25. fejezet

Éreztem, hogy könnyek gördülnek végig az arcomon. Percekig állhattam ott elmeredve a semmibe, nekem még is óráknak tűntek. Végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Érzések milliói kavarogtak bennem, még is a fájdalomból volt a legtöbb. A többiek a nappaliban voltak. 
- Chan mi a baj?- amint észrevettek felpattantak.
- Hol van Zayn?- nem szóltam semmit, felrohantam a lépcsőn és bezártam magam mögött a szobám ajtaját majd elterültem az ágyamon.
- Nyisd ki az ajtót.
- Hagyjatok, kérlek.- alig tudtam kipréselni a szavakat a számon. Szörnyű fájdalom hasított a szívembe és a könnyeimtől minden elhomályosult. Egy párnát húztam oda és magamhoz szorítottam. Mindent elcsesztem. Hogy lehetek ekkora idióta? Úristen. A hülye érzékenységem. Miatta akartam maradni, de most, hogy elvesztettem nincs okom maradásra.. Nélküle nincs értelme semminek.

A nap besütött az ablakomon, felültem  és mély levegőt vettem. Bárcsak álom lett volna ez az egész, de nem az, ez a fájó valóság. Az alvást felváltották a könnyek. Talán így kellett lennie. Talán az embereknek igazuk volt és nem szabad együtt lennünk. Bármennyire is fáj. Felkeltem és a tükörhöz léptem. Elszörnyedve néztem magam. A szemeim vörösek és a sok sírástól meg is dagadtak. Elmentem felöltözni, az Ő pólóját vettem fel egy rövidnadrággal. Bekapcsoltam a gépemet, írtam Lexnek és Bekának egy rövid tömör üzenetet, de megkértem őket hogy senkinek se mondják el, még a szüleimnek se, majd a konyhába vettem az irányt. Örültem, hogy nem találtam ott Dannyt vagy a többieket. Amint leértem a kutyám csaholásban tört ki. Ő az akinek bármikor tudok örülni. Megetettem és utána kimentem vele az udvarra. Szinte egész délután játszottunk. Ha csak pár órára is, de sikerült elfelejtetnie velem ezt az egészet. Néztem ahogy Bobo le-föl rohangál a madarakat kergetve. Akaratlanul is elnevettem magam. Megszólalt a csengő de nem foglalkoztam vele. Jobb az embereknek ha nem látnak így. És jött egy üzenetem.. 'Tudom, hogy itthon vagy, hallottalak Boboval. Ha kell egész nap itt állok amíg ki nem nyitod.' Harrytől jött. Apró mosoly húzódott a számra. Elmentem ajtót nyitni, de köszönés helyett inkább megölelt.  Kimentünk az udvarra és a fa alá ültünk.
- Gondoltam semmit sem ettél még ma.- meglengetett előttem egy zacskót.- Hoztam fánkot.
- Köszönöm.- mosolyogtam.
- Zayn mondta mi van. Vagyis az enyhe túlzás, hogy mondta. Sajnálom. Megértem, hogy kivagy úgyhogy inkább meg sem kérdezem.
- Nem szeretnék róla beszélni.
- Ne haragudj csak tudni akartam mi van veled.
- Hát, voltam már jobban is.- kivettem a zacskóból egy fánkot és elfeleztem.- Tessék.- felé nyújtottam az egyiket.
- Ezt miért kapom?
- Csak fogadd el.- vigyorogtam. Az egész napot együtt töltöttük. Harry olyan ember aki bármikor meg tud nevettetni és vele mindig olyan könnyen tudok beszélni.

A napjaim ugyanúgy teltek. Valaki szinte mindig volt velem. Ami furcsa volt, hogy éjszakára sosem hagytak egyedül. Mint ha megszöknék és hazarepülnék. Legtöbbször Dan és Harry maradtak velem éjszakára, de aludtam Niallel, Liammel és Louissal is. Nem kell egyből rosszra gondolni, nem történt semmi. Persze jó volt hogy nem vagyok egyedül, de akkor sem ugyan az, mint amikor Zayn alszik mellettem. Sokszor jött El és Dani aminek nagyon örültem, de még is mindenki úgy csinált mint ha meghalt volna valaki. Úgy csináltak mint Josh halálakor. Ami gáz, mert megint csak nem vagyok 5 éves, de azért kedves tőlük és nagyon szeretem érte őket. Feldobták a napomat, ha csak egy kis időre is, de még ők sem tudták pótolni Zayn hiányát. A napok szörnyen gyorsan teltek. Alig pár nap van már csak a suliig és Zayn.. Zaynnel több mint egy hete nem beszéltem. Szörnyen hiányzik. Minden nap a pólójában vagyok, mintha egy darab lenne belőle.

***

- Boldog Szülinapot Liam.- a kezébe nyomtam egy csomagot és adtam neki két puszit.
- Köszönöm, de..
- Nem, nincs semmi de.- vigyorogtam.
- Ne már, ez nagyon jó, köszönöm.
- Örülök, hogy tetszik.- egy Batmenes pólót adtam neki, nem nagy dolog.
- Jössz ma a buliba?
- Jó lenne, de inkább kihagyom. Ne haragudj.
- Megértem, de szerintem örülne neked.- a srácok nem mondják ki Zayn nevét.
- Kétlem.
- Nélküled nem lesz ugyan az. Ki fog annyit inni?
- Majd te, Lou.- vigyorogtam. Hamar elmentek így volt alkalmam beszélni skype-on a lányokkal. Dan maradt volna, de addig győzködtem amíg bele nem ment és elment a buliba. Azt hiszem ezek a napok életem legrosszabb napjai. Hiába, nem tudok nélküle élni. Egy valami jó ebben az egészben. Több időt töltök Dannyvel.

- Szia.
- Szia Chan.- Shane megölelt majd leültünk a padra.- Hogy vagy?
- Szörnyen. Meglepő?
- Sajnálom.
- Annyira hiányzik.
- Beszéltél már vele?- a fejemet ráztam.- Miért nem?
- Ne nyaggass már.- vállon löktem és mosolyogtam.
- De így nem vagy jól és szerintem ő sem. Miért nem mész el hozzá és beszélitek meg?
- Ma van Liam szülinapja és egy buliba vannak.
- Akkor mire vársz még?
- Nem megy.

/ Louis szemszöge /

Az alkohol kezdett a fejembe szállni, de nem annyira mint Zaynnek. Ha Channelről van szó meg se hallgat minket.
- Nem jön ugye?- vállára tettem a kezemet.
- Igazán beszélhetnétek. Mind a ketten csak szenvedtek. Voltunk nála szinte minden nap és épp annyira ki van, mint te. Miért nem beszélsz vele?
- A piát választom.
- Zayn! Nem akart elmenni Londonból. Nem hallottad a végét, csak azt, hogy elmegy. Tudod miért nem akart? Miattad, de most lehet, hogy pont te leszel az oka hogy itt hagyja a várost és Angliát. Szeretitek egymást, ne legyetek már hülyék.
- Hagyj békén Lou.- lerázta magáról kezeimet és elment. Nagyot sóhajtottam és felkaptam még egy poharat, majd elindultam megkeresni a barátnőmet.

/ Channel szemszöge /

A Shane-nel való találkozás óta csak rosszabbul érzem magam. Ezt én csesztem el, még sem vagyok képes lépni. Félek. Kifújtam a levegőt és bekapcsoltam a gépemet. Napok óta nem voltam twitteren, ezért felmentem. Egy csomó üzenetet kaptam, hogy tönkretesznek amiért ezt tettem Zaynnel...stb.. Tudom, hogy beszélnem kéne vele, de mi van ha azt mondja soha többé nem akar látni? Mi van ha nem szeret? Inkább tweeteltem. 'Sajnálom, de attól, hogy utálkoztok nem változik semmi. Nem érthetitek.. Szeretem de..'  Miután kiírtam kikapcsoltam a gépet. Az ágyon feküdtem és a plafont bámultam, egészen addig amíg az álom el nem nyomott.

Másnap korán keltem ugyanis dolgoznom kell. Ahogy a nyár hátralevő összes napján. Amiből alig 3 nap maradt. Hurrá. Maradok a kávézóban suli időben is csak hétvégenként fogok bejárni. Azt még nem tudom, hogy lesz de megoldom. Miután elkészültem mindennel elindultam. A napom ugyan úgy telt ahogy az összes többi. Shane nem hagyja hogy a történtekre gondoljak. Mindig megnevettet valami hülyeséggel, de ez kevés és nem változtat semmin. Fáradtan sétáltam haza. Otthon beálltam a zuhany alá, majd lementem a nappaliba tv-zni. Unottan kapcsolgattam a csatornák között amikor megszólalt a csengő.
- Zayn?- meglepődve álltam az ajtóban.
- Bejöhetek?- bólintottam és beengedtem. Leültünk a kanapéra és csöndben néztük egymást. Nem bírtam róla levenni a szememet. Mindene vonzott. Az illata, a gyönyörű barna szemei, az ajkai..
- Hülye voltam.- nem tudtam megszólalni.- Nem hallgattalak végig. A többiek elmondtak mindent, de féltem idejönni. Attól féltem, hogy már nem akarsz többé látni. Tegnap is kerestelek, de Lou azt mondta nem jössz. Nem volt olyan ..- nem vártam meg, hogy befejezze. Egy csókkal belé fojtottam a szót. Miután szétváltunk homlokunk összeért.
- Én voltam a hülye.- ajkamba haraptam.- Szeretlek.-suttogtam.
- Én is téged Chan.- ajkát enyémre tapasztotta. Csókunk szenvedélyessé forrt át. Kigomboltam az ingét  majd egy könnyed mozdulattal megszabadítottam tőle. Ehhez a látványhoz hozzá tudnék szokni. Rólam is hamar lekerült a felsőm. A hajába túrtam majd megcsókoltam.
- Mi lenne ha ezt fönt folytatnánk?- az ajkamba haraptam és bólintottam. Karjai közé vett és az emeletre vitt. Apró csókokkal hintettem be a nyakát. Az ágyra fektetett és fölém kerekedett. Vágytam a csókjára. Vágytam rá. Lehúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.
Azt, hogy mi történt közöttük a fantáziátokra bízom.

Az arcomat simogatta. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jó reggelt.- gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam.
- Neked is.
- Aludhatsz még.- egy puszit nyomott a számra.
- Jó lenne, de be kell mennem dolgozni.- az ujjaival játszadoztam.
- És ha én nem engedem?- magához szorított. Csak hümmögtem és lágyan megcsókoltam. Kihasználtam az alkalmat és kibújtam az öleléséből. Fogtam a takarót, magam köré tekertem és a szekrényhez léptem. Két kezet éreztem a derekamon. A nyakamat csókolgatta.
- Zayn..- megfordultam.- El fogok késni.- minden szó után apró puszit nyomtam a szájára.
- Én is, de miattad megéri.- olyan aranyosan mosolygott. Az ajkamba haraptam.- Most mi az?
- Imádom a mosolyod. Egyébként ma csak kettőig vagyok. Az nem sok idő.- egy puszit nyomtam a szájára és a fürdőbe lépkedtem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és sminkeltem.

- Gyönyörű vagy.
- Hát persze.- vigyorogtam.
- Pedig így van.- arcomat kezei közé fogta és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Mitől vagy így feldobva?
- Semmi semmi.- vigyorogtam.
- Aha, látom. Egész nap csak mosolyogsz.- Shane nevetett.
- Jól van na.
- Channel ide jönnél egy percre?
- Még nem fejeztük be.
- Szerintem igen.- elnevettem magam és Sallyhez mentem. Ő a főnököm.
- Ha kezdődik a gimi hogy tudnál jönni? Úgy mint Shane, minden szombaton?
- Igen, de ha kell bevállalhatok néhány vasárnapot is. Szívesen jövök.
- Oké, akkor legyen minden szombat és két hetente vasárnap, de ha nem jó, mert tudom, hogy idén érettségi meg minden csak szólj.
- Oké, köszönöm.- visszamentem a hülye barátomhoz.
- Mit akart Sal?
- Suli időben sem szabadulsz tőlem. Úgy jövök majd mint te.
- Látod? Nem szabadulsz tőlem.
- Sajnos.
- Héé.
- Csak vicceltem.- vigyorogtam.
- Ez a szerencséd.
- Én kérek elnézést.
- Még jó.
- Na hagyjál békén.- csak nevettünk.
- Szerencse, hogy mindjárt mehetünk, nem bírnálak tovább elviselni.
- És akkor én mit mondjak?
- Semmit. Jobban jár vele a világ.- megveregette a vállamat.
- Legszívesebben most megütnélek.
- Mi tart vissza?- vigyorgott.
- Nem akarom, hogy kórházba köss ki.
- Szörnyű vagy Chan.
- Nálad nem szörnyűbb.
- Oké, feladom. Veled ma nem lehet beszélni.
- Azért jár egész nap a szád.
- Ezt kikérem magamnak.
- Rosszabb vagy mint egy öreg néni.
- Befejeznéd?- nem bírtunk nem nevetni.
- Sziasztok.- egyszerre kaptuk oda a fejünket.
- Zayn!- a pult mögül kilépve hozzá siettem. Egy puszit adott a számra, majd megölelt.
- Aha, most már tudom mitől van ilyen jó kedve egész nap.- a szemeimet forgattam.
- Zayn, ő itt Shane. Shane, Zayn.- bemutatkoztak egymásnak is és lepacsiztak. Átkaroltam Zayn derekát.
- Szóval kibékültetek?- Shane vigyorgott.
- Igen.- az ajkamba haraptam. Kaptam egy puszit a fejemre.
- Mehetünk?
- Mindjárt csak elmegyek a cuccomért. Ne állj szóba vele, ma hülyébb mint eddig valaha.- vigyorogtam.
- Ezt pont te mondod?- elnevettem magam és hátra mentem. Levettem a fekete kötényemet és összeszedtem a holmimat.
- Mehetünk.- mosolyogtam. Ujjainkat összekulcsoltuk.- Szia Shane.
- Hello.
- Sziasztok.
- Milyen volt a napotok?
- Szuper.
- Rövid, tömör, lényegre törő válasz.- Zayn elnevette magát.
- Igaza volt Shane-nek.- megálltam.
- Miért mit mondott?- kérdőn néztem rá, de ő csak hümmögött, majd megcsókolt. Belemosolyogtam csókunkba. Jó érzés volt megint vele sétálni, vele lenni. Több volt mint jó érzés.
- Úristen. Bocsi, de csinálhatunk képet?
- Persze.- Zayn mosolygott. Én félreálltam amíg a lányokkal fényképezkedett.
- Chan te is gyere ide, kérlek.- meglepődtem, de beálltam közéjük.
- Köszönjük.
- Ugyan.- intettek és elsiettek. Zayn átkarolt és mosolygott.
- Meg ne szólalj.- nevetett és egy puszit nyomott a hajamba. Időközben hazaértünk.
- Megvárlak amíg lepakolsz.- vigyorgott.
- Igen, miért hova megyünk?
- Hozzánk.
- Jó tudni. Mindjárt jövök.- felrohantam az emeleten és ledobtam a táskámat, majd egy kicsit igazítottam a sminkemen.

- Sziasztok.- mindenkitől kaptam egy ölelést.
- Szóval kibékültetek.
- Épp itt volt az ideje.
- Kitalálhatom?- Louis vigyorgott.
- Nem.- Zaynnel egyszerre vágtuk rá.
- Lebuktatok.- elégedetten dőlt hátra. Éreztem, hogy elpirulok, ezért Zayn nyakába fúrtam az arcomat.
- El és Dani is itt alszanak, ugye te is? Ja és Dan és Megan is jönnek.- felnéztem a mosolygós Niallre.
- Jó hogy marad.
- Akkor maradok.
- Mi is így gondoltuk.- kinyújtottam a nyelvemet.

***

Amíg a lányokkal a vacsit csináltuk a konyhába a fiúk éppen filmet választottak a nappaliban. Persze szokás szerint ment a vita, hogy mit is nézzünk.
- Mindig ezt csinálják.
- Mint az oviban.
- Egy tízesbe, hogy unalmas lesz bármit is nézünk.
- Állom.
- Benne vagyok.
- Én is.- elnevettük magunkat.
- Hát ti?- két kéz karolta át a derekamat.
- És te? Sikerült dönteni?- felé fordultam.
- Olyasmi.
- Szóval nem.- Dani nevetett.
- Változtattunk.
- Min?
- Az titok.- vigyorgott.
- Még én sem tudhatom?- közel hajolt és a fülembe suttogta a választ.
- Nem.
- Naaa.- meglöktem.- Ez esetben ki a konyhából.
- Chan..
- A-a, kifelé.- vigyorogva toltam kifelé.
- Gonosz vagy.
- Nembaj.- lehúztam magamhoz és egy puszit nyomtam a szájára, majd visszamentem a csajokhoz.
- Olyan aranyosak vagytok.
- Köszi.
- Összeilletek.- csak mosolyogtam.
- Oké, de most mesélj. Mi volt?- kénytelen voltam nekik elmesélni mindent.. Addig nem maradtak.
Persze, hogy megint egy unalmas filmet választottak.
- Kérem a tízeseket, én nyertem.- vigyorogtam.
- Milyen tízeseket?
- Miről maradtunk le?
- Fogadtunk.- a srácok kérdőn néztek Danire.
- Miben?
- Hogy úgy is hülye filmet fogtok választani.- Megan nevetett.
- Ez nem ér.
- Dehogynem.- El vigyorgott.
- Csalódtunk bennetek.- Louis törölgette a nemlétező könnyeit.
- Mi nem bennetek.
- Legközelebb akkor ti választotok.
- Legalább jó filmet fogunk nézni.
- Elnek igaza van.
- Szerintem fejezzük be ezt a beszélgetést.- mindenki nevetett én pedig megkaptam a tízeseket.
- Üvegezzünk.
- Veletek?- Ellel egyszerre vágtuk rá.
- Most miért?
- Louis, te meg a piszkos fantáziád.
- Ezt kikérem magamnak.- karba tett kézzel dőlt hátra.- Jó, oké igazatok van.- vigyorgott.
- Veled biztos nem játszunk ilyet.- csak fintorgott. Üvegezés helyett beszélgettünk.. És nevettünk. Úgy éjjel 2 lehetett amikor mindenki elvonult.
- Mész zuhanyozni?
- Menj csak, majd megyek utánad.- mosolyogtam. Egy puszit nyomott a homlokomra majd eltűnt a fürdőben. Kimentem a szobából, de nem mentem messzire, csak pár ajtóval arrébb. Bekopogtam.
- Gyere.- lassan benyitottam.- Hát te?
- Nem akarok zavarni.
- Ülj le.- mellé ültem.
- Csak meg szerettem volna köszönni mindazt amit értem tettél.
- Ugyan. Nem kell...
- Dehogynem. Mellettem voltál. Köszönöm.- megöleltem.- Sokat jelentett nekem.- egy puszit adtam az arcára és felkeltem.
- Chan?- visszafordultam.- Mindegy.. Jó éjt.
- Neked is.- becsuktam magam mögött.
- Te hol voltál?
- Csak beszéltem Harryvel.
- Tudhatom miről?
- Ne féltékenykedj.- puszit nyomtam a szájára.
- Lenne rá okom?- a fejemet ráztam. Elmosolyodott majd megcsókolt. Elmentem én is zuhanyozni. Miután végeztem bebújtam mellé az ágyba. Átölelt és lábaink összefonódtak.
- Szép álmokat.
- Neked is.