26. fejezet

Hideg szél fúj. 

- Ez már megint milyen idióta álom?- motyogtam és elindultam az ösvényen. Sötét volt. Mint mindig.. Hatalmas fák vettek körbe. Nem akartam eltévedni, ezért az úton mentem tovább. A végén egy tisztás volt. A szél egyre jobban fújt és hangosabban süvített.

- Azt hittem sose érsz ide.- hangja tiszta volt a természeti körülményekéhez képest. Keserű nevetés hagyta el a számat.

- Miért nem hagysz békén?- próbáltam túlkiabálni a süvítést.

- Hát még mindig nem érted?

- Mit is?- elindultam előre, de hamar megtorpantam. Hatalmas szakadék tátongott előttem pár méterre.

- Nem én nem hagylak.- a hang mögülem jött. Megfordultam de nem volt ott senki.- Rémálmok esetén azokat dolgozzuk fel amiket ébren nem tudunk.- hirtelen megfordultam megint.

- Ez nem igaz.

- Úgy hiszed?

- Tudom. Túltettem magam rajtad és a halálodon. Nem szeretlek már.

- És mi van a bűntudattal?

- Miről beszélsz?

- Tudod nagyon jól. Hiszen már rájöttél hetekkel ezelőtt.

- Hagyd abba.

- Engem nem tudsz átverni Channel.

- Fejezd be.

- Előttem nincsenek titkaid.- a kezemet a fülemre tapasztottam.- Én ismerem a gyenge pontjaidat.

- Elég volt! Nem vagyok rád kíváncsi és csak hülyeségeket beszélsz. Tűnj el az életemből! Örökre!

- Minden csak rajtad áll.- csönd lett. Meglepődtem magamon. Elindultam vissza az ösvény felé.- Én nem mennék.

- Nem érdekelsz, nem vetted még észre?

- És velük mi lesz?- megfordultam.

- Hagyd őket békén.

- Csak egyikőjüket mentheted meg. Valaki odalent végzi.

- Te meghülyültél. Ennél szánalmasabb álmom már nem is lehetne.

- Kit szeretnél magad mellett? Az imádott barátodat vagy azt aki mindig melletted van? 

- Tiszta hülye vagy.

- Válassz vagy mind a ketten a szakadékban kötnek ki.

- Nem fogok választani közülük.- behunytam a szememet.- Ez csak egy álom.

- De még álmodban sem bírod elviselni ha a szeretteid szenvednek.

- Nem választhatok közülük.

- Pedig muszáj lesz.

- Soha semmi sem muszáj. Ez az amit te sosem érthetsz meg. Nem erőltethetsz rá semmit senkire.

- Ám legyen.

- Ne!-erőtlen kiáltás hagyta el a számat. Zuhanni kezdtek. Könnycseppek gördültek végig az arcomon.

A szemeim nyitva voltak. Éreztem a könnyeket az arcomon és levegőért kapkodtam. Megtöröltem a szememet és kibújtam Zayn öleléséből. Halkan a konyhába mentem és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Leültem a pulthoz és rákönyököltem. Eljátszadoztam a poharammal.

- Hát te?- hatalmasat ugrottam.

- Megőrültél?

- Nem akartalak megijeszteni, ne haragudj.- a fejemet ráztam.

- Csak hamarosan kell mennem dolgozni.

- Reggel 5 óra van.

- Tudom, de még előtte haza szeretnék menni.

- Volt egy álmod?- bólintottam.- Mi volt benne?

- Csak a szokásos.- megrántottam a vállamat.

- Jól vagy?

- Persze.- odajött és egy puszit nyomott a fejemre majd végigsimított kezével a karomon.

- Mit csinálsz?- kíváncsian néztem ahogy tevékenykedik.

- Nem tudom minek látszik.

- Hát..

- Inkább be se fejezd.- vigyorogtam.- Kakaót. Kérsz?- hevesen bólogattam. Pár perc múlva lerakott elém egy bögrét.

- Köszönöm.- leült mellém én meg belekortyoltam.- Ez nagyon finom. Ezentúl te csinálod nekem.

- Bolond vagy.

- Most miért?- vigyorogtam.

- Csak az vagy és kész. Fogadd el.

- Igenis kapitány.

- Hangosabban!

- Nem mert felkelnek a többiek.- elnevettük magunkat.- Egyébként te hogy hogy nem alszol?

- Nem tudtam.

- Legalább nincsenek ilyen álmaid.

- Igazából gondolkodtam.- kérdőn néztem rá.- Az ember a szobájában is tud gondolkodni, nem kell hozzá egy játszótérre mennie.

- Ne legyél gonosz.- vállon löktem.- Min elmélkedett Mr. Styles?

- Mondjuk úgy, hogy sok mindenen Ms. Channel.

- Értem én, azt akarod, hogy lekopjak.- felkeltem de visszahúzott.

- Hülye vagy.- rám villantotta tökéletes mosolyát.

- Egyre mélyebben tiporsz a lelkembe.- vigyorogtam.

- Nem szándékos.

- Aham.- szépen lassan megittam a finom kakaómat.

- Neked nem kéne dolgozni menni?

- Ha ennyire nem akarsz látni csak egy szavadba kerül.- el nevettem magam.

- Szia.- aranyosan integetett.

- Oké, ezt megjegyeztem.- nevetve keltem fel és elvettem a bögréjét.

- Add vissza.- eltartottam magamtól a kakaót. Próbált érte nyúlni de nem jött össze.

- Kéne mi?- csak nevettem.

- Chan, kérlek add vissza.- a bögre után nyúlkált. Egyik kezemmel a mellkasánál próbáltam eltolni, másikkal a kakaót tartottam el magamtól.- Add vissza, az az enyém.

- Harry ne! Ki fogod önteni.- nevettem.

- Ha kiöntöd véged.

- Te fogod, ha így folytatod.- átkarolt hátulról és úgy próbálta kivenni a kezemből.

- Kérlek add vissza.

- Engedj el és visszaadom.

- Elengedlek ha visszakapom.

- Aha, persze.- csodálom, hogy a többiek nem keltek még fel a hangzavarra amit egy bögre kakaó miatt csaptunk.

- Te akartad.- elkezdett csikizni.

- Harry hagyd abba, le fogom dobni ha tovább csikizel.- minden szó nehézséget okozott a nevetés miatt. Egy pillanat volt az egész. A bögre kiesett a kezemből és csörömpölés mellett darabokra tört, a kakaó végigfolyt a kövön.

- Ne, a kakaóm.

- Látod mit csináltál?- már fájt a hasam a nevetéstől.

- Én?!- bólogattam.- Szerintem fuss.- mire észbe kaptam már felém sietett. Beszaladtam a nappaliba, de Harry gyorsabb volt nálam. Elkapott és hátulról magához húzott majd megint csikizni kezdett. Hangos nevetésben törtem ki. Kérdő és kíváncsi tekintetekkel találtuk szembe magunkat néhány perc múlva. Abbahagyta. Érdekesen nézhettünk ki és más emberek  félreértették volna ugyanis hátulról ölelt át.

- Mi volt ez a csörömpölés?

- És mit csináltok?- Hazz elengedett.

- Összetört egy bögre.

- Kiöntötte a kakaómat.

- Ha nem csikiztél volna nem ejtettem volna le.

- Szóval szándékos volt?

- Dehogy volt szándékos.

- Ha nem veszed el, nem tört volna össze.

- Ahha, de ha nem piszkálsz nem vettem volna el.

- Oké, mi ebből semmit sem értünk.- Liam tartotta fel a kezeit.

- Magyarázd el, addig én összetakarítok. De az igazat mond.- a konyhába mentem, de előtte vállba bokszoltam a kis fürtöst. Felszedtem a darabokat és feltöröltem a kakaót. Az órára pillantottam.

- Basszus.- felrohantam a lépcsőn Zayn szobájába. Előkerestem a ruháimat és a fürdőbe siettem. Felöltöztem, a hajamat összekötöttem. Fogtam a cuccomat és már mentem is le.

- Harry ha miattad elkések megütlek.- az ajtóban szóltam vissza.

- Chan!- visszanéztem, Zayn sietett felém. Levett a falról egy kulcsot majd kézen fogott és a kocsihoz vezetett. Egész úton nem szóltunk egy szót sem. Egyenesen a kávézóhoz vitt.

- Köszönöm.- mosolyogtam.

- Mikor végzel?

- 5-kor.

- Érted jövök.

- Oké.- egy puszit nyomtam a szájára és kiszálltam. Intettem neki majd besiettem, rögtön az öltözőbe mentem.

- Héé.- gyorsan ledobtam a táskámat és felvettem a kötényemet.- Szóltam ám.

- Bocsi, én meg siettem.

- Nem késtél, nyugi.

- Én nyugodt vagyok.

- Látom rajtad.- fintorogtam.

- Hagyj, ma már megkaptam az adagomat.

- Csak nem?

- Jó, inkább fogd be.- vállon löktem. Viszonylag hamar eltelt ez a nap is a kávézóban. Szokás szerint egész nap nevettünk.

- Holnap?

- Ne is mond. Semmi kedvem.

- Kinek van?- megrántottam a vállamat és elmentem a cuccomért. 

Zaynnel összekulcsoltuk az ujjainkat és hazafelé sétáltunk. Furcsán csönd volt. Mindig beszélünk valamiről. Megálltam, Zayn kérdőn nézett rám.

- Haragszol rám a reggeli miatt?- el akart indulni de visszahúztam.- Zayn.. Nem történt semmi.

- Én elhiszem.

- Akkor? Valami van, ismerlek már.- gyönyörű szemei rabul ejtettek.

- Oké, csak hallani akartam.

- Nem bízol bennem?- nem tudom miért de elengedtem a kezét.

- Hogy ne bíznék?

- Nem tudom csak akárhányszor Harryvel vagyok megváltozol.

- Ne haragudj csak..- arcát kezeim közé fogtam.

- Nekem nem kell más csak te.- elmosolyodott majd lágyan megcsókolt.

- Szeretlek.

- Szeretlek.- egy puszit nyomott a számra, majd  hazamentünk.

- Gyorsan lezuhanyzok addig foglald el magad a gépemmel vagy Boboval.- az említett már Zayn körül szaladgált. Fogtam a ruháimat és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és lemostam a sminkemet.

Zayn twitteren lógott, legalább is én úgy láttam amikor kimentem.

- Mit csinálsz?- lefeküdtem az ágyra. Az egyik kezemen támaszkodtam és kíváncsian néztem. Nem kaptam választ.- Zayn.- megböködtem de percekig semmi.- Oké, feladom.- elnevettem magam és a konyhába mentem. Adtam a kutyámnak enni utána csináltam magamnak egy tál müzlit és visszamentem. Beültem a fotelba és bekapcsoltam a tv-t. Bobo az ölembe fészkelte magát, Zayn pedig még mindig függött. Miután végeztem az evéssel leraktam a tálat és odamentem hozzá.

- Mi az amitől nem tudsz elszakadni?- lecsuktam a laptopomat.- Föld hívja Zaynt.

- Ne haragudj.

- Mi kötött le ennyire?

- Egy szőke hajú, kék szemű gyönyörű lány.

- Nem ismerek ilyen lányt de szerencsés ha ennyi figyelmet szentelsz neki.

- Csakhogy a barátja a legszerencsésebb a világon.

- Bolond vagy.- mosolyogtam. Egy puszit adott a számra.

- Várod már a holnapot?

- Te ezt most komolyan gondoltad?- elnevette magát majd magához húzott. Mellkasán pihentettem a fejemet és ujjammal apró formákat rajzoltam a hasára.

- Imádni fogod.

- Zayn fogd be.- vigyorogtam.

- A kedves tanárok. A kevés tanulni való. A..

- Fejezd be.

- És ha nem?- elgondolkodtam a kérdésén. Kivettem kezéből a telefonját és az ajtóhoz siettem.

- Kéred?- meglengettem előtte a telefont. Utána nyúlt de nem tudta elvenni.- Vedd el.- kiszaladtam az ajtón, le a földszintre, a kanapé mögé siettem.

- Kérem.- vigyorogva lépett közelebb.

- Mindennek ára van.- megállt előttem.

- És mi lenne az?- az ajkamba haraptam. Magához húzott és ajkát enyémre tapasztotta. Kivette a telefont a kezemből és felkapott.

- Tegyél le.- nevettem.

- Soha. Te az enyém vagy.

- Zayn.- nem bírtam abbahagyni a nevetést.

- Hey hey hey.- Louis rontott be az ajtón mögötte a többiekkel. Zayn lerakott.

- Le kell cserélnem a zárat.

- Héé.- mindenki megölelt.

- Ne hogy azt hidd, hogy azért mert van kulcsod akármikor csak úgy bejöhetsz.- kezeit védekezésképpen maga elé tartotta. Elnevettem magam és leültünk a nappaliba. Ennyit a Zaynnel való közös napról.

- Bezavartunk?

- Igen.- egyszerre vágtuk rá.

- Akkor jók vagyunk.- Louis és Niall pacsiztak le.

- Chan van valami..

- Nincs.

- De végig sem hallgattál.

- Felesleges, tudom mit akartál kérdezni.- szólásra nyitotta a száját de megelőztem.- Ismerlek már Niall.- vigyorogtam.

- Ez nem ér.- karba tett kézzel dőlt hátra. Szem forgatva keltem fel és a konyhába lépkedtem. Kivettem a szekrényből egy zacskó chipset majd visszamentem és Niall ölébe dobtam.- Imádlak. Köszönöm.- aranyosan mosolygott.

- De adj a többieknek is.- nevettem. Megszólalt a telefonom aminek a kijelzőjén Danny képe villogott.

- Szia Dan, mi újság?

- ...

- Tessék?- a konyhába siettem.

- ...

- És j..jól van? Mi van vele?

- ...

- Itt Londonban? Miért?

- ...

- Istenem.

- ...

- Hé nyugodj meg.

- ...

- De még is hogyan..?

- ...

- Odamegyek, oké?- elcsuklott a hangom.

- ...

- Nem érdekel, ez milliószor fontosabb.

- ...

- Oké, már is indulok. Szia.- letettem és visszamentem a többiekhez.

- Mi van veled? Tisztára elsápadtál.- szólásra nyitottam a számat de nem jöttek hangok.

- Channel?

- Muszáj a kórházba mennem. Tom..

- Mi van vele?

- Dan azt mondta balesete volt.

- És miért Londonban van?

- Mert Dannynél voltak és..- újra elcsuklott a hangom. Zayn magához szorított.

- Veled megyünk.- bólintottam és az ajtóhoz mentem. Levettem a kocsikulcsot a falról de Zayn kivette a kezemből.

- Így nem vezetsz.

- Ugyan kérlek, elég nagy vagyok már.- válasz helyett csak kézen fogott és kinyitotta a kocsi ajtaját. Motyogtam egy köszönöm-öt és beültem. Louis is velünk jött, a többiek Harry kocsijával voltak. Egész úton idegesen bámultam kifelé az ablakon és az ujjaimat tördeltem. Nem lehet Tomnak semmi baja.. Ő számomra a második apukám. Amint megérkeztünk feltéptem a kocsi ajtaját siettem volna be, de Louis elkapta a kezemet így majdnem el is estem.

- Nyugodj meg, oké? Dan mit szólna ha így látna? Így nem erősíted hanem még jobban megijeszted.- kétségbeesetten néztem rá.- Szedd össze magad.- Louis hangja lágy volt. Megértően mosolygott majd megölelt.

- Igazad van.- kifújtam a levegőt. A recepciós útba igazított minket. Danny ott ült az egyik széken. Hallhatott minket mert felénk kapta a fejét. Odasiettem hozzá és karjaim közé zártam.

- Mi történt?

- Autóbalesete volt.

- Istenem..

- Hogy van?- Liam tette fel a kérdést. Leült mindenki.

- Fogalmam sincs, nem mondanak semmit.

- Nem lesz semmi baja.- magához húzott és megölelt. Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon, de gyorsan letöröltem.

- Tess?

- Már úton van.- Dan vállán pihentettem a fejemet és kezeim közé fogtam az övét. Fogalmam sincs meddig ülhettünk ott. Az orvos azt mondta nem mehetünk be hozzá, de ne aggódjunk.

- Dan. Itt van anyukád.- odakapta a fejét ahol Tess állt és odasietett. Zayn átkarolt. Mosolyt erőltettem majd nyakába fúrtam az arcomat.

- Nem lesz semmi baja.

- Tudom.

- Kicsikém.

- Tess.- felálltam, ő egyből megölelt. A srácok is kaptak tőle egy-egy ölelést.

- Megkeresem az orvost.

- Megyek veled.- Dan, anyukája oldalán eltűnt a folyosó végén.

- Miért nem lehet semmit sem mondani? Csak szívatják az embert.

- Fogalmam sincs.

- És mi lenne ha..?

- Nem balhézol.- Louis visszaült. Nem sokkal később Dannyék siettek felénk. Egyből felpattantunk.

- Na? Sikerült vele beszélni?- Danny bólintott.- És mit mondott?

- Agyrázkódása volt és eltört 2 bordája.

- Istenem.- Zayn szorosabban fogott aminek örültem ugyanis úgy éreztem bármelyik percben összeesek. Dan és Tess beszéltek egy fiatalabb orvossal aki beengedte őket Tomhoz. Megbeszéltük a srácokkal, hogy inkább hagyjuk had legyenek csak ketten bent nála, mi majd utána bemegyünk.

- Elmegyek kávéért. Kér valaki?- a srácok a fejüket rázták. Elmentem keresni egy automatát. Megörültem amikor az egyik kórterem mellett találtam egyet. Amíg vártam benéztem az üvegen és egyszerűen csak nem hittem el amit láttam. Fogtam a kávémat és bementem. Egyből felém kapta a fejét.

- Te mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném.- közelebb léptem hozzá.

- Tegnap hoztak be. De miért is magyarázkodok neked?

- Mi történt?

- Mint ha érdekelne.

- Szerinted bejöttem volna ha nem érdekel?- elgondolkodott a kérdésemen.

- Egyáltalán minek vagy itt a kórházban?

- Danny apukájának balesete volt.- folytattam volna, de a szavamba vágott.

- Túladagolás.- halkan beszélt. Majdnem kiejtettem a poharat a kezemből. Mielőtt bármit is mondhattam volna egy nővér lépett be.

- Elnézést de..

- Épp indultam.- az üvegen keresztül még ránéztem egyszer majd visszamentem a többiekhez.

- Te hol voltál?

- Öhm. Kávéért?

- Ennyi ideig?

- Nem ismerem ezt a helyet.- Louis furcsán nézett rám. Nagyot kortyoltam a forró italból és leültem.

- Chan, apu látni szeretne.- szörnyen nézett ki amikor beléptem.

- Hogy érzed magad?

- Ami azt illeti semmit sem érzek, de te kicsilány fehérebb vagy mint a fal. Rosszabbul nézel ki mint én.- elmosolyodtam.

- Mi történt?- türelmesen végighallgattam a mondandóját. Miután végzett Danny a sarokba húzott.

- Nyugodtan menj haza, holnap korán kell kelned.

- Nem hagylak magadra.

- Chan ne makacskodj.

- Ez nem makacskodás, hanem törődés.

- Már így is elég, hogy iderángattalak.

- Fejezd be. Érted bármit megteszek.- magához húzott és megölelt.

- Köszönöm, de most menj haza. Kérlek. Apu már jól van, nem kell aggódnod.

- De..

- Hívni foglak.

- Oké.- egy puszit nyomott a homlokomra. Elköszöntem Tedtől és Tesstől.