28. fejezet

Sziasztok Drágáim!

Először is, köszönöm a többi mint 3000 megtekintést.:) Másodszor pedig belekezdtem még egy blogba. Ha gondoljátok nézzetek be.:) http://iwillfoundyou-onedirection.blogspot.hu/

Millió puszi. xx

/ Channel szemszöge /

- Nem hiszek neked.

- Nem is kell.- egyszerűen imádom a mosolyát. Karját kezeim közé fogtam és ujjammal végigrajzoltam tetkóinak vonalát. Kíváncsian nézte mit csinálok.

- Elvagy?- felnéztem rá és mosolygott.

- El.- egy puszit nyomtam az arcára és visszafeküdtem mellé. Megszólalt Zayn telefonja.

- Mond.

- ...

- Kettőt találhatsz.

- ...

- Ööö, nemtudom, ez tőle is függ.- kérdőn néztem rá.- Várj egy kicsit.- befogta a telefont.- Niall azt kérdezi nem-e megyünk át.- megrántottam a vállamat.

- Addig se unatkozunk.

- Megyünk.

- ...

- Oké, szia.- eltette a telefont.- Chan ha menni akarsz gyere, ne aludj.

- De álmos is vagyok.

- Niall azt mondta van fagyija.- felpattantam.

- Zayn kelj fel ha menni akarsz.- elnevette magát de meg se mozdult.- Zayn.- már én is nevettem. Megfogtam a kezét és húzni kezdtem.. Nos, kevés sikerrel.- Itt hagylak.- vigyorogtam. Úgy csinált mint aki alszik.- Ne csináld már.- megcsikiztem. Megragadta a karomat és magára húzott. Elnevettem magam majd megcsókoltam.

- Mehetünk.- vigyorgott.

- Hogy te milyen vagy.- nevetve másztam le róla.

- Na milyen?- felkelt és közelebb lépett hozzám.

- Olyan aki hagyja, hogy Niall megegye az összes fagyit.- vigyorogtam.

- Ó tényleg?- bólintottam.

- Naa, gyere.- elmosolyodott majd felkelt.

- Channeeel.

- Szia Niall. Sziasztok.- kaptam mindenkitől egy egy ölelést.

- Milyen a gimi?

- Olyan mint a többi, de a társaság jó.

- Az a lényeg.- bólintottam.

- Mikor lesz az első..?

- Jövő szombaton.

- Itt Londonban.

- Az jó. Gondolom várjátok már.

- Nagyon is.- elmosolyodtam.

- Mi van veled?

- Velem?

- Veled.

- Csak fáradt vagyok.

- Látszik.- kinyújtottam a nyelvemet.

- Nem kéne neked tanulni?

- Ezt fogod csinálni egész évben Louis?- elnevettem magam.

- Ez csak a kezdet.- hozzávágtam egy párnát.

- Ezt nem kellett volna.- elkezdett csikizni.

- Louis fejezd be.

- Soha.- vigyorgott.

- Kérlek.

- Kérj bocsánatot.- már mindenki nevetett.

- Bo...Bocsánat.- alig bírtam megszólalni, de legalább abbahagyta.- Hülye.- vállba bokszoltam, ő elégedett fejjel ült le.

- Chan van egy kis baj.- kérdőn néztem Niallre.- Megettem az összes fagyit.

- Ne. És akkor most..?

- Nem.- szomorú képet vágtam.

- Látod? Hagytad, hogy megegye.- vállon löktem Zaynt.

- Sajnálom.- nevetett.

- A sajnálat nem hozza vissza.

- Hát, ha akarod..

- Fújj nem!- elnevettem magam.

- Én megkérdeztem.

- Niall bunkó vagy.- Liam nevetett.

- Héé.

- Nem is bunkó. Csak.. Falánk.

- Az is igaz.- nevettünk.

- Oké, de én most ezért elmegyek fagyiért. Ki milyet kér?- beírtam a telefonomba a kéréseket.

- Megyek veled.- Harry jelent meg az oldalamon.

- Gyere.- vigyorogtam.- Sietünk.

- Chan!- megfordultam.- Jövök én is.- Louis kelt fel.
- Elbírjuk ketten is Lou, de azért köszi.

- De..- kérdőn néztem rá és a többiekre is. Furcsák voltak.

- Most mi van veletek?- nem kaptam választ. A szemeimet forgattam.- Menjünk Hazz.- csöndben léptünk ki az utcára. Annyira furák voltak. Fogalmam sincs mi ütött beléjük, de az ő dolguk.

- Mi van veled mostanában? Olyan csöndben vagy.

- Csak úgy.. Elvagyogatok.

- Nem úgy ismertelek mint aki csak úgy elvagyogat.

- Az emberek változnak.- mosolygott.

- Az is igaz, de hiányoznak a beszélgetéseink.

- Tudom, nekem is.- megvettük a fagyikat és indultunk vissza az 1D ház felé.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Mi volt ez az egész mielőtt eljöttünk?- kicsit habozott mielőtt válaszolt volna.

- Semmi.- megálltam, ezért ő is.

- Nem úgy tűnt mint egy semmi.- belenéztem a szemeibe.

- Chan..

- Nem. Kímélj meg a hazugságoktól. Eleget kaptam már belőle, csak az igazat szeretném tudni. Túl jól ismerlek már titeket.- szemeiben fájdalom csillogott.- Oké.- a kezeibe nyomtam a nálam levő dobozokat.- Üzenem a többieknek, hogy csak akkor keressenek ha nincs több titkolózás és hazugság.- elindultam a másik irányba.

- Chan várj.- visszanéztem, de nem folytatta. Sóhajtottam és elmentem haza.

- Dan, mit keresel itt?

- Téged.- megölelt.

- Mióta vársz rám?

- Egy ideje.

- Bocsi. Apud hogy van?

- Jól, hamarosan kiengedik.

- Akkor jó.

- Veled mi a helyzet?

- Semmi.

- Van valami amiről tudnom kéne?

- Csak furák voltak ma a srácok.- megrántottam a vállamat.

- Mit takar a fura szó jelen esetben?

- Nem tudom. Mint ha titkolnának valamit.- hátradőltem az ágyon.

***

Ránéztem az órára.

- Basszus.- a szekrényhez lépve kivettem az első kezembe akadó ruhát és gyorsan felöltöztem. A mai sminkelésem egy alapozóból és egy kis szempillaspirálból állt. Nem volt időm ezzel foglalkozni. A könyveimet a táskámba dobáltam és már rohantam is le a lépcsőn. Beszálltam a kocsimba és próbáltam minél hamarabb odaérni. Szuper kezdés Channel, gratulálok. A termünkhöz siettem és bekopogtam.

- Örülünk, hogy megtisztel a figyelmével Miss Smith.

- Elnézést én..

- Üljön le.- levágtam magam Shane mellé, aki csak vigyorgott.

- Hosszú volt az éjszaka?

- Idióta. Elaludtam.

- Persze persze.

- Miss Smith, Mr. Wilkins velünk is megosztanák a mondandójukat?

- Nem köszönjük.

- Vagy csöndben maradnak, vagy viseljék a következményeket.

- Elnézést.- egyszerre vágtuk rá. 

- Hol voltál?- Megan jött oda óra után.

- Elaludtam.

- Büszke vagyok rád. A 3. napon elalszol.- nevetett.

- Szerintem itt más van.- Shane vigyorgott.

- Idióta vagy.- Megan ütötte vállon. Elnevettem magam.

- Attól mert sztár a barátod még rád is ugyan azok a szabályok vonatkoznak.

- Nem tudnál szimplán levegőnek nézni?

- Abban mi lenne a vicces?

- Hát ha neked ezek eddig viccesek voltak érdekes humorérzéked lehet.

- Ahhoz képest, hogy új vagy elég nagy pofád van.

- Nem fogok senkinek sem jó pofizni.  Főleg nem neked. A fejednél már csak az egod nagyobb, csak tudnám mire föl.

- Én a helyedben vigyáznék.

- Érezzem magam megfenyegetve?

- Tasha húzz már innen.

- Nem kell, hogy szánalomból állj mellé Shane.

- Tudod ezt úgy hívják barátság.

- Honnan tudná már? Neki nincsenek barátai, csak talpnyalói.

- Mond még egyszer.

- Nem hallottad jól?

- Nem hiszem el, hogy mind bedőltetek a kis meséjének.- kiment a teremből és becsapta maga mögött az ajtót. Minden szem ránk szegeződött. A nap hátralevő részében Tasha eltűnt, nem jött be órákra és senki sem látta. Az, hogy elkezdtünk rendesen tanulni elterelte a figyelmemet úgy mindenről.

- Lucas?

- Szia Chan.- megöleltük egymást.

- Hogy hogy itt vagy?

- Bejöttem megkérdezni mikor lesznek az edzések.- elmosolyodtam.

- Ez azt jelenti hogy..?

- Igen azt.- széles mosoly ült az arcomra.

- Örülök neki.

- Köszönöm. Ez a te érdemed. Ha te nem jöttél volna be..

- Ne folytasd. Ez a te érdemed, nem az enyém. A végső döntés a te kezedben volt.

- Akkor is köszönöm.

- Ide mikortól jössz?

- Hétfőn már leszek.

- Na az jó. Majd beszélünk. Szia Lucas.

- Vigyázz magadra.- kaptam tőle még egy ölelést.

Otthon ledobtam a cuccaimat és elővettem a telefonomat.

- Chan, minden oké?

- Tudunk beszélni?

- Persze. Baj van?

- Nem tudom.

- Mi történt?

- Dan apuja kórházba van, balesete volt. A srácok titkolnak valamit és Tasha..

- Várj. Ki az a Tasha?

- Egy beképzelt osztálytárs.

- Mit csinált?

- Talán tényleg otthon kellett volna befejeznem a gimit.

- Mondott valamit?

- Csupán felhozza minden nap, hogy Zayn a barátom és innentől gondolhatod miket vág a fejemhez.

- De ugye nem hagytad?

- Nem, dehogy.

- Csak féltékeny. Ne foglalkozz vele.

- Kétlem.

- És Zayn? Ő mit mondott erről?

- Nem tudja. Tegnap délután óta nem beszéltünk.

- Szívem..

- Nálatok mi van? 

- Szerinted? Ugyan az mint tavaly.

- Hiányoztok.

- Te is nekünk. Mindenkinek. 

- Fura nélkületek a kosár.

- Ahogy nélküled is, de most mennem kell ne haragudj. Este rád írok. Fel a fejjel és kitartás.

- Szeretlek Lex.

- Én is szívem.- megszakítottuk a vonalat. Lementem a konyhába és csináltam magamnak spagettit. Nemtom, most ehhez volt kedvem és ezt tuti nem rontom el. Levágtam magam a tv elé a nappaliba. Unottan lépkedtem az ajtóhoz amikor meghallottam a csengő hangját.

- Szia.- kicsit meglepődtem. Nem számítottam rá, hogy átjön.

- Bejöhetek?- bólintottam és kitártam az ajtót. Leültünk a kanapéra.

- Bocsánat a tegnapiért.

- Harry mondta mi volt.

- Sajnálom.

- Mi is. Hogy úgy viselkedtünk, de..- elgondolkodott a folytatáson. Kérdőn néztem rá.- Talán ezt nem nekem kéne elmondanom hanem neki.- lehalkította a hangját.

- Zayn.- közelebb csúsztam hozzá és belenéztem gyönyörű szemeibe.

- Majd ő elmondja.- egy puszit nyomott a homlokomra. Hozzá bújtam és megöleltem. Mélyen szívtam be illatát.- Milyen napod volt?

- Lássuk csak. Úgy 30 percet késtem az első óráról és..- nem fejeztem be.- Ennyi.

- Nem úgy tűnik mint ha csak ennyi lenne.

- Már rendesen volt tanítás de képzeld találkoztam Lucassal. Hétfőtől rendesen jön és leáll a drogokkal.

- Ez szuper. Legalább ő tudja mit csináljon.

- Na igen.

***

- Szia Harry.- kaptam tőle egy ölelést.

- Mi addig a konyhába leszünk.

- Csak ne egyétek fel az egész hűtőmet.- Niall kinyújtotta rám a nyelvét.- Ülj le. Miről van szó?

- Ez bonyolult..

- Bármit elmondhatsz.

- Tudod...- habozott egy kicsit.- A turné kezdetéig én.. Haza utazom a családomhoz. Szóval... Nem igazán fogunk találkozni.- az arcát fürkésztem.

- Hogy hogy?

- Szeretnék velük lenni addig.

- Értem. És mikor mész?

- Holnap... El akartam csak köszönni.- magához húzott és megölelt.

- Azért remélem mielőtt kezdődik ez az egész még találkozunk.

- Mindenképpen.- elmosolyodott.- Hiányozni fogsz.

- Te is.- kaptam tőle még egy ölelést. Igazából nem értettem ezt az egészet, de Harry nagyon aranyos volt.

- Mindjárt jövök.- felrohantam az emeletre a telefonomért. Akartam lemenni a lépcsőn de a srácok elég hangosan beszélgettek vagy veszekedtek. Nem tudtam lekövetkeztetni.

- Nem hiszem el.

- Miért nem mondtad el?

- Mert jobb így.

- De..

- Nem akarom befolyásolni.

- Így csak hazudtál.

- Nem hazudtam.- csak néhány mondatot tudtam tisztán kivenni a beszélgetésből. Arra viszont magamtól is rájöttem, hogy valami nem oké. Visszamentem a szobámba és az ágyra ültem. Felhúztam az egyik térdemet. Próbáltam összerakni a képet, de túl sok apró darab hiányzott. Ha Harry hazudott, miért? És mit kellett volna valójában mondania? És egyáltalán miért nem mondta? Niall zökkentett ki.

- Gyere. Tudod megyünk pizzázni.

- Igen.. Én mégsem megyek, sajnálom. De.. Muszáj megírnom a házimat és fáradt is vagyok.- a hajamba túrtam.

- Minden oké?

- Persze, miért ne lenne?

- Figyelj ha van...

- Jól vagyok. Majd máskor bepótoljuk, bocsi.

- Oké.- intettem neki és hátradőltem az ágyon. Hallottam a bejárati ajtó csukódását. Behunytam a szememet és felhúztam a térdeimet. Minden zavaros. Hagynom kéne ezt az egészet, de nem megy. Nem tudom. Valami van amiről nem akarják, hogy tudjak. De akkor minek jöttek?

Jobban vártam a pénteki utolsó óra végét jelző csengőt mint bármi mást a világon. Amint meghallottam az idegesítő hangot már siettem is a kocsimhoz nem törődve semmivel és senkivel.

- Channel!- hátrafordultam. Shane rohant felém.

- Mi az?

- Ott hagytad a telód.

- Köszi.

- Minden oké?

- Minden a legnagyobb rendben.- grimaszoltam és eltettem a zsebembe a telefonomat.- De tudod, holnap is el kell viselnem téged.

- Ez fájt.- vállára tettem a kezemet.

- Majd túléled.- vigyorogtam.

- Honnan van a kocsid Channel? Csak nem Malik vette neked?- mély levegőt vettem.

- Ne fordulj meg, ne vedd magadra, csak hagyd rá.- Shane lépett közelebb. Nem hallgattam rá és megfordultam.

- Nem, nem ő vette. Miért kérdezel mindig Zaynről? Féltékeny vagy?

- Mindig meg tudsz nevettetni.

- Ennek rettentően örülök.

- Igen azt látom.

- A legjobban annak örülnék ha elállnál az útból. Nem akarok még kitérőt a kórházba is.

- Képes lennél elütni minden lelkiismeret nélkül. Világos.

- Hidd el, a világ még meg is köszönné nekem ha megtenném.

- Ribanc.

- Öhm. Parancsolsz?- közelebb léptem hozzá.

- Jól hallottad.- kifújtam a levegőt.

- Tasha állj le.

- Nem bírod megvédeni magad?

- Nincs szükségem védelemre. Shane csak barátként viselkedik. Hol vannak a talpnyalóid?

- Semmi közöd hozzá.

- Nem csodálom, hogy nincsenek melletted. Én a helyedbe már rég elástam volna magam. Nézz tükörbe.

- Jobb ha befogod.

- Fáj az igazság? És miért nem voltál 2 napig? Csak nem műszak volt?

- Hogyan?

- Ohh szerintem nagyon is jól hallottad.- Shane beállt közénk. Legszívesebben megütném ezt az elkényeztetett picsát. Minden szem ránk szegeződött a parkolóban.

- Tönkreteszlek. Bármibe is kerüljön.

- Ezek túl nagy szavak. Biztos tudod mit beszélsz?

- Majd meglátod.

- Egy hét alatt két fenyegetés. Nem félek tőled.

- Majd meglátjuk.

- Még is mit tudsz csinálni, ha? Szánalmas vagy.

- Nem ezt fogod mondani. Ott ártok majd ahol a legjobban fáj. Malik.- a kezem ökölbe szorult.

- Fejezzétek már be!- gúnyos mosoly jelent meg az arcán majd elment.- Meghülyültél?

- Mi a bajod?- kicsit durvábban válaszoltam Shanenek, mint ahogy terveztem.

- Mi volt ez?

- Hallottad te is.- beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Az idegességem nem akart csökkenni. A tömeg az úton jobban idegesített mint valaha.

A ház elé érve hatalmasat fékeztem. Minden elsötétült csak a kerekek csikorgása hallatszott. Nem vettem észre a pont leparkoló kocsit előttem. Csak néztem kifelé az ablakon. Négy, felém siető foltot észleltem csupán. A kezeim még mindig a kormányt szorították. Ahogy kinyílt a kocsiajtó egyből odakaptam a fejemet és elengedtem a kormányt.

- Úristen jól vagy?

- Persze.

- Chan, annyira sajnálom azt hittem..

- Nyugi Niall jól vagyok és nem a te hibád volt. Én nem figyeltem. Ti jól vagytok?- egy emberként bólintottak. Kiszálltam és benyomtam a riasztó gombját. Bementünk és leültünk a nappaliba.

- Biztos jól vagy?

- Chan!

- M..mi?

- Azt kérdeztük, hogy biztos jól vagy?

- Hol jársz?

- Jól vagyok.- az összes szem rám szegeződött.- Tényleg, csak ne bámuljatok már. Idegesít.

- Oké, szerintem jól van.- Louis vigyorgott.

- Milyen volt az első heted?- Liam mosolygott.

- Mindenki ezt kérdezi. Egyébként szuper.- hazudtam. Utálok hazudni, és nem is szoktam de ez most más eset. Nem mondhatom el nekik ezt az egészet. Egyszerűen nem lehet.- Nézünk valami filmet?

- Benne vagyok.- viszonylag hamar sikerült választanunk olyat ami mindenkinek tetszett. Befészkeltem magam Zayn karjai közé a film alatt. Jó volt megint a srácokkal lenni, de Harry hiányzott közülünk. Fura nélküle. Az viszont, hogy Zayn mellettem van megnyugtat és elfelejtet velem mindent.

- Maradtok estére?- alig bírtam nyitva tartani a szemeimet.

- Majd máskor, menj aludj csak.- Liam egy puszit nyomott az arcomra. Mikor újra kinyitottam a szemeimet már Zayn karjaiban voltam.

- Szép álmokat kicsilány.- Louistól is kaptam egy puszit.

- Majd holnap találkozunk.- és Niall sem maradt ki a sorból.

- Sziasztok.- a következő dolog amit érzékeltem, hogy az ágyamban fekszem. Felültem és körbenéztem.

- Mi az?- Zayn lépett oda és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Elmegyek zuhanyozni.- fáradt mosoly jelent meg az arcomon. A szekrényhez léptem és kerestem egy pólót és egy rövidnadrágot majd a fürdőbe mentem. A zuhany felfrissített még is fáradtan dőltem le az ágyba.

- Mit szeretnél holnap csinálni?- belepuszilt a hajamba.

- Reggel dolgozom, de utána akármit.

- Meddig leszel?

- Csak délig.

- Mi lenne ha érted mennék és elvinnélek ebédelni?

- Az nagyon jó lenne.- egy puszit nyomott a számra.

- De most aludj, holnap korán kelsz.