnek. Ő tudja. Én nem érzem ilyen jónak magam, de örülök ha így gondolja. Jól éreztem magam az edzésen és tényleg erős a csapat. Már várom a szezont és hogy meccsekre járjunk.

Zayn a kocsija oldalának dőlve állt. 

- Szia.

- Szia.- lágyan megcsókolt majd kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Köszönöm.- gyorsan megkerülte az autót és beült mellém.

- Milyen napod volt?

- Egész jó. Tiszta jófejek a kosarasok.. És nagyon ügyesek.

- Ahogy te is.

- Na ja.- kibámultam az ablakon.

/ Zayn szemszöge /

- Hidd csak el.- felém fordította tekintetét és fintorgott. Elmosolyodtam, ugyanis mindig ez a reakciója.

- Ti mit csináltatok ma?

- A stúdióban voltunk.

- Uuuu. Bár inkább nem is kérdezősködök mert tudom, hogy úgy sem mondod el.- láttam rajta, hogy érdekli a dolog, de nem beszélhetek róla. Ha tehetném már rég tudna mindenről. Ahogy leparkoltam a ház elé ránéztem, de ő az ablaknak támaszkodva aludt. Elmosolyodtam, mert nagyon aranyos volt. Kiszálltam és óvatosan kiemeltem az ülésről. Vállamra dobtam táskáit és próbáltam előkeresni a kulcsot. Sikeresen kinyitottam az ajtót. Egyből az emeletre vittem és lefektettem az ágyra. Levettem róla a cipőjét és a táskáit az ágy elé tettem. Lerúgtam magamról is a cipőmet és mellé feküdtem. Rögtön közelebb csúszott hozzám. Átöleltem és belepusziltam a hajába. Halk szuszogása bejárta az egész szobát. Olyan nyugodt volt és ártatlan. Édes illata bódulatba ejtett, apró kezeit mellkasomon pihentette. Tudom, hogy ő az igazi. Soha egy lány iránt nem éreztem még így, mint Channel iránt. Benne megtaláltam mindazt amit kerestem. Már akkor tudtam amikor egymásba mentünk. Ellenszenves viselkedése ellenére is tudtam, hogy addig nem maradok amíg meg nem ismerem közelebbről. Amíg az enyém nem lesz, és sikerült. Máig nem tudom hogyan de sikerült. Volt, hogy azt hittem Harryt választja majd hiszen olyan jól kijöttek.. Kijönnek. Ha valaki miatt elhagyna az egyedül az én kis fürtös barátom miatt lenne de már nem félek emiatt, mert bízom Channelben és Harryben is, és senkire sem néz olyan tekintettel, ahogy rám szokott.

- Zayn?

- Jó reggelt hercegnőm.- egy puszit nyomtam a homlokára.

- Mennyit aludtam?

- Max fél órát, de aludj csak.

- Nem, mert akkor éjjel nemtudok majd. Még te mondtad.- elmosolyodtam.

- Akkor mit szeretnél?

- Nem tudom.- apró formákat rajzolgatott ujjával a hasamra.- Holnap itthon maradni. Meg holnapután. És azután.

- Ne butáskodj.- arcomra széles mosoly ült.- Azt mondtad jó a suli.

- Nem. Én azt mondtam jó a társaság. A suli sehol se jó.

- Csak egy év és vége. Az nem olyan vészes.

- Tudom. 

- Aranyos vagy.- kérdőn nézett rám.- Sose láttam még olyat aki 2 nap után feladná az egészet. Vagy aki ennyire utálja.

- Jól van na.- láttam rajta, hogy elgondolkodik valamin.- Nem lehetne, hogy..?

- Nem.- elnevettem magam.

- De nem is tudod mit akartam mondani.

- Dehogynem.- durcás arccal feküdt vissza. Eltűrtem egy kósza tincset az arcából, kék szemei megbabonáztak.

- Most mi az?

- Semmi.- elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a homlokára.

Tasha:  

Mr. Saltzman: